A Kárpát medencének a közélet iránt érdekődő
magyar lakossága lélegzetvisszafojtva figyelte a győri választást.
A tét nagy volt.
Ha most a nemzeti oldal veszít, az előre
vetítette volna a 2022-es vereséget.
A győzelem viszont azt üzeni, hogy meg kell
küzdeni minden voksért, minden választókörért, s minden választókerületért, még
akkor is, ha ez a győri eredmény fölényes, 56%-os.
(Dr. Dézsi Csaba András, a frissen megválasztott polgármester)
Erről van ugyanis szó.
2010, 2014, 2018 – gyönyörű sorozat, de lássuk be, ezek szinte lefutott
meccsek voltak, mert az ellenzék nem tudott összefogni az egyéni kerületekben.
A nemzeti oldal elvesztette a Jobbikot, Jakab Péter hétvégén történt
megválasztásával végleg, így kevés körzetben lehet megjósolni, hogy melyik párt
viszi el a mandátumot. Márpedig a Magyar Országgyűlés 199 tagja közül csak
93-at választanak meg listán – ezen mandátumok felét a Fidesz minden bizonnyal
elviszi. De hogy miként oszlik majd meg a fennmaradt 106 egyéni kerületes
mandátum, nos, ez a választások előtt egy nappal, felmérések birtokában sem
tudható biztosan.
A győri győzelem adott egy löketet a jó irányba.
A kockázat hatalmas, mivel nincs felelős nemzeti
kormányzást ígérő alternatív elit. Egy dróton rángatott, globalista irányítottságú
botrányellenzék van, egy „moslékkoalíció”, ahogy saját táborukat jellemezték a
győri jobbikosok, amikor megelégelték a
baloldallal való összefogósdit. Ez a csapat, mint Karácsony Gergely győzelmét
követő száz napos politikai ámokfutás is mutatja, képes megbuktatni egy kiváló
városvezetőt, de elkormányozni egy várost, építeni, azt már kevésbé. S hogy mire
képesek országos szinten, azt bemutatták 2002 és 2010 között, amikor kis híján
csődbe vitték az országot.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
No comments:
Post a Comment