A magyar kormány képviselői buzdítsanak részvételre, s ne arra nézve adjanak tanácsot, hogy ki miként szavazzon!

 

A magyar kormány nemzetközi fronton hatalmas túlerővel küzd, a globális háttérhatalommal, a „pénzügyi magánhatalommal”, ahogy Drábik János nevezi ezt a gigantikus konglomerátumot.

Bármit is mondjanak a megvásárolt vagy megtévesztett emberek, a Soros-birodalom nemzetellenes működése valóság, mögötte pedig még nagyobb erőközpont sejlik fel. Célkeresztben már nemcsak a nemzet, a nemzetállam, a keresztény kultúra, hanem a fehér ember áll, nemzeti, vallási és nemi identitásával együtt.

Ebben a küzdelemben az Orbán kormány potenciális szövetségesként kezeli Romániát, azzal együtt, hogy annak politikai elitje inkább a kiegyezést keresi a globalista világhatalom látható képviselőivel.

Nem vitatom e stratégia létjogosultságát.

Azt már inkább nehezményezem, hogy ebbeli igyekezetében a Fidesz és a kormányfő szinte minden tétet az RMDSZ-re tesz. Érteni vélem ennek is a mögötteseit. Az RMDSZ rendelkezik bukaresti kapcsolatokkal s elvben nem elképzelhetetlen, hogy azok valamikor kamatozni fognak egy szuveranista, globalizációellenes középeurópai összefogás esetén. (Ettől persze még lehetne más a támogatás-elosztás, lehetne más a kormányzati retorika.)

Az viszont, amit a magyar kormányzat jeles képviselői a helyhatósági kampány finisében nyilatkoznak – jelesül, hogy CSAK az RMDSZ képes megvédeni a magyar érdekeket és ezért minden erdélyi magyar szavazzon az RMDSZ-re – hamis és elfogadhatatlan.

Elfogadhatatlan, mert ez nem parlamenti, és nem Európai Parlamenti választás (bár egy ilyen kijelentés ott is vitatható), hanem önkormányzati. Hosszan sorolhatnám azokat a székely településeket Székelyudvarhelytől Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön át Kézdivásárhelyig, ahol elméletileg is nehéz elképzelni, hogy ne magyar győzzön a választáson, hát még gyakorlatilag. De akadnak hasonló, masszívan magyar többségű települések a Partiumban is. Ilyen léthelyzetben a verseny jótékony hatással bír, ezt talán nem kell magyarázni 30 évvel az egypártrendszer bukása után.

S akkor nem szóltam még egy szót sem arról, hogy mit tett és mit nem tett az RMDSZ az elmúlt 30 évben, hogy miként szolgálta ki a román nemzetstratégiai törekvéseket, miként járult hozzá ahhoz, hogy Iliescuék propaganda-hazugságát a „modellértékű román kisebbségpolitikáról” kiötlését követően néhány esztendő múlva az amerikai szuperhatalom első emberétől halljuk vissza.

Hogy hány kínálkozó lehetőséget hagyott ki az autonómia hangsúlyos képviseletére.

Hogy világszinten két politikai vezető volt, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen nyilatkozott: Gyurcsány Ferenc és Markó Béla.

S még sorolhatnám a hasonló tényeket, de nem célom az RMDSZ feketítése, vannak olyan települések, ahol e szervezet az egyetlen, melynek esélye van magyar képviselőket bejuttatni az önkormányzati testületekbe.

Ami ellen szavam felemelem az a nemzetpolitikai szempontból önsorsrontó magyar kormányzati retorika, mely ott is az RMDSZ jelöltjére való szavazásra bíztat, ahol akad jobb jelölt.

És megsúgom, azok az emberek, akik a nemzeti oldal jelöltjére adják majd voksukat az RMDSZ ellenében Székelyföldön épp a Fidesz eddigi szavazói közül valók. Vélhető, hogy nem fognak átállni a másik oldalra, mint teszik sokan érthetetlen módon az anyaországban. De szavazási hajlandóságuknak sem tesz jót ez az RMDSZ melletti felesleges és értelmetlen kiállás.

A választáson való részvételre buzdítson a magyar kormányzat s ne útmutatást adjon a szavazásra. Az erdélyi magyarok képesek maguk eldönteni, hogy ki képviseli igazán az érdekeiket az önkormányzatokban.

 

Borbély Zsolt Attila

 

Itt az idő arra, hogy a nemzeti oldal hadrendbe álljon

 

 

A nyári uborkaszezon legkiemelkedőbb politikai eseménye a Kárpát medencében évtizedek óta a tusványosi táborban elmondott Orbán-beszéd, mely jellemzően nemzetközi visszhangot kelt.

Tusványoson fogalmazta meg a magyar miniszterelnök ama rendkívül fontos, szókimondása, köntörfalazásmentessége miatt igencsak bátor kijelentését, hogy „a baloldal időről időre ráront a saját nemzetére”, innen röpítette világgá a sajtó az „illiberális demokrácia” sokak számára eretneknek ható kategóriáját, amit a következő években keresztény-demokráciára szelídített a szuveranista, antiglobalista európai erők első számú  politikusa. A finomítás nem volt nehéz, a kereszténydemokrata álláspont értelemszerűen illiberális egyben.

Eme alapgondolattal indul az a nagyívű eszmefuttatás, amit Orbán Viktor a tusványosi és kötcsei találkozók helyett közölt a hétfői Magyar Nemzetben (a szöveg említi még a Tranzitot is, melynek politikai jelentősége elmarad az előbbiekétől).

A magyar kormányfő írása korunk legfontosabb európai problémáit veszi számba, a kereszténydemokrata - liberális ellentéttől, az európai népességcserét eredményező migráción, a genderideológia agresszív terjesztésén, az amerikai elnökválasztáson, a vírushelyzeten, a globális háttérhatalom közép távú tervein keresztül a cselekvési imperatívuszokig. Utóbbi kérdésben kitért Közép- és Kelet-Európának, az európai keresztény-demokratáknak és a magyar nemzeti tábornak a szerepkörére egyaránt.

Orbán Viktornak a magyar politikai helyzettel kapcsolatos végkövetkeztetésével, mely egyébként az írás zárógondolata, csak egyetérthetünk:

„Az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront.

2022-ben döntő ütközetre készülnek. Mögöttük lesz a nemzetközi média, a brüsszeli bürokraták és a civilnek álcázott NGO-szervezetek. Nem lehet kétségünk, a hatalomért és a pénzért mindent meg fognak tenni. Ideje nekünk is hadrendbe állni.”

 

Borbély Zsolt Attila

Cikk sorozat a Soros-hálózatról a Magyar Nemzetben

 

 

Soros Györgyről szemforgató álobjektivitással szeretik azt állítani, hogy „ellentmondásos figura”, hogy „vegyes” a megítélése.

Ugyanez állítható Hitlerről, Sztálinról, Ceausescuról vagy Pablo Escobarról. Továbbá minden olyan, komoly hatalommal bíró emberről, akit egyrészt mélységes gonoszság és gátlástalanság jellemzett, másrészt volt kellő pozíciója, pénze, befolyástőkéje ahhoz, hogy  megteremtsen és forgalomban tartson magáról egy, a valóságtól teljesen eltérő imázst.

Minden önkép-ápoló zsarnoknak, bűnözőnek vagy magát filantrópnak beállító gátlástalan pénzügyi spekulánsnak vannak fizetett propagandistái és vannak valódi, őszinte hívei.

Mivel Sorosnak és általában a globalista háttér-hatalmi hálózatnak a rendszere sokkal körmönfontabb, mint a diktátoroké, így sokkal több az őszinte híve is, aki úgy véli, hogy egy jobb világért harcol, a legnemesebb emberi eszmékért, miközben valójában saját kultúrájának elpusztításában segédkezik.

Soros György azért került a nemzeti oldal kommunikációjának középpontjába, mert tevékenysége sokkal jobban dokumentált, mint másoké, vele illusztrálható az a diabolikus „pusztító világerő”, mely az európai kultúrát módszeresen számolja fel, másrészt ő nyíltan meg is mondja mit akar, nem köntörfalaz, fehéren feketén elismeri, hogy a nemzetek és nemzetállamok megszüntetése a célja.

A migráció felhasználásával, támogatásával, propagálásával pedig a 1925-ös Coudenhove-Kalergi terv, a kevert fajú, kevert kultúrájú Európa megteremtése, amiről persze kevesebb szó esik. (E terv egyébként azért siklik félre, mert nem „multikultúra” lesz itt száz éven belül, hanem a domináns iszlám kultúrának alávetett keresztény kultúra-töredékek.)

A Soros-féle módszerekről olvashattunk már kiválóan adatolt tanulmányt magyar nyelven Schmidt Mária blogján, de nagy példányszámú napilapban most jelent meg először egy kiváló sorozat, melyben egy rejtett hálózatra, valamint a Soros birodalom működésének egyik dimenziójára, s egy konkrét kulcsfigurájára, Gerald Knausra vetül fény. (lásd itt: https://magyarnemzet.hu/dossziek/a-soros-halozat-karmestere/)

Azt nyilván nem lehet elérni semmiféle tényfeltárással, hogy a fizetett Soros-ügynökök holnaptól elismerjék a világ elé tárt tényeket. Folytatódik majd a mellébeszélés, félremagyarázás, ködösítés.

Ahhoz viszont hozzájárulhat ez a cikk-sorozat, hogy csökkenjen azok száma, akik a fősodratú maszlag által befolyásolva őszintén hiszik, hogy Soros egy nemes, humánus ügy képviselője.

 

Borbély Zsolt Attila