Momentumos nemzetárulás

A 2019-es román elnökválasztási kampány egy teljesen új jelenséget hozott magával. A Momentum nevű anyaországi párt elnöke, Fekete-Győr András Dan Barna mellett kampányolt, miközben az elnökválasztási versenybe egy magyar jelölt, Kelemen Hunor is beszállt.

Igen, tudjuk, az RMDSZ ismét ellökte a nemzeti autonomisták békejobbját, elutasította azt a javaslatot, hogy az erdélyi magyarség egy pártfüggetlen, köztiszteletben álló személyiséget jelöljön államfőnek, aki a lényegi kérdésekről beszél majd a kampányban. De akkor is, a szikár tény az, hogy van magyar jelölt, e párt pedig, mely azzal robbant be a magyar közéletbe, hogy megtorpedózta a Magyarországon rendezendő Olimpiát, a legmagasabb szinten egy román jelölt mellett teszi le a voksát.

Fekete-Győr mellett Cseh Katalin, akit szülész-nőgyógyász orvos létére az abortusz kapcsán emlegetett „botmixer” révén jegyeztek meg sokan, de legalább ennyit elmond róla az is, hogy első kampányfilmjében milyen boldogan sorolta a magyarság és általában az európai nemzetek balliberális ellenségeinek nevét, akik mind szövetségesei neki és pártjának, Nicu Ștefănuță, az USR-PLUS pártszövetség EP-képviselőjének a nagyszebeni európai parlamenti irodája megnyitóján vett részt és implicit ő is Barnát támogatta.

Mindezek mellett hab a tortán, hogy a párt harmadik prominense, Donáth Anna, azzal örvendeztette meg a Kárpát medence magyarságát, hogy a Progresszív Szlovákia (PS) mozgalom magyar platformja parlamenti képviselőjelöltjeinek és a párt magyar nyelvű programjának a bemutatóján Révkomáromban azt mondta, hogy szerinte „a felvidéki magyarok lehetnek úgy magyarok, hogy közben büszke szlovákok”.

Azért ízlelgessük ennek a hírnévhez és pozícióhoz jutott politikai analfabéta politikus-csitrinek a mondatát! Ha odatette volna kijelentése végére az „állampolgár” szót, akkor „csak” egy nemkívánatos jövőképet vázolt volna fel, mely sajnos már ma is jellemző a félig asszimilált nemzettársainkra. Így viszont véleménye abszurd és önellentmondó, mert nem lehet valaki egyszerre áldozat és merénylő, magyar és szlovák, elnyomott és elnyomó.

Legfeljebb magyar származású renegát, magyar vérű szlovák.

A „nemzetárulás” jelzőt nem szerencsés inflálni és úton útféle használni.

Arra viszont, amit a Momentum csinál megalakulása óta, nincs ennél precízebb fogalom.

Borbély Zsolt Attila

Álszent álmélkodás

Lassan három hét telt el az önkormányzati választások óta. Mi történt ezidő alatt? Dióhéjban: a fideszes városvezetés az elvesztett településeken a jellemzően hiánnyal átvett kasszát milliárdos többlettel adta át, az ellenzék több fővárosi kerületben azzal kezdte a „munkát”, hogy jelentősen megemelte az önkormányzati képviselők fizetését. Karácsony Gergely retirált több kérdésben, feltűntek környezetében a többszörösen bukott baloldal levitézlett figurái beleértve Demszky Gábor volt főpolgármestert is, aki nem kevesebbet javasolt, mint azt, hogy vegyen fel a főváros IMF hitelt.

Hiába, vannak, akik a taktikai megfontolásokat félresöpörve keresetlen őszinteséggel nyilatkoznak szándékaikról, érzéseikről. A sor hosszú Konrád Györgytől, akinek az volt a legfontosabb 1994-ben, hogy a hatalomra jutott MSZP-SZDSZ koalíció legalizálja a könnyű drogokat, Horn Gáboron keresztül (SZDSZ) 

aki egyenes adásban mondta a nézők szemébe, hogy az SZDSZ sorsa sokkal fontosabb, mint az országé, egészen Eörsi Mátyásig (SZDSZ) 

aki szintén tévében nyilatkozta, hogy pártja „nem akarja, hogy érdemes legyen magyarnak lenni” a Kárpát medencében.

Mindezek mellett Karácsonyék keresztbe akarnak tenni a Szent István parkba tervezett Szent István szobor felállításának ügyében is. Ez már a Jobbiknak is sok volt, jobb sorsra érdemes újságíró aktivistájuk, Bencsik János 

közleményében többek között arra mutatott rá, hogy Karácsony „október 13-án arra kapott felhatalmazást az ellenzéki szavazók többségétől, hogy integratív vezetője legyen Budapestnek. Az ellenzéki voksok között pedig szép számmal voltak nemcsak baloldali, de centrista és jobboldali szavazók is, akik joggal várják el, hogy ne folytatódjon az eddigi ideológiai szekértáborharc. Azt hagyjuk meg Bayer Zsoltnak és csapatának...”

Méghogy ne folytatódjék az az „ideológiai szekértáborharc”, amely egy pillanatra sem állt se…

Elképesztő álnaivitás.

Nem a harc szűnt meg, hanem a Jobbik váltott benne pozíciót. Annyi történt, hogy az egykori nemzeti párt besorolt balra és azokat a figurákat futtatja a maga médiafelületein, akik élen jártak a nemzeti értékek kigúnyolásában és a nemzeti érdekek aláásásában Para-Kovács Imrétől Hont Andráson át Kálmán Olgáig, 

azokkal fog össze a politikában, akik eddig ott ártottak a magyarságnak, ahol tudtak Gyurcsánytól „Fegyőrig”.

Esetenként pedig csodálkozást tettetnek a párt képviselői, mint most is, amikor álszent módon álmélkodnak a Szent István szobor kapcsán azon, hogy Karácsonyék azt adják, ami lényegük.

Tömény nemzetellenességet.

Borbély Zsolt Attila

Hazudni csak pontosan szépen…

A nemzeti oldalon visszatérő megállapítás, hogy nézve a jelenlegi ellenzéket nem gondoltuk, hogy visszasírjuk valaha a régi szocialistákat, Kovács Lászlót, Horn Gyulát és a többieket, akik legalább képviseltek valamiféle szakmai színvonalat.

A visszasírás persze erős túlzás, hiszen minél profibb valaki, annál jobban tud ártani a nemzeti érdekeknek és annál nehezebben győzhető le a választáson, de annyi biztos, hogy ami most zajlik az ellenzéki térfélen az egyszerűen  kutyakomédia.

Kiszivárog egy felvétel, melyen Karácsony Gergely arról vall, hogy őt elássák Zuglóban a szocialisták, ha ő oda visszamegy. Az érintett szerint egy magánbeszélgetésből vágtak össze részleteket, párttársa pedig azt állítja nagy vehemenciával a sajtótájékoztatóján, hogy egy elnökségi gyűlésen vették fel az anyagot. Tehát még nem is egyeztetnek abban a nem mellékes kérdésben, hogy mit hazudjanak.

Miután Kispesten kiborul a bili, kokainnak látszó zacskócskát lóbálva korrupciós ügyletekről beszél, nagy részletességgel, sűrűn b+elve Karácsony helyi szövetségese, olyan fordulatokkal megspékelve, hogy aki nem keres évi százmilliót, az hülye, majd az érintett szemrebbenés nélkül azt hazudja, hogy a felvétel össze volt vágva. Holott aki meghallgatja azokat, világosan tudhatja, hogy egyszerűen nem létezhet olyan kontextus, melyből kiragadva ezek a monológok más értelmezést nyerhetnének. Vélhetően rájött erre a lebukott politikus is, mert magyarázkodását leszedte közben a Facebook oldaláról.

De a legjobb a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció reakciója, ők egyszerűen nem ismerik el, hogy a szóban forgó politikus látható-hallható a felvételen, pedig azt az érintett sem tagadja. Persze akik képesek akkorát hazudni, hogy Európában nincsenek bevándorláspárti politikusok, miközben épp azok – ráadásul a legnagyobb Európai országok vezetői - melegítették fel újra a minap Máltán az elosztási kvóta kérdését, és a migráció polarizálja leginkább Európát, azoknak nem kerül semmibe egy újabb hazugság.

„Jó napot – hazudta Kovács László” – írta anno Uj Péter a Népszabadságban. Nem kétséges, Kovács Lászlóék is annyit hazudtak, amennyit mertek. De sokkal ügyesebben tették.

Borbély Zsolt Attila

A szöveget október elején írtam a Székely Hírmondónak.