Anyaországi és erdélyi politikai körkép az Európai Parlamenti választások előtt

Az Európai Parlamenti választások történetében az idei az első, aminek nem egyszerűen komoly tétje van, hanem ez a tét a létező legnagyobb. Itt és most nem az kérdés, hogy milyen görbülete legyen az uborkának, hogy lehet-e moslékkal etetni a disznót vagy, hogy lesznek-e egységes adójogi szabályok a pálinkafőzésre, hanem az, hogy a bevándorláspárti erők visszaszorulnak-e és ha igen, milyen mértékben. Hogy elegendő lesz ez az eltolódás ahhoz, hogy az új politikai garnitúra más politikát folytasson, mint a bevándorlást retorikai szinten hol támogató, hol ellenző, de gyakorlati szinten egyértelműen elősegítő[1] jelenlegi.

Lassan közhellyé válik az a megállapítás, amit a migránsválság kezdetén lehetett több helyről is hallani, tételesen, hogy ma nem elsősorban jobboldaliak és baloldaliak, liberálisok, szociáldemokraták és konzervatívok állnak egymással szemben, hanem globalisták és lokalisták, ezutóbbiakat nevezhetjük szuveracionistáknak is. Mivel a globális háttérhatalom és az általa mozgatott Európai Egyesült Államokat építeni igyekvő uniós elit egyértelműen bevándorláspárti, azok, akik a tagállamok szuverenitás-megőrzéséért, vagy ha úgy tetszik, a Nemzetek Európájáért szállnak a síkra alkotják az ellenállók táborát, a kontinens kulturális arculatát megőrizni igyekvő erőcsoportot.

A magyar közélet kétosztatúvá vált. Az egyik oldalon áll a kormány, mely a migránsválság ügyében a lehető legjózanabb és legmegfelelőbb politikát folytatja, melyet egyik oldalról a kőkemény ellenállás jellemez a kvótákkal és mindenféle oktrojált megoldással szemben, a másik oldalon a bevándorláspárti erők, köztük a Jobbikkal, mely nem mondja ki ugyan nyíltan, hogy maga sem ellenzi az iszlám inváziót, de politikájának vektora ebbe az irányba mutat. Átengednék a magyar határ őrizetét a Frontexnek, azt hangoztatják Gyurcsányékkal karöltve, hogy meg kell akadályozni, hogy Orbán kivezesse az országot az Unióból, és egyáltalában egyre szorosabb szövetséget kötnek azokkal, akik viszont nyíltan bevándorláspártiak. Mi több, még az is felmerült, hogy közös listán indul az ellenzék, az őszi önkormányzati választások vonatkozásában pedig formálódik az ellenzéki koalíció.

Vessünk egy pillantást erre a kérdésre közelebbről.

Magyarország

(Közös ellenzéki lista?)

A politikai kommentátorok között szép karriert befutó felvetés volt az egyik összellenzéki tüntetésen a fellépő politikai esetleges közös listája. Még a miniszterelnök által tartott első kormányinfón is felmerült, mint újságírói kérdés.[2] Érdekes elméleti probléma, hogy a közös ellenzéki lista, ha megvalósulna, akkor a kormányellenes szavazatok optimizálását hozná-e magával vagy épp ellenkezőleg?

Egyik oldalról az összefogás vonzerővel bír sokak számára a szétforgácsoltsággal szemben, s az is biztos, hogy egyes ellenzéki erők nem érik majd el a bejutáshoz szükséges küszöböt, így azok a szavazatok elvesznek.

Másik oldalról viszont mind a Jobbik, mind a kommunista utódpártok táborában van egy nem elhanyagolható réteg, mely nem szavaz olyan listára, ahol a másik jelen van.

Az Európai Parlamenti választásokon végül minden párt külön indul, aminek nem annyira taktikai, hanem inkább az egyéni érdekeken alapuló mögöttese van.

(A várható eredmény)

Nagy meglepetésekre nem számíthatunk, a Fidesz valószínűleg ismét hozza a korábbi 50% feletti eredményt, az ellenzéken belül legfeljebb a Demokratikus Koalíció valamelyes előretörése várható Dobrev Klára militáns, tényeknek fittyet hányó kampányának és kétségkívüli kommunikációs képességeinek köszönhetően. A verbális ámokfutás, totális képtelenségek állítása nem feltétlenül bosszulja meg magát.

Van egy bizonyos réteg, melyet lehet motiválni, feltüzelni, s melyhez tartozókat a legkisebb mértékben sem érdeklik a tények. Ezek az emberek örömmel hallják, hogy nincsenek bevándorláspárti erők és politikusok[3] (mert azért a migránsokat ők sem szeretik), elhiszik, hogy Bukarest elhúzott Budapest mellett (ezutóbbi épp most kapta meg az Európa legjobb úticélja titulust[4], megelőzve többek között Rómát, Londont, Bécset, Athént, Prágát s még sorolhatnám) s hogy Erdély megelőzte a magyar vidéket.[5]

Nem fogják felütni a statisztikákat s megnézni, hogy mik a tények s az is kevéssé valószínű, hogy a helyszínen győződnek majd meg eme állítás valótlanságáról.

Az ellenzék polgárháborús hangulatot igyekszik szítani, forradalmat, erőszakot vizionál, majd amikor egyikük életveszélyes fenyegetést kap, rohan a sajtóhoz és Orbán Viktor gyűlöletpolitikáját vádolja.[6]

Klasszikus „tolvaj kiált fogdmegért szituáció”.

A kórusban persze benne van a Jobbik is, mely 2016-tól errefelé Gyurcsány Ferencet megszégyenítő intenzitással támadja a Fideszt és Orbán Viktort, adott ügytől függetlenül, differenciálatlanul.

Mindez arra lehet elég, hogy megszerezzenek együttesen kb. 45%-nyi voksot.

(Néppártosodás és balfordulat)

A közvélemény, a politikai sajtó, de még a politikum nagy része is szinonimaként kezeli a Jobbik néppártosodását és a nyíltan nemzetáruló, globalista erőkhöz való lecsatlakozását. Holott ez két külön jelenségkör, mely még időben sem esik egybe.

2014-ben a Jobbik nemzeti politikát folytatott, de azt már szélesebb tömegek megszólítására alkalmas csomagolásban tette. A néppártosodás 2013/2014-es történet.

A balfordulat viszont 2016-ban történt, amikor a párt sorozatban a nemzeti érdekek ellenében cselekedett.[7]

A néppártosodás fontos, józan és helyes folyamat volt, ellentétben a politikai irányváltással, amiben vélhetően szerepet játszott a Simicska Lajossal való ideiglenes szövetségkötés. Miután a párt ráállt az „Orbán a legnagyobb ellenség” jelszóval összefoglalható retorikára, ezt azután sem adta ezt fel, hogy a választásokon kudarcot vallott, s a hibás politika fő felelőse, Vona Gábor lemondott, majd két olyan politikus került a Jobbik élére, akikben sok nemzeti gondolkodású szimpatizáns megbízott: Sneider Tamás és Gyöngyösi Márton. Mi több, ezen az úton a párt jutott oda, hogy hívei együtt masírozzanak a keresztény és magyargyűlölő antifa csürhével.

(Politikai mozgások szavazói szinten)

Ha távlatokban nézzük a magyar választói bázis preferenciáinak alakulását, azt láthatjuk, hogy 1994-ben a magyar választók szavazatainak abszolút többsége nemzetellenes, nyíltan hazaáruló pártokra esett.[8]

A tragikus arány fokozatosan javult, mígnem 2010-re eljutottunk oda[9], hogy a voksok bő két harmada a nemzeti oldal pártjait támogatta. Ezt a reménykeltő folyamatot sikerült a Jobbiknak megakasztania. A Vona-féle néppártosodás azt a reményt hordozta, hogy a baloldal szavazótáborából sikerül lekanyarítani egy részt. Ez és csakis ez legitimálhatta volna valamilyen szinten nemzeti szempontból azt, amit műveltek.

De ehelyett mi történt?

A Jobbik a nemzetben gondolkodó polgárok egy részét vitte magával a baloldalra.

A párt főokosai, mint Balogh Gábor vagy Pörzse Sándor együtt parádéznak különböző műsorokban megveszekedett nemzetellenes figurákkal, olyanokkal, mint Hont András, aki nyíltan vállalja, hogy nem a családpolitika megoldás a népességfogyásra, hanem a migráció, mint Konok Péter, akinek a Csíksomlyói búcsú gyűlölet és a tudatlanság fesztiválja, de említhetem a Szent Korona letökfödőzésének és a Szent Jobb letetemcafatozásának helyet adó Magyar Narancs publicistáját Para-Kovács Imrét is, akinek a Jobbik tévé ad fórumot az utóbbi időben.

Mindezek mellett lassan a Jobbik vezetőinek retorikájában is helyet kapnak a tipikus SZDSZ-es fordulatok. Ezek közül is kiemelkedik Gyöngyösi Márton cinikus és vérlázító szövege, miszerint „A magyar fiatal egy szaporítani való haszonállat, amit ha kitömnek hitellel, akkor produkálja a szükséges gyermekszámokat”.[10] Ez nem egyszerűen nyegle, felelőtlen humorizálás, ez a legakuttabb nemzetstratégiai problémánk orvoslására tett reménykeltő javaslat diszkreditálási kísérlete. Nyílt néppszichológiai rombolás, olyan stílusban, amit még az SZDSZ-ben is csak egy verbális agresszióra hajlamos kisebbség mert megengedni magának. 

(A szemellenzős, elvakult megtévesztettek, akik Orbán ellen Gyurcsánnyal szövetkeznének a nemzeti érdek jegyében) 

Midőn elindult a Jobbik balra tolódása, arra lehetett számítani, hogy a párt rosszabb eredményt ér el a választásokon, mint négy esztendővel korábban. Százalékos arányban így is lett, viszont tény és való, hogy abszolút számban többen szavaztak a Jobbikra, mint négy évvel korábban. Ez még akkor is riasztó, ha tudjuk: a Jobbik nem remélt médiafelületet kapott Simicska Lajostól, nem szólva a milliárdos anyagi támogatásáról. Egy biztos, sikerült létrehozni egy többszázezres tábort, melynek tagjai nemzetben gondolkodnak ugyan, de Orbán Viktort jobban gyűlölik, mint magyar nemzet esküdt ellenségeit, akik évtizedek óta a magyar érdekek aláaknázásán, a magyar értékek kigúnyolásán, a magyar öntudat lebontásán, a magyar történelmi önkép torz átrajzolásán dolgoznak.

Jó illusztráció ebben a témakörben a Kárpátia együttes „Egyszerűen senkik vagytok” című dala[11], melynek hivatalos videoklipjében, nagyon helyesen, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség tagjai mellett a Jobbik politikusai is láthatóak. A dal 460.000 megtekintésnél jár, 9400-an tartották arra érdemesnek, hogy megnyomják a „like” gombot, viszont 12.000-en a dislike-ot nyomták meg. Magyarán a Kárpátia táborának, mely értelemszerűen a nemzeti mitológia keretében mozog, értékrendje a hajdanvolt Jobbikéhoz közeli, legalábbis fele elutasítja, hogy a Jobbik politikusai nemzetárulók lennének azért, mert a globális világhatalom helyi lerakatának tagjaival bratyiznak.

Ez pedig nyilvánvaló módon a Jobbik félrevezető propagandájának tudható be főként, mely az eleve hazug, „Gyurcsány egyenlő Orbán” jelszótól mára eljutott a „Gyurcsánnyal szövetségben Orbán ellen” gyakorlatáig. (Vagy ahogy Gyöngyösi mondta „akár az ördög öreganyjával is” együttműködnek.[12]) Azon már nincs mit csodálkozni, hogy a Jobbik pártszemellenzősei a dalnak elkészítették megannyi paródiáját, a Kárpátiát NER-pátiának nevezik. Minden ok nélkül egyébként, hiszen az együttes egy szót sem szólt a kormányzatról, pusztán azt jelezte, hogy aki a szemkilövető, sokszorosan nemzetáruló Gyurcsánnyal paktál, maga is nemzetárulóvá válik.  Ami normális gondolkodású ember számára evidencia.

(„A Jobbiknak csak jövője van”?)

Mára oda jutottunk, hogy lecserélik a Bocskai-viseletet öltönyre[13] (állítólag balos becsatoltságú tanácsadók hatására, abból a célból, hogy koalícióképesebbek legyenek a másik oldal számára), cenzúráznák a facebookot[14] s nem is akárhogy, a Soros Györgyöt bíráló tartalmakat tiltaná be egyik képviselőjük, aggódnak a gender-szakért, s hosszan sorolhatók a mellbeverőbbnél mellbeverőbb hírek.

Szabó Gábor, a pártigazgató egy freudi elszólással azt mondta, hogy pártjának „csak jövője van”[15]. Nos, hogy van-e jövője, az egy jó kérdés, mint ahogy az is, hogy mit tekintünk jövőnek. Az a választói mag, mely a nemzeti jelszavakra rezonál, de jobban gyűlöli Orbán Viktort, mint az SZDSZ utódpártjait, könnyen elképzelhető, hogy hosszú távon megtartja a pártot valahol 5 és 10% között. Ilyen értelemben akár jövője is lehet a Jobbiknak.

Viszont, ha a jövő alatt azt értjük, hogy meghatározó politikaformáló erő lesz-e a Jobbik a belátható jövőben, akkor ebben okkal kételkedhetünk.

Ami pedig a „csak” szócskát illeti, hát igen: múltja van a Jobbiknak, de azt igyekszik letagadni, Gyöngyösi odáig megy, hogy azt állítja, tudatosan játszottak rá a zsidó- és cigányellenességre, magyarán visszaigazolja a balliberálisok legotrombább vádjait, ahelyett, hogy kiállna korábbi problémafelvetéseik őszintesége mellett[16]. Az ellenzék közös egri polgármesterjelöltjét, Mirkóczki Ádámot pedig lassan unalmas is idézni, aki szerint amit 2010 előtt mondtak „az volt a nem igaz”.

A múltat nagy erőkkel írják át, a jelenben minden héten előkerül egy kényelmetlen hangfelvétel, így aztán mi más maradt Szabó Gábornak, mint hogy jövőt ígérjen az önmagából kivetkőzött pártnak?

(Gyöngyösi a Székely Szabadság Napján)

Gyöngyösi Márton meg van sértve azért, mert kifütyülték a székelyek a Székely Szabadság Napján. Pedig nincs mit csodálkozzon: vannak dolgok, melyek távolról jobban látszanak. Az  egyenesen szánalmas, hogy leszerepléséért a Fidesz-médiát hibáztatja.

Nem a Fidesz találta ki, hogy a Jobbik összeálljon a nyíltan magyarellenes, globalista irányítottságú ballib oldallal. Ez az ő felvállalt stratégiájuk. Márpedig, ha a Jobbik egy gyékényen árul azokkal, akik 2004-ben az erdélyi magyarok ellen uszítottak, akik most migránsnak nevezik a venezuelai magyar menekülteket, de szélesre tárnák az ország kapuit az iszlám hódítók tömegei előtt, akkor ne csodálkozzon, ha egy erdélyi magyar nemzeti tüntetésen kifütyülik. Az, akiben van annyi politikai tudatosság, hogy elmenjen a székely autonómiáért megszervezett tüntetésre, az tisztában van az alapvető tényekkel. A tények pedig egyértelműek, a Jobbik, ha hamarabb nem, de a tavaly decemberben, majd idén januárban nyíltan, ország világ előtt összeállt a nemzet- és hazaáruló erőszakos balos csürhével, a „minél rosszabb annál jobb” elven politizáló, felelőtlen botrányellenzék tagja lett. Pilhál Tamás vaslogikával leplezte le, miként is gondolkodik Gyöngyösi a székelyekről. Érdemes szó szerint idézni, miként reagált a Jobbikos vezető azon kiszólására, hogy a székelyek „Minimum örüljenek annak, hogy valaki ezer kilométert utazik azért, hogy kiálljon az ügyük mellett.” A Pesti Srácok újságírója  három pontban foglalta össze mondanivalóját.

1. Ki a búbánat kérte Gyöngyösitől, hogy ily „nagy kegyet” gyakoroljon, s jelenlétével beárnyékolja a Székely Szabadság Napját? A székelyek valószínűleg nem, sőt, ha megkérdezte volna tőlük, inkább azt javasolják neki, maradjon, ahol van, minél messzebb Székelyföldtől.
2. Azért, mert valaki kifütyül egy jobbikos politikust, még nem jelenti azt, hogy a „fideszes propaganda teljesen átmosta az agyát”. Sőt, az a valószínűbb, hogy okos, logikusan gondolkodó, nemzetét szerető székely-magyar emberről van szó, aki így jutalmazza a Jobbik 180 fokos fordulatát és a nemzetáruló balliberális pártokkal való frigyre lépést.
3. Mi az, hogy „ügyük”? Az autonómia nem az Ő ügyük, nem csupán a székelyek ügye, hanem a MI ÜGYÜNK! Minden magyar közös szívügye, bárhol is éljen a világon! Hogy Gyöngyösi nem a sajátjaként tekint a székelyek ügyére, hanem az „ő ügyükként”, mindent elmond róla.”[17]

(A Mi Hazánk)

A nemzeti oldalon van még egy erő, a néppártosodás előtti Jobbik eszmei platformján álló „Mi Hazánk” mozgalom, mely egyelőre nincs a kormánymédia célkeresztjében, sőt, inkább alányúlnak valamelyest, a Jobbikot szétzilálandó. Amit egyébként aligha lehet kifogásolni, a Jobbik számára nincs már visszaút a nemzeti oldalra. Az lenne a legjobb, ha ez a kártékony, tisztességes, nemzetben gondolkodó emberek fejében zavart keltő, idegen érdekeket szolgáló pártalakzat megszűnne.

A Mi Hazánk megnyilvánulásainak többsége rokonszenves, elhatárolódásuk a Jobbik valamint az utódkommunista hazaárulók násztáncától hiteles.

Nagy kérdés, hogy lesz-e elég támogatottságuk ahhoz, hogy bekerüljenek az Európai Parlamentbe.

A nemzeti oldalon álló egykori radikális  szavazónak dilemmát okozhat, hogy miképpen hasznosul jobban a szavazata: ha a Fideszt erősíti abban, hogy minél jobban meghaladja az 50%-ot vagy ha a „Mi Hazánkra” adja a voksát azért, hogy ne vesszenek el a mindenképpen rájuk adott szavazatok s hogy legyen még egy nemzeti erő a politikai palettán. Mert bizony annak is van jelentősége. Ha 2002-ben a MIÉP nem esik ki a parlamentből, megspórolhattuk volna magunknak a 2002 és 2010 közötti „kisátkost”.

Erdély

Erdélyben a magyar érdek azt diktálná, hogy fogjanak össze a magyar politikai erők. Emlékezetes, hogy 2009-ben a Magyar Összefogás az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) között három képviselőt tudott bejuttatni az EP-be, míg 2014-ben az RMDSZ egyedül csak kettőt.

Tőkés László szerint az erdélyi magyarság akkor érhetné el a legjobb eredményt a májusi európai parlamenti választáson, ha a magyar pártok választási koalíciója állítana listát, és ezen az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) közös jelöltje kerülne a harmadik helyre a RMDSZ két jelöltje mögött.[18] Konkrét javaslata is volt Szilágyi Zsolt személyében, aki 14 évig volt képviselő a román parlamentben, ahol a külügyi bizottságban tevékenykedett, és 12 évig vezette Tőkés László brüsszeli irodáját. A magyar koalíció mellett szól az is, hogy ellentétben az országos választásokkal, a küszöb nem emelkedik pártok választási összefogásának esetében. Kelemen Hunor egy átlátszó kifogással utasította el a konstruktív javaslatot, szerinte az RMDSZ számára identitásának feladása lenne a koalíciós ajánlat elfogadása.[19]

RMDSZ legrosszabb formáját nyújtja, ami persze nem meglepő. Kelemen Hunorék maguk mögött tudják a magyar kormányt, minimalizálni igyekeznek a konfliktust román politikummal. Továbbra is döntenek azon források felhasználásáról, melyek címzettje az erdélyi magyar közösség. Erőfölényük masszív és egyértelmű.

A koalíció elutasításán túl a szervezet európai parlamenti listájának összeállításakor még kontraszelekció is érvényesült. A 12 éven keresztül jó munkát végző, az autonómia iránt elkötelezett Sógor Csabát be nem jutó helyre tették. Igaza volt az érintettnek, amikor a lista meg nem szavazását azzal indokolta, hogy vannak olyanok az RMDSZ-ben, akik személyén keresztül kötődnek a szövetséghez, akik arról tájékoztatták, hogy nem fognak már az RMDSZ-re szavazni.[20] A jelek szerint az RMDSZ vezetőségének szemében ismét rossz pont lett az autonómia iránti elkötelezettség.

Mindeközben növekszik a román politikum magyarellenessége, mely irracionális lépésekre sarkall egyes pártokat. Traian Basescu pártja, a Népi Mozgalom Pártja úgy döntött támogatja a Fidesz kizárását az Európai Néppártból[21]. Mindezt most, amikor Romániának ott lenne a helye a közép- és kelet-európai országok migránsellenes összefogásában. Basescu azzal érvelt, hogy Orbán populista és hogy a hozzá hasonló emberek háborúkat indítottak Európában. Bagoly mondja verébnek…

Azon túl persze, hogy a populistázás demagóg megbélyegzése azoknak, akik a brüsszeli öngyilkos elittel szemben a népet képviselik, más szóval demokraták. Az illegális bevándorlás kérdése egyértelműen szembeállítja a globális elitet a helyi társadalmakkal, bárhány hamis híradást is adnak ki a migránsok nemeslelkűségéről, beilleszkedni vágyásáról, a mindennapos tapasztalatok felülírják lassan a propaganda téziseit. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy ha egy valóban demokratikus módszerrel döntenének e kérdésben konkrétan népszavazással, akkor a ma még többségben levő keresztény fehér lakosság körében meggyőző fölényben lennének azok, akik leállítanák a bevándorlást.

Az EPP legnagyobb romániai tagpártja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyébként a kézirat lezárásakor még nem döntött arról, hogyan szavaz, s az is tény, hogy Basescu pártját a bejutási küszöb alatt mérik, de azért e döntés jól illusztrálja a román politikum kiszámíthatatlanságát. A szintén néppárti RMDSZ értelemszerűen nem támogatja a Fidesz kizárását.

A sajnálatos helyzet az, hogy bármilyen taktikát is választanak a román pártok, felelős magyar politikai vezető fenn kell tartsa a velük való együttműködés lehetőségét az európai keresztény fehér kultúra fennmaradásának érdekében.

Nyugat-Európa belátható időn belül el fog iszlámosodni. A demográfia törvényszerűségei, a megatrendek, a kérlelhetetlen számok ezt mutatják.

S akkor az lesz a fő feladat, hogy meg tudjuk védeni régiónkat az élhetetlenné váló Nyugatról Kelet felé özönlő sáskahadtól. Ebben minden történelmi előzmény dacára a közép- és kelet-európai nemzetek, köztük a románok, magyarok, szlovákok és szerbek egymásra lesznek utalva.

Borbély Zsolt Attila

---

[1] A magyar kormány tájékoztató-kampányának ügyében zajló vita elég egyértelműen igazolta Orbánék állításait. A brüsszeli „cáfolat” valójában beismeréssel ér fel, hiszen az főként a jelenről beszél, míg a kormány tervekről és szándékokról. Az, hogy ma nincs kvóta, nem jelenti azt, hogy erről lemondtak volna egy pillanatig is az azt erőltetők. A migránspárti szervezetek anyagi támogatásának növelése, a migránsoknak osztogatott név nélküli bankkártyák kérdése pedig tény. A migránsözön nemhogy alábbhagyott volna, de a jövőben még nagyobb lesz, ezt nem nehéz belátni.

[2] Orbán Viktor egyébként óvta ettől a lépéstől az ellenzéket, szerinte kontraproduktív lenne egy ilyen típusú szövetségkötés.

[3] Hadd idézzük szó szerint: „Nincsenek bevándorláspárti tervek, nincsenek bevándorláspárti politikusok. Nincsenek olyan sem a magyar, sem az európai politikában, akik a migrációt támogatnák.” lásd itt: https://24.hu/kozelet/2019/02/26/dobrev-klara-nincsenek-bevandorlasparti-politikusok/

[4] https://www.hirado.hu/kultura-eletmod/cikk/2019/03/11/budapest/

[5] “Bukarest lehagyta Budapestet, Erdély pedig a teljes magyar vidéket.” A Duna-Tisza közéből az emberek „Romániába mennek munkát keresni”. lásd http://nyugatifeny.hu/2019/03/07/dobrev-klara-csak-az-europai-minimalberrel-tudjuk-megallitani-a-magyarok-tomeges-kivandorlasat-video

[6] Lásd https://444.hu/2019/01/31/fenyegeto-levelet-es-feher-port-kuldtek-bangone-borbely-ildikonak

[7] A 2016-ban indult balfordulattal részletesen foglalkoztam lapunk hasábjain „A Jobbik színeváltozása” című írásomban (Kapu, 2017/5)

[8] Az MSZP 32,99, az SZDSZ 19,73%-ot ért el. Lásd: http://www.parlament.hu/fotitkar/frak/valaszt_eredm.pdf. Az 53%-os támogatottság egyébként 72%-os parlamenti többséget eredményezett

[9] A Fidesz 52,73, a Jobbik 16,67%-ot kapott. Lásd ugyanott. Az MDF az SZDSZ-szel kapaszkodott össze, így voksaikat aligha lehet a nemzeti oldalhoz számolni, a MIÉP 0,03%-a mellékes.

[10] Lásd például itt: https://hirklikk.hu/kozelet/a-fidesz-szerint-a-magyar-fiatal-szaporitani-valo-haszonallat/347488

[11] Lásd: https://www.youtube.com/watch?v=1h4w5Nfqe9M

[12] Lásd: https://azonnali.hu/cikk/20190107_gyongyosi-marton-ha-kell-az-ordog-oreganyjaval-is-egyuttmukodunk

[13] Lásd https://ripost.hu/cikk-betiltottak-a-magyar-viseletet-a-jobbikban-nincs-tobbe-bocskai

[14] Lásd: https://www.origo.hu/itthon/20190311-bana-tibor-jobbik-facebook.html

[15] Lásd https://www.facebook.com/echotvinformator/videos/592184134586596/

[16] Mondhatta volna azt, amit Vona, hogy megváltozott belülről. Hogy ma már másképpen látja a világot. Nem. Ő azt állítja, hogy pártja tudatosan játszottak rá olyan érzelmekre, melyek forrása, kialakulása, léte ügyében egyébként éles viták zajlanak a nemzeti és nemzetellenes oldal között. Maradva a cigánykérdésnél: vajon mi táplálja a cigányokkal szembeni negatív vélekedését a magyar társadalomnak (amit nagyon tudatosan nem nevezek előítéletnek): a média avagy a személyes tapasztalatok sokasága? Nyilván az utóbbi.

[17] Lásd: https://pestisracok.hu/mar-mar-gyurcsanyi-aljassaggal-sertette-verig-a-szekelyeket-gyongyosi-marton/

[18] http://www.itthon.ma/tokes-szilagyi-zsolt-keruljon-az-erdelyi-magyar-lista-harmadik-helyere-az-ep-valasztason/

[19] https://kronika.ro/erdelyi-hirek/kelemen-szerint-az-rmdsz-identitasanak-feladasat-jelentene-az-erdelyi-magyar-koalicio-az-ep-valasztasokon

[20] http://itthon.transindex.ro/?hir=54721&SZTK_Sogor_Csaba_kivetelevel_mindenki_megszavazta_az_RMDSZ_jeloltlistajat

[21] Lásd: http://szabadsag.ro/-/basescuek-megszavazzak-a-fidesz-kizarasat-az-europai-neppartbol

A szöveg a Kapu számára készült.