Balla Géza ménesi borász lovagkeresztet kapott

 Három éve, 2017. március 15-én Balla Géza magas rangú magyar állami kitüntetést kapott. Akkor nem volt még közéleti blogom, ezt a szöveget az itthon.ma portálnak írtam, melynek szerkesztői vélhetően felső, központi utasításra (ha valaki nem tudná, e portál a Jobbiké)  törölte összes írásomat.

Úgy véltem, megérdemli, hogy itt legyen.

Balla Géza ménesi borász lovagkeresztet kapott

A kitüntetések időnként jó helyre kerülnek. Amikor hírét vettem, hogyBalla Géza megkapta a „Magyar Érdemrend Lovagkeresztje” kitüntetést, olyan elégedettség és örömáradtel bennem, mintha magam vehettem volna át egy hasonló elismerést.

Balla Géza nem egy a sok tehetséges és sikeres magyar borász között. Ő az a birtokigazgató-pincetulajdonos, aki arra tette fel az életét, hogy Magyarország egyik legrégebbi borvidéke, Ménes, avagy Arad-hegyalja, ahol dokumentálhatóan már Szent István korában is szőlőt termesztettek, a régi fényében ragyogjon.

Balla Géza nemcsak bort készít, jó bort, egyre nagyobb területen.

Fáradhatatlanul járja a világot és a Kárpát medencét, prófétál, „hittérít”, oktat, egyetemen és privát körben egyaránt. Közösséget szervez, tanítgatja a tapasztalatlanabbakat ingyen és bérmentve, ügyszeretetből. Nála nincsenek titkok, pincészetébe bármikor örömmel látja kollegáit, ezt személyesen is tanúsíthatom, hiszenjeles borászok sorát vittem el hozzá, a borszakma ismert és kevésbé ismert képviselői. Ha épp itthon volt s nem a világ másik végében, mondjuk Tokioban vagy Veronában, mindenkit lelkesen fogadott és vitt körbe birtokán és pincéjében.

Alapítója és elnöke a Határon Túli Borászok Egyesületének, amit olyan kiemelkedő, hozzá hasonló feladatot vállaló és azt hasonló sikerrel abszolváló borászokkal alapított, mint afelvidékiBott Frigyes és a délvidéki Maurer Oszkár.

Balla Gézának a gazdasági nyereségesség mellett kiemelt célja a magyar borászati tradíció ápolása is. Ez egyrészt a kései szüretelésű édes nemes Kadarkájában, a Kadarissima névre keresztelt szamorodniban ölt testet, másrészt a régi magyar fajták kultiválásában. A Kadarissima egy botritiszes édes bor, mely esetében az ép fürtöket együtt préselik a nemespenész által megtámadott fürtökkel, ettől lesz színe szép vörös, íze pedig aszús.

Ami a magyar fajtákat illeti, Balla Géza annak dacára hatalmas energiát fordít a Kadarka-készítésre, hogy ez nem számít „piacos”fajtának, ráadásképpen rothadásra hajlamos, és sokkal több a vesződség vele, mint más szőlőfajtákkal. Telepített Fekete Leánykát is, palackba tett emlékezetes Kékfrankosokat. S akkor nem beszéltünk még a fehér fajtákról. A ropogós savú, kicsattanó illatú, nemzetközileg ismert és elismert Sauvignonblanc mellett Balla Géza kiemelkedő Furmintokat készít s Királyleánykája is évről évre Kárpát medencei szinten a legjobbak közül valók. Felkarolta borvidékre legjellemezőbb fajtát, a Mustos Fehéret, amit a román névhasználat kifejezetten a borvidékhez köt (Mustoasa de Maderat). Ebből készít jó savú reduktív bort, valamint Garamvári Vencel pezsgőmester segítségével kitűnő pezsgőt is. (Azt se feledjük, hogy a magyarnak nemcsak a bor jelölésére van saját szava a görög mellett – mindenkimás a latin megnevezést vette át - hanem a pezsgőre is.)

Balla Géza tagja az egyik legjelentősebb magyar szakmai szervezetnek, a Pannon Bormíves Céhnek, valamint a Magyar Borakadémiának is, jelen van a legtöbb nagy boros rendezvényen Magyarországon a szegedi borfesztiváltól Vincén keresztül a Budai Várbeli borfesztiválig, rendszeresen hívják anyaországi és külföldi borversenyekre bírónak. Ezer felé szakítanáa szakma, de ő még így is minden évben beilleszti a programjába, hogy a Schmak András által működtetett aradi, Tulipán nevű könyvesbolttal egybeépített borozóban megnyissa az új évet, és 25-30 aradi borrajongónak személyesen tartson bemutatót. Nem azért teszi,mintha ezzel bármennyivel is nőne a forgalma, hanem azért, mert tudja, hogy mennyit jelent az életben az igaz barátság.

Nem tagadom, Balla Gézávalszemben nem tudok elfogulatlan lenni. Hadd idézzem ezért Dlusztus Imre borszakírót,aki a ménesi borászkitüntetését üdvözlendő a következőket vetette papírra: „Amikor a borról van szó, csillog a tekintete, mintha épp elérzékenyülne. A bor a mindene. Amikor az ő boráról beszélnek, pislogva figyel, mint egy kisgyerek.

Imád előadni, hosszasan ismeretet terjeszteni, a borról beszélgetni.

Ha nem lenne bor a világon, akkor, azt hiszem, pap lenne. (…)

Citrusos mustos fehére, selymes királyleánykája, asszonyosan telt rozéja, mesés kadarkája, boszorkányos fekete leánykája egytől egyig a szakma csúcsa. Hiteles borok egy hiteles borásztól.”

Dlusztus minden sorát kőbe lehetne vésni.

Ezúton gratulálunk Balla Gézának a megérdemelt kitüntetéshez s kívánunk neki sok jó évjáratot, erőt, kitartást aménesi borok elismertetéséért folytatott nemes harcban.

Borbély Zsolt Attila