Miután a Jobbik egy gyékényen árulva Gyurcsányékkal Soros György és a CEU oldalára állt Orbán Viktorral szemben, s megírtam a nagy port felkavart Facebook-bejegyzésemet, Szávay István volt az egyedüli, aki vitába szállt állításaimmal, illetve úgy tett mintha vitába szállna.
Terjedelmes írásban próbált meg hitelteleníteni, meg sem írt szövegekért járó flekkpénzt emlegetve. Sebaj, kibírom, nyilván neki sem eshetett jól, hogy kimondtam az igazat arról a nemzetáruló politikáról, amit ő maga is folytat Jobbikos politikusként. Írására adtam egy rövid választ, ott helyben az ő oldalán, majd megírtam a magaméra egy hosszabbat, részletesebbet, ami vélhetően terjedelme miatt nem fért már bele a hozzászólás műfajába.
(Sajnos nem leltem olyan fotót, melyen Istvánnal együtt szerepelek, így aztán erre a képre esett a választásom, amit az EMI tábor honlapjáról mentettem le. Tavaly nyáron kifejezetten örvendtem, hogy Vona Gábor előadásának moderálását rám bízták. Ma nem vállalnám. Vitát igen, moderálást nem. Nagy különbség. Aki odajön meghallgatni a Jobbik elnökét nem arra kíváncsi, hogy miben nem ért egyet vele a moderátor, s minek kellemetlenkedjen az ember a közönségnek és a szervezőknek? Az is érdekes kérdés egyébként, hogy a történtek után meghívják-e egyáltalán idén Vona Gábort Gyergyóba. Ha rajtam múlna, nem hívnám meg, elvégre ez egy nemzetpolitikai tábor.)
(Sajnos nem leltem olyan fotót, melyen Istvánnal együtt szerepelek, így aztán erre a képre esett a választásom, amit az EMI tábor honlapjáról mentettem le. Tavaly nyáron kifejezetten örvendtem, hogy Vona Gábor előadásának moderálását rám bízták. Ma nem vállalnám. Vitát igen, moderálást nem. Nagy különbség. Aki odajön meghallgatni a Jobbik elnökét nem arra kíváncsi, hogy miben nem ért egyet vele a moderátor, s minek kellemetlenkedjen az ember a közönségnek és a szervezőknek? Az is érdekes kérdés egyébként, hogy a történtek után meghívják-e egyáltalán idén Vona Gábort Gyergyóba. Ha rajtam múlna, nem hívnám meg, elvégre ez egy nemzetpolitikai tábor.)
Álljon itt mind a három szöveg.
Facebook-bejegyzés 2017. április 13.-án.
A Jobbikkal a kezdet kezdetétől
rokonszenveztem.
Imponált dinamizmusuk, nemzeti
elkötelezettségük, felkészültségük, határozottságuk, bátorságuk. 2009-ben,
amikor bemondta a rádió, hogy 15%-ot értek el az EP választáson, s épp két
kedves mátrai borász barátunkkal utaztunk hazafelé, Aradra, apámmal együtt
euforikus diadalüvöltésben törtünk ki.
Jó volt tudni, hogy létezik egy
politikai erő, mely kimondja az igazságot, melynek a nemzet érdeke mindenek
előtt való, mely csak azért ölt párt-formát, mert ekként tudja a magyarságot
szolgálni.
Hitelesnek éreztem a pártot, az
elnökét, a tagságot.
Ha voltak is kisebb-nagyobb hibák
(a választás előtti regisztráció elutasítása, az Alaptörvény elutasítása, a
vasárnapi boltzár ügyében megtett fordulat) a párt irányvonala vállalható volt
2016 őszéig.
A népszavazási kampánybeli de
facto demobilizálás (az a légből kapott propaganda-szöveg, hogy Orbánnak le
kell mondani, ha nem lesz érvényes a voksolás otthonmaradásra buzdította
azokat, akik a miniszterelnökben látták a fő ellenséget), a népszavazás utáni
gyászos Vona-szereplés, amikor Gyurcsányhoz hasonlóan Vona is lemondásra
szólította fel Orbánt, s végül a migránsügyi alkotmánymódosítás meg nem
szavazása komoly fejtörést okozhattak azoknak, akik hozzám hasonlóan halálosan
komolyan vették azt a jelszót, hogy „csak a Nemzet”.
Azóta is volt néhány intő jel, de
úgy véltem, lehetett ez egy botlás, tévedés, csoportpszichózis-eredmény.
Az viszont, hogy egy olyan
politikai csatában, mely lényegében Orbán - Soros presztízsharcra hántható
vissza, egy olyan csatában, melyben a CEU nevű liberális agymosoda jövője a tét,
Soros mellé állni: elfogadhatatlan, vállalhatatlan. Ez nettó nemzetárulás. Gyalázat.
Nem megszavazni a CEU előjogait
megnyirbáló törvényt, majd odaállni Gyurcsányék mellé jogállamiságról papolva?
Mindez világosan jelzi, hogy ez a párt teljesen kifordult önmagából.
Írhatnám, hogy szégyellem magam
azért, hogy közöm volt hozzájuk, hogy a kezdet kezdetén évekig vezettem a
nemzetpolitikai kabinetet társadalmi munkában, hogy elvállaltam egy be nem futó
helyet a 2009-es Európai Parlamenti listájukon, hogy a párt létrejötte óta
minden esetben rájuk adtam a voksomat.
Írhatnám, de nem írom, mert ez
érzelemdiktált mondat lenne.
Mindezt jó szívvel, belső
indíttatásból, hittel tettem.
Szégyelljék magukat azok, akik
pénzért vagy számításból, elárulták a nemzeti ügyet, akik egy gyékényen árulnak
a globális háttérhatalom helyi erőivel, akik méltatlanokká váltak arra, hogy
tovább vigyék a Pongrácz Gergelytől kapott zászlót, akik elvették Jobbik
lelkét, akiknek semmi más nem maradt a horizontjukon, mint a hatalom
megszerzésének hiú ábrándja.
Ezekre bízni az ország és a
nemzet jövőjét?
Soha!
Szávay István reakciója, 2017. április 15.
Zsolt, nagyon sajnálom, hogy ide jutottál, hadd
szögezzem le az elején. Hazaárulónak nevezel engem (és a képviselőtársaimat)
csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között,
szerintem/szerintünk pedig nem. Csakhogy ebben a történetben nem mi kapunk
júdáspénzt, nem árultuk el sem „pénzért sem számításból” a nemzeti ügyet. Téged
kap fel hirtelen a fideszes média, és körbehordoz mindenütt, csak azért, hogy
nekünk árthass. Eddig miért nem készültek veled "exkluzív interjúk"?
Mert ma egész nap az este fél kilences szereplésedet reklámozza a M1. Csak azért
csinál veled most egy beszélgetést a közszolgálatinak csúfolt csatorna, hogy
minket gyalázhass meg hazaárulózhass, megvédve azt a Fideszt, amelynek a
legtöbb vezetőjét Soros taníttatta ki, és amely Fidesznek mellesleg eszébe sem
volt több mint 20 éven át bezáratni a CEU-t, és most sincs, megmondták már
világosan, csak a szavazóikat hülyítik ezzel.
De szerinted ez „nemzeti ügy”. És tolod azt a
baromságot, amit Habonyék, hogy ez most a Jobbikon múlik. (És mindezt
Nagyszombat estéjén teszed majd. Sajnálom, hogy ma kell egy ilyen reakciót
írjak, de kénytelen vagyok rá.) Miért, mi múlik rajtunk? De egy mondatot le nem
írtál arról, hogy miért is baj, ha egy vitatott ügyben az Alkotmánybíróság
dönt. Mi ugyanis csak ennyit mondtunk, nem többet. Az a baj a CEU-val, hogy nem
tartja be a törvényeket, ugye? Akkor miért gond, ha az AB ezt a kérdést
értelmezi? Miért? Orbán Viktor azt mondta még ellenzéki vezetőként, hogy
Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire
kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye.
Igen, ő maga mondta mindezt még 2007-ben. Miért jelenti ez azt, hogy a Jobbik
eladta magát, hogy hazaárulók vagyunk, meg hogy Gyurcsányék mellé álltunk,
satöbbi?
De arról sem hallottam tőled, hogy milyen precedenst
jelent ez a törvény meg a „külföldről pénzelt civilekről” szóló ott, Erdélyben
például. Sokkal jobban ismered a románokat nálam, remélem, nem akarod te is
megmagyarázni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, mert „más a jogi helyzet”.
Persze, hogyne, ez aztán baromira szokta érdekelni a románokat, a jogi helyzet,
ha valami magyarellenes lépésre szánják magukat. És ehhez most Magyarország
szolgál jó példával.
Igen, ez ma a közszolgálatiság, hogy egy műsor
csak azért készül el, hogy lejárathasson egy ellenzéki pártot. Semmi másért,
csak hogy az uralmon lévők érdekét szolgálja. Zsolt, Te meg ehhez asszisztálsz
erkölcsbajnokként és független értelmiségiként.
Független értelmiségi, jut eszembe. Évekig
hallgattam ezt tőled, erre tessék, ez lett belőle. Mondjuk neked legalább akkor
nincs félnivalód a következő évektől, mert az, amit Bayer Zsolt pár napja leírt,
az téged egyáltalán nem zavart. Megfélemlítéssel és üldöztetéssel fenyegetni a
másként gondolkodókat. Így, szó szerint. De abba egyébként nemcsak a
liberálisok értendőek bele, hanem mi jobbikosok is, és mindenki más, aki
szemben áll ezzel a mocskos, hazug és bűnöző rendszerrel. Bayer ezt tette.
Fenyegetett, és ezt a hatalom nevében tette, tőle a mai napig senki nem
határolódott el a Fidesz részéről. De te sem, sehol le nem írtad, hogy normális
országban ilyet nem lehet. Hogy a kormánypárt egyik alapítója, fő
megmondóembere és a békemenetek (!) egyik szervezője polgárháborút vizionál.
Többes szám első személyben beszélve nyíltan és durván megfenyeget mindenkit,
aki nem ért egyet a kormány politikájával – most éppen egy egyetem egy nap
alatti ellehetetlenítésével. És számodra ez „nemzeti ügy”.
Nem, Zsolt, ennek semmi köze a nemzeti ügyekhez,
ez csak egy eszköz és egy ürügy, amelynek kapcsán egy terebélyesedő diktatúra
egyrészről átmozgatja a saját táborát, másrészről pedig már erőszakos
fellépéssel fenyegeti a másként gondolkodókat. Én nem akarok ilyen országban
élni, Zsolt, ahol ezt lehet! Nem akarok! Ahol engem üldözhetnek és
megfenyegethetnek a véleményem miatt. Az én családom megszenvedte ezt már pár
évtizeden át, elég keményen, hogy mást gondolt a világról, mint amit a hatalom
elvárt volna. Meg még sok százezer másik magyar család is. Elég volt annyi!
Ma Magyarországon ugyanis egy ideje már nem az
MSZP a kommunista utódpárt, hanem a Fidesz. Nem a baloldali erők folytatnak
bolsevik hatalomgyakorlást, hanem a kormánypártok. A magyar nemzet szabadságának
legnagyobb ellensége ma már nem Gyurcsány Ferenc, de még csak nem is Soros
György, hanem maga Orbán Viktor és az általa működtetett maffiaállam.
De nem, nem fogunk össze baloldallal, eszünkbe
sincs. Kár, hogy még mindig nem akarod megérteni, hogy a magyar politikai élet
nem két-, hanem háromosztatú. Hogy nem csak ezek meg azok vannak; hogy nem csak
egy kisebbik meg egy nagyobbik rossz közül lehet választani; hogy az egyikkel
való szembeszegülés nem a másikkal való szövetkezést jelenti, hogy a Fidesz politikáját
nem csak annyiban kell mérni, amennyiben te méred, hogy jobb-e annál, ahogyan
az MSZP kormányzott.
Én tovább küzdök ez ellen az aljas rendszer ellen
egészen addig, amíg csak lehetőségem lesz rá! Hiszek benne, hogy mi, jobbikosok
tudunk majd ezen változtatni, hogy 2018-tól más jövőt szabhatunk a Hazánknak.
Mi jobbak akarunk lenni ezeknél.
Mi nem úgy akarunk majd jól kormányozni, hogy
megfenyegetünk, elnyomunk és eltaposunk másokat. Számunkra a nemzeti ügyek nem
a politikai ellenfeleink megbélyegzését és a velük való leszámolást fogják
jelenteni. Tőlünk neked nem lesz félnivalód és nem fogunk téged meg a
barátaidat hazaárulónak nevezni, ha nem értesz majd velünk valamiben egyet.
Győzni akarunk, győzni fogunk! De ha véletlenül mégsem lesz így, küzdünk
tovább. Amíg tudunk. De akkor aztán egyszer lehet, hogy engem is elvisznek
majd. Meg a többieket is. Biztos lesz rá valamilyen indok. És te majd
valószínűleg helyeselni fogod. És meg fogod magyarázni, hogy ez a „nemzeti
érdek”.
Na, erről szól valójában az egész CEU-ügy, hogy
ezt hagyjuk-e. Hogy ráléphet-e a hatalom erre az útra? A te válaszod az igen,
mert „azokkal” szemben szerinted minden eszköz megengedett. Az én válaszom
viszont a nem!
Pócspetriben vagyunk most, Zsolt, 1948
júniusában, és szépen haladunk tovább. Te pedig korunk Vásárhelyi Miklósává
lettél. Nem ez ellen küzdöttél világ életedben? Egy hazug, elnyomó, autoriter
és önérdekű politikai rendszer ellen ott, Erdélyben? És most ugyan ehhez
csatlakozol itt Magyarországon. Nem csak hogy csatlakozol, hanem ki is
szolgálod azt.
Őszintén sajnálom, hogy téged annyira elvakít az
ellenoldal iránti gyűlölet, annyira nem tudsz (soha nem is tudtál) kimászni a
szellemi lövészárkodból, hogy ezt nem vagy képes megérteni. Csak igen vagy nem,
csak fekete vagy fehér. Csak mi vagy ők. De a „mieinknek” mindent lehet, minden
elnézhető, minden megmagyarázható, mert az a nemzeti érdek?
Lelked rajta, remélem, legalább megéri. A Magyar
idők című bolsevik mocsok is biztos jó flekkpénzt ad. Most már legalább lesz
elég megjelenési felületed a hazai sajtóban, úgyis erre panaszkodtál még
nemrégiben. Csak hát amíg az RMDSZ-t szidtad, azzal itthon nem lehettél
népszerű, mióta a Fidesz kiegyezett velük. De persze ezen is könnyedén
felülemelkedtél, pedig hányszor hazaárulóztad már le az RMDSZ-t is. Így végre
most már megvan a saját témád, ami már a Fidesznek is tetszik: a nemzeti
radikális – ráadásul erdélyi magyar, két legyet egy csapásra –, aki jól
megmondja, milyen szemét és hazug is valójában a Jobbik. És persze nemzetáruló
is. „Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét? Soha!” Írod az FB-oldaladon.
Akkor már inkább maradjon a Fidesz, ugye?
Folytatódjon csak az ország totális kifosztása és
nemzetközi elszigetelése, az egészségügy és az oktatás agóniája, a
szabadságjogok szűkítése, a jogállam felszámolása, a másként gondolkodók
megfélemlítése, a fiatalok nyugatra menekülése, valamint a megalkuvó, stratégia
partnerségről papoló, de a külhoni magyarokat naponta eláruló kül- és
nemzetpolitika.
Te most már világossá tetted, hogy ezt támogatod.
Aztán majd jönnek a további tévés szereplések is,
Bencsikkel, ifjú Lomnicival meg a többi lakájjal mehetsz majd megbeszélni az
ország és a világ dolgait és megvédeni a kiépülő diktatúra minden mocskát és
aljasságát.
A nemzeti ügyeket.
Független értelmiségiként persze.
Zsolt, ismerjük egymást régóta, barátok voltunk
egykor. Sajnálom, hogy ilyen utat választottál. De legyen bármennyire is
elfogadhatatlan számomra valamely álláspontod, akkor sem fogom soha azt mondani
rád, soha és senki kedvéért, hogy nemzetáruló vagy. Mert jól tudom, hogy ez nem
igaz.
Viszontválaszom 2017. április 17.-én
Kedves István!
Húsvét vasárnapján nem
volt időm érdemben, pontról pontra válaszolni terjedelmes írásodra. De most, a
hétfői locsolkodás előtt szakítok erre időt, míg a gyermekek még alszanak.
Azt írod: „Hazaárulónak nevezel engem (és a
képviselőtársaimat) csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és
Soros György között, szerintem/szerintünk pedig nem. Nem nagy különbség, de
azért a pontosság kedvéért szögezzük le: nemzetárulásnak
neveztem azt a magatartást, hogy előbb meggyengítjük a magyar miniszterelnököt
(hogy miként, hány kanyarral, hány következetlenséggel arról jobb nem beszélni,
de ha akarod, dokumentálom neked a Jobbik pálfordulásait) az alkotmánymódosítás
meg nem szavazásával, majd kárörvendezünk azon, hogy meggyengülve megy Brüsszelbe.
És igen, továbbra is vállalom,
hogy ez nemzetárulás, amihez hasonlót eddig csak a magát baloldalnak nevező politikai
bűnszövetség művelt. Érdekes filozófiai vita lenne, hogy ha egy adott helyzetben,
egy adott ügyben egy párt nemzetárulást követ el, akkor onnan kezdve lehet-e
nemzetárulónak bélyegezni. Én hajlok arra, hogy nem, elvégre egy pártot
helyesebb tevékenységének összessége alapján megítélni. Viszont az eset intő jel lehet az adott párt
támogatói számára, hogy adott politikai kontextusban ez a politikai szervezet,
jelen esetben a Jobbik akár nemzetárulásra is vetemedhet a kormány ellen folytatott,
szentnek hitt háborújában.
Olvassuk tovább a
szövegedet. „Csakhogy ebben a történetben
nem mi kapunk júdáspénzt, nem árultuk el sem „pénzért sem számításból” a
nemzeti ügyet. Téged kap fel hirtelen a fideszes média, és körbehordoz
mindenütt, csak azért, hogy nekünk árthass.”
Ezt nyilvánvalóan
másképpen látjuk. Ami a Júdás-pénzt illeti, én ezzel nem vádoltalak, célozgatásodra
válaszul hadd szögezzem le: nem ajánlottak sem pénzt, sem más előnyt az
interjúért, nem is fogadtam volna el. Világéletemben, ha magyar médiaorgánum
képviselői megkérdeztek valamiről, akkor válaszoltam. (Talán észrevetted, soha
nem támadtam például elnöködet azért, mert az ATV-ben lépett fel. Szerintem a
nemzet ellenségeinek sajtóorgánumaival szemben kétféle magatartást létezik,
mindkettő egyformán legitim. Az egyik abból indul ki, hogy ezeket az
orgánumokat bojkottálni kell morális alapon, a másik pedig abból, hogy épp
ezeken keresztül lehet elérni azokat, akik még nem tartoznak a táborunkba.)
Magyar médiaorgánumokról beszéltem, mert román megkereséseket volt már
szerencsém visszautasítani, mivel nem kívánok magyar ellentéteket a román
médiában exponálni.
A Fideszes média felkap,
miként írod, ez igaz, számítottam is erre. De miután átléptétek a Rubicont, ne
csodálkozzál, ha nem bánom, hogy jogos bírálatom (amivel a pozitív reakciók
tömegének tanúsága szerint sokak fájdalmának adtam hangot) minél több emberhez
eljut. Az pedig számomra nem kérdés, hogy számításból (egyébként helytelen,
önsorsrontó számításból), attól az ábrándtól vezérelve, hogy esélyetek van a
baloldalról annyi szavazatot elcsábítani, hogy kormányra jussatok, ismételten a
nemzeti érdek ellen cselekedtetek. Ha úgy tetszik, elárultátok a nemzeti ügyet.
Nyilván kellemetlen, hogy ezt valaki kimondja, ráadásul olyan valaki, aki elég
messze elment veletek, mert bízott a csapatban és annak vezetőjében.
Azt állítod, hogy CEU-ügyben
tolom „azt a baromságot, amit Habonyék,
hogy ez most a Jobbikon múlik.” Állításod egyszerűen hamis. Hogy tudatosan
hazudsz vagy csak tévedsz, rosszul olvasol, nem tudom. Egy szóval sem mondtam, hogy a CEU sorsa a Jobbikon
múlik. Azt mondtam, hogy a Jobbik a nemzet ellenségeinek oldalára állt ebben az
ügyben. Nagy különbség.
Felrovod nekem, hogy egy
mondatot le nem írtam arról, hogy miért
is baj, ha egy vitatott ügyben az Alkotmánybíróság dönt.” Nem írtam, mert
ez mellékes számomra. Ugye nem baj, ha magam válogatom meg a témáimat? Az őszi
nemzetárulás után ez volt az utolsó csepp, ez a szimbolikus odaállás a globális
háttérhatalom helyi segéderői, a magyar nemzet nyílt ellenségei mellé a kormánnyal
szemben Soros György janicsárképzőjének ügyében.
Azt is felhánytorgatod,
hogy úgymond elfelejtem, hogy „milyen
precedenst jelent ez a törvény meg a „külföldről pénzelt civilekről” szóló ott,
Erdélyben”. Ha végiggondolod a Trianon óta eltelt évszázadot, akkor láthatod,
hogy a románok számára mellékesek a precedensek. Már leírtam egyszer, hadd emeljem ide: a román fél a pillanatnyi vélt vagy valós érdekeinek megfelelően
húzza vagy nem húzza elő a magyar kártyát. Emlékezetes, hogy micsoda hörgés
volt Bukarestben Antall József 1990-es, tizenötmillió magyart emlegető
kijelentése alkalmából, bezzeg, amikor Orbán Viktor lényegében ugyanazt mondta
8 évvel később, akkor hallgattak, mint a csuka és kivártak. Ugyanez áll az
első, a szocialisták által szervezett magyar-magyar csúcsra, amiből a románok
nemzetközi botrányt kavartak, míg az annál sokkal erőteljesebb lépés, a Magyar
Állandó Értekezlet megalapításakor csend volt. Számtalan más példa is említhető
lenne, mind a hallgatásra, mind pedig arra, mikor semmiből kreálnak ügyet - pl.
Tőkés László ellen a védhatalmi kérdésben indított offenzíva vagy a
kézdivásárhelyi mondvacsinált terrorista-ügy - mert a politika
boszorkánykonyhájának méregkevergetői úgy vélik, szükség van egy kis
magyarellenes hangulatkeltésre.
Problémát látsz abban,
hogy Bayer Zsolt felháborodott reakciója kapcsán sehol le nem írtam, „hogy normális országban ilyet nem lehet.”
Persze, hogy nem írtam
le, mert ebben az ügyben Bayer Zsolt oldalán állok. Felháborodását nemcsak
megértem, de át is érzem. Legfeljebb másképpen adok neki hangot.
Mert nem Pócspetriben
vagyunk kedves István, hanem 1918-ban, de szerencsére Tisza István nem családi
villájában tartózkodik önkéntes politikai száműzetésben, a csőcselék őrjöngése
közepette, a végzetre várva, hanem miniszterelnöki jogkörét gyakorolja. (Kísérteties
egyébként, hogy mennyire hasonlít a felelőtlen, magát megtévesztő módon 1848-asnak
nevező ellenzék Tisza elleni hőbörgése a ti utóbbi időben felvett stílusotokhoz.)
1918-ban is a magyarságot
tönkre tenni igyekvő sötét háttérerők heccelték a tömeget a törvényes kormány
és a magyar államrend ellen. A hatás is
ugyanaz lenne, ha most ez a CEU mellett tüntető csürhe, mely azzal fenyegetőzik,
hogy a kormány vagy lemond vagy kirángatja őket a „pesti nép” a parlamentből,
netán sikerrel járna.
Ha most a baloldal, ha
úgy tetszik, a Soros-erők hatalomra kerülnek, akkora magyarságnak vége, ez
ennyire egyszerű. Érdekes, hogy ezt pártod alelnöke, Toroczkai László tisztán
látja, te meg nem. Mint ahogy szinte vége volt magyarságnak 1918/19-ben is, szerencsére
akadt egy államférfi Horthy Miklós személyében, aki egy életképtelennek tűnő államterületből
megteremtette hozzá hasonlóan elkötelezett hazafiakkal, Bethlen Istvánnal,
Klebelsberg Kúnóval, Gömbös Gyulával és másokkal karöltve a magyarok hazáját.
Azt írod, hogy nem akarsz olyan országban élni „ahol üldözhetnek és megfenyegethetnek a
véleményed” miatt. Hadd idézzem
az általad annyira elítélt Orbán Viktort, aki legfrissebb interjújában is
elmondta, hogy szerinte mennyire vicces, amikor a kormány ellen tüntető tömeg
diktatúrát kiált.
A jelek szerint annyira pátoszos hangulatba
kerültél saját soraid hatására, hogy egy idő után teljesen elszaladt veled a ló.
Azt írod: „lehet, hogy engem is elvisznek
majd. Meg a többieket is. Biztos lesz rá valamilyen indok. És te majd
valószínűleg helyeselni fogod. És meg fogod magyarázni, hogy ez a „nemzeti
érdek”. Íme, miként lehet egyszerre minden alap nélkül az ártatlanul
meghurcolt áldozat képében tetszelegni és szintén minden alap nélkül erkölcstelenséggel
megvádolni a vitapartnert.
Megnyugtatlak, István, nem fogom helyeselni, ha
téged netán „elvisznek”, de ilyesmire nem fog sor kerülni. Ezt a patetikus, hangkeltő,
komolytalan fordulatot pedig betudom annak, élénk fantáziáddal Pócspetrit
emlegetted.
Azt írod, hogy
„A Magyar idők című bolsevik mocsok is biztos jó flekkpénzt ad.” Kezdjük
azzal, hogy nem a Magyar időkre illik a „bolsevik mocsok” megnevezés, hanem a Jobbik
által elsiratott, a magyar közéletet évtizedekig szennyező Népszabadságra.
Ugyanakkor nem tudom, kedves István, hogy milyen flekkpénzt adnak, még nem
kaptam honort tőlük kézhez, bár biztos fogok. Ha érdekel, majd közlöm veled az
összeget is, hogy nyugodtan kiírhasd a Fb-oldaladra. Ez már ilyen: ha az ember
közíróként dolgozik, leírja a véleményét egy ügyben a megfelelő szinten és azt egy
sajtóorgánum közli, akkor azt meg szokták fizetni, mint szellemi munkát. De számomra
mellékes ez a dimenzió. Nem dicsekvés, tényközlés: az Erdélyi Naplónak nyolc
évig, 2001 és 2009 között dolgoztam ingyen és bérmentve, mert az volt a nemzeti
gondolat legfontosabb erdélyi képviselője a legnehezebb időkben és mivel nem tudtam
saját zsebemből anyagilag támogatni a lapot, mint tette azt például Toró T. Tibor
barátom és harczostársam, akkor még parlamenti képviselőként, mondtam, hogy azzal
tudok segíteni, hogy honorárium nélkül írok nekik heti rendszerességgel.
„Most már
legalább lesz elég megjelenési felületed a hazai sajtóban, úgyis erre
panaszkodtál még nemrégiben.”- írod. Nem
emlékszem, hogy erre panaszkodtam volna, de hálás lennék, ha felfrissítenéd az memóriámat.
Nekem soha nem volt probléma, hogy hol közöljek, inkább az, hogy tudok-e annyit
írni, amennyit tőlem közölnének különböző nemzeti sajtóorgánumok anélkül, hogy
inflálódjon a mondanivalóm.
Van ez tovább is: „amíg az RMDSZ-t szidtad, azzal itthon nem lehettél népszerű, mióta a
Fidesz kiegyezett velük.”Az RMDSZ politikájának mélyreható elemzését
szidásnak is lehet éppenséggel nevezni, a nem túl elegáns stílusfordulatot betudom
annak, hogy épp vitában állunk. Az RMDSZ bírálatom soha nem volt öncélú, mindig
azt szolgálta, hogy ez a szervezet térjen vissza arra az útra, melyről 1996-ban
letért, az autonómia, a nemzetépítés, a belső önrendelkezés útjára.
Abban igazad van, hogy a Fidesz a migránskérdés
árnyékában kiegyezett velük, mert Orbán célja minden bizonnyal az, hogy lehetőleg
minden frontot pacifikáljon, amit csak lehet. (Egyébként ezért is volt számomra
meglepő a CEU ügyében a határozott kormányzati fellépés. A jelek szerint
elszámolta magát a kormány, amikor úgy vélte, hogy Trumpban szövetségesre lel
Sorossal szemben, az viszont, hogy ezen a fő világhálós fórumotok, az alfahír
örvendezik, az minimum gusztustalan.)
Egyesen felteszed nekem a kérdést, aminek
egyébként örülök:
„Akkor már
inkább maradjon a Fidesz, ugye?”
A válaszom lényege: igen.
Ország-világ előtt vállalom, hogy most, amikor
Európára és azon belül Magyarországra soha nem látott, a keresztény fehér
civilizáció pusztulását ígérő veszély árnyéka vetül, akkor azt a politikust
fogom támogatni jövőre a szavazatommal, aki ezzel a veszéllyel a hozzád hasonlók
hátbatámadása ellenére is sikerrel vette fel a harcot, s aki ezt a harcot a
legnagyobb sikereséllyel folytathatja továbbiakban. És ez nem jelenti azt, hogy
ne látnám a Fidesz hibáit.
Mint ahogy azt sem, hogy Jobbikban ellenséget
látnék. A Jobbik olyan politikai aktor, melynek a lépesei ebben a játszmában
sajnos kiszámíthatatlanok. Meggyőződésem, hogy
Jobbikban maradók zöme nemzetben gondolkodó ember, ilymódon a pártnak
önmagából való kifordulása dacára is van még nemzetpolitikai potenciálja.
Szomorú viszont az, hogy míg közel másfél évtizedig
tudni lehetett, hogy a Jobbik a pártérdek és a nemzetérdek ütközésekor ez
utóbbit választja, most szinte biztosak lehetünk abban, hogy a következő
dilemmahelyzetben ismét a kormányra kerülés ábrándja fogja majd meghatározni,
hogy miként voksol frakció.
Köztük te is, kedves István.
Visszafogott reménykedéssel üdvözöl volt barátod,
Borbély Zsolt Attila
Mindhárom szöveg a Facebookon jelent meg. A vitát szemlézte a kuruc.info és a pestisracok.hu.
No comments:
Post a Comment