Popular Posts

Sunday, October 18, 2020

A „közösségi irányelvekről”, tartalomról és formáról

Az internetes mémek néha frappánsabban, tömörebben írják le a valóság egy szeletét, mint fél oldalnyi érvelés.


A „Meseország mindenkié” című kártékony botránykönyvről, mely a magyarul olvasó csöppségek ártatlan lelkét és agyát hivatott liberális propaganda szerint „érzékenyíteni”, valójában megzavarni, az egészséges, ösztönös kapaszkodóktól megfosztani, már írtam e hasábokon. Az is említést nyert, hogy ezt a könyvet Dúró Dóra ledarálta demonstratívan.

A Mi Hazánk alelnöke most egy mémet közölt az oldalán, melynek felvezetőjében utal arra, hogy a Facebook „naponta darálja le” emberek millióinak szellemi termékét, mert az állítólag „ellenkezik a közösségi irányelvekkel”. Hadd tegyem hozzá, egyes együttesek, személyek vagy internetes oldalak nevét, mint például Toroczkai László, a Romantikus Erőszak (Romer) vagy a kuruc.info leírni sem lehet.

És igencsak ideillik a magam esete is. 90 napra megvonták tőlem az élő közvetítés és a hirdetés jogát mert megosztottam a Romer új, Trianon századik évfordulójára írott albumának a linkjét.

Miután kitettem ennek dacára az együttes koncertjéről két képet tesztelendő a rendszert, figyelmeztettek, hogy tiltás jön.

Ezután csend következett, majd amikor beválogattam egy hónappal később kedvenc fotóim közé azt, amiről én magam árultam el korábban, hogy milyen koncerten készült, de melyen magam voltam csak látható egyik fiammal, senki más, értesítést kaptam, hogy egy napra le vagyok tiltva. Ehelyett törölték tíz éves a profilomat, mind az 5000 ismerőssel, több általam kezelt oldallal együtt, beleértve a „Borbély Imre szellemi öröksége” oldalt is. Még az általam alapított csoportok oldalának háttérképét is, tehát mindent, amit feltettem fel valaha e közösségi felületre.

S mindezt azért, mert az ő gondolatrendőrségük által üldözött együttes koncertjén készült képet emeltem be a legfontosabbak közé magamról s a kisebbik fiamról.

S akkor hosszan sorolhatnám a botrányosabbnál botrányosabb eseteket jobboldali véleményformálók minden alap nélküli tiltásáról, bejegyzések törléséről, hirdetésük visszautasításáról.

Dúró Dóra a mémen az épp ledarálandó könyvvel látható, felül kérdés: „miért kellett ezt a könyvet ledarálni”.

Majd alatta a Facebooktól kölcsönzött válasz „mert ütközött közösségi irányelveinkkel”.

Igen, így kell ezt.

S nem belemenni sehova nem vezető vitákba a könyv szentségéről és megsemmisítésének állítólagos tabujáról.

Egyébként is mitől lenne bármiféle gondolatrögzítési forma szent?

A forma nem lehet szent, a tartalom ad neki minőséget.

 

Borbély Zsolt Attila

 

Sunday, October 11, 2020

“Hagyják békén a gyerekeinket!”

 

Európa nyugati felén a gender-lobbi szabályos véleményterrort gyakorol, olyannyira, hogy a normalitás képviselőinek nagy része megnyilvánulni sem mer. A giga-vállalatok, a fősodratú média, a tudományos világ megmondóemberei egyaránt az ő szekerüket tolják. Már rég nem arról van szó, hogy egyenjogúságot biztosítsanak a homoszexuálisok számára, már nyíltan zajlik a különféle devianciák propagálása az oktatásban, az óvódáktól a középiskolán át az egyetemig, a filmekben, az irodalomban. Egyes államokban a gyermekeit is elragadhatják annak, aki nem neveli őket az „újbeszél” kulcsfogalmainak jegyében.

Eljutottunk oda, hogy brüsszeli „jogállami” elvárás lett a homoszexuális lobbi követeléseinek támogatása (házasság, örökbefogadás), mi több, még a nemi identitást célkeresztbe vevő álcivil szervezetek állami támogatása is. E nemzetközi erőcsoport Magyarországon is teret igyekszik foglalni, és bizony már a mi gyermekeinket is „érzékenyíteni” akarják.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy megfertőzik gyermekeink agyát, összezavarják bennük a szilárd fogalmakat, a nemi szerepeket, többek között olyan mesékkel, melyekben a herceg egy másik hercegben látja meg élete szerelmét.

Immár szociológiai felmérésekkel alátámasztott tény, hogy e propaganda nagyon is hatékony: ott ahol már évtizedek óta folyik, szignifikánsan megnőtt a magukat homo- illetve biszexuálisoknak valók száma a fiatalság körében.


A „Meseország mindenkié” című „érzékenyítő” kötet nem véletlenül verte ki a biztosítékot Magyarországon. A kiadványhoz való viszonyulás politikai barométerként is működik. A radikális jobboldalt képviselő Dúró Dóra, 


a Mi Hazánk alelnöke nyilvánosan ledarálta, Csepel fideszes polgármestere, Borbély Lénárd betiltotta a csepeli óvódákban, míg Őrsi Gergely, az MSZP II. kerületi polgármestere teljes mellszélességgel felvállalta annak mondanivalóját.

Szomorú és felháborító egyszerre, hogy miután Bagdy Emőke 


tűpontosan bemutatta, mekkora kárt tud okozni egy ilyen kötet, pszichológusok sora határolódott el tőle. Lám, a gender-lobbi micsoda erőt képvisel már az anyaországban!

E kérdés előkerült a magyar miniszterelnök szokásos pénteki Kossuth rádióbeli interjújában. Orbán Viktor válasza egyértelmű volt és világos. 


Olyan, amivel normális gondolkodású ember csak egyetérthet: „nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni és én ebben összegzem véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket

 

Borbély Zsolt Attila

  

Tuesday, September 22, 2020

A magyar kormány képviselői buzdítsanak részvételre, s ne arra nézve adjanak tanácsot, hogy ki miként szavazzon!

 

A magyar kormány nemzetközi fronton hatalmas túlerővel küzd, a globális háttérhatalommal, a „pénzügyi magánhatalommal”, ahogy Drábik János nevezi ezt a gigantikus konglomerátumot.

Bármit is mondjanak a megvásárolt vagy megtévesztett emberek, a Soros-birodalom nemzetellenes működése valóság, mögötte pedig még nagyobb erőközpont sejlik fel. Célkeresztben már nemcsak a nemzet, a nemzetállam, a keresztény kultúra, hanem a fehér ember áll, nemzeti, vallási és nemi identitásával együtt.

Ebben a küzdelemben az Orbán kormány potenciális szövetségesként kezeli Romániát, azzal együtt, hogy annak politikai elitje inkább a kiegyezést keresi a globalista világhatalom látható képviselőivel.

Nem vitatom e stratégia létjogosultságát.

Azt már inkább nehezményezem, hogy ebbeli igyekezetében a Fidesz és a kormányfő szinte minden tétet az RMDSZ-re tesz. Érteni vélem ennek is a mögötteseit. Az RMDSZ rendelkezik bukaresti kapcsolatokkal s elvben nem elképzelhetetlen, hogy azok valamikor kamatozni fognak egy szuveranista, globalizációellenes középeurópai összefogás esetén. (Ettől persze még lehetne más a támogatás-elosztás, lehetne más a kormányzati retorika.)

Az viszont, amit a magyar kormányzat jeles képviselői a helyhatósági kampány finisében nyilatkoznak – jelesül, hogy CSAK az RMDSZ képes megvédeni a magyar érdekeket és ezért minden erdélyi magyar szavazzon az RMDSZ-re – hamis és elfogadhatatlan.

Elfogadhatatlan, mert ez nem parlamenti, és nem Európai Parlamenti választás (bár egy ilyen kijelentés ott is vitatható), hanem önkormányzati. Hosszan sorolhatnám azokat a székely településeket Székelyudvarhelytől Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön át Kézdivásárhelyig, ahol elméletileg is nehéz elképzelni, hogy ne magyar győzzön a választáson, hát még gyakorlatilag. De akadnak hasonló, masszívan magyar többségű települések a Partiumban is. Ilyen léthelyzetben a verseny jótékony hatással bír, ezt talán nem kell magyarázni 30 évvel az egypártrendszer bukása után.


S akkor nem szóltam még egy szót sem arról, hogy mit tett és mit nem tett az RMDSZ az elmúlt 30 évben, hogy miként szolgálta ki a román nemzetstratégiai törekvéseket, miként járult hozzá ahhoz, hogy Iliescuék propaganda-hazugságát a „modellértékű román kisebbségpolitikáról” kiötlését követően néhány esztendő múlva az amerikai szuperhatalom első emberétől halljuk vissza.

Hogy hány kínálkozó lehetőséget hagyott ki az autonómia hangsúlyos képviseletére.

Hogy világszinten két politikai vezető volt, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen nyilatkozott: Gyurcsány Ferenc és Markó Béla.

S még sorolhatnám a hasonló tényeket, de nem célom az RMDSZ feketítése, vannak olyan települések, ahol e szervezet az egyetlen, melynek esélye van magyar képviselőket bejuttatni az önkormányzati testületekbe.

Ami ellen szavam felemelem az a nemzetpolitikai szempontból önsorsrontó magyar kormányzati retorika, mely ott is az RMDSZ jelöltjére való szavazásra bíztat, ahol akad jobb jelölt.

És megsúgom, azok az emberek, akik a nemzeti oldal jelöltjére adják majd voksukat az RMDSZ ellenében Székelyföldön épp a Fidesz eddigi szavazói közül valók. Vélhető, hogy nem fognak átállni a másik oldalra, mint teszik sokan érthetetlen módon az anyaországban. De szavazási hajlandóságuknak sem tesz jót ez az RMDSZ melletti felesleges és értelmetlen kiállás.

A választáson való részvételre buzdítson a magyar kormányzat s ne útmutatást adjon a szavazásra. Az erdélyi magyarok képesek maguk eldönteni, hogy ki képviseli igazán az érdekeiket az önkormányzatokban.

 

Borbély Zsolt Attila

 

Monday, September 21, 2020

Itt az idő arra, hogy a nemzeti oldal hadrendbe álljon

 


 

A nyári uborkaszezon legkiemelkedőbb politikai eseménye a Kárpát medencében évtizedek óta a tusványosi táborban elmondott Orbán-beszéd, mely jellemzően nemzetközi visszhangot kelt.


Tusványoson fogalmazta meg a magyar miniszterelnök ama rendkívül fontos, szókimondása, köntörfalazásmentessége miatt igencsak bátor kijelentését, hogy „a baloldal időről időre ráront a saját nemzetére”, innen röpítette világgá a sajtó az „illiberális demokrácia” sokak számára eretneknek ható kategóriáját, amit a következő években keresztény-demokráciára szelídített a szuveranista, antiglobalista európai erők első számú  politikusa. A finomítás nem volt nehéz, a kereszténydemokrata álláspont értelemszerűen illiberális egyben.

Eme alapgondolattal indul az a nagyívű eszmefuttatás, amit Orbán Viktor a tusványosi és kötcsei találkozók helyett közölt a hétfői Magyar Nemzetben (a szöveg említi még a Tranzitot is, melynek politikai jelentősége elmarad az előbbiekétől).

A magyar kormányfő írása korunk legfontosabb európai problémáit veszi számba, a kereszténydemokrata - liberális ellentéttől, az európai népességcserét eredményező migráción, a genderideológia agresszív terjesztésén, az amerikai elnökválasztáson, a vírushelyzeten, a globális háttérhatalom közép távú tervein keresztül a cselekvési imperatívuszokig. Utóbbi kérdésben kitért Közép- és Kelet-Európának, az európai keresztény-demokratáknak és a magyar nemzeti tábornak a szerepkörére egyaránt.

Orbán Viktornak a magyar politikai helyzettel kapcsolatos végkövetkeztetésével, mely egyébként az írás zárógondolata, csak egyetérthetünk:

Az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront.

2022-ben döntő ütközetre készülnek. Mögöttük lesz a nemzetközi média, a brüsszeli bürokraták és a civilnek álcázott NGO-szervezetek. Nem lehet kétségünk, a hatalomért és a pénzért mindent meg fognak tenni. Ideje nekünk is hadrendbe állni.”

 

Borbély Zsolt Attila

A „közösségi irányelvekről”, tartalomról és formáról

Az internetes mémek néha frappánsabban, tömörebben írják le a valóság egy szeletét, mint fél oldalnyi érvelés. A „Meseország mindenkié” cí...