A Jobbik az egykori SZDSZ balszélét megszégyenítő stílusban támadja a kormány családtámogatási rendszerét

 

Senkit nem érhetett váratlanul, hogy Orbán Viktor hétpontos családtámogatási programjának bejelentése nagy port kavart mind külföldön, mind belföldön. Mint azt sejthettük, a keresztény fehér civilizáció felszámolásán ügyködő nyugati fősodratú politikai erők a legútszélibb stílusban mocskolták a kormány akciótervét, Annika Strandhall

svéd szociális miniszter szerint például Orbán a harmincas éveket idéző jobboldali populizmusával azt akarja, hogy „fajtiszta” magyar gyermekek szülessenek. Miközben persze a valóság az, hogy a családtámogatási rendszer semmiféle megkötést nem tartalmaz bőrszínre, vallásra és etnikai hovatartozásra vonatkozólag.

Azt is sejthettük, hogy a magyar ellenzék és sajtója nekitámad a kezdeményezésnek. Nem okozott meglepetést, hogy Hont András balszéli publicista nyíltan vállalta, hogy a népesség fogyását bevándorlással kell ellensúlyozni, méghozzá eltérő, sötétebb bőrszínűek bevándoroltatásával.

Az is természetes szinte, hogy az SZDSZ utódpártjainak politikusai nácizásba fogtak, Hadházi Ákos nem kevesebbet állított, mint azt, hogy Hitler családpolitikájára emlékeztet Orbán demográfiai programja.

Az viszont még a legrealistább Jobbikosokat is sokként érhette, hogy Gyöngyösi Márton, a Jobbik alelnöke frontálisan támadott neki e nemzetmentő programnak, azt állítva, hogy a kormány számára „a magyar fiatal egy szaporítani való haszonállat, amit ha kitömnek hitellel, akkor produkálja a szükséges gyermekszámokat.”

Ez szöveg messze túlmegy azon, hogy a Jobbik „taktikai”, „technikai” okokból együttműködik az SZDSZ utódpártjaival, túlmegy azon, hogy a keresztény- és magyargyűlölő antifa csürhével együtt vonul, ez a magyar érdekeket mindenkoron megtorpedózó SZDSZ legszélsőségesebb elemeinek köszönhetően megismert retorika átvétele. Ez Bőtös Botond - Tóta W.- Parászka Boróka stílus. Ez semmivel sem jobb vagy rosszabb, mint a gúnyűzés a Székelyek Nagy Meneteléséből (Bőtös), a komplett nemzeti sajtó leszarozása (Tóta W.) vagy a csíksomlyói búcsú „franchise rendszerben működő vándorcirkusznak” (Parászka) titulálása. De idézhető e militáns kisebbség megannyi őszinte megnyilvánulása a Szent Jobb „tetemcafatnak” nevezésétől (Majsai Tamás a Magyar Narancsban) va Szent Korona „svájci sapkává” degradálásáig. (Kis János, az SZSDSZ egykori elnöke).

Ez a legnemesebb törekvés ellenszenvessé tételének kísérlete, a legsúlyosabb társadalmi és nemzetpolitikai problémánk megoldásának nyílt obstrukciója, az érintettek demotiválására tett próbálkozás.

A Jobbik 2016 ősze óta olymértékben eltávolodott a nemzetpolitikáról és a saját korábbi értékrendjéről, hogy lassan semmiféle súlya nincs annak, ha kijelentjük egy újabb gesztusuktól, hogy az nettó nemzetárulás.

Lassan csak azt írhatjuk le: az újabb nemzetárulással új énjüket, választott önmagukat adják.

Mindezt ugyanakkor az a Gyöngyösi Márton nyilatkozza, aki emlékezetes zsidó-listázós kijelentését most képes Vonára kenni s elfogadva a korábbi Jobbik vonatkozásában a rasszista rágalmat, azt állítja, hogy tudatosan játszottak rá a rasszista érzelmekre. Magyarán saját egykori politikájuk vonatkozásában állít olyasmit, aminél visszataszítóbbat nehéz mondani: azt, hogy cinikusan hazudtak hosszú éveken át a választóknak.

Mondja annak reményében, hogy választók hitelt adnak az új retorikának, annak reményében, hogy szalonképesítik magukat a balliberális oldal előtt, annak reményében, hogy sikerül az áhított össz-ellenzéki összefogás a nemzetellenes baloldallal az önkormányzati választásokon.

Itt tartunk.

Ide züllött erkölcsileg és politikailag ez a szebb napokat látott társaság.

Borbély Zsolt Attila

Frontvonalak

Politológiai közhely, hogy a választókat nem a tények irányítják, hanem a tényeknek gondolt tudattartalmak. Ezen túlmenően nagyon sokan e médiabefolyásolt képzetek mentén sem elsősorban racionális, hanem sokkal inkább zsigeri, ösztönös döntést hoznak választáskor.

Ha nem így lenne, a Fidesz 95% feletti győzelmet aratna, hiszen a tények mellettük szólnak és minden ésszerű érv azt diktálja, hogy a botránycsináláson és önmaga kiröhögtetésén kívül semmire sem képes ellenzékre egyetlen voks se érkezzen.

A tavalyi évvégi ellenzéki offenzíva a semmire épült, a munka törvénykönyvének az általuk minden alap nélkül „rabszolgatörvényként” emlegetett módosítására. Normális körülmények között ennek a luftballonnak ki kellett volna pukkadni, az magát antifasisztának nevező, kereszténygyűlölő,  a Jobbik maradékával együtt vonuló, romboló, gyújtogató, rendőröket provokáló csőcselék randalírozásának

pedig drasztikus következményekkel kellett volna járni elektorális síkon.

Nem ez történt, a frontvonalak nagyjából befagytak, ezen nem változtatott az ellenzék botrányellenzékké alakulása és erőszakra, lázadásra buzdítása sem.

A kormánynak lényegében csak a múlt hét végén sikerült visszavenni a közélet tematizálásában a kezdeményezést a családvédelmi programmal.

Az ellenzék Orbán Viktor bejelentéseitől szinte lebénult.

Egy nap elteltével persze elindult a fanyalgás,  a demagógia, mind a politikai arénában, mind az ahhoz szorosan kötődő ellenzéki sajtóban. Ezzel párhuzamosan pedig az Európa fehér keresztény kultúráját módszeresen felszámoló, globalista, migránspárti erők is retorikai offenzívát indítottak, nem átallották szélsőjobboldalisággal, nácizmussal vádolni a magyar miniszterelnököt azért, mert támogatni kívánja a magyar családokat. A lakosságfogyást pedig - ellentétben Európa nyugati részének vezetőivel - nem integrálhatatlan tömegek bevándoroltatásával kívánja ellensúlyozni, hanem a gyermekvállalás intézményes támogatásával.

A rendszerváltás óta soha nem voltak ennyire egyértelműek a politikai frontvonalak, nem volt ennyire egyszerű a képlet.

Egyik oldalon a nemzetépítő kormány, melynek persze vannak hibái és mulasztásai, a másik oldalon a destrukció, a hatalom öncélú akarása, a „globalo-gazdihoz” való simulás, inkompetencia, felelőtlenség, a nemzet ügye iránti totális közömbösség. Mondanom sem kell, hogy ennek a tábornak immár felvállaltan része a szebb napokat látott Jobbik is.

Lehet választani.

Borbély Zsolt Attila

„Retúrjegy nincs”

A politikát az admisztrációtól, az államférfit a hivatalnoktól, a nemzetépítést az ügymenedzseléstől az különbözteti meg, hogy az előbbinek van  víziója, célrendszere és stratégiája.

Helyzetteremtő és nem eseménykövető.

A tavaly negyedik mandátumát átvevő miniszterelnöknek van jövőképe, történelemformáló akarata és -képessége.

Ezt igazolja a 2010 óta eltelt több mint nyolc esztendő, s ez sugárzott Orbán Viktor múlt szombati évértékelő  beszédéből, melyből három mozzanatot ragadnék ki. 

Az első a Teremtőnek való hálaadás és a jövőbe vetett hit kollektív fontosságának hangsúlyozása.

A második a magyar lakosság nagy többségének támogatását bíró, részletesen ismertetett radikális, átgondolt és ugyanakkor realista családtámogatási rendszer, melytől remélhető, hogy megállítja végre a népességfogyást.

S végül bármennyire unalmasnak lehet ez a felszínesen gondolkodóknak: a migránsválság. Elképesztő hogy magukat értelmesnek képzelő emberek arcpirulás nélkül mekkora logikai bukfencekre képesek e témában. A baloldal szájzsibbadásig zsolozsmázza azt a mantrát, hogy miért foglalkozunk a migránskérdéssel, amikor nincsenek migránsaink.

Hát épp azért, hogy ne is legyenek! Mert pontosak láthatjuk, hová vezet az, amikor az idegen kultúrájú, intoleráns, beilleszkedni képtelen betolakodók egyre nagyobb hányadát teszik ki a egy keresztény ország lakosságának, másrészt azt is pontosan érzékeljük, hogy micsoda erők  igyekeznek a maguk bevándorláspolitikáját rákényszeríteni az önvédelmi képességét, nemzeti immunrendszerét még őrző Közép-Európára.

Hadd idézzük ezzel kapcsolatban  a szóban forgó beszédet.

„A bevándorló országokban keresztény–muszlim világ jön létre, folyamatosan zsugorodó keresztény aránnyal. Vannak, akik ezt nem bánják, és vannak, akik legyintenek, mert úgy képzelik, hogy ez lassú folyamat lesz. Tévednek, és meg fognak lepődni. (...) A magam korabeliek még látni fogják az egykor nagy keresztény országok gyors átalakulását. A szívünk fáj, de aligha segíthetünk. Aki egyszer erre a gyorsvonatra felszállt, el is fog menni a végállomásig.

Retúrjegy pedig nincs.

Nekünk, közép-európaiaknak azonban még megvan a saját jövőnk. A saját jövőnk, amely a szüleink és a nagyszüleink életének folytatása, ezeréves hagyományaink megőrzése, gazdaságunk, családunk és a keresztény kultúra megvédése.”

Erről a jövőről döntünk az előttünk álló EP választáson.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

Egyszerűen senkik vagytok

A napi politikától mindeddig magát távol tartó, méltán népszerű Kárpátia zenekar kőkemény politikai állásfoglalással lepte meg rajongóit. 

Az „Egyszerűen senkik vagytok” című daluk hivatalos video-klipjében, hogy mindenkinek egyértelmű legyen, kikről is van szó, az ellenzék közismert politikusai bukkannak fel, köztük a Jobbikosok is: Varga-Damm Andrea, Mirkóczki Ádám, 

Jakab Péter, Vona Gábor, Bana Tibor és Gyöngyösi Márton. Hadd idézzünk a dalszövegből: „Panaszkodni ahhoz értesz, dörgölődsz az ellenséghez. Fattyúk vagytok mindahányan, tüskék a nemzet talpában. Istentelen lusta csürhe, nem magyarnak való egy se! Beszéltek ti össze-vissza, bolond szavát bolond issza. (…)”

Lásd itt:
https://www.youtube.com/watch?v=1h4w5Nfqe9M

De nem ez az igazán meglepő. Hazája, nemzete sorsáért aggódó felelős magyar emberben egy ilyen történelmi helyzetben természetes módon fellép a belső kényszer, hogy szóljon, akkor is, ha ebből személyesen kára származik. A meglepő inkább az, hogy a Kárpátia Facebook-oldalán mekkora hányadot képviselnek azok, akik minden alap nélkül lefideszesezik, leárulózzák a zenekart.

Elképesztő, hogy nemzetben gondolkodó emberek nem látnak az orruknál tovább, pedig ahhoz nem kell különösebb értelmi szint, hogy belássuk: a Jobbik jelenlegi szövetségesei a Gyurcsány vezette Demokratikus Koalíciótól az MSZP-n át a „XXI századi pártokig”, az LMP-ig és a Momentumig a Fidesznél összehasonlíthatatlanul rosszabb nemzetpolitikai teljesítményt nyújtottak, akár kormányról, akár ellenzékből.

Hogy egészen pontosak legyünk, ezek a pártok a globalista világhatalom mozgatottjai, ezek nem a nemzetért, hanem a nemzet ellen dolgoznak. A Fidesz viszont, ha mulasztásokkal és hibákkal is, de építi a nemzetet és az országot.

Ennek a nemzeti szempontból katasztrofális jelenségnek a felelőse Simicska Lajos és Vona Gábor, akik minden jel szerint megegyeztek 2016-ban, hogy a Jobbik célkeresztjében a továbbiakban nem a nemzetét megannyiszor megtagadó Gyurcsány és a többi nemzetellenes senkiházi lesz, hanem Orbán Viktor és a Fidesz.

És innen nem volt megállás az önmegtagadásban, az elvek feladásában s a nemzetárulásban: a kvótaügyi alkotmánymódosítás elutasítása 2016-ban, Soros mellé állás CEU-ügyben, s még sorolhatnám a példákat a kereszténygyalázó és magyargyűlölő antifa csürhével való együttvonulásig.

Aminek minden bizonnyal megvolt a maga szerepe abban, hogy Petrásék nem hallgattak tovább, felállították a diagnózist a Jobbikra is: „egyszerűen senkik vagytok”.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.