Popular Posts

Monday, June 12, 2017

Egy hitehagyott, önmagából kifordult, kiszámíthatatlanná vált párt: a Jobbik

A Jobbik a hétvégén tartotta soros kongresszusát, ahol Vona Gábor immár harmadszor hirdette meg a párt abszolút többségű győzelmét, cseppet sem zavartatva magát attól, hogy ez már kétszer elhangzott és mind a kétszer rácáfolt a valóság.
Az alábbi szöveget május közepén írtam, sajnos ma is aktuális. 
A Kapu című folyóirat májusi számában jelent meg.

(Vona Gábor a 2016-os évértékelőn)

(A Jobbik önmagából való kifordulásának origója: 2016 ősze, a kvótaügyi népszavazás)
A Jobbik ifjúsági mozgalomként való megszerveződése, párttá alakulása majd tabukat, kompromisszumokat nem ismerő, következetes nemzeti pártként való megizmosodása volt a rendszerváltás utáni magyar politikai élet egyik leginkább reménykeltő fejleménye.
A párt kisebb hibákkal[1], de tartotta az irányvonalat 2016 őszéig, amikoris a kvóta-népszavazás alkalmával nyilvánvaló módon szembekerült a nemzeti érdekkel. Ha a párt vezetői komolyan vették volna jelszavukat, miszerint „csak a nemzet”, akkor néhány hetes moratóriumot hirdettek volna a kormány támadásában és minden erejükkel arra koncentráltak volna, hogy érvényes legyen a népszavazás.
Mi történt ehelyett? Vona Gábor egy kártékony politikai blöfföt dobott be a Jobbikosok tudatába, tételesen azt, hogy Orbán Viktornak le kell mondani, ha nem lesz érvényes a népszavazás. A kézenfekvő kérdésre, miszerint miért is kellene lemondani a miniszterelnöknek a vázolt esetben és valóban le fog-e Orbán, csak azért mert ezt így Vona kitalálta, adós maradt a Jobbik elnöke, de ez aligha számított a gondosan kinevelt Jobbikos Orbán-gyűlölő rétegnek[2], melynek tagjai közül bizonyára sokan azért nem mentek el szavazni, mert bíztak a vezér szavában.
Mi több, a párt egyik legjobb tollú publicistája, Balogh Gábor beállt a balliberális kórusba és „epeízű gyűlöletkeltéssel”[3] vádolta a kormányt. Ha azt írja, hogy túl van tolva a kampány, hogy unalmas, hogy fantáziátlan, hogy feleslegesen és kontraproduktívan sulykol, akkor az még megállta volna a helyét. De nem. Neki fontos volt átvenni a nemzetellenes kozmopolita globalista álbaloldal hisztérikus rágalmát a gyűlöletkeltésről.
Utána jött az alkotmánymódosítás kérdése. Vona Gábor, aki maga javasolta az alkotmánymódosítást korábban, előbb azt ígérte, hogy ha a szövegjavaslat megfelelő lesz, akkor megszavazzák és nem azt fogják méricskélni, hogy a homokozóban kinek szebb a lapátja[4], majd mégis a letelepedési kötvények eltörléséhez kötötték az alkotmánymódosítás megszavazását. Magyarán egy priméren szuverenitási kérdést, tételesen, hogy a magyar közakaratot megjelenítő parlament akarata ellenére telepíthetnek-e Magyarországra idegeneket, féktelen demagógiával összekötötte egy merőben belpolitikai, gazdasági kérdéssel. A kötvénybizniszt nem kívánom védeni, az alapötletében vitatható, megvalósításában elítélendő, viszont semmi köze Európa muszlim megszállásához, a kvótához, és egyáltalában a migrációhoz. A meglehetősen nagy összeget magyar állampapírokba fektető, zömmel kínai üzletemberek legazdagmigránsozása vagy legazdagterroristázása nem egyéb a gondolkodásképtelen választók megnyerésére irányuló színvonaltalan hangulatkeltésnél.
Úgy vélhették, hogy ha a kormány meghátrál, akkor az jó pont a Jobbiknak a választók előtt, ha nem, akkor, a Jobbik megkülönböztetheti magát a kormányoldaltól egy fontos kérdésben és újabb lépést tesz a fanatikus Orbán-gyűlölő baloldali szavazók megnyerésének irányában.

(Vona Gábor évértékelője 2016 januárjában, saját fotó)

(Balczó és Morvay)
A nemrégiben Orbán Viktor brüsszeli szereplése kapcsán is csalódnunk kellett a pártban.[5] Balczó Zoltán sokak fájdalmára és csalódására, ha nem is teljes mellszélességgel, de beállt a kormányt támadók közé[6].
Mi lett volna a dolga Balczó Zoltánnak, ha nemzeti politikusként viselkedik és nem pártkatonaként mondja fel a szövegét? Az, hogy rámutasson a magyar kormány elleni körkörös támadás álságosságára, farizeusságára, arra, hogy milyen kettős mércét alkalmaz az EU, hogy mondvacsinált ürügyekkel támadja Magyarországot, azért, mert az szembe mer menetelni a globalista világhatalom akaratának engedelmes szolgájaként viselkedő európai fősodorral. Szembemegy azzal, hogy a nemzeti öntudat leépítése helyett annak erősítése a célja, hogy nem feladni akarja az ország szuverenitását, hanem erősíteni, s legfőképpen, hogy nem kívánja az ezeréves keresztény Magyarországot perspektivikusan iszlám kalifátussá tenni. Hiába mentegetik egyesek Balczót azzal, hogy ő migránskérdésben és Soros György megítélésének ügyében jelezte elhatárolódását az uniós fősodortól, ez kevés. Tetszik, nem tetszik, Balczó is kiállt a CEU mellett, Orbán ellen, ami egy nemzeti oldalon álló képviselőtől elfogadhatatlan.
Bezzeg Morvai Krisztina képes volt úgy kiállni a magyar migránspolitika mellett, hogy közben nem rúgott bele a magyarság ellenségei által éppen habzó szájjal támadott kormányfőbe.
Érdekes kérdés, hogy vajon indítják-e a következő választáson…

(Háború zajlik)
Háború zajlik Európa ellen. Ebben nincs semmiféle patetizmus, semmiféle túlzás.  Ez van, a lét a tét, az európaikénti, csehkénti, lengyelkénti, magyarkénti lét. Nem véletlenül nem mondom, hogy franciakénti, svédkénti vagy németkénti, mert ez már sajnos eldőlni látszik. Nagyon nagyot kellene forduljon az európai közgondolkodás, konkrétan paradigmaváltásra lenne szükség ahhoz, hogy ezek a kultúrák megmenthetőek legyenek a jövő számára.
Le kellene számolni a vallási egyenlőség dogmájával, sőt, a vallásszabadság dogmájával is. A gyakorlat szintjén minimum. Ki kellene dolgozni a hódító, agresszív vallások megkülönböztethetőségének alkotmányjogi dogmatikáját és azt önvédő kormányzati politikává kellene emelni, amire egyelőre semmiféle esély nem mutatkozik. Sőt, egyelőre uniós szinten azok állnak nyerésre, akik a bűnözés soha nem látott emelkedése, a terrortámadások sorozata, a betolakodók integrálásának totális csődje ellenére a bevándorlást pozitív jelenségként próbálják még mindig eladni. Nagy kérdés, hogy mikor lendül át a mérleg. Előbb-utóbb az őshonos lakosság többségének elege lesz. Azt viszont nem tudhatjuk, hogy addig a szavazati joggal rendelkező idegenek lesznek-e már annyian, hogy az agymosottság állapotából kimozdíthatatlan tömegekkel karöltve lenyomják a választáson a valóságra ráébredteket.
A kérdés utólagos kommunikációja is szégyenletes. A Jobbik teljes erővel ráhajtott a Fidesz migránskérdésbeli mocskolására azért, mert Orbán Viktor kénytelen volt egy jelen pillanatban retorikai szintűnek tűnő taktikai engedményt tenni a fiatalkorú migránsok ügyében. A DNS vizsgálathoz való kötés szólama ugyanakkor arra is rávilágított, hogy micsoda abszurdum a jelenlegi gyakorlat, amikor a beözönlő muszlimok sorozatos hazugságát tényként (azonos név, azonos születési dátum) könyvelik el a hivatalosságok, így történhet az, hogy 4 év alatt egy „fiatalkorú” afgán bűnözőt elengednek, ő semmit nem öregszik, majd mint gyilkos kerül ismét kapcsolatba a bűnüldöző szervekkel.
A Jobbik hivatalos közleményében azt állította, hogy a kormány 180 fokos fordulatot tett meg a migránskérdésben, ami szemen szedett hazugság. Akkor lenne ez igaz, ha Orbán a kerítés lebontására adott volna utasítást és ha átvette volna az Unió migráció-párti  retorikáját. Az valóban 180 fokos fordulat lett volna.
A Jobbik politikájának lényege 2016 ősze óta: minél többet ártani a kormánynak, akár annak árán is, hogy közben a nemzeti érdekek sérülnek s a saját párt mindeközben nem népszerűsödik.

(Adok-kapok órásplakátfronton)
Az SZDSZ Lop-stop tábláit idéző kampány a „Ti dolgoztok, ők lopnak – ezért nincs pénz erre meg arra” majd az „Ők lopnak, mi visszavesszük, erre meg arra fordítjuk” primitív, színvonaltalan, demagóg. Ezt nevezik ők „igazság-kampánynak”. Persze ígérhetnek bármit, mert nem lesz alkalma a választóknak számon kérni rajtuk, mivel a győzelmi esélyeik aszimptotikusan tartanak a nullához.  
A kormány a „milliárdosok emberei” kampánnyal válaszolt, ami nem biztos, hogy jó ötlet, visszafelé is elsülhet. Amikor Orbán Viktor először fogalmazta meg, hogy a Jobbikot megvette Simicska Lajos, hogy a szervezet egy oligarcha zsebpártja lett, akkor úgy véltem, hogy ez méltatlan, igazságtalan riposzt a Jobbik demagóg támadásaiért. Demagógiára demagógia.
Végigtekintve az elmúlt bő fél év eseményein, az ember hajlamos komolyan venni ezt a vádat. Kétségkívül jó lenne tudni, mi áll a háttérben. Lehet puszta érdekegyezés is. Simicskát a személyes bosszú ösztöne hajtja, vélhetően nem érdekli, ha erre rámegy az ország. Nem törődik a következményekkel, mint ahogy a megcsalt, becsapott, megalázott házastársak nagy részét is csak az vezeti, hogy minél többet ártsanak volt férjüknek vagy feleségüknek. Láttunk erre példát eleget.
A Jobbik attól reméli kormányra kerülését, hogy a Fideszt tönkreteszi, hogy szinte minden megnyilvánulásuk a kormány gyalázásából áll. És ez egy kétségkívül közös pászma Simicskával, aki akkor is, ha ezt a nemzet- és önsorsrontó politikai vonalvezetést kifejezett ráhatás nélkül alakította ki a párt stratégiai műhelye.


(Az utolsó csepp)
A pártvezetést láthatólag az sem zavarja, hogy eközben közös platformra kerül a nemzet ellenségeivel, mint ahogy Simicska is megvette tévéjének a nemcsak kormány-, de egyben nemzetellenes Kálmán Olgát.[7] Ismételgetheti szájzsibbadásig Szávay István, hogy a jogállamban mi a szerepe az alkotmánybíróságnak, akkor sem tudja lemosni magáról és pártjáról, azt, hogy egy gyékényen árult Gyurcsányékkal Soros egyetemének megvédése ügyében.
Nem véletlen, hogy ez a szimbolikus kérdés volt sokaknál[8] az utolsó csepp a pohárban, így nálam is. Ennek hatására írtam meg ama Facebook bejegyzésemet, amit előbb a 888 vett át, majd a pestisrácok.hu, s aminek kapcsán a Híradó is meginterjúvolt.
Az interjú visszhangja barométer-értékű. Százas nagyságrendű visszajelzést kaptam, szinte kizárólag egyetértőeket. Talán fél tucatnyian voltak azok az aktív Jobbikosok, akik helytelenítették megnyilatkozásomat. Olyan személy, aki nem kötődik a párthoz és másként értékeli a helyzetet – tételesen úgy gondolja, hogy a migránskérdés veszélyét eltúlzom – kettő akadt. Kettő. Azok, akik egyetértésükről biztosítottak, zömmel Jobbik-szimpatizánsok voltak, akiknek többsége hallani nem akar már a pártról, becsapva érzi magát. Majd’ mindannyian azt is elmondták, hogy egész környezetük hasonlóképpen vélekedik. Aktív Jobbikosok közül is többen azt írták, hogy csak azért maradnak a pártban, mert remélik, hogy visszatéríthető a szervezet a nemzeti útra.

(Cukiság-kampány és a nemzetárulás)
A Jobbikban csalódott tömegek jelentős része stíluskérdések miatt fordult el a párttól. Nem védem a wc-szelfis, alvós-macskás, a magánéletbe betekintést engedő népszerűséghajhász új párt-imázst, de szerényen jelezném, hogy attól még lehetne következetes nemzeti politikát folytatni.
Az, hogy valakinek mi sok és mi nem, hogy ízléstelennek tartja-e a pártelnöknek és feleségének a mellékhelységben készült, csücsörítős kettős önarcképének a közzétételét: magánügy, nem sok köze van a nemzetpolitikához. De hogy a magyar kormányfőt kétszeresen meggyöngítjük, majd azon kárörvendezünk, hogy meggyengülve megy Brüsszelbe tárgyalni, a magyarok és az európainak megmaradni akaró európai népek érdekében, ez bizony árulás. Ezzel Vona Gábor egyszerre árulta el a magyar és az európai érdekeket és pártjának korábbi politikáját.
Amikor Vona Gábor leírta az azóta sokszor idézett mondatát, miszerint ő vette el a Jobbik lelkét, még mentegettem, hogy nem úgy gondolta, ahogy azt mások értelmezik. Lehet, hogy nem úgy gondolta a mondat megfogalmazásának pillanatában, de utólag beigazolódott, hogy semmiféle túlzás nem volt e mondatban, mely szép lassan valósággá emelkedett. Nemcsak a stílus, de a tartalom is változott és nem árnyalatokban, hanem alapvetően.

(Mit képvisel ma a Jobbik?)
Nem tudunk mit kezdeni az olyan jogos kérdésekkel, hogy mit képvisel most a Jobbik milyen a Jobbik ideológiája, mit fog a Jobbik tenni a következő másfél évben, hogy összeáll–e a párt a baloldallal a választásokon. A Jobbikban vélhetően éles viták dúlnak, ne feledjük, ezeknek  az embereknek a zömét a nemzetszolgálat belső igénye vitte ebbe a pártba. Most azzal kell szembesüljenek, hogy amit csinálnak, minimum vitatható nemzeti szempontból. Nem lehet tudni, hogy a pártfegyelem, a csoportnyomás, a tekintélyelv meddig győzedelmeskedhet egy ilyen csapatban a józan észérvek és a nemzeti érdek felett.
A józan észérveket is ideveszem, hiszen amit  a Jobbik csinál, az nemcsak a nemzetnek rossz, hanem saját maguknak is. Megteremtettek egy nemzetelvű pártot, és amihez sikerült csatlakoztatni egy nemzeti értékekre és érdekekre érzékeny közel egymilliós választói bázist, melynek tagjai azt kell lássák, hogy a Jobbik összeáll az ellenséggel.
Ezt még az SZDSZ szavazói sem fogadták el anno: az SZDSZ pályaívén a töréspont az MSZP-vel való koalíciókötés volt, ami végső soron persze hibák sorozatával megfejelve elvezetett végül a párt megszűnéséhez. A Jobbiknak is esélye van erre a pályaívre, ha  a vezetés folytatja a jelenlegi ámokfutást. Nem fogják fel hogy nem lehet úgy megnyerni a győzelemhez elég baloldali szavazót, hogy közben ne veszítsenek el éppannyit vagy többet a nemzeti gondolkodásúak közül.

(Macron XXI századi politikus?)
Itt van a legfrissebb Jobbikos megnyilatkozás, aminek kapcsán a nemzetben gondolkodó korábbi szimpatizáns csak a fejét kapkodja: a Macronnak való gratuláció.
Macron a globális háttérhatalom lényegében nyíltan vállalt embere. Ha úgy tetszik: az ellenség.
Ennek az embernek, aki az Európára törő erők egyik nyílt színi megjelenítője gratulálni ellenzéki, magát még mindig nemzetinek mondó pártként önmagában abszurdum, de olyat állítani, hogy Macron XXI. századi politikus, ez a demagógia csimborasszója.
Macron, Gyurcsány, Bajnai - kell még sorolni a neveket? Ők az európai álbaloldal képviselői, nagytőkések, a „szervezett magánhatalom”, a pusztító világerő marionettfigurái.
Ezek lennének a XXI század politikusai?
Ilyen alapon be lehet emelni ebbe a kategóriába az egész kozmopolita, gender-őrületes, devianciapárti, vallásellenes baloldalt Timmermansostul és Schultzostul!

(Kollaboráns konvergencia)
A pártok általában akkor prostitualizálódnak politikai szempontból, amikor hatalomra kerülnek. Mint arra György Attila barátom rámutatott, a Jobbiknak sikerült már ellenzékben feladnia önmagát és céljait, ha úgy tetszik: elprostitualizálódni. Hogy pénz vagy hatalomvágyból van emögött, esetleg az, hogy a párt vezetői őszintén hiszik, hogy hatalomra kerülve majd jóvá tudják tenni mindazt a kárt, amit nemzetpolitikai szinten okoztak ámokfutásukkal, azt kívülálló nem tudhatja. Viszont a párt önmagából való kifordulása, az eredeti eszmeiség feladása, és a nemzetellenes erőkkel való ismételt együttműködés ténykérdés.
Borbély Imre vezette be bő két évtizede a „kollaboráns konvergencia” fogalmát a politikai szóhasználatba. Meghatározása szerint ez „a kollaboráció azon esete, amikor a magyar közérdekkel ellentétes, egyéni vagy csoportérdek ölt testet politikai cselekedet formájában, úgy, hogy az a román etnokrata igyekezetet szolgálja.”
Mutatis mutandis, amit a Jobbik csinál az a kollaboráns konvergencia esete a globális háttérhatalom vonatkozásában. A Jobbik vélt pártérdeke olyan politikai cselekedetek formájában ölt testet, mely ellentétes a magyar és az európai érdekkel, miközben evidensen szolgálja a globalisták érdekeit.
A Jobbik nemzetelvű következetes antiglobalista párt volt.
Ma a nemzetelvűség teljesen esetleges, a politikai széljárástól és haszonelvű kalkulusoktól függ, a következetesség már rég a múlté, az antiglobalizmus pedig legfeljebb retorikai fordulatokban fordul elő, miközben a párt politizálásának vektora épp ellenkező irányba mutat.

Borbély Zsolt Attila




[1] „Kisebb hibának” tartom a választás előtti regisztráció elutasítását, a vasárnapi boltbezárás ügyében megtett, a fogyasztói idiotizmust képviselő választók kegyét kereső fordulatot, a kockás inges demonstrációhoz való csatlakozást, hogy néhányat említsek konkrétan. Az Alaptörvény elutasítása, bármilyen furcsán hangzik, az Ügy szempontjából nem volt hiba, hiszen már be volt készítve a globalista sajtónak a muníció arra az esetre, ha az általuk egyébként igaztalanul szélsőjobboldalinak bélyegzett Jobbik megszavazza a dokumentumot. A párt eszmei alapállása, a nemzetpolitika szempontjából azonban következetlenség volt ez, hiszen egy nemzetelvű jogi normát utasítottak el s implicit a régi, toldozott foltozott, kommunista gyökerű alkotmány hatályban maradására voksoltak.
[2] Nem állítom, hogy e réteg kineveléséhez ne járult volna hozzá meghatározó módon a Fidesz és maga Orbán Viktor, aki a kezdet kezdetétől megsemmisítendő ellenfélnek tekintette a párttá alakult Jobbikot.
[3] A világhálón mindmáig „eperízű” gyűlölet szerepel, így nem is volt nehéz utána keresni a szövegnek, de vélhetően epe-ízűt akart írni Balogh, akinek ez egyébként is szójárása. Ezzel az ostoba, eperízű gyűlölködéssel semmivel sem fogjuk hatékonyabban megvédeni a hazánkat”-írja. Szerinte ez a kampány „ugyanolyan korlátolt, primitív, vicsorgó hordává alacsonyíthat minket, mint amilyennek őket látjuk.” Az láthatólag nem zavarja Baloghot, hogy az egész kampány mentes volt a gyűlöletkeltéstől és hogy ezzel a retorikával a „Tégy a gyűlölet ellen”-típusú, fantomokkal harcoló, ballib aktivisták közé sorolta be magát. (Lásd. http://reflektor.hu/velemeny/balogh-gabor-legalabborszag-nepszavaz) Meg is lett az eredménye. Mára Balogh Gábor oldalán olyan Facebook felhasználó szól hozzá egyetértőleg, aki saját fotója helyére az európai kultúra  elpusztításán ügyködő Unió csillagos zászlaját teszi.
[4] http://www.hirado.hu/2016/10/05/vona-az-alaptorveny-modositas-a-nemzet-ugye/
[5] Az nem volt meglepő, hogy Orbán derekasan helytállt. Visszaolvasva a magyar miniszterelnök 2017. április 26.-i felszólalását, amit a Magyarországot körbeugató, dokumentálhatóan Soros-bérenc falka zajongása közepette mondott el, büszkeség járja át a magyarul gondolkodó ember szívét. http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-felszolalasa-az-europai-parlament-plenaris-ulesen/ Hasonlóan jól építette fel a viszontválaszt is. http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-viszonvalasza-az-europai-parlament-plenaris-ulesen/
[6] Kár, hogy ezért Bencsik András lepatkányozta, ami egy nyilvánvaló politikai hiba túlreagálása a Demokrata főszerkesztője részéről. Balczó nemzetpolitikai mérlege e balszerencsés lépés dacára is pozitív, kérdés, hogy mire számíthatunk még a jövőben a részéről.
[7] Emlékezzünk csak, hogy fel volt háborodva ez a magyarul anyanyelvi szinten beszélő, de történelmi, kulturális síkon a magyar gondolkodástól igencsak távol álló riporter, amikor Schiffer András nem volt hajlandó beszállni a ballib hisztériába a Német Megszállás Emlékműve kapcsán. Ez az, ami nyílt magyarellenességnek nevezhető. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy egyesek célja, hogy megbélyegezzék a magyarságot kollektíve a holocaust kapcsán, miközben azt elutasítják (egyébként joggal), hogy a zsidóságot kollektíve megbélyegezzék a 1919-es, majd a rákosista kommunista terror kapcsán.
[8] Sarkadi Attila pomázi Jobbik-elnök is ekkor lépett ki a pártból.

No comments:

Post a Comment

Rejtett globalizmus

    Nemzeti ünnepünkön a fővárosban az ellenzéki erők vezetői taktikusan nem szerveztek külön megemlékezést, ahol csak lézengtek volna az ...