„Vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz”

Egészen elképesztő mélységekbe süllyed a gyűlölködő kormányellenes média. Az egyik fröcsögő világhálós orgánum abba volt képes beleakadni, hogy Orbán Viktor csak három szóban üzent december 24-én, boldog karácsonyt kívánva mindenkinek.

Az valahogy nem zavarta a kákán csomót kereső bajkeverőket, hogy egy nappal korábban terjedelmes és magvas írást tett közzé a miniszterelnök, melyben kifejtette kellő részletességgel az álláspontját Európa keresztény identitásáról, kiemelve, hogy nálunk még az ateista is keresztény.

A magyar kormányfő lényeglátó kereszténysége éles ellentétben áll a legnagyobb keresztény egyház szabadkőműves kötődésű fejének demagógiájával, aki a hódító szándékkal érkező, a kereszténységgel szemben látványosan ellenséges betolakodó iszlám hordát képes volt a Szent Családhoz hasonlítani.

Csak egyetérthetünk Orbán Viktorral, 

abban, hogy nemcsak felebarátunkat kell szeretnünk, hanem magunkat is, óvnunk kell saját kultúránkat: „Nem arról van szó, hányan járnak templomba, vagy hányan imádkoznak őszintén. A kultúra a mindennapok valósága. Ahogy beszélünk, viselkedünk egymással, amilyen távolságot tartunk egymástól, ahogy közeledünk egymáshoz, ahogy belépünk ebbe, és ahogy eltávozunk ebből a világból. Az európai emberek számára a keresztény kultúra határozza meg hétköz­napi erkölcseinket. Határhelyzetekben ez ad nekünk mércét és irányt. A keresztény kultúra igazít el bennünket az élet ellentmondásai között. Meghatározza fölfogásunkat az igazságosság és az igazságtalanság mivoltáról, a férfi és nő viszonyáról, a családról, a sikerről, a munkáról és a becsületről.”

Pontosan ez a lényeg és ezt fenyegeti végveszély. Nap, mint nap hallani az egyre aggasztóbb híreket a betolakodók arcátlanságáról, intoleranciájáról és az őshonos európai keresztény kultúra újabb és újabb visszavonulásáról.

„Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz,/ S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet,/ Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból,/ A töredéket eltört mondatodból,/  Minden megmaradt árva keveset/Ahogy lehet...” -  írta az erdélyi irodalom talán legnagyobb költője, Reményik Sándor a román ár által fenyegetett magyar kultúra vonatkozásában. Nem gondolhatta, hogy történelmi léptékben rövid időn belül az egész fehér keresztény kultúrára érvényes lesz ez az intelem.

S az a hely, ahol megvethetjük lábunkat, az Közép-Európa, közelebbről a V4-ek szövetsége, mely remélhetőleg kibővül az „öngyilkos, buta liberalizmus” (Co by Imre Kertész) által le nem gyűrt többi országgal is Ausztriától Horvátországon át Romániáig.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.