Az alábbi szöveget május közepén írtam, sajnos ma is aktuális.
A Kapu című folyóirat májusi számában jelent meg.
(Vona Gábor a 2016-os évértékelőn)
(A
Jobbik önmagából való kifordulásának origója: 2016 ősze, a kvótaügyi
népszavazás)
A Jobbik ifjúsági
mozgalomként való megszerveződése, párttá alakulása majd tabukat, kompromisszumokat
nem ismerő, következetes nemzeti pártként való megizmosodása volt a
rendszerváltás utáni magyar politikai élet egyik leginkább reménykeltő
fejleménye.
A párt kisebb hibákkal[1],
de tartotta az irányvonalat 2016 őszéig, amikoris a kvóta-népszavazás
alkalmával nyilvánvaló módon szembekerült a nemzeti érdekkel. Ha a párt vezetői
komolyan vették volna jelszavukat, miszerint „csak a nemzet”, akkor néhány
hetes moratóriumot hirdettek volna a kormány támadásában és minden erejükkel
arra koncentráltak volna, hogy érvényes legyen a népszavazás.
Mi történt ehelyett? Vona
Gábor egy kártékony politikai blöfföt dobott be a Jobbikosok tudatába,
tételesen azt, hogy Orbán Viktornak le kell mondani, ha nem lesz érvényes a
népszavazás. A kézenfekvő kérdésre, miszerint miért is kellene lemondani a
miniszterelnöknek a vázolt esetben és valóban le fog-e Orbán, csak azért mert
ezt így Vona kitalálta, adós maradt a Jobbik elnöke, de ez aligha számított a
gondosan kinevelt Jobbikos Orbán-gyűlölő rétegnek[2],
melynek tagjai közül bizonyára sokan azért nem mentek el szavazni, mert bíztak
a vezér szavában.
Mi több, a párt egyik
legjobb tollú publicistája, Balogh Gábor beállt a balliberális kórusba és „epeízű
gyűlöletkeltéssel”[3]
vádolta a kormányt. Ha azt írja, hogy túl van tolva a kampány, hogy unalmas,
hogy fantáziátlan, hogy feleslegesen és kontraproduktívan sulykol, akkor az még
megállta volna a helyét. De nem. Neki fontos volt átvenni a nemzetellenes kozmopolita
globalista álbaloldal hisztérikus rágalmát a gyűlöletkeltésről.
Utána jött az
alkotmánymódosítás kérdése. Vona Gábor, aki maga javasolta az alkotmánymódosítást
korábban, előbb azt ígérte, hogy ha a szövegjavaslat megfelelő lesz, akkor
megszavazzák és nem azt fogják méricskélni, hogy a homokozóban kinek szebb a
lapátja[4],
majd mégis a letelepedési kötvények eltörléséhez kötötték az alkotmánymódosítás
megszavazását. Magyarán egy priméren szuverenitási kérdést, tételesen, hogy a
magyar közakaratot megjelenítő parlament akarata ellenére telepíthetnek-e Magyarországra
idegeneket, féktelen demagógiával összekötötte egy merőben belpolitikai,
gazdasági kérdéssel. A kötvénybizniszt nem kívánom védeni, az alapötletében
vitatható, megvalósításában elítélendő, viszont semmi köze Európa muszlim
megszállásához, a kvótához, és egyáltalában a migrációhoz. A meglehetősen nagy
összeget magyar állampapírokba fektető, zömmel kínai üzletemberek
legazdagmigránsozása vagy legazdagterroristázása nem egyéb a
gondolkodásképtelen választók megnyerésére irányuló színvonaltalan hangulatkeltésnél.
Úgy vélhették, hogy ha
a kormány meghátrál, akkor az jó pont a Jobbiknak a választók előtt, ha nem,
akkor, a Jobbik megkülönböztetheti magát a kormányoldaltól egy fontos kérdésben
és újabb lépést tesz a fanatikus Orbán-gyűlölő baloldali szavazók megnyerésének
irányában.
(Vona Gábor évértékelője 2016 januárjában, saját fotó)
(Balczó
és Morvay)
A nemrégiben Orbán
Viktor brüsszeli szereplése kapcsán is csalódnunk kellett a pártban.[5]
Balczó Zoltán sokak fájdalmára és csalódására, ha nem is teljes mellszélességgel,
de beállt a kormányt támadók közé[6].
Mi lett volna a dolga
Balczó Zoltánnak, ha nemzeti politikusként viselkedik és nem pártkatonaként
mondja fel a szövegét? Az, hogy rámutasson a magyar kormány elleni körkörös
támadás álságosságára, farizeusságára, arra, hogy milyen kettős mércét alkalmaz
az EU, hogy mondvacsinált ürügyekkel támadja Magyarországot, azért, mert az
szembe mer menetelni a globalista világhatalom akaratának engedelmes szolgájaként
viselkedő európai fősodorral. Szembemegy azzal, hogy a nemzeti öntudat
leépítése helyett annak erősítése a célja, hogy nem feladni akarja az ország
szuverenitását, hanem erősíteni, s legfőképpen, hogy nem kívánja az ezeréves
keresztény Magyarországot perspektivikusan iszlám kalifátussá tenni. Hiába
mentegetik egyesek Balczót azzal, hogy ő migránskérdésben és Soros György megítélésének
ügyében jelezte elhatárolódását az uniós fősodortól, ez kevés. Tetszik, nem
tetszik, Balczó is kiállt a CEU mellett, Orbán ellen, ami egy nemzeti oldalon álló
képviselőtől elfogadhatatlan.
Bezzeg Morvai Krisztina
képes volt úgy kiállni a magyar migránspolitika mellett, hogy közben nem rúgott
bele a magyarság ellenségei által éppen habzó szájjal támadott kormányfőbe.
Érdekes kérdés, hogy
vajon indítják-e a következő választáson…
(Háború
zajlik)
Háború zajlik Európa
ellen. Ebben nincs semmiféle patetizmus, semmiféle túlzás. Ez van, a lét a tét, az európaikénti,
csehkénti, lengyelkénti, magyarkénti lét. Nem véletlenül nem mondom, hogy franciakénti,
svédkénti vagy németkénti, mert ez már sajnos eldőlni látszik. Nagyon nagyot
kellene forduljon az európai közgondolkodás, konkrétan paradigmaváltásra lenne
szükség ahhoz, hogy ezek a kultúrák megmenthetőek legyenek a jövő számára.
Le kellene számolni a vallási
egyenlőség dogmájával, sőt, a vallásszabadság dogmájával is. A gyakorlat
szintjén minimum. Ki kellene dolgozni a hódító, agresszív vallások megkülönböztethetőségének
alkotmányjogi dogmatikáját és azt önvédő kormányzati politikává kellene emelni,
amire egyelőre semmiféle esély nem mutatkozik. Sőt, egyelőre uniós szinten azok
állnak nyerésre, akik a bűnözés soha nem látott emelkedése, a terrortámadások
sorozata, a betolakodók integrálásának totális csődje ellenére a bevándorlást
pozitív jelenségként próbálják még mindig eladni. Nagy kérdés, hogy mikor
lendül át a mérleg. Előbb-utóbb az őshonos lakosság többségének elege lesz. Azt
viszont nem tudhatjuk, hogy addig a szavazati joggal rendelkező idegenek
lesznek-e már annyian, hogy az agymosottság állapotából kimozdíthatatlan
tömegekkel karöltve lenyomják a választáson a valóságra ráébredteket.
A kérdés utólagos
kommunikációja is szégyenletes. A Jobbik teljes erővel ráhajtott a Fidesz migránskérdésbeli
mocskolására azért, mert Orbán Viktor kénytelen volt egy jelen pillanatban retorikai
szintűnek tűnő taktikai engedményt tenni a fiatalkorú migránsok ügyében. A DNS
vizsgálathoz való kötés szólama ugyanakkor arra is rávilágított, hogy micsoda
abszurdum a jelenlegi gyakorlat, amikor a beözönlő muszlimok sorozatos
hazugságát tényként (azonos név, azonos születési dátum) könyvelik el a hivatalosságok,
így történhet az, hogy 4 év alatt egy „fiatalkorú” afgán bűnözőt elengednek, ő
semmit nem öregszik, majd mint gyilkos kerül ismét kapcsolatba a bűnüldöző
szervekkel.
A Jobbik hivatalos közleményében
azt állította, hogy a kormány 180 fokos fordulatot tett meg a migránskérdésben,
ami szemen szedett hazugság. Akkor lenne ez igaz, ha Orbán a kerítés
lebontására adott volna utasítást és ha átvette volna az Unió
migráció-párti retorikáját. Az valóban 180
fokos fordulat lett volna.
A Jobbik politikájának
lényege 2016 ősze óta: minél többet ártani a kormánynak, akár annak árán is,
hogy közben a nemzeti érdekek sérülnek s a saját párt mindeközben nem népszerűsödik.
(Adok-kapok
órásplakátfronton)
Az SZDSZ Lop-stop tábláit
idéző kampány a „Ti dolgoztok, ők lopnak – ezért nincs pénz erre meg arra” majd
az „Ők lopnak, mi visszavesszük, erre meg arra fordítjuk” primitív,
színvonaltalan, demagóg. Ezt nevezik ők „igazság-kampánynak”. Persze ígérhetnek
bármit, mert nem lesz alkalma a választóknak számon kérni rajtuk, mivel a
győzelmi esélyeik aszimptotikusan tartanak a nullához.
A kormány a „milliárdosok
emberei” kampánnyal válaszolt, ami nem biztos, hogy jó ötlet, visszafelé is
elsülhet. Amikor Orbán Viktor először fogalmazta meg, hogy a Jobbikot megvette
Simicska Lajos, hogy a szervezet egy oligarcha zsebpártja lett, akkor úgy
véltem, hogy ez méltatlan, igazságtalan riposzt a Jobbik demagóg támadásaiért.
Demagógiára demagógia.
Végigtekintve az elmúlt
bő fél év eseményein, az ember hajlamos komolyan venni ezt a vádat. Kétségkívül
jó lenne tudni, mi áll a háttérben. Lehet puszta érdekegyezés is. Simicskát a
személyes bosszú ösztöne hajtja, vélhetően nem érdekli, ha erre rámegy az
ország. Nem törődik a következményekkel, mint ahogy a megcsalt, becsapott,
megalázott házastársak nagy részét is csak az vezeti, hogy minél többet ártsanak
volt férjüknek vagy feleségüknek. Láttunk erre példát eleget.
A Jobbik attól reméli kormányra
kerülését, hogy a Fideszt tönkreteszi, hogy szinte minden megnyilvánulásuk a
kormány gyalázásából áll. És ez egy kétségkívül közös pászma Simicskával, aki
akkor is, ha ezt a nemzet- és önsorsrontó politikai vonalvezetést kifejezett
ráhatás nélkül alakította ki a párt stratégiai műhelye.
(Az
utolsó csepp)
A pártvezetést
láthatólag az sem zavarja, hogy eközben közös platformra kerül a nemzet
ellenségeivel, mint ahogy Simicska is megvette tévéjének a nemcsak kormány-, de
egyben nemzetellenes Kálmán Olgát.[7] Ismételgetheti
szájzsibbadásig Szávay István, hogy a jogállamban mi a szerepe az alkotmánybíróságnak,
akkor sem tudja lemosni magáról és pártjáról, azt, hogy egy gyékényen árult Gyurcsányékkal
Soros egyetemének megvédése ügyében.
Nem véletlen, hogy ez a
szimbolikus kérdés volt sokaknál[8] az
utolsó csepp a pohárban, így nálam is. Ennek hatására írtam meg ama Facebook
bejegyzésemet, amit előbb a 888 vett át, majd a pestisrácok.hu, s aminek
kapcsán a Híradó is meginterjúvolt.
Az interjú visszhangja barométer-értékű.
Százas nagyságrendű visszajelzést kaptam, szinte kizárólag egyetértőeket. Talán
fél tucatnyian voltak azok az aktív Jobbikosok, akik helytelenítették megnyilatkozásomat.
Olyan személy, aki nem kötődik a párthoz és másként értékeli a helyzetet –
tételesen úgy gondolja, hogy a migránskérdés veszélyét eltúlzom – kettő akadt. Kettő.
Azok, akik egyetértésükről biztosítottak, zömmel Jobbik-szimpatizánsok voltak,
akiknek többsége hallani nem akar már a pártról, becsapva érzi magát. Majd’ mindannyian
azt is elmondták, hogy egész környezetük hasonlóképpen vélekedik. Aktív
Jobbikosok közül is többen azt írták, hogy csak azért maradnak a pártban, mert
remélik, hogy visszatéríthető a szervezet a nemzeti útra.
(Cukiság-kampány
és a nemzetárulás)
A Jobbikban csalódott
tömegek jelentős része stíluskérdések miatt fordult el a párttól. Nem védem a
wc-szelfis, alvós-macskás, a magánéletbe betekintést engedő népszerűséghajhász
új párt-imázst, de szerényen jelezném, hogy attól még lehetne következetes nemzeti
politikát folytatni.
Az, hogy valakinek mi
sok és mi nem, hogy ízléstelennek tartja-e a pártelnöknek és feleségének a mellékhelységben
készült, csücsörítős kettős önarcképének a közzétételét: magánügy, nem sok köze
van a nemzetpolitikához. De hogy a magyar kormányfőt kétszeresen meggyöngítjük,
majd azon kárörvendezünk, hogy meggyengülve megy Brüsszelbe tárgyalni, a
magyarok és az európainak megmaradni akaró európai népek érdekében, ez bizony
árulás. Ezzel Vona Gábor egyszerre árulta el a magyar és az európai érdekeket
és pártjának korábbi politikáját.
Amikor Vona Gábor
leírta az azóta sokszor idézett mondatát, miszerint ő vette el a Jobbik lelkét,
még mentegettem, hogy nem úgy gondolta, ahogy azt mások értelmezik. Lehet, hogy
nem úgy gondolta a mondat megfogalmazásának pillanatában, de utólag beigazolódott,
hogy semmiféle túlzás nem volt e mondatban, mely szép lassan valósággá
emelkedett. Nemcsak a stílus, de a tartalom is változott és nem árnyalatokban,
hanem alapvetően.
(Mit képvisel ma a Jobbik?)
Nem tudunk mit kezdeni
az olyan jogos kérdésekkel, hogy mit képvisel most a Jobbik milyen a Jobbik
ideológiája, mit fog a Jobbik tenni a következő másfél évben, hogy összeáll–e a
párt a baloldallal a választásokon. A Jobbikban vélhetően éles viták dúlnak, ne
feledjük, ezeknek az embereknek a zömét
a nemzetszolgálat belső igénye vitte ebbe a pártba. Most azzal kell szembesüljenek,
hogy amit csinálnak, minimum vitatható nemzeti szempontból. Nem lehet tudni,
hogy a pártfegyelem, a csoportnyomás, a tekintélyelv meddig győzedelmeskedhet
egy ilyen csapatban a józan észérvek és a nemzeti érdek felett.
A józan észérveket is
ideveszem, hiszen amit a Jobbik csinál,
az nemcsak a nemzetnek rossz, hanem saját maguknak is. Megteremtettek egy nemzetelvű
pártot, és amihez sikerült csatlakoztatni egy nemzeti értékekre és érdekekre érzékeny
közel egymilliós választói bázist, melynek tagjai azt kell lássák, hogy a
Jobbik összeáll az ellenséggel.
Ezt még az SZDSZ szavazói
sem fogadták el anno: az SZDSZ pályaívén a töréspont az MSZP-vel való koalíciókötés
volt, ami végső soron persze hibák sorozatával megfejelve elvezetett végül a párt
megszűnéséhez. A Jobbiknak is esélye van erre a pályaívre, ha a vezetés folytatja a jelenlegi ámokfutást.
Nem fogják fel hogy nem lehet úgy megnyerni a győzelemhez elég baloldali szavazót,
hogy közben ne veszítsenek el éppannyit vagy többet a nemzeti gondolkodásúak
közül.
(Macron XXI századi politikus?)
Itt van a legfrissebb
Jobbikos megnyilatkozás, aminek kapcsán a nemzetben gondolkodó korábbi
szimpatizáns csak a fejét kapkodja: a Macronnak való gratuláció.
Macron a globális
háttérhatalom lényegében nyíltan vállalt embere. Ha úgy tetszik: az ellenség.
Ennek az embernek, aki
az Európára törő erők egyik nyílt színi megjelenítője gratulálni ellenzéki, magát
még mindig nemzetinek mondó pártként önmagában abszurdum, de olyat állítani,
hogy Macron XXI. századi politikus, ez a demagógia csimborasszója.
Macron, Gyurcsány,
Bajnai - kell még sorolni a neveket? Ők az európai álbaloldal képviselői,
nagytőkések, a „szervezett magánhatalom”, a pusztító világerő marionettfigurái.
Ezek lennének a XXI század
politikusai?
Ilyen alapon be lehet
emelni ebbe a kategóriába az egész kozmopolita, gender-őrületes,
devianciapárti, vallásellenes baloldalt Timmermansostul és Schultzostul!
(Kollaboráns
konvergencia)
A pártok általában
akkor prostitualizálódnak politikai szempontból, amikor hatalomra kerülnek. Mint
arra György Attila barátom rámutatott, a Jobbiknak sikerült már ellenzékben
feladnia önmagát és céljait, ha úgy tetszik: elprostitualizálódni. Hogy pénz
vagy hatalomvágyból van emögött, esetleg az, hogy a párt vezetői őszintén hiszik,
hogy hatalomra kerülve majd jóvá tudják tenni mindazt a kárt, amit nemzetpolitikai
szinten okoztak ámokfutásukkal, azt kívülálló nem tudhatja. Viszont a párt önmagából
való kifordulása, az eredeti eszmeiség feladása, és a nemzetellenes erőkkel
való ismételt együttműködés ténykérdés.
Borbély Imre vezette be
bő két évtizede a „kollaboráns konvergencia” fogalmát a politikai
szóhasználatba. Meghatározása szerint ez „a
kollaboráció azon esete, amikor a magyar közérdekkel ellentétes, egyéni vagy
csoportérdek ölt testet politikai cselekedet formájában, úgy, hogy az a román
etnokrata igyekezetet szolgálja.”
Mutatis mutandis, amit
a Jobbik csinál az a kollaboráns
konvergencia esete a globális háttérhatalom vonatkozásában. A Jobbik vélt
pártérdeke olyan politikai cselekedetek formájában ölt testet, mely ellentétes
a magyar és az európai érdekkel, miközben evidensen szolgálja a globalisták érdekeit.
A Jobbik nemzetelvű
következetes antiglobalista párt volt.
Ma a nemzetelvűség
teljesen esetleges, a politikai széljárástól és haszonelvű kalkulusoktól függ,
a következetesség már rég a múlté, az antiglobalizmus pedig legfeljebb
retorikai fordulatokban fordul elő, miközben a párt politizálásának vektora épp
ellenkező irányba mutat.
Borbély Zsolt Attila
[1]
„Kisebb hibának” tartom a választás előtti regisztráció elutasítását, a
vasárnapi boltbezárás ügyében megtett, a fogyasztói idiotizmust képviselő
választók kegyét kereső fordulatot, a kockás inges demonstrációhoz való
csatlakozást, hogy néhányat említsek konkrétan. Az Alaptörvény elutasítása,
bármilyen furcsán hangzik, az Ügy szempontjából nem volt hiba, hiszen már be
volt készítve a globalista sajtónak a muníció arra az esetre, ha az általuk
egyébként igaztalanul szélsőjobboldalinak bélyegzett Jobbik megszavazza a dokumentumot.
A párt eszmei alapállása, a nemzetpolitika szempontjából azonban
következetlenség volt ez, hiszen egy nemzetelvű jogi normát utasítottak el s
implicit a régi, toldozott foltozott, kommunista gyökerű alkotmány hatályban
maradására voksoltak.
[2]
Nem állítom, hogy e réteg kineveléséhez ne járult volna hozzá meghatározó módon
a Fidesz és maga Orbán Viktor, aki a kezdet kezdetétől megsemmisítendő
ellenfélnek tekintette a párttá alakult Jobbikot.
[3]
A világhálón mindmáig „eperízű” gyűlölet szerepel, így nem is volt nehéz utána
keresni a szövegnek, de vélhetően epe-ízűt akart írni Balogh, akinek ez egyébként
is szójárása. „Ezzel az ostoba, eperízű gyűlölködéssel semmivel sem fogjuk hatékonyabban
megvédeni a hazánkat”-írja. Szerinte ez a kampány „ugyanolyan
korlátolt, primitív, vicsorgó hordává alacsonyíthat minket, mint amilyennek
őket látjuk.” Az láthatólag nem zavarja Baloghot, hogy az egész kampány
mentes volt a gyűlöletkeltéstől és hogy ezzel a retorikával a „Tégy a gyűlölet
ellen”-típusú, fantomokkal harcoló, ballib aktivisták közé sorolta be magát.
(Lásd. http://reflektor.hu/velemeny/balogh-gabor-legalabborszag-nepszavaz)
Meg is lett az eredménye. Mára Balogh Gábor oldalán olyan Facebook felhasználó
szól hozzá egyetértőleg, aki saját fotója helyére az európai kultúra elpusztításán ügyködő Unió csillagos
zászlaját teszi.
[4]
http://www.hirado.hu/2016/10/05/vona-az-alaptorveny-modositas-a-nemzet-ugye/
[5]
Az nem volt meglepő, hogy Orbán derekasan helytállt. Visszaolvasva a magyar
miniszterelnök 2017. április 26.-i felszólalását, amit a Magyarországot
körbeugató, dokumentálhatóan Soros-bérenc falka zajongása közepette mondott el,
büszkeség járja át a magyarul gondolkodó ember szívét. http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-felszolalasa-az-europai-parlament-plenaris-ulesen/
Hasonlóan jól építette fel a viszontválaszt is. http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-viszonvalasza-az-europai-parlament-plenaris-ulesen/
[6]
Kár, hogy ezért Bencsik András lepatkányozta, ami egy nyilvánvaló politikai
hiba túlreagálása a Demokrata főszerkesztője részéről. Balczó nemzetpolitikai
mérlege e balszerencsés lépés dacára is pozitív, kérdés, hogy mire számíthatunk
még a jövőben a részéről.
[7]
Emlékezzünk csak, hogy fel volt háborodva ez a magyarul anyanyelvi szinten
beszélő, de történelmi, kulturális síkon a magyar gondolkodástól igencsak távol
álló riporter, amikor Schiffer András nem volt hajlandó beszállni a ballib
hisztériába a Német Megszállás Emlékműve kapcsán. Ez az, ami nyílt
magyarellenességnek nevezhető. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy egyesek célja,
hogy megbélyegezzék a magyarságot kollektíve a holocaust kapcsán, miközben azt
elutasítják (egyébként joggal), hogy a zsidóságot kollektíve megbélyegezzék a
1919-es, majd a rákosista kommunista terror kapcsán.
[8]
Sarkadi Attila pomázi Jobbik-elnök is ekkor lépett ki a pártból.
No comments:
Post a Comment