Popular Posts

Monday, October 23, 2017

1956 öröksége és Szanyi kapitány


Kevés konszenzuálisnak mondható pont van a magyar parlamenti pártok között a XX. század fontosabb történéseit illetően. Az egyes pártok értelmiségi holdudvara másként vélekedik Trianonról, az I. és a II. világháborúról, köztársaságról és királyságról, Károlyi Mihályról és Horthy Miklósról, a magyar felelősségről a második világháború zsidóüldözéseinek a vonatkozásában és még sorolhatnám.
Stabil pontnak talán csak a kommunizmussal való szakítás helyessége és 1956 dicsősége, büszkeségre okot adó forradalomkénti tisztelete.
Akkor is így van ez, ha az ’56 novembere után a szovjet oldalon álló, azt fegyverrel támogató Horn Gyula miniszterelnök lehetett és akkor is, ha akadnak az utódpártnak képviselői, akik azzal örvendeztetik meg a maroknyi indoktrinált, az eseményeket a múlt rendszer propagandájának megfelelően ellenforradalomként értékelő táborukat, hogy gyalázzák a forradalom emlékét. Ez időről időre előjön az MSZP berkeiben, ami érthető, hisz ugyanezek az emberek (illetve elődeik) 1989 előtt a maival szögesen ellentétes tanokat hirdettek arról a gyönyörű tizenkét napról, amikor a magyar szabadságvágy robbanásszerűen tört elő országszerte.
Idén Szanyi Tibor október 23-át az „ünnep” szó idézőjelbe tevésével valamint az egykor meglincselt ávósnak közismert fotójával köszöntötte,
majd miután ezt a 444 nevű nagy nézettségű, egyébként ballib portál kihangosította, így reagált: „Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit. Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak. Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket. Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat. Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket. És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.
Hiába, Szanyi semmit nem tanult és semmi nem felejtett.
Szögezzük le: 1956-ban nem volt barikádnak két magyar oldala. Egy volt. Szemben pedig az akkori világ leggonoszabb hatalmának hadserege és a nemzetük ellen forduló árulók.
A „náci restaurátorok” emlegetése pedig azt igazolja, hogy Szanyi megmaradt annak, ami volt, primitív, a kommunista szlogeneket visszaböfögő gondolkodásképtelen egyednek. Akikből akadnak nem kevesen az ellenzék szavazói között, de ez az ember mégis Európai parlamenti képviselő, a párt egyik meghatározó arca.
Mi mást mondhatunk, csak így tovább!
Előre az MSZP végső megsemmisítéséért!
Nem fog hiányozni, sem Szanyi, sem a párt.


Borbély Zsolt Attila

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült és a holnapi számban jelenik majd meg.

No comments:

Post a Comment

Rejtett globalizmus

    Nemzeti ünnepünkön a fővárosban az ellenzéki erők vezetői taktikusan nem szerveztek külön megemlékezést, ahol csak lézengtek volna az ...