1956 öröksége

 

2016 őszén a Jobbik nevű, akkoron még nemzeti radikális párt úgy próbálta áttörni a „választói üvegplafont”, hogy a baloldal szavazóit célozta meg és politikájának immár nemcsak a formáját, hanem  a tartalmát is ehhez igazította. Elárulták újra és újra az evidens magyar érdekeket megannyi kérdésben a migrációtól a demográfián át a magyar szuverenitás megőrzéséig, más szóval a globális háttérhatalom ellen küzdelemig. Leegyszerűsítve: Soros oldalára álltak ismételten a magyar létérdekekkel szemben.

Ezzel vette kezdetét az a folyamat, mely napjaiban teljesedett ki.

A Jobbik immár nemcsak taktikai szövetséget köt a magyarság ellenségeivel, az idegen, elnyomó brüsszeli hatalom zsoldosaival, hanem eszmei, történelemértelmezési kérdésekben is melléjük áll.

Az ellenzék közös 1956-ra emlékező videojában Jakab Péter, Szabó Tímeával, Tóth Bertalannal, Fekete Győr Andrással s a többi eszközemberrel együtt – Gyurcsány Ferencet is beleértve (!) azt bizonygatja, hogy ők 1956 szellemi-politikai örökségének letéteményesei, ők azok, akik a magyarok szabadságáért, az igazságosságért, a sajtószabadságért, az önrendelkezésért szembeszállnak Orbán Viktor „keleti típusú elnyomásával”.

Külön pikantériája van annak az arcátlanságnak, hogy a 2006. október 23-án békés ünneplő emberek ellen lovasrohamot vezénylő, kardlapoztató, szemkilövető Gyurcsány mondja ki a leghangsúlyosabban, hogy „1956 követelései ma is érvényesek”. Ő, akinek pártja nyíltan vallja, hogy Egyesült Európai Államokat akar, ami értelemszerűen a magyar függetlenség és szabadság feladásával jár.

S ha megnézzük, mi van Németországban, Franciaországban, Svédországban stb., akkor láthatjuk, hogy mivel jár még.

Szólásszabadság helyett gondolati terrorral, biztonság és jólét helyett no go zonákkal, ahol az állam egyszerűen képtelen betartatni a törvényeket, garantálni a polgárainak fizikai biztonságát, s nem utolsó sorban keleti típusú elnyomással: aki nem hódol be az iszlám hódítóknak viselkedésben, öltözködésben, tabutiszteletben, azt megverik, megerőszakolják vagy levágják a fejét, mint történt az a nemrégiben Franciaországban a nyílt utcán.

Az ellenzéki tízezres kormányellenes tüntetés azt mutatja, hogy a féktelen demagógia sokakat megtéveszt, rengetegen vannak, akik képtelenek észrevenni, hogy 1956 célkitűzéseit, az önrendelkezést, az állami függetlenséget, a magyar szabadságot éppen a kormány képviseli a világtörténelem leggátlástalanabb, legkörmönfontabb, legaljasabb hatalmi centrumával, a globális háttérerőkkel szemben, melynek kiszolgálója a brüsszeli elit, a „közösségi média”, a fősodratú sajtó és politika a baloldaltól az áljobboldali Európai Néppárt vezetőjéig.

 

Borbély Zsolt Attila

A „közösségi irányelvekről”, tartalomról és formáról

Az internetes mémek néha frappánsabban, tömörebben írják le a valóság egy szeletét, mint fél oldalnyi érvelés.

A „Meseország mindenkié” című kártékony botránykönyvről, mely a magyarul olvasó csöppségek ártatlan lelkét és agyát hivatott liberális propaganda szerint „érzékenyíteni”, valójában megzavarni, az egészséges, ösztönös kapaszkodóktól megfosztani, már írtam e hasábokon. Az is említést nyert, hogy ezt a könyvet Dúró Dóra ledarálta demonstratívan.

A Mi Hazánk alelnöke most egy mémet közölt az oldalán, melynek felvezetőjében utal arra, hogy a Facebook „naponta darálja le” emberek millióinak szellemi termékét, mert az állítólag „ellenkezik a közösségi irányelvekkel”. Hadd tegyem hozzá, egyes együttesek, személyek vagy internetes oldalak nevét, mint például Toroczkai László, a Romantikus Erőszak (Romer) vagy a kuruc.info leírni sem lehet.

És igencsak ideillik a magam esete is. 90 napra megvonták tőlem az élő közvetítés és a hirdetés jogát mert megosztottam a Romer új, Trianon századik évfordulójára írott albumának a linkjét.

Miután kitettem ennek dacára az együttes koncertjéről két képet tesztelendő a rendszert, figyelmeztettek, hogy tiltás jön.

Ezután csend következett, majd amikor beválogattam egy hónappal később kedvenc fotóim közé azt, amiről én magam árultam el korábban, hogy milyen koncerten készült, de melyen magam voltam csak látható egyik fiammal, senki más, értesítést kaptam, hogy egy napra le vagyok tiltva. Ehelyett törölték tíz éves a profilomat, mind az 5000 ismerőssel, több általam kezelt oldallal együtt, beleértve a „Borbély Imre szellemi öröksége” oldalt is. Még az általam alapított csoportok oldalának háttérképét is, tehát mindent, amit feltettem fel valaha e közösségi felületre.

S mindezt azért, mert az ő gondolatrendőrségük által üldözött együttes koncertjén készült képet emeltem be a legfontosabbak közé magamról s a kisebbik fiamról.

S akkor hosszan sorolhatnám a botrányosabbnál botrányosabb eseteket jobboldali véleményformálók minden alap nélküli tiltásáról, bejegyzések törléséről, hirdetésük visszautasításáról.

Dúró Dóra a mémen az épp ledarálandó könyvvel látható, felül kérdés: „miért kellett ezt a könyvet ledarálni”.

Majd alatta a Facebooktól kölcsönzött válasz „mert ütközött közösségi irányelveinkkel”.

Igen, így kell ezt.

S nem belemenni sehova nem vezető vitákba a könyv szentségéről és megsemmisítésének állítólagos tabujáról.

Egyébként is mitől lenne bármiféle gondolatrögzítési forma szent?

A forma nem lehet szent, a tartalom ad neki minőséget.

 

Borbély Zsolt Attila

 

“Hagyják békén a gyerekeinket!”

 

Európa nyugati felén a gender-lobbi szabályos véleményterrort gyakorol, olyannyira, hogy a normalitás képviselőinek nagy része megnyilvánulni sem mer. A giga-vállalatok, a fősodratú média, a tudományos világ megmondóemberei egyaránt az ő szekerüket tolják. Már rég nem arról van szó, hogy egyenjogúságot biztosítsanak a homoszexuálisok számára, már nyíltan zajlik a különféle devianciák propagálása az oktatásban, az óvódáktól a középiskolán át az egyetemig, a filmekben, az irodalomban. Egyes államokban a gyermekeit is elragadhatják annak, aki nem neveli őket az „újbeszél” kulcsfogalmainak jegyében.

Eljutottunk oda, hogy brüsszeli „jogállami” elvárás lett a homoszexuális lobbi követeléseinek támogatása (házasság, örökbefogadás), mi több, még a nemi identitást célkeresztbe vevő álcivil szervezetek állami támogatása is. E nemzetközi erőcsoport Magyarországon is teret igyekszik foglalni, és bizony már a mi gyermekeinket is „érzékenyíteni” akarják.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy megfertőzik gyermekeink agyát, összezavarják bennük a szilárd fogalmakat, a nemi szerepeket, többek között olyan mesékkel, melyekben a herceg egy másik hercegben látja meg élete szerelmét.

Immár szociológiai felmérésekkel alátámasztott tény, hogy e propaganda nagyon is hatékony: ott ahol már évtizedek óta folyik, szignifikánsan megnőtt a magukat homo- illetve biszexuálisoknak valók száma a fiatalság körében.

A „Meseország mindenkié” című „érzékenyítő” kötet nem véletlenül verte ki a biztosítékot Magyarországon. A kiadványhoz való viszonyulás politikai barométerként is működik. A radikális jobboldalt képviselő Dúró Dóra, 

a Mi Hazánk alelnöke nyilvánosan ledarálta, Csepel fideszes polgármestere, Borbély Lénárd betiltotta a csepeli óvódákban, míg Őrsi Gergely, az MSZP II. kerületi polgármestere teljes mellszélességgel felvállalta annak mondanivalóját.

Szomorú és felháborító egyszerre, hogy miután Bagdy Emőke 

tűpontosan bemutatta, mekkora kárt tud okozni egy ilyen kötet, pszichológusok sora határolódott el tőle. Lám, a gender-lobbi micsoda erőt képvisel már az anyaországban!

E kérdés előkerült a magyar miniszterelnök szokásos pénteki Kossuth rádióbeli interjújában. Orbán Viktor válasza egyértelmű volt és világos. 

Olyan, amivel normális gondolkodású ember csak egyetérthet: „nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni és én ebben összegzem véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket”

 

Borbély Zsolt Attila