Az elmúlt hét kiemelkedő politikai
eseménye a Jobbik valamint az SZDSZ utódpártjainak közös tüntetése volt. (Egy
zárójelet megérdemel az SZDSZ-utódpártiság kérdése: az, hogy az SZDSZ tovább él
a pénteki tüntetőkben, Momentumban, az Együtt-ben és az LMP-ben, nem jelenti azt,
hogy a párt legvehemensebb nemzetellensége ne élne tovább egy másik politikai
alakzatban is, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióban.)
A rendszerváltó gigatüntetés,
melynek célja az lett volna, hogy megmutassa azt a hatalmas össznépi felháborodást,
ami a „korrupt zsarnoknak” (Vona szólította így Orbán Viktort, midőn „kiszólt”
a miniszterelnök felé a Kálmán Olgával folytatott kedélyes beszélgetés közben)
a demokráciát ellehetetlenítő lépése (értsd: a tiltott pártfinanszírozásban
vétkes szervezet megkapta méltó büntetését az arra illetékes állami szervtől)
miatt ellenállhatatlan erővel tör fel a magyar társadalomból.
„Megmozdult az ország” - hirdeti
Vona és a Jobbik.
A tüntetésen részt vett különböző
becslések szerint 1000-2000 ember.
Ez bizony igen kevés. Nem ahhoz,
hogy „megdöntsenek”, de ahhoz is, hogy a legkisebb mértékben megingassanak egy
kormányt.
Volt–e jelentősége ezzel együtt a
tüntetésnek?
Volt.
Megmutatta, hogy a vezetők szintjén
kompatibilitás van a Jobbik és az SZDSZ utódpártjai között, de egyben azt is,
hogy egyik párt szimpatizánsai sem rajonganak ezért az elvtelenségben,
pragmatizmusban fogant frigyért.
Az ember nem mindig örül, ha
jóslata beválik. Bő fél éve fogalmaztam meg azt a hipotézist, hogy a Jobbik a
baloldal szavazóinak megcélzásával végül két szék között a pad alá esik, s nemhogy
„kormányváltó pártként” nem fog „elszámoltatni” senkit, hanem még annak is
örülhet (nem kicsit, nagyon, hogy egyik potenciális „taktikai szövetségesüket”
idézzem), ha eléri azt az eredményt, amit még az elvek feladása nélkül, 2014-ben
elért.
Csak azt nem tette hozzá, hogy
valójában nem is annyira „lélekelvételről”, hanem a párt lelkének áron alul
történt elkótyavetyéléséről volt itt szó.
Vona eladta a Jobbik lelkét
Simicskának.
Semmi túlzás nincs abban, ha
leszögezzük, hogy ezzel a rendszerváltás utáni időszak első számú nemzetárulójává
vált, aki még Debreczeni Józsefnél és Dávid Ibolyánál is többet ártott a nemzet
ügyének, náluk is mélyebbre süllyedt.
Borbély Zsolt Attila
Egyenes és szókimondó írás öntől mint mindig. Köszönöm, hogy harcol a Nemzetért. Köszönöm, hogy része lehetek egy olyan Nemzetnek melyben ilyen kimagaslóan értékes teljesítményű emberek vannak jelen és hosszútávon gondolkodva cselekednek. Elnézést ha túláradó vagyok, de egy ilyen megbolondított és ide-oda rángatott világban nem tudok elég hálás lenni úgy érzem se Istennek se önnek, hogy biztos pontokként itt vannak és igazodni tud az egyszerű ember is. A trianoni gyalázat megváltoztatásáért zajló aláírásgyűjtésben én is részt veszek és a választásokon is részt veszek. Minden jót és még egyszer köszönöm a tanításait.
ReplyDeleteEgyenes és szókimondó írás öntől mint mindig. Köszönöm, hogy harcol a Nemzetért. Köszönöm, hogy része lehetek egy olyan Nemzetnek melyben ilyen kimagaslóan értékes teljesítményű emberek vannak jelen és hosszútávon gondolkodva cselekednek. Elnézést ha túláradó vagyok, de egy ilyen megbolondított és ide-oda rángatott világban nem tudok elég hálás lenni úgy érzem se Istennek se önnek, hogy biztos pontokként itt vannak és igazodni tud az egyszerű ember is. A trianoni gyalázat megváltoztatásáért zajló aláírásgyűjtésben én is részt veszek és a választásokon is részt veszek. Minden jót és még egyszer köszönöm a tanításait.
ReplyDelete