Az idei március tizenötödike
belpolitikai szempontból az ellenzék egységesülésének folyamatában egy fontos
pillanatot jelentett, ahhoz hasonlót, mint amikor ugyanaz a társaság a
parlament lépcsőin tett közösen esküt az év elején.
A nyolc pont zöme közhely, mellyel
akár egyet is lehet érteni, legfeljebb azzal nem, hogy olyasmit követelnek, ami
adott, mint a Charta Antall idején. Leszámítva azt a kitételt, hogy a nemzet
érdekével ellentétes lenne per definitio az Európai Unióból való kiválás és
hogy Orbán erre törekedne, ráadásul úgy, hogy az országot orosz érdekszférába
akarná csatolni.
Mindkét állítással problémák
vannak. A magyar miniszterelnököt ért legotrombább rágalmak egyike, hogy
Magyarországot le akarná horgonyozni Putyin mellett, kár is erre szót vesztegetni.
Más kérdés, hogy alakulhat még
úgy a történelem, hogy jobb választás lesz Moszkva, mint Brüsszel, tételesen
akkor, amikor nem a bevándorláspártiak
lesznek fölényben Brüsszelben, hanem a bevándoroltak,
az új honfoglalók. Az iszlám terrorral szemben még lehet menedék Moszkva, de
egyelőre az a célja a nemzeti ünnepünkön visszafogott, de annál határozottabb
beszédet mondó lengyel és magyar miniszterelnöknek,
s persze a V4-eknek illetve a holdudvarukba tartozó, de szövetségen kívüli politikai erőknek, hogy az Unió állítsa meg a bevándorlást.
s persze a V4-eknek illetve a holdudvarukba tartozó, de szövetségen kívüli politikai erőknek, hogy az Unió állítsa meg a bevándorlást.
A szivárványellenzék idén is elenyésző
töredékét vitte ki az utcára a Fidesz
mozgósítottaknak, még saját sajtójuk is pár ezer emberről beszél. Miközben a
Múzeum-kertben és környékén Orbán Viktort tízezrek hallgatták. Az ellenzéki
dzsemboriról sajátjaik is visszafogott lelkesedéssel tudósítottak. Azt ugye nem
írhatták le, hogy „szánalmas, erőltetett, perspektívátlan”, viszont amit írtak,
abból a kormánymédia egész ügyesen tudott szemezgetni, bemutatva, hogy egy
rendes PR-cikket sem lehetett írni gyűlölködő bohóckodásukról.
Végső soron érhető: ez nem az ő
ünnepük.
Március 15-én a magyar szabadságot
ünnepeljük szerte a világon.
Ők pedig - kimondva vagy kimondatlanul
- az Egyesült Európán dolgoznak, mely épp ezt a szabadságot törné kerékbe,
megszüntetve az ország maradék szuverenitását s a magyar lakosságra oktrojálva
az iszlám betolakodókat, akik garantálnák, hogy hazánk fél évszázadon belül sem
keresztény, sem magyar, sem szabad ne legyen.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.
No comments:
Post a Comment