Piros-fehér-zöld plecsni a globalista politikán

A rendszerváltozás óta eltelt három évtized politikatörténetében feljegyezhettünk néhány látványos pálfordulást politikusok és pártok esetében egyaránt. Nem mindegy azonban, hogy valaki honnan indul és hova érkezik. Nem mindegy, hogy egy párt a globalista oldalról áll át a nemzeti oldalra vagy ellenkezőleg, a nemzeti érdekeknek hátat fordítva beáll a „pusztító világerő”, a „szervezett magánhatalom” által zsinóron mozgatott baloldal szekerét tolni.

Ha bárkinek volt még kétsége abban a tekintetben, hogy a Jobbik teljes mértékben feladta önmagát, akkor a párton belül lezajlott legfrissebb események ezeket teljes mértékben eloszlathatták.

A Jobbik olymértékban prostitualizálódott, olymértékben tagadta meg alapításkori elveit és értékrendjét, hogy ma már semmiféle sportértéke nincs annak, ha megállapítjuk, hogy e párt méltatlan a kettős keresztes, piros-fehér-zöld címerére, hogy aki még ott ül közülük a parlamenti frakcióban vagy a vezetőségben, az eladta a lelkét, hogy az egész szervezet, ahogy van, nemzetárulók gyülekezete. Ezek mára evidenciák minden magyarul gondolkodó ember számára.

Jakab Péter, Tordai Bence, Hadházi Ákos vagy Vadai Ágnes (s még sorolhatnám az ellenzéki nemzetromboló gyűlöletkórus tagjait a Gyurcsány-házaspártól Bangóné Borbély Ildikóig) között legfeljebb IQ különbség van, erkölcsi, politikai és stílusbeli különbség aligha. 

(Jakab Péter és mestere)

Mindezt előre lehetett látni persze már akkor, midőn 2018-ban a legesélyesebb ellenzéki jelöltre való szavazást jelölte meg a párt a legfőbb célnak a választásokon, s ha akkor nem, hát 2018 őszén, midőn a párt talpasai és prominensei együtt vonultak az európai politikum legaljával, a magát minden alap nélkül antifasisztának mondó randalírozó, gyújtogató, gátlásalan csürhével. („Minden alap nélkül” - mondom, mert egyrészt fasiszta erők már nincsenek, az említett szélsőbalos csoportok a hazafiak ellen küzdenek, másrészt épp az ő erőszakos magatartásuk idézi az egykori szélsőjobbos rohamcsapatokat.)

És ehhez a politikai gyászmenethez asszisztál a MIÉP-ből érkezett Gyüre Csaba, a politikai hitelét évtizedekig építő, majd most azt hasonló módszerességgel, de felettébb gyorsan porba zúzó Balczó Zoltán vagy az egykori Kárpátia folyóiratot jegyző Z. Kárpát Dániel.

Ennek az egyszerre elszomorító és vérlázító folyamatnak a legérthetetlenebb, legfelfoghatatlanabb mozzanata pszichológiai jellegű. Mi lehet azok lelkében, akik most lépnek ki a Jobbikból, illetve akiket Jakab azért tett félre, mert attól tartott, hogy a pártnak még valamiféle nemzeti tartalmat adhatnak?

Bencsik János, 

a párt egyik szürkeeminenciása maga mondja a Jobbikból való kilépését indokló, világhálón közzétett videojában, hogy „azt a politikai irányvonalat, amely a Jobbikot egy önálló arcél nélküli, jobboldaliságát felvállalni szégyellő párttá teszi” elfogadhatatlannak tartja, hogy nem akar asszisztálni „az erkölcstelen és önpusztító” politikához. Tőle tudtuk meg, hogy Jakab Péter a február 5-i frakcióülésen kijelentette hogy „nincs szükség nemzetpolitikai és emlékezetpolitikai témákra, mert ezek megosztóak és akadályozzák a baloldali szavazóknak való megfelelést”. Bencsik szerint „a Jobbik politikai kasztrálása nemcsak morális, hanem taktikai szempontból is tévút”. A pártját elhagyó politikus úgy véli, hogy a  Jobbik már nem nevezhető „hiteles, önazonos és saját tábort megmozgatni képes” pártnak.

(A teljes nyilatkozat itt hallgatható meg:
https://www.youtube.com/watch?v=mHWnb4JeEUs)

Mindeközben Bencsik hitet tesz az ellenzéki együttműködés mellett és álellenzékinek nevezi a Jobbik eredeti eszmeiségét képviselő Mi Hazánk mozgalmat, csak azért mert az folytatva a MIÉP valamint a 2010-es Jobbik politikai irányvonalát, támogatja a kormány nemzetépítő törekvéseit, miközben saját témáit sem adja fel (abortuszkérdés, cigány-magyar együttélés problémái, a halálbüntetés visszaállítása, karakteres magyar szempontú emlékezetpolitika stb.)

Magyarán Bencsik úgy véli, hogy összeegyeztethető a nemzeti tartalom és a nyíltan nemzetellenes erőkkel való politikai szövetség. Helyesnek tartja, hogy egy nemzeti párt összefogjon a Wass Albertet nácizókkal, a magyar öntudatot, a magyar történelmi önképet, a magyar büszkeséget módszeresen roncsolókkal, azokkal, akik globalista zsoldban dolgoznak a magyar érdekek ellen.

Amit Bencsik a Jobbik politikai kasztrálásáról, hitelességének elvesztéséről elmond, az mind igaz, csak ezeket már 2016 őszén el lehetett volna mondani, amikor a párt nem szavazta meg a kvótaügyi alkotmánymódítást, elsiratta a magyarellenes sajtó végre valahára léket kapott zászlóshajóját, a Népszabadságot, majd ismételten Soros-párti erők mellé állt szimbolikus ügyekben. Bencsik hitelességét egyébként jelentősen csökkenti, hogy akkor lépett ki a hitehagyott pártból, amikor a jakobinus szeletelőgép elért hozzá. Magyarán alighanem csak megelőzte kizárását, azért, hogy mentse az általa még létezőnek gondolt politikai hitelét.

Különös szkizofrénia lehet azok lelkében, akikben maradt még valamiféle magyar érzés, de még mindig a Jobbik holdudvarában vannak. Mert ha megnézzük akár a Jobbik Alapító Nyilatkozatát, akár a 2010-es választási programját, akár a 2014-es választást megelőző politikai nyilatkozatokat és dokumentumokat, akkor azt láthatjuk, hogy a 2016 előtti Jobbik értékrendi-ideológiai szempontból mérhetetlenül közelebb áll a jelenlegi kormányhoz (melynek célja a magyar nemzet összetartása, egységesítése, a demográfiai problémák orvoslása, a közbiztonság fenntartása, az idegen térhódítás megállítása, a magyar gazdasági és jogi szuverenitás növelése, a magyar oktatás nemzeti alapokra helyezése, jelszavak helyett hiteles és hatékony környezetvédelmi politika, s nem utolsósorban a magyar haderő fejlesztése), mint az ellenzékhez, mely mindezt élből kontrázza, s ott árt a magyarság ügyének ahol tud.

Akiben a politikai előrelátásnak, a mérlegelési és elemző képességnek akár egy cseppje megvan, az nem gondolhatja komolyan azt, hogy egy olyan koalíció, mely a Jobbiktól a DK-ig terjed, hatékonyabb, sikeresebb nemzeti politikát folytat majd, mint a kormány, melynek lényegében egyetlen – nem kétséges, igen fontos - területen a kulturális finanszírozás területén van elszámolnivalója nemzetpolitikai szempontból. Az új Jobbik, mint azt Jakab nyíltan ki is mondta, nem kíván nemzetpolitikával és emlékezetpolitikával foglalkozni, ergo már be is adta a derekát, amit az is jelez, hogy az általa működtetett N1TV a legmilitánsabb, legmagyarellenesebb figurákat futtatja, mint Para Kovács Imre vagy Hont András, akikkel együtt szidja a nemzeti kormányt a valaha egészen más társaságban alkotó Balogh Gábor. S itt nem arra a nemzeti radikális portálra gondolok, mellyel összefüggésben szokták őt emlegetni, hanem olyan időtálló értéket teremtő műsorokra, mint a „Hagyaték”. Nem csoda, hogy ő is Jakab fekete listáján van, hisz aki valaha életében magyar értéket teremtett, az Jakab számára gyanús és veszélyes, mert még feltámadhat benne az értékvezéreltség.

Sokakkal ellentétben úgy vélem, hogy a Jobbik mindezzel együtt nem egy lezárt történet s a 2022-es választás nem biztos, hogy pontot tesz e gyászos sztori végére.

Az nem kétséges, hogy ennek a pártalakzatnak nincs már visszaútja a nemzeti oldalra, viszont megmaradhat akár hosszú távon is, mint a baloldal kitartottja. Biztosak lehetünk benne, hogy azok, akik még most is ott ülnek a parlamenti frakcióban és a vezetőségben, egy ilyen megalázó pozíciót is elfogadnak majd azoktól, akik ellen az új elnök bevallása szerint létrejöttek, s akikkel olyan „piszok nehéz” volt tárgyalni. Kizárólag azért, hogy biztosítva lássák saját egzisztenciájukat, hiszen a mai Jobbik nem más, mint megélhetési, elvtelen, lelküket áruba bocsátó politikusok gyülekezete.

Szomorú, de való, ez tűnik ma valószínűbb forgatókönyvnek, nem a parlamentből való kibukás.

A Jobbik lesz a piros-fehér-zöld plecsni a magyarellenes ellenzék globalista, nemzetpusztító politikai csomagján.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Magyar Nemzet számára készült, ahol némi, a mondanivaló lényegét nem érintő rövidítéssel meg is jelent.

Google–önkény

Aki rendszeresen használja a világhálót, vélhetően tudja, hogy a Google nevével fémjelzett szolgáltatás-együttes a maga műfajában egyeduralkodó és szinte kikerülhetetlen.

Ha érzékeny a politikai üzenetekre, akkor azt is, hogy e cég politikai szempontból nem semleges, hanem része annak a globális háttérhatalomnak, mely a keresztény, fehér és heteroszexuális emberek önazonosságának egyes elemeit tudatos hadjárattal igyekszik tönkretenni.

Azért beszélek a keresztényekről, fehérekről és heteroszexuálisokról, és nem általában a vallási, faji valamint nemi hovatartozásról, mert a „politikailag korrekt”, globális fősodor célkeresztjében ezek ”rémisztő képződmények” állnak.

Érdemes például megnézni az általuk uralt és ellenőrzött wikipédia megfelelő angol nyelvű címszavait, a „meleg büszkeségre”, „fekete büszkeségre” és „fehér büszkeségre” vonatkozólag. Előbbi kettő bemutatása támogató, pozitív, utóbbi megbélyegző és lejárató.

De ha a majd’ mindenki által használt, telefonra szabott google kereső alatt a senki által nem kért friss híreket vizsgáljuk, ott is elég egyértelmű a politikai szelekció. Hogy mást ne mondjak, a legvisszataszítóbb álhíroldalnak, a olkt-nak is odatolják az emberek orra alá a hazug és mocskos propagandáját. (Az OLKT képes volt Tőkés László ellenségét a volt püspök barátjának hazudni, ahhoz, hogy az illető botrányát végül a főellenségre, Orbánra, Tőkés politikai szövetségesére verjék rá. Vagy közölnek Hírcsárda híreket valósként, miközben a Hírcsárda egy bevallott, humorosnak szánt álhíroldal.)

A hadjárat több frontos, a tudatipartól az európai lakosság- és értékcseréig terjed.

Ezen törekvésekkel szemben kontinensünkön a legtudatosabban, legnyíltabban és legegyértelműbben a magyar kormány lép fel. A kormányt támogató egyik szellemi műhely a Pesti Srácoké. A Google nemcsak a Pesti Srácok 700 videos youtube-csatornáját törölte, amire egyébként semmi oka nem volt, hanem a portál újraindított csatornáit is. A harmadikat is, melynek neve sem utalt a népszerű portálra. Tette mindezt úgy, hogy meghirdetett szabályrendszere nem tartalmaz olyan kitételt, hogy ha valakinek vagy valakiknek törölték egy csatornáját, akkor ne indíthatna újat.

Ez nyílt zsarnokság, vérlázító önkény, mely ellen előbb vagy utóbb állami eszközökkel fel kell lépni, 

rá kell kényszeríteni az egész világot behálózó mammut-cégeket nemcsak a saját szabályaik, de a magyar törvények betűjének és szellemének, a méltányosság, igazságosság és esélyegyenlőség alapelveinek tiszteletben tartására.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

A Jobbik elnökének őszödi beszéde?

Gyurcsány Ferenc emlékezetes őszödi beszédének nyilvánosságra kerülése óta az anyaországi sajtó képviselői elég gyakran nevezik egy adott párt őszödi beszédének a kínos kiszivárgott felvételeket.

Legújabban a Jobbik nemrég megválasztott elnökének, Jakab Péternek a beszédét nevezték így, melyben az új elnök elismeri, hogy „piszok nehéz volt leülni azokkal egy asztalhoz tárgyalni, akik ellen egyébként létrejöttünk, mert a Jobbik tolvajok ellen jött létre, valljuk be”. A továbbiakban elhangzik az is, hogy „világok választják el egymástól” a Jobbikot és a hajdani SZDSZ kottájából játszó magyarellenes ellenzéket.

Jakab úgy adja el a nyilvánvaló árulást, mint a haza által követelt létparancsot. Készséggel elismerem, hogy a Jobbik megítélésében nem a Fidesz a legilletékesebb, mely párt mindig is ellenséges volt e korábban nemzeti radikális erővel szemben, s mely a két párt viszonyának elmérgesedésében is szerepet játszott, de a helyzet az, hogy mint 2016 óta igen gyakran, most is fedi a kormány képviselőjének a reakciója a valós helyzetet ebben a témában.

Dömötör Csaba államtitkár fején találta szöget, midőn így kommentálta Jakab demagógiáját „nem a haza követelte ezt, hanem a nyers és lelketlen hataloméhség.”

Mert azt aligha hiheti bárki, hogy a magyar nemzet számára egy jobb korszakot hozna el a Demokratikus Koalícíótól a Jobbikig terjedő ellenzéki összefogás győzelme. Ha ez a katasztrófa-forgatókönyv megvalósulna, két eset lenne lehetséges.

(a Jobbikos Bencsik János "barátok közt")

Az egyik az időközi választásokig elhúzódó kormányválságok sorozata, amennyiben a Jobbik a legcsekélyebb mértékben is képviselni próbálná a nemzeti érdekeket, például az oktatási kérdésekben vagy a bevándorlás ügyében.

A másik a Jobbik teljes kapitulációja, a nemzeti program feladása.

Nyilván az utóbbi történne, s majd megmagyaráznák a tagságnak, hogy kénytelenek behódolni a Wass Albertet most épp a Nemzeti Alaptanterv kapcsán nácizó magyargyűlölő politikai bűnszövetségnek, különben visszajön Orbán.

A haza viszont aligha követeli, hogy egy ízig-vérig nemzetellenes politikai garnitúra alkosson kormányt és szolgáltassa ki az országot a globalista erőknek.

Ami végül Jakab Péter „őszödi beszédét” illeti, az aligha okozza majd a politikus bukását, mint ahogy Gyurcsányét a névadó beszéd, mivel a Jobbik jelenlegi hívei, pártlogora szavaznak és nem értékekre. Kérdés, hogy lesz-e 5%-nyi elvakult Orbán-fóbiás választó, aki beveszi, hogy a haza érdekében kell a hazát tönkretenni.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

"Rémisztő képződmény"

A globális háttérhatalom látható intézményein keresztül, amibe beletartozik a fősodratú média, egy sor multinacionális vállalat s a politikum jelentős része (külön kiemelést érdemel az Egyesült Államokban működő Demokrata Párt valamint az Európai Unió intézményeinek nagy része) szabályos háborút vív a fehér keresztény heteroszexuális embertípus ellen.

„Óvódás-érzékenyítés” a szexuális devianciákra, legalizált gyermekrablás a másként gondolkodókkal szemben, a fekete, „meleg” stb. büszkeség kultiválása és minden eszközzel való népszerűsítése, a fehér büszkeség rasszizmusként való megbélyegzése, gigantikus fehérellenes, másságpárti propaganda-nyomás, s ami nekünk, európaiaknak legjobban fáj: kontinensünk szervezett népességcseréje.

A „pusztító világerőnek” megvannak a magyarországi segédcsapatai is, a Mi Hazánk mozgalmat és a Munkáspártot leszámítva a teljes ellenzék, beleértve az Orbán-gyűlölet és hatalomvágy által motivált Jakab Pétert frissen elnökké választó Jobbikot is.

A kommunista korszak megannyi kártétel mellett annyi pozitív következménnyel járt, hogy térségünkben egyik oldalról az őshonos fehér, keresztény populáció van többségben, másik oldalról az emberek zöme megmaradt a józan paraszti ész talaján. (Bár az ifjúság globalista átprogramozása már javában zajlik, amit érezni lehet a világhálón, a választásokon és a formális sajtóban egyaránt.)

Ennek köszönhető az, hogy amikor valaki megpróbál egy olyan szlogent, egy olyan propaganda-patront elsütni, ami az Egyesült Államokban már jó ideje napirenden van, a magyar társadalom azzal válaszol, hogy ezrek vonulnak az utcára.

Niedermüller Péter a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció politikusa, a VII. kerület polgármestere „rémisztő képződményeknek” nevezte a fehér keresztény heteroszexuális férfiakat és nőket.

Igen, így.

Meg lehet hallgatni a felvétel bárhányszor – jómagam féltucatszor meghallgattam - magyarázhat Horn Gábor vagy Gyurcsány Ferenc bármit, a polgármester ezt mondta.

Vélhetően egyszerre akarta tesztelni a magyar választóközönség tűrőképességét és tematizálni a közéletet.

Bízzunk benne, hogy elszámította magát, s hazánkban egyelőre mi „rémisztő”, fehér, heteroszexuális, keresztény, öntudatos, önazonosságukra büszke emberek vagyunk többségben.  S reméljük, hogy ez még évszázadokig így marad. A Niedermüller Péter-féle megélhetési hazaárulók

(Niedermüller EP-képviselőként számtalanszor lépett fel a magyar érdekek ellenében az elmúlt fél évtizedben) pedig remélhetőleg oda kerülnek, ahova anyapártjuk, az SZDSZ került 2010-ben: a politikai szemétdombra.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.