„Ellenfél nélkül” - Orbán Viktor huszadik évértékelőjéről

Kevesebb, mint másfél hónap van hátra a köztársasági elnök által április 8-ra kitűzött magyar választásokig. Az ellenzéki „váteszek” egyre kevesebb meggyőződéssel hirdetik saját győzelmüket, ami nem csoda. Az egyetlen stratégia, amivel a Fidesz-KDNP szövetsége megbuktatható lenne, amintazt már nem egy bal- és jobboldali elemző leszögezte, az ellenzéki erők koordinált jelöltállítása lehetett volna. Erre a hátra levő időben nem látszik sok esély.40 nap alatt egy ennyire heterogén társaság aligha fog konszenzusra jutni abban, hogy ki legyen az az egy jelölt 106 körzetben, aki felveszi a versenyt a közös nagy ellenséggel, a kormányerők jelöltjével. Mi marad hát nekik: a gyengék fegyvere, a választási csalással való riogatás, s az erőszakkal való fenyegetőzés.

„Ellenfél nélkül” – a Locomotív GT 1984-es albumának nem sok szerénységet árasztó címe lehetne mottója Orbán Viktor huszadik, február 18-án, a Várkert bazárban elmondott évértékelőjének. Legalábbis persze, ami az intézményespolitikát illeti. A miniszterelnök olyan megalapozott, könnyed iróniával intézte el az összes ellenzéki erőt egy-egy mondatban, hogy még a négy évvel ezelőtt a szoborba öntött fejét rugdaló Dopeman is kénytelen volt elismeri, hogy verbális síkon lényegében kivégezte az ellenzéket.

Más kérdés, hogy nemzetközi porondon ellenfelek bizony vannak. A globális háttérhatalom és annak látható figurái, az Unió vezetői és igen, a Fidesz által előtérbe állított Soros György azon mesterkednek, hogy az Európai Unió döntéshozatali rendszerét konszenzusos elvről átállítsák a többségi elvre. Ha ez megtörténik – egyébként csakis törvénytelenség útján történhet meg, de e törvénytelenség elleni jogorvoslati fórumok is a kezükben vannak – és megnyílik az út a brüsszeli diktatúra előtt, meglesz a jogi lehetőség arra, hogy a mára már az iszlám martalékává lett Nyugat rákényszerítse a maga létmodelljét Kelet- és Közép-Európára, akkor aligha marad más út, mint a V4-ek összehangolt kilépése és új integrációs formák kialakítása.

Orbán Viktor joggal mondta tavaly Tusványoson, hogy a mi régiónk jelenti Európa jövőjét, hiszen itt van csak esély a keresztény fehér kultúra hosszú távú fennmaradására. Nyugat-Európábana kölcsönösség, méltányosság, igazságosság alapértékeire a legkevésbé sem érzékeny, a minden ember egyenlő méltóságának elvét lábbal tipró muszlimok ötven éven belül még akkor is többségbe kerülnének, ha nem importálnák őket ma is tömegével repülőn és hajón.

 A miniszterelnök ezúttal is mellőzte a fősodratú mellébeszélést, és ismét a kimondhatóság határait feszegette, rámutatva arra is, hogy az elért sikerek és a Magyarországon honos nyílt beszédmódközött lényegi összefüggés van. Egy probléma megoldásához elengedhetetlen annak fogalmi azonosítása és a megoldási javaslatok számbavétele. A globális háttérhatalom törekvése pedig éppen az, hogy még beszélni se lehessen a lényegről, sőt, még e hatalmi képződmény létezéséről sem. Aki mégis megteszi, azt kockáztatja, hogy összeesküvés-elméletek forgalmazójának állítják be.

A magyarországi ellenzék kilátástalanságában a vehemenciába menekül, de erőlködése, hogy agresszív retorikával pótolja az érdemi mondavaló hiányát, inkább nevetséges, mint félelmetes. Eljutottunk oda, hogy az éveken át igazságtalanul szélsőségesnek mondott Jobbik elnöke a Fideszt nevezi szélsőjobboldalinak, amire persze még annyi alapja sincs, mint amennyi azoknak volt, akik az ő pártját látták el ezzel a bélyeggel korábban. A különbség az, hogy bár a Jobbik intézményesült, hivatalos politikája 2016-ig józannak és mérsékeltnek volt mondható, akadtak olyan megnyilvánulásai különböző politikusainak, melyek kimerítették a szélsőségesség ismérveit. Ezzel szemben a Fidesz esetében egyszerűen semmilyen megfontolható érv alá nem támasztja ezt a minősítést. Nyilván nem tekintem megfontolható érvnek a nemzetközi baloldal és a magyarországi segédcsapatok olyan önvédő kommunikációs technikáit, hogy „aki Soros Györgyöt támadja, az antiszemita, s aki antiszemita az szélsőséges”. Nevetséges is lenne, hiszen Sorossal élesen szembemegy a hivatalos izraeli kormánypolitika is, márpedig antiszemitának nevezni Benjamin Netanjanut,elég erős lenne.

Orbán Viktor évértékelője azon túl, hogy nem sokkal a választások előtt nyilván tartalmazott sikerpropagandának is nevezhető részeket, kitűnő elemzését nyújtotta az európai politikának, nem véletlenül adta az egyébként mélységesen Fidesz- és nemzetgyűlölő szélsőliberális hvg.hu a beszámolójának azt a címet, hogy „Orbán kinőtte Magyarországot”. Amit jóindulatú fogalmazással úgy is mondhatnánk, hogy a kormányfő politikai víziója, iránymutatási ereje, stratégiai látásmódja túlmutat az ország határain, és az egész kontinens, de legalábbis a Közép- és Kelet-Európasorsalakítását célozta meg. Mindezt szilárd értékrendi alapon. „Munka, haza, család” – határozta megOrbán a legfőbb értékeket beszéde elején, gondolatmenetébe aforizma értékű, már-már költői megfogalmazásokat is fűzve: „a haza egy szívbéli horgony, amire mindenkinek szüksége van, és a hazafiak inkább elismerést érdemelnek, hogy újra és újra, minden támadás és gúnyolódás ellenére kivetik ezt a horgonyt, és újra és újra a szemünkbe mondják, hogy a haza minden előtt. 

Ez a fő baja Orbánnal a nemzetellenes, kozmopolita társaságnak, melyek klubjához csatlakozott másfél esztendeje a jobb sorsa érdemes Jobbik is. Ez a háttérből mozgatott társaság, melynek magját a XX.század második felére lényegében érdemi mondanivaló nélkül maradt baloldali liberálisok alkotják (célkitűzéseiket alkotmányos szinten rögzítette majd’ minden európai állam, így program nélkül maradtak), a politikai korrektség jegyében egyre megdöbbentőbb s a természetes józan ésszel egyre inkább ellentmondó aberrációkkal állnak elő. A gender-ideológiajegyében megerőszakolnák a természetet,széles tárják a kapukat a gyermekek (!!!) nem-változtatásaelőtt, óvódásokat traktálnak homoszexuális propagandával, zsigerből támadnak mindent, ami fehér és keresztény. Nem állom meg, hogy ide nem illesszek egy friss élményt: minap mesélte egy pap barátom, hogy egyikkollegáját Brüsszelben nem engedték meg egy keresztény jelképpel az autóján (s nem is kereszt volt, hanem hal!) egy katolikus (!) iskola parkolójába, mert sérti a másként gondolkodókat. Nos, ebben a világban vágja Orbán a Magyarországot is maguk képére formálni igyekvők arcába, hogy hazánk „nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget. Süllyesztőbe került az euro-blabla, a liberális szépelgés, a korrekt semmit mondás. A szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek.”

Örömteli, hogy a határon túl nagyobb érdeklődés mutatkozik a választás iránt, mint négy esztendeje. Az okok sokrétűek, vélhető, hogy a nemzeti erők is jobban szervezettek, hatékonyabban mobilizálnak, maga a gondolat, hogy mi is választhatunk, mi is letehetjük névjegyünket a magyar sorsalakítás ünnepén, megszokottabbá vált, illetve vélhető, hogy az is hozzájárul a nagyobb választási aktivitáshoz,hogy sokan érzik: nem babra megy a játék.

Mert ugyan Orbánnak áll a zászló, de ha netán nem a Fidesz szerzi meg atöbbséget, hanem a Jobbik és az álbaloldal szövetsége, melyet még Németh Sándor, a Hit gyülekezetének vezető lelkésze is „szörnykoalíciónak” nevez, akkor bizony jó eséllyel Magyarország létalapjának módszeres felszámolása kezdődik el. Mert ugyan ki hiszi el a hatalomért minden jel szerint bármire képes Jobbiknak, hogy keresztbe feküdne a kozmopolita globalista destrukciónak? Megmagyaráznák reálpolitikai érvekkelazt is, mint ahogy Vona két éve mindent megmagyaráz vagy legalábbis úgy tesz, mintha magyarázna. Mert megmagyarázni nemzetpolitikai érvekkel, hogy a nemzeti létforma felszámolására törekvő Soros mellé állunk ismételten a legfeljebb hibákkal és mulasztásokkal vádolható, de alapvetően nemzetépítő Orbánnal szemben: egyszerűen lehetetlen.

A keresztény kultúra kebelén magyar nemzeti közösségként való létünk kerülne végveszélybe amennyiben a koherens jövőképpel és programmal nem bíró, háttérből mozgatott ellenzékifröcsögők ragadnák meg a kormányrudat.

Röviden fogalmazva a 2018-as választás esetében a lét a tét.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg.