Tavaly
volt negyed évszázada annak, hogy megalakult az RMDSZ nemzeti autonomista erőinek
legjelentősebb platformja, a Reform Tömörülés, melyet pályájának végére,
2003-ra a Markó Béla és Takács Csaba nevével fémjelzett csúcsvezetés belső
ellenzékének vezető erejeként tartott számon a politikum és a média egyaránt.
Mivel
e csapat e néven tíz esztendőn át harcolt azért, hogy az RMDSZ politikáját ne
Bukarestből határozzák meg, hogy az autonómiaprogram ne csak a hivatalos
dokumentumoknak legyen a fő követelése, hanem a napi politikának is, hogy a
szervezet forduljon vissza arról az útról, melyen 1996 november 28-án a bukaresti
SZKT-n elindult s váljon ismét magyar nemzeti önkormányzattá, értelemszerűen a
feloszlásnak is kerek, 15. évfordulója volt a múlt esztendőben.
Ezen
évfordulókra emlékezik az egykori csapat e hétvégén, s ezen évfordulók alkalmából
láttuk érdemesnek összefoglalni röviden a platform történetét, mely a Magyar
Ifjúsági Szervezetek Szövetségének megalakulásával vette kezdetét 1990
januárjában.
A
MISZSZ-t sokan az RMDSZ ifjúsági szervezeteként tartották számon annak idején.
Valójában az erdélyi magyar fiatalok az RMDSZ-el párhuzamosan, attól függetlenül alakították meg szervezeteiket
1989 decemberében illetve 1990 januárjában, amikor az országban még többfelé puskalövések
szakították félbe az új rendszer konszolidálódó csendjét.
A
MISZSZ első kongresszusán, 1990 márciusának közepén már téma volt, hogy szervezetileg
különjön el a politikai „élcsapat” és a mozgalom, s ha formálisan ez nem is
történt meg, az év derekán, Székelyudvarhelyen megtartott választmányi
gyűléstől kezdődően külön ülésezett a szervezet mozgalmi része és politikai csapata. Ez utóbbi vált ki és
alakult formális RMDSZ-platformmá Reform Tömörülés néven 1993 decemberében a
MISZSZ Félix fürdőn megtartott kongresszusán.
Innen
kezdve két esztendőn keresztül a MISZSZ-t egy együttműködési szerződés kötötte
csak a Reform Tömörüléshez, mely lényege az volt, hogy a MISZSZ átadja az RT-nek
az RMDSZ struktúráiban a szervezetet megillető helyeket, az RT cserébe felvállalja
az ifjúsági érdekek képviseletét. A Félix fürdői kongresszus a két szervezet közös
tiszteletbeli elnökévé választotta Szőcs Géza korábbi szenátort és főtitkárt,
aki egyébként az RMDSZ csúcsán mindvégig vállalta a MISZSZ-es identitását.
(Szőcs Géza az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásakor üdvözli az egybegyűlteket, 2003 decemberében)
A
platform elnökévé Toró T. Tibort választották, aki a platform tíz éves
történetének ideje alatt mindvégig megőrizte pozícióját.
(Toró T. Tibor Répás Zsuzsannával 2005. október 6.-án Aradon, a Flórián utcában)
(Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt 2004. április 23-án Aradon)
A
Reform Tömörülés nemzeti liberális elvi alapokon közelítette meg az autonómia
kérdését és általában a politikát. Hadd idézzük a platform első hivatalos
dokumentumát, a megalakuláskor kibocsátott szándéknyilatkozatot: „Mi,
a Reform Tömörülés kezdeményezői, a
nemzeti liberalizmus eszmerendszerének értékeit kívánjuk a politika színterén
megjeleníteni. Tudjuk, hogy az egy fogalomba volt két irányzat, az individuum
szabadságát hirdető liberalizmus és egy sajátos közösséget központba állító
nemzeti eszme politikai gyakorlat szintjén összeegyeztethető, e két
értékrendszerből fakadó kettős feladat egyidejűleg megvalósítható, egymás
ellenébe való fordulása megakadályozható.”
Mára
a közemlékezet az RT-t az RMDSZ vezetés kérlelhetetlen ellenfeleként őrzi, s
csak kevesen tartják számon, hogy e csapat munkával és szavazatokkal támogatta
a Markó-féle vezetést mindaddig, amíg be nem bizonyosodott, hogy Markóéknak nem
az autonómia megteremtése az elsődleges cél, hanem az RMDSZ-en belüli pozíciók
mindáron való biztosítása és a kormányzati hatalom megszerzése.
Már
az sem ígért jót, hogy Markó Béla, aki nem helyeselte a neptuni tárgyaláson
való részvételt 1993 júniusában, középre helyezkedett a neptuniakat joggal
bíráló Tőkés László és az RMDSZ-nek illetve erdélyi magyarságnak súlyos politikai
kárt okozó partizánakció végrehajtói, a neptuni hármak, Borbély László, Frunda
György és Tokay György között. Markó
önpozicionálása szoros összefüggésben van azzal, hogy a belső válság végére pontot
tevő SZKT gyűlésen 1993 szeptember végén a testület elítélte ugyan a mandátum
hiányában tárgyalókat, de nem mondott ki rájuk szankciót. Az első nyilatkozat,
mely méltó módon büntette volna a különutasokat egyetlen szavazat híján bukott
el. Ha Markó akkor nyílt színen elmondja azt, amit Borbély Imre 1995-ös, hozzá
címzett nyílt levelében megfogalmazott s amit ismereteink szerint soha senki
nem cáfolt, tételesen, hogy Frundáék nemcsak mandátum nélkül, de elnöki tilalom ellenére mentek tárgyalni,
okunk van feltételezni, hogy meglett volna a hiányzó szavazat.
De
az RT és Markóék szakítása nem ekkor következett be, hanem a Nagy Benedek-ügy
kapcsán. Emlékezetes, hogy 1994 decemberében
Nagy Benedek képviselő egy gyalázkodó röpiratot terjesztett a frakciótársai körében,
melyben úgymond hitelt adva a Tőkés Lászlót ért botrányos rágalomnak, miszerint
Temesvár hőse szekus együttműködő lett volna, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét a „Gonosz
rabjának”, „gátlástalan puhánynak” és „hűtlen kezelőnek” nevezte. Markó
kivárásra játszott, nem volt hajlandó elhatárolódni Nagy Benedektől, pedig erre
nyílt levélben kérte fel 29 RMDSZ tisztségviselő. Az ügyet az Operatív Tanács elé
utalta, mely azt az Etikai Bizottságnak továbbította. Végül az SZKT, majd a kongresszus döntött a kérdésben.
Markó célja nyilván az volt a kivárással, hogy a rágalom minél mélyebben igya
be magát a társadalom szöveteibe. Nagy Benedeket három évvel később a vallásügyi
államtitkárságon láthattuk viszont. A harminc ezüst, ugye, mely napjainkban
pozíciókban méretik.
Ez a
pont döntő volt abban, hogy az RT saját elnökjelöltet indított Markóval szemben
az 1995. májusában megtartott RMDSZ kongresszuson Kónya Hamar Sándor személyében,
aki egyébként alul maradt az első körben abszolút többséget szerző Markóval
szemben. Nota bene: annak dacára, hogy
Markó Béla semmit nem teljesített azokból a kulcsfontosságú feladatokból,
melyekkel megbízta az 1993-as brassói kongresszus, s melyek elvégzésére két éve
volt a kongresszusi határozatok értelmében.
Ezeket
a már említett nyílt levél foglalta rendszerbe: az autonómia absztrakt követelését
a jogszabályok paragrafusnyelvére lefordító autonómia-statútumokról, a nemzeti
kataszter összeállításáról valamint a belső választások megtartásáról van szó.
Markó Béla levonta a számára adódó következtetést: az elnöki mandátum nem a
program végrehajtásához van kötve, hanem a nómenklatúra támogatásához.
Ekkor
dőlt el lényegében, hogy az RMDSZ politikája meg fog változni, és hogy előbb-utóbb
a szervezet része lesz a Neptun-logika mentén a kormányzati hatalomnak. Az írásba
nem foglalt, de a gyakorlatban kiválóan működő neptuni ihletésű elit-paktum
értelmében az magyar érdekvédelmi szervezet feladja az autonómia-küzdelem
legfőbb eszközét, a külpolitikai nyomásgyakorlást, legitimálja a román kormányt
kifelé és befelé, mely cserébe biztosít annyi, a lényeget, az autonómiát nem érintő
„eredményt”, amit felmutatva az RMDSZ mobilizálni tudja választóit. Védi
ugyanakkor az RMDSZ-t az esetleges külső kihívásokkal szemben, lásd a Magyar
Polgári Szövetség 2004-es választásokon való indulásának állami eszközökkel
való megakadályozását.
A
MISZSZ helyét az RMDSZ struktúráiban 1995-ben átvette egy magasabb integrációs
fórum, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), melynek egyébként a MISZSZ is tagszervezete
maradt. A MISZSZ és a Reform Tömörülés közötti egyezség nem került megújításra,
a platformot a továbbiakban az RMDSZ helyi szervezeteiben pozícióhoz jutott aktivisták
és a választásokon mandátumot szerző prominensek képviselték.
A
platform életében az 1999-es kongresszus hozott alapvető változást, amiután gombamód
alakultak a helyi szervezetek, melyek később a gerincét képezték az RMDSZ-en kívüli
autonomista szervezetek önépítkezésének, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak
majd a Magyar Polgári Szövetségnek. E csapat jó része együtt harcolt a
továbbiakban a Magyar Polgári Pártban, majd annak értékválsága után az Erdélyi
Magyar Néppártban.
Az
RT vezetői ott voltak a Tőkés László által elindított Alsócsernátonban
elindított Fórum-mozgalom szervezői között.
(Tőkés László 2003. október 5-én Aradon, a Vesztőhelyen)
E mozgalom célja az volt, hogy a
tagság mobilizálásával kényszerítse az RMDSZ-vezetést saját programjának, az
autonómiának a felvállalására. A Markó-féle vezetés ugyanis, az 1996-os kormányzati
szerepvállalással egyidőben félretette programjának leglényegét, az autonómiát,
mely ettől kezdve jellemzően még a belső anyagokban sem szerepelhetett a
2004-es választásokig.
1999-ben
a Reform Tömörülés támogatta Kincses Elődöt Markó Bélával szemben a csíkszeredai
kongresszuson, ahol a nemzetközi sajtó is felfigyelt a szerveződésre, hála a
Bill Clintonhoz címzett nyílt levélnek, mely a platform történetének talán
legnagyobb hatású akciója volt. A levél hátterét az jelentette, hogy nem sokkal
a kongresszus előtt a világ első számú nagyhatalma elnökének szájából
hallhattuk vissza a román diplomácia hazug szólamát, miszerint „Romániában modellértékűen oldották meg a
kisebbségi kérdést”. Az RT nyílt levele a kérlelhetetlen valósággal
szembesítette a címzettet és az olvasókat. Clinton kijelentésének értelemszerűen
az RMDSZ kormányzati szerepvállalása adott tápot.
Az
1999-es RMDSZ kongresszust követően mélyült az ellenét az RMDSZ vezetés és az
autonomista oldal között. Markóék az autonómiaprogram feladásával párhuzamosan
módszeresen távolították el az RMDSZ-ből a korábbi ellenállókat, mindenkit periferizálni
igyekeztek, aki nem akart elvi okokból megállni a sorba. A szervezet fokozatosan
párttá alakul, szövetségi jellegét egyre inkább elvesztette.
2000-ben
a választás előtt több szabálytalanság is történt, ezek közül a legdurvább
Kincses Elődnek az önkényes, alapszabályzatellenes
felfüggesztése volt Maros megyei elnöki tisztségéből.
Ezt
tetézte a Magyar Ifjúsági Tanács SZKT-küldöttei esetében a mandátum megerősítésének
elmaradása, amire válaszul a MIT megszakította az RMDSZ-szel a kapcsolatát.
Az
RMDSZ vezetés úgy látott neki a 2003-as kongresszus megszervezésének, hogy
érvényben levő kongresszusi határozat dacára nem tartották meg előtte a belső
választásokat. Tőkés László bírói úton kísérelte meg rákényszeríteni az RMDSZ
vezetést a törvényességre, sikertelenül.
Mindezek
után a Reform Tömörülés 2002 novemberében, Kolozsváron megtartott
küldöttgyűlésén arról született döntés, hogy az RMDSZ illegitim, 2003 január
végére tervezett kongresszusát az RT nem legitimálja jelenlétével.
A
Szatmárnémetiben megtartott RMDSZ-kongresszus pártosította az alapszabályzatot,
megfosztotta Tőkés Lászlót tiszteletbeli elnöki tisztségétől (a tisztség
megszüntetésével) és a belső választásokat kiváltotta az elektoros helyi játékokat
és így a helyi elit önátmentését lehetővé tevő részleges tisztújítással. A
szabályozás a platformoknak a „belső választásban” semmilyen szerepet nem
adott. Látszott, itt a történet vége.
Ahogy
a pártoknak az a szerepe az állami keretek között, hogy részt vesznek a
választásokon, úgy a pártokkal analóg belső szerveződéseknek, a platformoknak is
ez lett volna a fő funkciója. Miután ettől a lehetőségtől Szatmárnémetiben megfosztották
őket, létértelmük veszett el. A Reform Tömörülés vezetői levonták a következtetést:
2003 márciusában a platform utolsó
kongresszusa kimondta saját feloszlását tagjai pedig az RMDSZ-től független mozgalmat
alapítottak. E mozgalom az autonomista erők integrációs fóruma kívánt lenni, de
a történelem hamar túllépett rajta, e szerepkört átvette a 2003 decemberében
megalakított Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács.
A
platform önfeloszlató kongresszusával kapcsolatban mindmáig él egy olyan
elmélet, miszerint belső ellentétek feszítették szét e közösséget és lényegében
önfeloszlatásba menekült a vezető elit. E teória olvasható volt az ellenséges
és baráti sajtóban egyaránt. Lehet, hogy kívülről ez volt a látszat, de
belülről ez az elmélet csak cáfolható.
Két
oldalról is, részint azért, mert a valós ok, amit már részleteztem, megvolt, másik
oldalról azért, mert a sokak által felnagyított ellentét az RMDSZ kongresszuson
való részvételt leszavazó székely küldöttek valamint a partiumiak között nem
értékrendi-elvi, hanem csak taktikai ellentét volt, mely nem vetített előre
olyan zsánerű szembenállást, ami a platform egységes, tisztességes és következetes
politikáját nehezítette volna a továbbiakban. A sokat emlegetett kongresszuson
a küldöttek értékrendi kérdésekben egységesen szavaztak, a platform működésének
tíz esztendejében mindvégig eszmei homogenitás jellemzete a csapatot.
A legabszurdabb
vád, ami a platformot érte a fősodratú RMDSZ és annak sajtója részéről, az
volt, hogy tagjai csak a hatalmat akarják, értékrendi meggyőződésük valójában
nincs. A politikai rágalmak sokfélék, ez a legdurvább, legerkölcstelenebb,
leggátlástalanabb, ami elméletileg egyáltalán elképzelhető. Egyik oldalról épp
a fordítottját fogalmazza meg a valóságnak: az RT politikaalakítói nem kellett
volna mást tegyenek, csak feladják elveiket, fenntartsák a szövetségesi viszonyt
Markó Bélával utóbbi neptunista balfordulata után is, és ölükbe hullott volna a hatalom.
A
másik oldalról épp azok fogalmazták meg e vádat, akik többségének tényleg
semmiféle meggyőződése nem volt és tényleg csak a hatalmat akarták az RMDSZ-en belül,
másrészt a kormányzati hatalom vonatkozásában.
Zárásképpen
leszögezhetjük, hogy e csapat hű maradt mindvégig jelszavaihoz: tisztességesen
és következetesen politizált a nemzeti érdekek és értékek mentén egy olyan
jövőkép, az autonómia érdekében, mely megvalósulása esetén szavatolná közösségünk
hosszú távú megmaradását.
Vezetői
ezt teszik ma is az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács valamint az Erdélyi Magyar
Néppárt színeiben.
Borbély
Zsolt Attila
A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg a mai napon.
A Reform Tömörülés működésének időszakából sajnos nincsenek fotóim, első digitális fényképezőgépemet épp a feloszlás hónapjában vettem meg.
Igyekeztem e korszakhoz időben közel álló fotókat válogatni.
No comments:
Post a Comment