Mi jöhet még ezután?

Aki rendszeresen követi Bayer Zsolt show-ját a Hír Televízióban, könnyedén fel tud idézni megannyi tragikomikus sajtóhírt a nyugati világ elfajzottságával kapcsolatban az apák szoptatásától a gyermekvállalás megtagadásán keresztül történő ”klímavédelmen” át az emberevés ötletéig, mely egy svéd professzor szerint az emberiség fennmaradását meghosszabbíthatja és egyben a környezetvédelemnek hatékony útja.

Kevés olyan fontos létparancs áll a magyar nemzetpolitikai elitje előtt, mint az, hogy ezt az őrületet ne engedjük be Magyarországra. Ebben minden törvényes eszköz nemcsak megengedett, hanem unokáink jövője iránti felelősségből eredendően kötelező módon bevetendő.

Nem könnyű, mert az őrületnek vannak önjelölt illetve a nyugati önsorsrontás manipulátorai által fizetett importőrei. Az ő számukra az a „haladás”, ha a mi óvódásaink agyát is megfertőzik mindenféle perverzióval azok, akik kitalálták és futtatják a „szakállas nőként” elhíresült Conchita Wurstot és a többi hasonló szerencsétlent. Ezen importőrök egyike Révész Sándor, megveszekedett SZDSZ-es újságíró, aki legutóbb azzal örvendeztette meg a HVG olvasóközönségét, hogy megpróbálta őket érzékennyé tenné szegény pedofil embertársaink irányában.

Sokan már attól hidegrázást kaptak, egyébként érthető módon, hogy Révész abbeli véleményének adott hangot, hogy a pedofília nem bűncselekmény, hanem lelkiállapot. De ezen még elfilozofálhatunk. Más kérdés, hogy az általa vizionált jólelkű, perverziójának nem engedő pedofilról soha senki nem fogja megtudni, hogy pedofil, ergo nincs mitől tartson az illető. Az viszont, hogy a pedofil képregények legalizálását javasolja ismét, azt hiszem, minden normális gondolkodású emberben kiveri a biztosítékot.

Révésznek ugyanis nem ez az első megszólalása a témában, öt éve „A pedofil is ember” címmel fejtette ki a maga (ál)érveit a rajzolt gyermekpornó legalizálása mellett.  

S akkor felsejlik az emberben, hogy az idei Pride-hónap egyik „Love is love” plakátja bizony a pedofil kapcsolatokat is beemelte az elfogadandó modellek közé.

Úgy vélem, joggal teszi fel a kérdést minden jóérzésű ember: mi jöhet még ezután? 

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

A demográfiai csúcs margójára

Nemzetközi demográfiai csúcsot szervezett a magyar kormány, melyen jelentős közép- és kelet-európai közéleti vezetők is megjelentek és beszédet mondtak, többek között Alexandar Vucic szerb elnök, Andrej Babis cseh miniszterelnök és Bozena Borys-Szopa, Lengyelország család-, munkaügyi és szociálpolitikai minisztere.

Orbán Viktor nagyívű expozéban mutatta be a magyar családpolitika értékrendi, politikai filozófiai mögötteseit és a magyar megoldási modell alapvonalait.

A szimbolikus térben jelentős gesztus volt, hogy négy egyház vezetői (katolikus, református, evangélikus és izraelita) áldották meg a konferenciát.

Nincs árulkodóbb annál, mint ahogy az ellenzék ebben a kérdésben is reagál.

Holott itt a valóban a létünkről van szó.

Egy liberálisnak is jobb egy keresztény és magyar országban élni, mint egy olyan helyen, ahol a közbiztonság a múlté, napirenden vannak a késelések, valamint a vallási meghatározottságú antiszemita és homofób támadások. Ami ma már sajnos véres valóság Európa muszlimizálódott nagyvárosaiban Londontól Malmöig.

Ezzel együtt minden csatornán keresztül próbálják bal-liberálisaink félremagyarázni, negatívan interpretálni a kormány tevékenységének azon dimenzióit, mely kérdésekben normálisan gondolkodó ember csak egyetértőleg nyilatkozhat. Értve ezalatt természetesen a migránskérdést és a demográfiai problémákat.

Eljutottunk oda, hogy lassan értelmetlenné válik a két politikai tábor közötti vita.

Érdemes felidézni, hogy annak idején, amikor a státustörvény vitája folyt a magyar parlamentben  az egykori SZDSZ a maga nemzetellenes álláspontját megpróbálta nemzeti köntösbe öltöztetni. Sikertelenül, de ez más kérdés.

Ma már a gyászos emlékezetű párt utódszervezetei a Momentumtól a DK-ig nem vesződnek ezzel, nyíltan vállalják azt, hogy számukra mellékes a magyar megmaradás, a magyar állam, mint közösségi akaratképző és érdekvédő intézmény.

Ezek az emberek minden olyan kérdésben, mely a lét és nemlét problémáját veti fel a nemzeti közösség szintjén, legyen szó iszlám invázióról, csökkenő népszaporulatról vagy a nemzeti szuverenitás megőrzéséről, rendre a magyarság megsemmisülésének irányába mutató politikai opciót képviselik.

Szégyentelenül, mi több, egymásra licitálva.

Ezért is kulcskérdés, hogy milyen eredménye lesz az alig egy hónap múlva esedékes önkormányzati választásnak. Hogy folytatódik-e a tudatos, tervszerű nemzetépítés, vagy az önkormányzatok védősáncai mögül fog az ellenzék tüzelni a nemzetvédő kormányra.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.