Kevés konszenzuálisnak mondható
pont van a magyar parlamenti pártok között a XX. század fontosabb történéseit
illetően. Az egyes pártok értelmiségi holdudvara másként vélekedik Trianonról,
az I. és a II. világháborúról, köztársaságról és királyságról, Károlyi Mihályról
és Horthy Miklósról, a magyar felelősségről a második világháború zsidóüldözéseinek
a vonatkozásában és még sorolhatnám.
Stabil pontnak talán csak a kommunizmussal
való szakítás helyessége és 1956 dicsősége, büszkeségre okot adó forradalomkénti
tisztelete.
Akkor is így van ez, ha az ’56
novembere után a szovjet oldalon álló, azt fegyverrel támogató Horn Gyula miniszterelnök
lehetett és akkor is, ha akadnak az utódpártnak képviselői, akik azzal örvendeztetik
meg a maroknyi indoktrinált, az eseményeket a múlt rendszer propagandájának
megfelelően ellenforradalomként értékelő táborukat, hogy gyalázzák a forradalom
emlékét. Ez időről időre előjön az MSZP berkeiben, ami érthető, hisz ugyanezek
az emberek (illetve elődeik) 1989 előtt a maival szögesen ellentétes tanokat
hirdettek arról a gyönyörű tizenkét napról, amikor a magyar szabadságvágy
robbanásszerűen tört elő országszerte.
Idén Szanyi Tibor október 23-át
az „ünnep” szó idézőjelbe tevésével valamint az egykor meglincselt ávósnak közismert
fotójával köszöntötte,
majd miután ezt a 444 nevű nagy nézettségű, egyébként ballib portál kihangosította, így reagált: „Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit. Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak. Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket. Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat. Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket. És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.”
majd miután ezt a 444 nevű nagy nézettségű, egyébként ballib portál kihangosította, így reagált: „Ünnepeljük a szabadságért, valamint a szocializmusért kiálló embereket, azaz ‘56 tényleges hőseit. Nem ünnepeljük viszont az ordas gyilkosokat, bármelyik oldalon is álltak. Nem ünnepeljük a lincselő csőcseléket. Nem ünnepeljük a náci restaurátorokat. Nem ünnepeljük a vérengző szovjeteket. És nem ünnepeljük a tétlen felelősöket sem.”
Hiába, Szanyi semmit nem tanult
és semmi nem felejtett.
Szögezzük le: 1956-ban nem volt
barikádnak két magyar oldala. Egy volt. Szemben pedig az akkori világ leggonoszabb
hatalmának hadserege és a nemzetük ellen forduló árulók.
A „náci restaurátorok” emlegetése
pedig azt igazolja, hogy Szanyi megmaradt annak, ami volt, primitív, a
kommunista szlogeneket visszaböfögő gondolkodásképtelen egyednek. Akikből
akadnak nem kevesen az ellenzék szavazói között, de ez az ember mégis Európai
parlamenti képviselő, a párt egyik meghatározó arca.
Mi mást mondhatunk, csak így
tovább!
Előre az MSZP végső megsemmisítéséért!
Nem fog hiányozni, sem Szanyi,
sem a párt.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült és a holnapi számban jelenik majd meg.
A szöveg a Székely Hírmondó számára készült és a holnapi számban jelenik majd meg.
No comments:
Post a Comment