Az
Európai Parlamenti választások történetében az idei az első, aminek nem
egyszerűen komoly tétje van, hanem ez a tét a létező legnagyobb. Itt és most
nem az kérdés, hogy milyen görbülete legyen az uborkának, hogy lehet-e
moslékkal etetni a disznót vagy, hogy lesznek-e egységes adójogi szabályok a
pálinkafőzésre, hanem az, hogy a bevándorláspárti erők visszaszorulnak-e és ha
igen, milyen mértékben. Hogy elegendő lesz ez az eltolódás ahhoz, hogy az új
politikai garnitúra más politikát folytasson, mint a bevándorlást retorikai
szinten hol támogató, hol ellenző, de gyakorlati szinten egyértelműen elősegítő[1]
jelenlegi.
Lassan
közhellyé válik az a megállapítás, amit a migránsválság kezdetén lehetett több
helyről is hallani, tételesen, hogy ma nem elsősorban jobboldaliak és
baloldaliak, liberálisok, szociáldemokraták és konzervatívok állnak egymással
szemben, hanem globalisták és lokalisták, ezutóbbiakat nevezhetjük
szuveracionistáknak is. Mivel a globális háttérhatalom és az általa mozgatott
Európai Egyesült Államokat építeni igyekvő uniós elit egyértelműen
bevándorláspárti, azok, akik a tagállamok szuverenitás-megőrzéséért, vagy ha
úgy tetszik, a Nemzetek Európájáért szállnak a síkra alkotják az ellenállók
táborát, a kontinens kulturális arculatát megőrizni igyekvő erőcsoportot.
A
magyar közélet kétosztatúvá vált. Az egyik oldalon áll a kormány, mely a
migránsválság ügyében a lehető legjózanabb és legmegfelelőbb politikát
folytatja, melyet egyik oldalról a kőkemény ellenállás jellemez a kvótákkal és
mindenféle oktrojált megoldással szemben, a másik oldalon a bevándorláspárti
erők, köztük a Jobbikkal, mely nem mondja ki ugyan nyíltan, hogy maga sem
ellenzi az iszlám inváziót, de politikájának vektora ebbe az irányba mutat.
Átengednék a magyar határ őrizetét a Frontexnek, azt hangoztatják
Gyurcsányékkal karöltve, hogy meg kell akadályozni, hogy Orbán kivezesse az
országot az Unióból, és egyáltalában egyre szorosabb szövetséget kötnek azokkal,
akik viszont nyíltan bevándorláspártiak. Mi több, még az is felmerült, hogy
közös listán indul az ellenzék, az őszi önkormányzati választások
vonatkozásában pedig formálódik az ellenzéki koalíció.
Vessünk
egy pillantást erre a kérdésre közelebbről.
Magyarország
(Közös ellenzéki lista?)
A
politikai kommentátorok között szép karriert befutó felvetés volt az egyik
összellenzéki tüntetésen a fellépő politikai esetleges közös listája. Még a
miniszterelnök által tartott első kormányinfón is felmerült, mint újságírói
kérdés.[2] Érdekes
elméleti probléma, hogy a közös ellenzéki lista, ha megvalósulna, akkor a
kormányellenes szavazatok optimizálását hozná-e magával vagy épp ellenkezőleg?
Egyik
oldalról az összefogás vonzerővel bír sokak számára a szétforgácsoltsággal szemben,
s az is biztos, hogy egyes ellenzéki erők nem érik majd el a bejutáshoz
szükséges küszöböt, így azok a szavazatok elvesznek.
Másik
oldalról viszont mind a Jobbik, mind a kommunista utódpártok táborában van egy
nem elhanyagolható réteg, mely nem szavaz olyan listára, ahol a másik jelen
van.
Az
Európai Parlamenti választásokon végül minden párt külön indul, aminek nem
annyira taktikai, hanem inkább az egyéni érdekeken alapuló mögöttese van.
(A várható eredmény)
Nagy
meglepetésekre nem számíthatunk, a Fidesz valószínűleg ismét hozza a korábbi
50% feletti eredményt, az ellenzéken belül legfeljebb a Demokratikus Koalíció
valamelyes előretörése várható Dobrev Klára militáns, tényeknek fittyet hányó
kampányának és kétségkívüli kommunikációs képességeinek köszönhetően. A
verbális ámokfutás, totális képtelenségek állítása nem feltétlenül bosszulja
meg magát.
Van
egy bizonyos réteg, melyet lehet motiválni, feltüzelni, s melyhez tartozókat a
legkisebb mértékben sem érdeklik a tények. Ezek az emberek örömmel hallják,
hogy nincsenek bevándorláspárti erők és politikusok[3] (mert
azért a migránsokat ők sem szeretik), elhiszik, hogy Bukarest elhúzott Budapest
mellett (ezutóbbi épp most kapta meg az Európa legjobb úticélja titulust[4],
megelőzve többek között Rómát, Londont, Bécset, Athént, Prágát s még
sorolhatnám) s hogy Erdély megelőzte a magyar vidéket.[5]
Nem
fogják felütni a statisztikákat s megnézni, hogy mik a tények s az is kevéssé
valószínű, hogy a helyszínen győződnek majd meg eme állítás valótlanságáról.
Az
ellenzék polgárháborús hangulatot igyekszik szítani, forradalmat, erőszakot
vizionál, majd amikor egyikük életveszélyes fenyegetést kap, rohan a sajtóhoz
és Orbán Viktor gyűlöletpolitikáját vádolja.[6]
Klasszikus
„tolvaj kiált fogdmegért szituáció”.
A
kórusban persze benne van a Jobbik is, mely 2016-tól errefelé Gyurcsány Ferencet
megszégyenítő intenzitással támadja a Fideszt és Orbán Viktort, adott ügytől
függetlenül, differenciálatlanul.
Mindez
arra lehet elég, hogy megszerezzenek együttesen kb. 45%-nyi voksot.
(Néppártosodás és balfordulat)
A
közvélemény, a politikai sajtó, de még a politikum nagy része is szinonimaként
kezeli a Jobbik néppártosodását és a nyíltan nemzetáruló, globalista erőkhöz
való lecsatlakozását. Holott ez két külön jelenségkör, mely még időben sem esik
egybe.
2014-ben
a Jobbik nemzeti politikát folytatott, de azt már szélesebb tömegek megszólítására
alkalmas csomagolásban tette. A néppártosodás 2013/2014-es történet.
A balfordulat
viszont 2016-ban történt, amikor a párt sorozatban a nemzeti érdekek ellenében
cselekedett.[7]
A
néppártosodás fontos, józan és helyes folyamat volt, ellentétben a politikai
irányváltással, amiben vélhetően szerepet játszott a Simicska Lajossal való
ideiglenes szövetségkötés. Miután a párt ráállt az „Orbán a legnagyobb
ellenség” jelszóval összefoglalható retorikára, ezt azután sem adta ezt fel,
hogy a választásokon kudarcot vallott, s a hibás politika fő felelőse, Vona
Gábor lemondott, majd két olyan politikus került a Jobbik élére, akikben sok
nemzeti gondolkodású szimpatizáns megbízott: Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton.
Mi több, ezen az úton a párt jutott oda, hogy hívei együtt masírozzanak a keresztény
és magyargyűlölő antifa csürhével.
(Politikai mozgások szavazói szinten)
Ha
távlatokban nézzük a magyar választói bázis preferenciáinak alakulását, azt láthatjuk,
hogy 1994-ben a magyar választók szavazatainak abszolút többsége nemzetellenes,
nyíltan hazaáruló pártokra esett.[8]
A
tragikus arány fokozatosan javult, mígnem 2010-re eljutottunk oda[9],
hogy a voksok bő két harmada a nemzeti oldal pártjait támogatta. Ezt a
reménykeltő folyamatot sikerült a Jobbiknak megakasztania. A Vona-féle néppártosodás
azt a reményt hordozta, hogy a baloldal szavazótáborából sikerül lekanyarítani
egy részt. Ez és csakis ez legitimálhatta volna valamilyen szinten nemzeti szempontból
azt, amit műveltek.
De
ehelyett mi történt?
A
Jobbik a nemzetben gondolkodó polgárok egy részét vitte magával a baloldalra.
A
párt főokosai, mint Balogh Gábor vagy Pörzse Sándor együtt parádéznak különböző
műsorokban megveszekedett nemzetellenes figurákkal, olyanokkal, mint Hont
András, aki nyíltan vállalja, hogy nem a családpolitika megoldás a
népességfogyásra, hanem a migráció, mint Konok Péter, akinek a Csíksomlyói búcsú
gyűlölet és a tudatlanság fesztiválja, de említhetem a Szent Korona letökfödőzésének
és a Szent Jobb letetemcafatozásának helyet adó Magyar Narancs publicistáját
Para-Kovács Imrét is, akinek a Jobbik tévé ad fórumot az utóbbi időben.
Mindezek
mellett lassan a Jobbik vezetőinek retorikájában is helyet kapnak a tipikus
SZDSZ-es fordulatok. Ezek közül is kiemelkedik Gyöngyösi Márton cinikus és
vérlázító szövege, miszerint „A magyar fiatal egy szaporítani való haszonállat, amit
ha kitömnek hitellel, akkor produkálja a szükséges gyermekszámokat”.[10]
Ez nem egyszerűen nyegle, felelőtlen humorizálás, ez a legakuttabb
nemzetstratégiai problémánk orvoslására tett reménykeltő javaslat diszkreditálási
kísérlete. Nyílt néppszichológiai rombolás, olyan stílusban, amit még az
SZDSZ-ben is csak egy verbális agresszióra hajlamos kisebbség mert megengedni
magának.
(A szemellenzős, elvakult
megtévesztettek, akik Orbán ellen Gyurcsánnyal szövetkeznének a nemzeti érdek
jegyében)
Midőn
elindult a Jobbik balra tolódása, arra lehetett számítani, hogy a párt rosszabb
eredményt ér el a választásokon, mint négy esztendővel korábban. Százalékos
arányban így is lett, viszont tény és való, hogy abszolút számban többen
szavaztak a Jobbikra, mint négy évvel korábban. Ez még akkor is riasztó, ha
tudjuk: a Jobbik nem remélt médiafelületet kapott Simicska Lajostól, nem szólva
a milliárdos anyagi támogatásáról. Egy biztos, sikerült létrehozni egy többszázezres
tábort, melynek tagjai nemzetben gondolkodnak ugyan, de Orbán Viktort jobban
gyűlölik, mint magyar nemzet esküdt ellenségeit, akik évtizedek óta a magyar
érdekek aláaknázásán, a magyar értékek kigúnyolásán, a magyar öntudat
lebontásán, a magyar történelmi önkép torz átrajzolásán dolgoznak.
Jó
illusztráció ebben a témakörben a Kárpátia együttes „Egyszerűen senkik vagytok” című dala[11],
melynek hivatalos videoklipjében, nagyon helyesen, a magát baloldalnak nevező
politikai bűnszövetség tagjai mellett a Jobbik politikusai is láthatóak. A dal
460.000 megtekintésnél jár, 9400-an tartották arra érdemesnek, hogy megnyomják
a „like” gombot, viszont 12.000-en a dislike-ot nyomták meg. Magyarán a Kárpátia
táborának, mely értelemszerűen a nemzeti mitológia keretében mozog, értékrendje
a hajdanvolt Jobbikéhoz közeli, legalábbis fele elutasítja, hogy a Jobbik politikusai
nemzetárulók lennének azért, mert a globális világhatalom helyi lerakatának
tagjaival bratyiznak.
Ez
pedig nyilvánvaló módon a Jobbik félrevezető propagandájának tudható be főként,
mely az eleve hazug, „Gyurcsány egyenlő
Orbán” jelszótól mára eljutott a „Gyurcsánnyal
szövetségben Orbán ellen” gyakorlatáig. (Vagy ahogy Gyöngyösi mondta „akár az ördög öreganyjával is”
együttműködnek.[12])
Azon már nincs mit csodálkozni, hogy a Jobbik pártszemellenzősei a dalnak
elkészítették megannyi paródiáját, a Kárpátiát NER-pátiának nevezik. Minden ok
nélkül egyébként, hiszen az együttes egy szót sem szólt a kormányzatról,
pusztán azt jelezte, hogy aki a szemkilövető, sokszorosan nemzetáruló Gyurcsánnyal
paktál, maga is nemzetárulóvá válik. Ami
normális gondolkodású ember számára evidencia.
(„A Jobbiknak csak jövője van”?)
Mára
oda jutottunk, hogy lecserélik a Bocskai-viseletet öltönyre[13]
(állítólag balos becsatoltságú tanácsadók hatására, abból a célból, hogy koalícióképesebbek
legyenek a másik oldal számára), cenzúráznák a facebookot[14] s
nem is akárhogy, a Soros Györgyöt bíráló tartalmakat tiltaná be egyik képviselőjük,
aggódnak a gender-szakért, s hosszan sorolhatók a mellbeverőbbnél mellbeverőbb
hírek.
Szabó
Gábor, a pártigazgató egy freudi elszólással azt mondta, hogy pártjának „csak
jövője van”[15].
Nos, hogy van-e jövője, az egy jó kérdés, mint ahogy az is, hogy mit tekintünk
jövőnek. Az a választói mag, mely a nemzeti jelszavakra rezonál, de jobban
gyűlöli Orbán Viktort, mint az SZDSZ utódpártjait, könnyen elképzelhető, hogy
hosszú távon megtartja a pártot valahol 5 és 10% között. Ilyen értelemben akár
jövője is lehet a Jobbiknak.
Viszont,
ha a jövő alatt azt értjük, hogy meghatározó politikaformáló erő lesz-e a
Jobbik a belátható jövőben, akkor ebben okkal kételkedhetünk.
Ami
pedig a „csak” szócskát illeti, hát igen: múltja van a Jobbiknak, de azt igyekszik
letagadni, Gyöngyösi odáig megy, hogy azt állítja, tudatosan játszottak rá a
zsidó- és cigányellenességre, magyarán visszaigazolja a balliberálisok
legotrombább vádjait, ahelyett, hogy kiállna korábbi problémafelvetéseik
őszintesége mellett[16]. Az
ellenzék közös egri polgármesterjelöltjét, Mirkóczki Ádámot pedig lassan unalmas
is idézni, aki szerint amit 2010 előtt mondtak „az volt a nem igaz”.
A
múltat nagy erőkkel írják át, a jelenben minden héten előkerül egy kényelmetlen
hangfelvétel, így aztán mi más maradt Szabó Gábornak, mint hogy jövőt ígérjen
az önmagából kivetkőzött pártnak?
(Gyöngyösi a Székely Szabadság Napján)
Gyöngyösi
Márton meg van sértve azért, mert kifütyülték a székelyek a Székely Szabadság
Napján. Pedig nincs mit csodálkozzon: vannak dolgok, melyek távolról jobban
látszanak. Az egyenesen szánalmas, hogy
leszerepléséért a Fidesz-médiát hibáztatja.
Nem a Fidesz
találta ki, hogy a Jobbik összeálljon a nyíltan magyarellenes, globalista irányítottságú
ballib oldallal. Ez az ő felvállalt stratégiájuk. Márpedig, ha a Jobbik egy
gyékényen árul azokkal, akik 2004-ben az erdélyi magyarok ellen uszítottak,
akik most migránsnak nevezik a venezuelai magyar menekülteket, de szélesre
tárnák az ország kapuit az iszlám hódítók tömegei előtt, akkor ne csodálkozzon,
ha egy erdélyi magyar nemzeti tüntetésen kifütyülik. Az, akiben van annyi
politikai tudatosság, hogy elmenjen a székely autonómiáért megszervezett
tüntetésre, az tisztában van az alapvető tényekkel. A tények pedig
egyértelműek, a Jobbik, ha hamarabb nem, de a tavaly decemberben, majd idén
januárban nyíltan, ország világ előtt összeállt a nemzet- és hazaáruló
erőszakos balos csürhével, a „minél rosszabb annál jobb” elven politizáló,
felelőtlen botrányellenzék tagja lett. Pilhál Tamás vaslogikával leplezte le,
miként is gondolkodik Gyöngyösi a székelyekről. Érdemes szó szerint idézni,
miként reagált a Jobbikos vezető azon kiszólására, hogy a székelyek „Minimum örüljenek annak, hogy valaki ezer kilométert utazik azért, hogy
kiálljon az ügyük mellett.” A
Pesti Srácok újságírója három
pontban foglalta össze mondanivalóját.
- Ki a búbánat kérte Gyöngyösitől, hogy ily „nagy kegyet” gyakoroljon, s jelenlétével beárnyékolja a Székely Szabadság Napját? A székelyek valószínűleg nem, sőt, ha megkérdezte volna tőlük, inkább azt javasolják neki, maradjon, ahol van, minél messzebb Székelyföldtől.
- Azért, mert valaki kifütyül egy jobbikos politikust, még nem jelenti azt, hogy a „fideszes propaganda teljesen átmosta az agyát”. Sőt, az a valószínűbb, hogy okos, logikusan gondolkodó, nemzetét szerető székely-magyar emberről van szó, aki így jutalmazza a Jobbik 180 fokos fordulatát és a nemzetáruló balliberális pártokkal való frigyre lépést.
- Mi az, hogy „ügyük”? Az autonómia nem az Ő ügyük, nem csupán a székelyek ügye, hanem a MI ÜGYÜNK! Minden magyar közös szívügye, bárhol is éljen a világon! Hogy Gyöngyösi nem a sajátjaként tekint a székelyek ügyére, hanem az „ő ügyükként”, mindent elmond róla.”[17]
(A Mi Hazánk)
A
nemzeti oldalon van még egy erő, a néppártosodás előtti Jobbik eszmei platformján
álló „Mi Hazánk” mozgalom, mely egyelőre nincs a kormánymédia célkeresztjében,
sőt, inkább alányúlnak valamelyest, a Jobbikot szétzilálandó. Amit egyébként
aligha lehet kifogásolni, a Jobbik számára nincs már visszaút a nemzeti
oldalra. Az lenne a legjobb, ha ez a kártékony, tisztességes, nemzetben gondolkodó
emberek fejében zavart keltő, idegen érdekeket szolgáló pártalakzat megszűnne.
A
Mi Hazánk megnyilvánulásainak többsége rokonszenves, elhatárolódásuk a Jobbik
valamint az utódkommunista hazaárulók násztáncától hiteles.
Nagy
kérdés, hogy lesz-e elég támogatottságuk ahhoz, hogy bekerüljenek az Európai
Parlamentbe.
A
nemzeti oldalon álló egykori radikális
szavazónak dilemmát okozhat, hogy miképpen hasznosul jobban a szavazata:
ha a Fideszt erősíti abban, hogy minél jobban meghaladja az 50%-ot vagy ha a „Mi
Hazánkra” adja a voksát azért, hogy ne vesszenek el a mindenképpen rájuk adott
szavazatok s hogy legyen még egy nemzeti erő a politikai palettán. Mert bizony
annak is van jelentősége. Ha 2002-ben a MIÉP nem esik ki a parlamentből,
megspórolhattuk volna magunknak a 2002 és 2010 közötti „kisátkost”.
Erdély
Erdélyben
a magyar érdek azt diktálná, hogy fogjanak össze a magyar politikai erők.
Emlékezetes, hogy 2009-ben a Magyar Összefogás az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
(EMNT) valamint az Romániai Magyar Demokrata Szövetség
(RMDSZ) között három képviselőt tudott bejuttatni az
EP-be, míg 2014-ben az RMDSZ egyedül csak kettőt.
Tőkés László
szerint az erdélyi magyarság akkor érhetné el a legjobb eredményt a májusi
európai parlamenti választáson, ha a magyar pártok választási koalíciója
állítana listát, és ezen az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári
Párt (MPP) közös jelöltje kerülne a harmadik helyre a RMDSZ két jelöltje
mögött.[18]
Konkrét javaslata is volt Szilágyi Zsolt személyében, aki 14 évig volt
képviselő a román parlamentben, ahol a külügyi bizottságban tevékenykedett, és
12 évig vezette Tőkés László brüsszeli irodáját. A magyar koalíció mellett szól
az is, hogy ellentétben az országos választásokkal, a küszöb nem emelkedik
pártok választási összefogásának esetében. Kelemen Hunor egy átlátszó kifogással
utasította el a konstruktív javaslatot, szerinte az RMDSZ számára identitásának
feladása lenne a koalíciós ajánlat elfogadása.[19]
RMDSZ
legrosszabb formáját nyújtja, ami persze nem meglepő. Kelemen Hunorék maguk
mögött tudják a magyar kormányt, minimalizálni igyekeznek a konfliktust román
politikummal. Továbbra is döntenek azon források felhasználásáról, melyek címzettje
az erdélyi magyar közösség. Erőfölényük masszív és egyértelmű.
A koalíció elutasításán túl a szervezet európai
parlamenti listájának összeállításakor még kontraszelekció is érvényesült. A 12
éven keresztül jó munkát végző, az autonómia iránt elkötelezett Sógor Csabát be
nem jutó helyre tették. Igaza volt az érintettnek, amikor a lista meg nem
szavazását azzal indokolta, hogy vannak olyanok
az RMDSZ-ben, akik személyén keresztül kötődnek a szövetséghez, akik arról
tájékoztatták, hogy nem fognak már az RMDSZ-re szavazni.[20]
A jelek szerint az RMDSZ vezetőségének szemében ismét
rossz pont lett az autonómia iránti elkötelezettség.
Mindeközben növekszik a román politikum
magyarellenessége, mely irracionális lépésekre sarkall egyes pártokat. Traian
Basescu pártja, a Népi Mozgalom Pártja úgy döntött támogatja a Fidesz kizárását
az Európai Néppártból[21].
Mindezt most, amikor Romániának ott lenne a helye a közép- és kelet-európai
országok migránsellenes összefogásában. Basescu azzal érvelt, hogy Orbán
populista és hogy a hozzá hasonló emberek háborúkat indítottak Európában.
Bagoly mondja verébnek…
Azon túl persze, hogy a populistázás demagóg
megbélyegzése azoknak, akik a brüsszeli öngyilkos elittel szemben a népet
képviselik, más szóval demokraták. Az illegális bevándorlás kérdése egyértelműen
szembeállítja a globális elitet a helyi társadalmakkal, bárhány hamis híradást
is adnak ki a migránsok nemeslelkűségéről, beilleszkedni vágyásáról, a mindennapos
tapasztalatok felülírják lassan a propaganda téziseit. Minden túlzás nélkül
kijelenthető, hogy ha egy valóban demokratikus módszerrel döntenének e
kérdésben konkrétan népszavazással, akkor a ma még többségben levő keresztény fehér
lakosság körében meggyőző fölényben lennének azok, akik leállítanák a
bevándorlást.
Az EPP legnagyobb romániai tagpártja,
a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyébként a kézirat lezárásakor még nem döntött
arról, hogyan szavaz, s az is tény, hogy Basescu pártját a bejutási küszöb alatt
mérik, de azért e döntés jól illusztrálja a román politikum kiszámíthatatlanságát.
A szintén néppárti RMDSZ értelemszerűen nem támogatja a Fidesz kizárását.
A sajnálatos helyzet az, hogy
bármilyen taktikát is választanak a román pártok, felelős magyar politikai
vezető fenn kell tartsa a velük való együttműködés lehetőségét az európai
keresztény fehér kultúra fennmaradásának érdekében.
Nyugat-Európa belátható időn belül el
fog iszlámosodni. A demográfia törvényszerűségei, a megatrendek, a
kérlelhetetlen számok ezt mutatják.
S akkor az lesz a fő feladat, hogy meg
tudjuk védeni régiónkat az élhetetlenné váló Nyugatról Kelet felé özönlő
sáskahadtól. Ebben minden történelmi előzmény dacára a közép- és kelet-európai
nemzetek, köztük a románok, magyarok, szlovákok és szerbek egymásra lesznek
utalva.
Borbély
Zsolt Attila
[1] A magyar
kormány tájékoztató-kampányának ügyében zajló vita elég egyértelműen igazolta
Orbánék állításait. A brüsszeli „cáfolat” valójában beismeréssel ér fel, hiszen
az főként a jelenről beszél, míg a kormány tervekről és szándékokról. Az, hogy
ma nincs kvóta, nem jelenti azt, hogy erről lemondtak volna egy pillanatig is
az azt erőltetők. A migránspárti szervezetek anyagi támogatásának növelése, a
migránsoknak osztogatott név nélküli bankkártyák kérdése pedig tény. A
migránsözön nemhogy alábbhagyott volna, de a jövőben még nagyobb lesz, ezt nem
nehéz belátni.
[2] Orbán Viktor
egyébként óvta ettől a lépéstől az ellenzéket, szerinte kontraproduktív lenne
egy ilyen típusú szövetségkötés.
[3] Hadd idézzük
szó szerint: „Nincsenek bevándorláspárti tervek, nincsenek
bevándorláspárti politikusok. Nincsenek olyan sem a magyar, sem az európai
politikában, akik a migrációt támogatnák.” lásd itt:
https://24.hu/kozelet/2019/02/26/dobrev-klara-nincsenek-bevandorlasparti-politikusok/
[4]
https://www.hirado.hu/kultura-eletmod/cikk/2019/03/11/budapest/
[5] “Bukarest lehagyta Budapestet, Erdély pedig a teljes
magyar vidéket.” A Duna-Tisza közéből az emberek „Romániába mennek munkát keresni”. lásd
http://nyugatifeny.hu/2019/03/07/dobrev-klara-csak-az-europai-minimalberrel-tudjuk-megallitani-a-magyarok-tomeges-kivandorlasat-video
[6] Lásd
https://444.hu/2019/01/31/fenyegeto-levelet-es-feher-port-kuldtek-bangone-borbely-ildikonak
[7] A 2016-ban
indult balfordulattal részletesen foglalkoztam lapunk hasábjain „A Jobbik
színeváltozása” című írásomban (Kapu, 2017/5)
[8] Az MSZP
32,99, az SZDSZ 19,73%-ot ért el. Lásd: http://www.parlament.hu/fotitkar/frak/valaszt_eredm.pdf. Az 53%-os
támogatottság egyébként 72%-os parlamenti többséget eredményezett
[9] A Fidesz
52,73, a Jobbik 16,67%-ot kapott. Lásd ugyanott. Az MDF az SZDSZ-szel
kapaszkodott össze, így voksaikat aligha lehet a nemzeti oldalhoz számolni, a
MIÉP 0,03%-a mellékes.
[10] Lásd például
itt:
https://hirklikk.hu/kozelet/a-fidesz-szerint-a-magyar-fiatal-szaporitani-valo-haszonallat/347488
[11] Lásd:
https://www.youtube.com/watch?v=1h4w5Nfqe9M
[12] Lásd:
https://azonnali.hu/cikk/20190107_gyongyosi-marton-ha-kell-az-ordog-oreganyjaval-is-egyuttmukodunk
[14] Lásd: https://www.origo.hu/itthon/20190311-bana-tibor-jobbik-facebook.html
[16] Mondhatta
volna azt, amit Vona, hogy megváltozott belülről. Hogy ma már másképpen látja a
világot. Nem. Ő azt állítja, hogy pártja tudatosan játszottak rá olyan
érzelmekre, melyek forrása, kialakulása, léte ügyében egyébként éles viták
zajlanak a nemzeti és nemzetellenes oldal között. Maradva a cigánykérdésnél:
vajon mi táplálja a cigányokkal szembeni negatív vélekedését a magyar
társadalomnak (amit nagyon tudatosan nem nevezek előítéletnek): a média avagy a
személyes tapasztalatok sokasága? Nyilván az utóbbi.
[17] Lásd:
https://pestisracok.hu/mar-mar-gyurcsanyi-aljassaggal-sertette-verig-a-szekelyeket-gyongyosi-marton/
[18]
http://www.itthon.ma/tokes-szilagyi-zsolt-keruljon-az-erdelyi-magyar-lista-harmadik-helyere-az-ep-valasztason/
[19]
https://kronika.ro/erdelyi-hirek/kelemen-szerint-az-rmdsz-identitasanak-feladasat-jelentene-az-erdelyi-magyar-koalicio-az-ep-valasztasokon
[20]
http://itthon.transindex.ro/?hir=54721&SZTK_Sogor_Csaba_kivetelevel_mindenki_megszavazta_az_RMDSZ_jeloltlistajat
[21] Lásd:
http://szabadsag.ro/-/basescuek-megszavazzak-a-fidesz-kizarasat-az-europai-neppartbol
A szöveg a Kapu számára készült.
No comments:
Post a Comment