1998-ben ismertem meg Kocsis Károlyt, a Székely
Hírmondó kiadóját, aki mára közeli jóbarátom lett. Az Alsócsernátonban tartott,
Tőkés László által összehívott nagygyűlésen keresett meg, kért interjút és
ajánlotta fel, hogy ha kedvem van, akkor írjak a továbbiakban a Székely
Hírmondóba és az Európai Időbe, minden lapszámba valamit. A Székely Hírmondó
vonatkozásában azt javasolta, hogy legyen egy rovatom Anyaországi Krónikás
néven.
Így is lett.
A rovat túlélte a Székely Hírmondó hetilapból napilappá
alakulását. Van egy terjedelmi megkötés 2200-2400 karakter, ebbe kell
beleférni. A legutóbbi számba, mely a múlt hét közepén jelent meg, a Jobbik
kongresszusáról írtam.
(Vona Gábor és Bagoly Zsolt a 2015-ös EMI táborban. Saját fotó)
A múlt hétvége legjelentősebb politikai eseménye a
Jobbik kongresszusa volt. A testület megerősítette Vona Gábor
miniszterelnök-jelölti pozícióját és elfogadott egy programot, melyben keresve
is nehéz hibát találni, zöme előre mutató, pozitív célkitűzés, más kérdés, hogy
ezek mennyire megvalósíthatóak és mennyit akar egyáltalán a pártvezetés
megvalósítani belőlük.
Elvi síkon egyetlen megállapítást találtam a
dokumentumban, ami számomra értelmezhetetlen. Hadd idézzem: „Valljuk a néplélek és a nemzettudat
egységét. A kommunisták és baloldali utódaik megkísérelték kigyomlálni a népből
a nemzettudatot, a jobboldal pedig, éppen fordítva, rendre elkövette azt a
hibát, hogy a nemzeti érzésben nem hagyott helyet a népléleknek.” Önmagában
ez is egy szép gondolat, annak részletezésével viszont adósak maradtak a
nyilatkozat megfogalmazói, hogy a jobboldal miért, mikor és miképpen nem
hagyott a nemzet érzésben helyet a népléleknek? Ez a megállapítás teljességgel
légből kapottnak tűnik, amit pusztán az erőltetett szimmetria kedvéért
illesztettek a nyilatkozatba, azért, hogy valamiért e téren is el lehessen
marasztalni a „XX. századi” jobboldalt.
Vona programadó beszéde nem sok újdonságot
tartalmazott (lényege: fullasztó Magyarország - Jobbikos megváltás), ami nem
feltétlenül baj, sőt, az a politikus, aki állandóan újat akar mondani könnyen
komolyan vehetetlenné válik. (Ami persze egyébként is megtörténhet, akár
Vonával is.)
Ismét hallhattuk, hogy meg kell szüntetni a
politikában a „XX. századi” törzsi ellentéteket, ami nemes és jámbor óhaj, más
kérdés, hogy mennyire lehetséges mindaddig, amíg az egyik törzs hívei
kiszolgáltatnák az országot a globális háttérhatalomnak, felszámolnák maradék
szuverenitásunkat, kilúgoznák a magyar emberek nemzettudatát és korlát nélkül
engednék be egy idegen, ellenséges, hódító kultúra betolakodóit az országba. A
tüzet vízzel, az élet képviselőit a nemzethalálra voksolókkal, a megmaradás és
a beolvadás híveit nem lehet összebékíteni.
Vona ismét teljes meggyőződéssel állította, hogy
2018-ban Jobbik-kormány alakul. Ezt megtette már 2010-ben és 2014-ben. Vajon
hányszor lehet a híveket harcra buzdítani egy halálkomolyan előadott győzelmi
ígérettel, amire a valóság rendre rácáfol?
Mert, hogy jövőre is rá fog cáfolni, ahhoz kétség nem
fér.
Borbély Zsolt Attila
szép célkitűzések lennének, ha hiteles emberek, hiteles párt adná közre, de ezektől hol anti-, hol filoszemitizmus, hol az Erdély-szeretet, hogy a bunkó székelyek hangzik el... hiteltelen és gerinc nélküli társulat. Egy kis hazaárulással fűszerezve... :D
ReplyDeleteMajdnem egyetértek. Egy apróság: a Jobbik soha nem volt antiszemita.
ReplyDeleteA Jobbik már minden volt, akár órákra, akár napokra vagy évekre... aztán változott. Kaméleon effektus... Semmi nem volt, és ugyanakkor minden. Jellem, gerinc és hazaszeretet nélkül. Pénzért!
ReplyDeleteLokalizálni kellene felelősséget, mert sok nemzetben gondolkodó ember van ma is a pártban, akiket sodor a tehetetlenségi erő. Az fontos, hogy ne vegyük át az ellenfél rágalmait. Magyarország önvédelme, akár az izraeli térhódítással szemben is nem antiszemitizmus.
Delete