Mivel évtizedek óta nem vagyok rendszeres
fogyasztója az olvasók módszeres félretájékoztatását jól-rosszul, de hatékonyan
űző fősodratú „polkorrekt” sajtónak, mely nem riad vissza sem a minden alap
nélküli megbélyegzéstől, hitelrontástól, sem az explicit tényhamisítástól, csak
akkor értesülök arról, hogy megint nekem támadt valaki ebből a körből, amikor
barátaim elküldenek egy-egy linket.
Elolvasva Kulcsár Árpád legutóbbi, nekem
címzett szövegét, három dolog foglalkoztat leginkább.
Az első, hogy vajon saját maga elhiszi-e
mindazt, amit összezagyvál?
A második, hogy miféle értékrend mozgathatja
azokat, akik egy ilyen szövegnek helyet adnak? Mert annak az eszmeiségnek, ami e
szövegből és a hasonlókból kibontakozik, semmi köze nincs a valódi
liberalizmushoz, aminek alapjait többek között John Locke, Benjamin Constant és
John Stuart Mill fektették le. A liberalizmus nem az én értékrendem, de ennek az
eszmerendszernek volt a maga korában pozitív mondanivalója is. Mára a
liberalizmus a toleranciát hirdető intoleranciává süllyedt, az egyén
kultuszából rituális egyénrombolás lett (hisz kivetkőztetik az egész liberális
államképlet alapját, a saját érdekeit felismerni, képviselni, érvényesíteni
tudó egyént saját önazonosságából, ma már nemcsak a nemzeti és vallási, de a nemi identitás is
össztűz alatt áll). A politikai erőszak elutasításából mára a politikai
erőszakot nyíltan hirdető és gyakorló terrorcsoportokkal, korunk
leggyalázatosabb csürhéjével, a mindenfele randalírozó, gyújtogató, rendőröket
és más véleményen levőket rendszeresen megtámadó, magát minden alap nélkül
antifasisztának tituláló bandákkal való szoros együttműködés lett.
Végül pedig az foglalkoztat, hogy mit lehet
kezdeni azzal a lényeglátás ellen beoltott, agymosott fiatal újságírógárdával,
melyhez a „szerző” is tartozik, s melynek nem kis mértékben köszönhető, hogy a
magát baloldalinak nevező, főállású, nemzetáruló politikusi gárda Momentum
néven újracsomagolhatta politikai mondanivalóját s az ifjúság jelentős részét nemcsak
a nemzeti érdekek ellen mozgósítja, hanem saját
jól felfogott érdekei ellen is. Hiszen akad-e józan ember, aki egy olyan
világban akarna élni, amit nekünk szánnak a Momentumot és az egész baloldalt
háttérből irányító globalista erők? Ahol a szilveszter polgárháborúba
torkollik, ahol mindennaposak a késelések, a nemi erőszak, ahol a közbiztonság
csak azoknak osztályrésze, akik képesek azt „megvásárolni” az egyszerű ember
számára elérhetetlen vagyonért? Ahol kisfiúkat kasztrálnak egynemű párok (vagy
egy elvált anya, akinek a közös gyermeket ítélte a bíróság, a példák nem légből
kapottak, hanem adatolhatóak), hogy kislánnyá operálják őket? Ahol már óvódás
korban azt a biológiai abszurditást oltják a gyermekekbe, hogy az utódnemzésre
evidens módon alkalmatlan homoszexuális kapcsolat minden szempontból
egyenértékű az egészséges, normális
heteroszexuális kapcsolattal? Ahol az állam erőszakkal elveheti a gyermekeidet,
ha nem az általa diktált ideológiai kánon szerint neveled őket? Amit leírtam, Nyugaton
már élő valóság, hála a globális háttérhatalom által működtetett média-,
gazdasági- és politikai hálózatnak. Az olyan figuráknak, mint Kulcsár Árpád,
aki szépen felmondják a fősodratú, globalista propagandaszövegeket.
S ezek után lássuk, miket írt össze Kulcsár.
A cikk címe is tényhamisítás: „Már Erdélyben is betegnek hiszik Greta
Thunberget és ez baj”. Greta Thunberg betegsége nem vélemény vagy hit
kérdése, hanem közismert tény, amit letagadásával őszintén szólva még nem
találkoztam. Kocsis Károly, lapunk kiadója reflexiójában utalt arra, hogy még a
globalista erők által cenzúrázott wikipédia is betegségként írja le azt.
Amit Gretaval tesznek, az méltatlan és
gyalázatos. Előtérbe tolják, kihasználják ugyanazok a sötét erők, melyek világunkat
alapjaiban akarják megváltoztatni, Európát kevert népességűvé tenni, a
klímakérdésben csak és kizárólag politikai lehetőséget látnak arra, hogy
erősítsék táborukat, saját gazdasági „nyúlványuk”, a multinacionális konszernek
pedig élen járnak a környezetszennyezésben, elég csak a globalizmus szimbólumára,
a Coca-Colára gondolni, mely percenként gigantikus mennyiségű, nagyon lassan lebomló
műanyagot bocsát ki a természetbe.
Két kattintásnyira van az interneten több
jelenet, melyekben látható, hogy a szegény kihasznált kislány miként reagál,
amikor sajtótájékoztatókon olyan kérdést – egyébként abszolút egyszerű kérdést
– kap, melyre nem programozták be.
Érdemes
elolvasni a kormánypártinak aligha nevezhető Válasz Online hasábjain Sztankóczy
Andrásnak a témában megfogalmazott írását. (https://www.valaszonline.hu/2019/05/02/greta-thunberg-klimavaltozas-hatter/)
Hadd idézzek ebből egy fontos részletet, melyből nemcsak az derül
ki, ami egyébként is sejthető volt, hogy Greta egy PR-termék, hanem az is, hogy
ki tette azzá, történetesen egy ismert PR szakember, Ingmar Rentzhog: „Rentzhog volt az, aki profi fotóst küldött a
helyszínre már Greta tüntetésének első napján, és akinek megbízásából
Facebook-, Instagram-poszt és YouTube-videó is készült. Minden felkerült a
Rentzhog által indított startup, a klímavédelem első számú közösségi
felületének beharangozott wedonthavetime.org honlapjára. Rentzhog aztán az általa ismertté tett Gretát
gyorsan felkérte a cég tanácsadó testületébe is, ami a befektetők toborzásánál
azonnal több milliós hasznot hozott. És ez tényleg haszon, a cég ugyanis csak a
profit tíz százalékával kapcsolatban tett olyan ígéretet, hogy egy klímavédelmi
alapítványba rakja. Amióta mindez kiderült, Rentzhog folyamatosan
magyarázkodik, Greta és szülei pedig hangsúlyozzák, hogy nekik ehhez semmi
közük, ők semmiről sem tudtak.” Ismerjük a jelenséget, Joseph
Heller egyik regényben jól ki is karikírozza. Gold elolvasta a reggeli
újságokat, melyből megtudta, hogy az Egyesült Államok fegyvert szállít Iraknak
(lehet, hogy a regényben más állam szerepel, a lényeg ettől független). Ezt
onnan tudta meg hogy a honvédelem szóvivője cáfolta, hogy fegyvert szállítának
Iraknak.
Nem
állom meg, hogy ne idézzek Sztankóczytól még egy találó részletet: „korántsem
látszik magától értetődőnek, hogy az iskolából hiányzás volna a legjobb
megoldás a bolygó megmentésére. Egyrészt nem tűnik túl nagy áldozatnak és
lemondásnak, másrészt meglehetősen első világbéli hozzáállásról árulkodik. A
világ jelentős részén ugyanis az a probléma, hogy a gyerekek miként tudnának
minél többet és minél jobb iskolákba járni, nem az, miként hiányozzanak onnan.
Persze hétvégén nyilván nem olyan vidám dolog tüntetni.” Ugye ugye?
Az
is árulkodó, hogy Greta Thunberg a múlt év végén mozgalmat indított egy
kiáltvány formájában, mely ki más, mint Soros Gyögy által finanszírozott Project
Syndicate nevű portálon jelent meg, s melyből megtudhatjuk, hogy nem a
klímaváltozást kell megállítani, hanem a rendszert kell lerombolni, amely „létrehozta”
a klímaválságot, a „gyarmatosító, rasszista és patriarchális rendszert” Helyben
vagyunk. Ez a globalista álbaloldal retorikája.
Fricz
Tamás, a legbátrabb és leglényeglátóbb politológusok egyike jogosan vonja le a
következtetést: „a klímavédelem és
klímahisztéria nem más, mint a globális pénzügyi és politikai elit legújabb,
agresszív eszköze a jelenlegi, még nemzetállamokra épülő rendszer lebontására
és a világkormányzás létrehozására.” Greta Thunberg pedig egy beteg
kislány, akit ezek a sátáni erők gátlástalanul kihasználnak.
Az
pedig, hogy Kulcsár azzal érvel Thunberg mellett, hogy a Time magazin az Év emberének
választotta, annyira fárasztó és átlátszó, hogy mosolygni sem tudunk rajta.
Mintha Elena Ceasecu zsenialitását azzal igazolnánk, hogy a román Akadémia
elnökké választotta. Udo Ulfkotte „Megvásárolt újságírók” című könyvében dokumentáltan
és közérthetően írja le, megélt konkrét példák tucatjaival, hogy miként működik
a fősodratú nyugati média kézivezérlése. A Time magazin ugyanannak az
erőközpontnak az orgánuma, mely a magasba emelte Greta Thunberget saját
haszonelvű, nem egyszerűen értéksemleges, de egyenesen értékromboló politikai
harcában.
Kulcsár szerint
„xenofób, uszító, rasszista, homofób” írások jelennek meg lapunk hasábjain. Ez
az állítás teljes mértékben alaptalan. Főként az uszítás és a rasszizmus, ami
sokkal megragadhatóbb, mint a gumifogalomnak tekinthető „fóbiák”.
Mert ugyebár,
ha leírom azt a tapasztalati tények özönével igazolható alapigazságot, hogy a
muszlim bevándorlók Európa számos pontján átírták egész városrészek életvitelét,
a mindennapi élet szabályrendszerét és ez nem vált az adott városrészek előnyére
semmilyen szempontból, nem lett ott komfortosabb az élet, nem lettek tisztábbak
az utcák, nem javult a közbiztonság, akkor bármilyen eufemisztikusan is fogalmaztam,
rám lehet sütni az iszlamofób, xenofób jelzőt.
Holott csak
amellett álltam ki, nagyon is finoman, hogy jelenlegi létkeretünk alapvető normáit, a kölcsönösség kultúráját,
az emberi és polgári jogok érvényesülését jó lenne megőrizni Európa minél több
államában. Mely e jogok mögött álló világszemlélettel és értékrenddel az iszlám
tanai éles ellentétben állnak, elég csak a lelkiismereti szabadságra, a nemek
közötti egyenlőségre avagy épp a homoszexualitás kérdésére gondolni. Az iszlám hitűek
jelentős része nem sokat kecmecel: lásd az egyébként gyalázatos Charlie Hebdo
elleni merényletet, a nőknek a férfi szolgájává és kéjprédájává süllyesztését vagy azt a szikár
tényt, hogy számos iszlám államban a homoszexualitást halállal büntetik. Nem
tartozik szorosan a tárgyunkhoz, de érdemes megemlíteni, hogy tragikomikus
módon ugyanazok sivítanak a patriarchátus, a férfidominancia ellen és a
homoszexuálisok jogaiért, akik az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás hívei,
akik nemcsak törvényesítenék azt, de állampolgárságot is adnának minden muszlim
jövevénynek.
Kulcsár szerint szerénységemet „politológusként és közíróként” szokták
jellemezni, holott még egyetlen olyan, a szakmai mércét megütő elemzésemet sem
olvashatták, amely ezt a címkét igazolná. Nos, sajnálom ha könyveim (a szerkesztett
és megírt köteteket egybe számolva 14 jelent meg eddig, további kettő van
nyomdában) nem jutottak el Kulcsárhoz, ha igényli szívesen elküldöm azok pdf
vagy word változatban e-mailen. Ha csak a lábjegyzetelt, tudományos igényű
tanulmányaimra kíváncsi, akkor küldeményem szorítkozhat csak azokra.
Amit Kulcsár csinál, az az „argumentum ad hominem”,
amit tanítanak különböző intézményekben, mint kommunikációs fogást. Meg kell próbálkozni előbb a szerző
hiteltelenítésével, hogy azután könnyebb legyen a mondanivalóját is hitelteleníteni.
Jómagam találhatnék e szöveg
bugyutaságán kívül is fogást Kulcsáron, de nem teszem.
Kulcsár szerint
Jobbik-szimpatizáns voltam, aztán „a párt néppártosodása” után a Fidesz mellé
álltam. Látszik, hogy Kulcsár vagy nincs tisztában a tényekkel vagy szándékosan
torzít. A Jobbik néppártosodása – mely nem elvi, hanem stílusbeli váltás
volt - évekkel megelőzte a párt balra
fordulását, saját, jól megalapozott értékrendjének teljes feladását, a nemzet
és hazaáruló erőkkel való összefogást és kulcsfontosságú nemzetpolitikai kérdésekben
a nemzeti érdekek elleni ismételt fellépést.
A néppártosodás
2014-ben már javában zajlott, elég csak összehasonlítani a Jobbik 2010-es és
2014-es kampányanyagait. A törés értékrendi síkon 2016-ban, két évvel később
következett be, amikoris a Jobbik a kvótanépszavazáson demobilizált, majd
Gyurcsányhoz hasonlóan lemondásra szólította fel Orbán Viktort ahelyett, hogy
azt hangsúlyozta volna, hogy az érvényesen szavazók több, mint 90%-a elutasítja
azt, hogy az Unió idegen, a keresztény kultúrával szemben ellenséges, hódító
szándékkal érkező tömegeket telepítsen Magyarország területére. Végül e két nemzetárulást
azzal koronázta meg, hogy nem szavazta meg a kvótaügyben az alkotmánymódosítást
egy oda nem tartozó, megoldódófélben levő, gyenge ürüggyel. S folytatódott mindez
a civil törvény elleni fellépéssel valamint azzal, hogy a magát baloldalnak nevező
ügynökhálózat mellé állt a kormányzatnak Soros-féle agymosoda, a CEU jogi
megrendszabályozásának ügyében. S a sor hosszan folytatható, mára a Jobbik nem
különbözik az SZDSZ utódpártjaitól és szellemi társaitól. Mára ugyanis a Mi
hazánk mozgalmat leszámítva a teljes ellenzék a gyászos emlékezetű SZDSZ
szellemi nyomvonalán halad.
Kulcsár szélsőjobboldalisággal vádolja a
nemzeti sajtót, lapunkat s még a magyar kormányzatot is. E címkézés
alaptalan, ennélfogva hazug s nem utolsó sorban rendkívül unalmas. Kulcsár az
érvelést kéri számon egy 2000 karakteres szösszenet vonatkozásában, mintha nem
dolgozott volna a sajtóban, s ne ismerné a műfaji kötöttségeket. Heti
rovatomban sajnos továbbra sem illeszthetek minden ténymegállapításom mögé
teljes érvrendszert, most viszont, midőn nem szabtam terjedelmi korlátot
magamnak, hadd világosítsam fel a politológiai és történelmi ismeretekben nem
jeleskedő bírálómat, hogy a szélsőjobboldaliság szükségképpeni sajátja a politikai erőszak alkalmazása és/vagy
hirdetése valamint az alkotmányos demokrácia elutasítása. Ezek közül egyik
sem jellemzi sem a magyar kormányzatot, sem lapunkat, sem jómagamat.
Kulcsár
szerint „Borbély és a Hírmondó bevállalta, hogy „elszabotálják a jövőt, és
mindezt a rövid távú hatalmi felállás támogatása és fenntartása, a radikális
jobboldali diskurzus hegemón helyzetben maradása érdekében.”
Ennyi
badarságot egy mondatba zsúfolni ritkaság, e mondatot félre kellene tenni az
utókornak, mint az emberi butaság kultúrtörténetének gyöngyszemét. Kezdjük
azzal, hogy a radikális jobboldali diskurzus nincs hegemón helyzetben, nem is
volt soha Magyarországon, leszámítva a néhány hónapos nyilas uralmat.
Kulcsár
nyilván a magyar kormányra céloz. Mintha
a radikális jobboldali diskurzus és politikai vonalvezetés lenne, ha egy
kormány a családokat támogatja a bevándorlás helyett és fontosnak tarta a
nemzeti keresztény kulturális örökség védelmét. Látszik, hogy Kulcsár vagy
politikai analfabéta vagy annak tetteti magát. Ez ugyanis keresztény és nemzeti
konzervatív álláspont, aminek éppenséggel semmi köze a radikalizmushoz.
De
még a „radikális” jelző nélküli jobboldali diskurzus sincs hegemón helyzetben,
elég csak számba venni az ellenzéki sajtóorgánumokat. Ha ehhez hozzávesszük a körmönfont,
sokak által nem érzékelt baloldali online kommunikációt, a google kereső alatt
minden polgár telefonján megjelenő célzatosan szelektált híreket, az etikátlan,
egyirányú facebook-cenzúrát, az online felületeket, akkor csak igazat adhatunk
Orbán Viktornak abban, hogy a magyar kormány erős médiaellenszélben
tevékenykedik.
Ami
pedig a jövő elszabotálást illeti, azt azok szabotálják el, akik olyan politikai
erőket támogatnak, melyek Magyarországot is bevándorlóországgá akarják tenni, hogy majd nálunk is azzal teljen a szilvesztert,
hogy a harmadik világból érkezett agysebészek autókat gyújtanak fel szórakozásból,
rátámadnak a tűzoltókra (apropó, miféle ember az, aki képes egy tűzoltóra
rátámadni, egy olyan embertársára, aki életvitelszerűen életeket ment?) s hogy
utólag azt számolgassuk, hogy minden évben több autót gyújtanak fel a nyugati
jóléti rendszert kihasználó, dolgozni, beilleszkedni nem akaró jövevények.
Ami végül a klímaszkepticizmust illeti, aminek
szellemét Kulcsár szerint mi engedjük ki a palackból, nos, látszik, hogy
Kulcsárnak ebben a kérdésben is hiányzik az alapvető tájékozottsága. A „klíma-szkepticizmus”
szellemét nem kell kiengedni, már amennyiben így nevezzük azokat, akik
álságosnak gondolják az egész klímahisztit. Az él és mindaddig élni fog, amíg a
fősodratú média nem válik teljhatalmúvá, amíg nem valósul meg a toális orwelli
médiakontroll, amíg léteznek gondolkodó emberek és nemcsak távvezérelt droidok.
Aki egy kicsit is tájékozódik a kérdésben, az
tudhatja, hogy nincs tudományosan bizonyítva, hogy a klímaváltozás – ami
létezett már az ember megjelenése előtt is ugyebár - összefüggésben van az emberi tevékenységgel, az pedig főként
nincs bizonyítva, hogy a széndioxid
kibocsátással függ össze.
Ami nem jelenti azt, hogy ne kellene óvnunk a
környezetünket. Sőt, ez az egyik legfontosabb, a keresztényi világszemléletből
közvetlenül adódó létparancs.
De attól, hogy fontosnak tartjuk a teremtett
környezet megóvását és unokáinkra hagyományozását, ne üljünk fel a
globalizmussal szimbiotikusan összeolvadt baloldal politikai
szemfényvesztésének, a kívül zöld, de belül vörös görögdinnyepártoknak, a kizárólag
politikai profit-motiválta kommunikációs manővereknek és sztárcsinálási kísérleteknek.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
No comments:
Post a Comment