Vitám Szávay Istvánnal

Miután a Jobbik egy gyékényen árulva Gyurcsányékkal Soros György és a CEU oldalára állt Orbán Viktorral szemben, s megírtam a nagy port felkavart Facebook-bejegyzésemet, Szávay István volt az egyedüli, aki vitába szállt állításaimmal, illetve úgy tett mintha vitába szállna. 

Terjedelmes írásban próbált meg hitelteleníteni, meg sem írt szövegekért járó flekkpénzt emlegetve. Sebaj, kibírom, nyilván neki sem eshetett jól, hogy kimondtam az igazat arról a nemzetáruló politikáról, amit ő maga is folytat Jobbikos politikusként. Írására adtam egy rövid választ, ott helyben az ő oldalán, majd megírtam a magaméra egy hosszabbat, részletesebbet, ami vélhetően terjedelme miatt nem fért már bele a hozzászólás műfajába.

(Sajnos nem leltem olyan fotót, melyen Istvánnal együtt szerepelek, így aztán erre a képre esett a választásom, amit az EMI tábor honlapjáról mentettem le. Tavaly nyáron kifejezetten örvendtem, hogy Vona Gábor előadásának moderálását rám bízták. Ma nem vállalnám. Vitát igen, moderálást nem. Nagy különbség. Aki odajön meghallgatni a Jobbik elnökét nem arra kíváncsi, hogy miben nem ért egyet vele a moderátor, s minek kellemetlenkedjen az ember a közönségnek és a szervezőknek? Az is érdekes kérdés egyébként, hogy a történtek után meghívják-e egyáltalán idén Vona Gábort Gyergyóba. Ha rajtam múlna, nem hívnám meg, elvégre ez egy nemzetpolitikai tábor.)

Álljon itt mind a három szöveg.

Facebook-bejegyzés 2017. április 13.-án.

A Jobbikkal a kezdet kezdetétől rokonszenveztem.

Imponált dinamizmusuk, nemzeti elkötelezettségük, felkészültségük, határozottságuk, bátorságuk. 2009-ben, amikor bemondta a rádió, hogy 15%-ot értek el az EP választáson, s épp két kedves mátrai borász barátunkkal utaztunk hazafelé, Aradra, apámmal együtt euforikus diadalüvöltésben törtünk ki.

Jó volt tudni, hogy létezik egy politikai erő, mely kimondja az igazságot, melynek a nemzet érdeke mindenek előtt való, mely csak azért ölt párt-formát, mert ekként tudja a magyarságot szolgálni.

Hitelesnek éreztem a pártot, az elnökét, a tagságot.

Ha voltak is kisebb-nagyobb hibák (a választás előtti regisztráció elutasítása, az Alaptörvény elutasítása, a vasárnapi boltzár ügyében megtett fordulat) a párt irányvonala vállalható volt 2016 őszéig.

A népszavazási kampánybeli de facto demobilizálás (az a légből kapott propaganda-szöveg, hogy Orbánnak le kell mondani, ha nem lesz érvényes a voksolás otthonmaradásra buzdította azokat, akik a miniszterelnökben látták a fő ellenséget), a népszavazás utáni gyászos Vona-szereplés, amikor Gyurcsányhoz hasonlóan Vona is lemondásra szólította fel Orbánt, s végül a migránsügyi alkotmánymódosítás meg nem szavazása komoly fejtörést okozhattak azoknak, akik hozzám hasonlóan halálosan komolyan vették azt a jelszót, hogy „csak a Nemzet”.

Azóta is volt néhány intő jel, de úgy véltem, lehetett ez egy botlás, tévedés, csoportpszichózis-eredmény.

Az viszont, hogy egy olyan politikai csatában, mely lényegében Orbán - Soros presztízsharcra hántható vissza, egy olyan csatában, melyben a CEU nevű liberális agymosoda jövője a tét, Soros mellé állni: elfogadhatatlan, vállalhatatlan. Ez nettó nemzetárulás. Gyalázat.

Nem megszavazni a CEU előjogait megnyirbáló törvényt, majd odaállni Gyurcsányék mellé jogállamiságról papolva? Mindez világosan jelzi, hogy ez a párt teljesen kifordult önmagából.

Írhatnám, hogy szégyellem magam azért, hogy közöm volt hozzájuk, hogy a kezdet kezdetén évekig vezettem a nemzetpolitikai kabinetet társadalmi munkában, hogy elvállaltam egy be nem futó helyet a 2009-es Európai Parlamenti listájukon, hogy a párt létrejötte óta minden esetben rájuk adtam a voksomat.

Írhatnám, de nem írom, mert ez érzelemdiktált mondat lenne.

Mindezt jó szívvel, belső indíttatásból, hittel tettem.

Szégyelljék magukat azok, akik pénzért vagy számításból, elárulták a nemzeti ügyet, akik egy gyékényen árulnak a globális háttérhatalom helyi erőivel, akik méltatlanokká váltak arra, hogy tovább vigyék a Pongrácz Gergelytől kapott zászlót, akik elvették Jobbik lelkét, akiknek semmi más nem maradt a horizontjukon, mint a hatalom megszerzésének hiú ábrándja.

Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét?

Soha!

Szávay István reakciója, 2017. április 15.

Zsolt, nagyon sajnálom, hogy ide jutottál, hadd szögezzem le az elején. Hazaárulónak nevezel engem (és a képviselőtársaimat) csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között, szerintem/szerintünk pedig nem. Csakhogy ebben a történetben nem mi kapunk júdáspénzt, nem árultuk el sem „pénzért sem számításból” a nemzeti ügyet. Téged kap fel hirtelen a fideszes média, és körbehordoz mindenütt, csak azért, hogy nekünk árthass. Eddig miért nem készültek veled "exkluzív interjúk"? Mert ma egész nap az este fél kilences szereplésedet reklámozza a M1. Csak azért csinál veled most egy beszélgetést a közszolgálatinak csúfolt csatorna, hogy minket gyalázhass meg hazaárulózhass, megvédve azt a Fideszt, amelynek a legtöbb vezetőjét Soros taníttatta ki, és amely Fidesznek mellesleg eszébe sem volt több mint 20 éven át bezáratni a CEU-t, és most sincs, megmondták már világosan, csak a szavazóikat hülyítik ezzel.

De szerinted ez „nemzeti ügy”. És tolod azt a baromságot, amit Habonyék, hogy ez most a Jobbikon múlik. (És mindezt Nagyszombat estéjén teszed majd. Sajnálom, hogy ma kell egy ilyen reakciót írjak, de kénytelen vagyok rá.) Miért, mi múlik rajtunk? De egy mondatot le nem írtál arról, hogy miért is baj, ha egy vitatott ügyben az Alkotmánybíróság dönt. Mi ugyanis csak ennyit mondtunk, nem többet. Az a baj a CEU-val, hogy nem tartja be a törvényeket, ugye? Akkor miért gond, ha az AB ezt a kérdést értelmezi? Miért? Orbán Viktor azt mondta még ellenzéki vezetőként, hogy Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye. Igen, ő maga mondta mindezt még 2007-ben. Miért jelenti ez azt, hogy a Jobbik eladta magát, hogy hazaárulók vagyunk, meg hogy Gyurcsányék mellé álltunk, satöbbi?

De arról sem hallottam tőled, hogy milyen precedenst jelent ez a törvény meg a „külföldről pénzelt civilekről” szóló ott, Erdélyben például. Sokkal jobban ismered a románokat nálam, remélem, nem akarod te is megmagyarázni, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, mert „más a jogi helyzet”. Persze, hogyne, ez aztán baromira szokta érdekelni a románokat, a jogi helyzet, ha valami magyarellenes lépésre szánják magukat. És ehhez most Magyarország szolgál jó példával.

Igen, ez ma a közszolgálatiság, hogy egy műsor csak azért készül el, hogy lejárathasson egy ellenzéki pártot. Semmi másért, csak hogy az uralmon lévők érdekét szolgálja. Zsolt, Te meg ehhez asszisztálsz erkölcsbajnokként és független értelmiségiként.

Független értelmiségi, jut eszembe. Évekig hallgattam ezt tőled, erre tessék, ez lett belőle. Mondjuk neked legalább akkor nincs félnivalód a következő évektől, mert az, amit Bayer Zsolt pár napja leírt, az téged egyáltalán nem zavart. Megfélemlítéssel és üldöztetéssel fenyegetni a másként gondolkodókat. Így, szó szerint. De abba egyébként nemcsak a liberálisok értendőek bele, hanem mi jobbikosok is, és mindenki más, aki szemben áll ezzel a mocskos, hazug és bűnöző rendszerrel. Bayer ezt tette. Fenyegetett, és ezt a hatalom nevében tette, tőle a mai napig senki nem határolódott el a Fidesz részéről. De te sem, sehol le nem írtad, hogy normális országban ilyet nem lehet. Hogy a kormánypárt egyik alapítója, fő megmondóembere és a békemenetek (!) egyik szervezője polgárháborút vizionál. Többes szám első személyben beszélve nyíltan és durván megfenyeget mindenkit, aki nem ért egyet a kormány politikájával – most éppen egy egyetem egy nap alatti ellehetetlenítésével. És számodra ez „nemzeti ügy”.

Nem, Zsolt, ennek semmi köze a nemzeti ügyekhez, ez csak egy eszköz és egy ürügy, amelynek kapcsán egy terebélyesedő diktatúra egyrészről átmozgatja a saját táborát, másrészről pedig már erőszakos fellépéssel fenyegeti a másként gondolkodókat. Én nem akarok ilyen országban élni, Zsolt, ahol ezt lehet! Nem akarok! Ahol engem üldözhetnek és megfenyegethetnek a véleményem miatt. Az én családom megszenvedte ezt már pár évtizeden át, elég keményen, hogy mást gondolt a világról, mint amit a hatalom elvárt volna. Meg még sok százezer másik magyar család is. Elég volt annyi!

Ma Magyarországon ugyanis egy ideje már nem az MSZP a kommunista utódpárt, hanem a Fidesz. Nem a baloldali erők folytatnak bolsevik hatalomgyakorlást, hanem a kormánypártok. A magyar nemzet szabadságának legnagyobb ellensége ma már nem Gyurcsány Ferenc, de még csak nem is Soros György, hanem maga Orbán Viktor és az általa működtetett maffiaállam.

De nem, nem fogunk össze baloldallal, eszünkbe sincs. Kár, hogy még mindig nem akarod megérteni, hogy a magyar politikai élet nem két-, hanem háromosztatú. Hogy nem csak ezek meg azok vannak; hogy nem csak egy kisebbik meg egy nagyobbik rossz közül lehet választani; hogy az egyikkel való szembeszegülés nem a másikkal való szövetkezést jelenti, hogy a Fidesz politikáját nem csak annyiban kell mérni, amennyiben te méred, hogy jobb-e annál, ahogyan az MSZP kormányzott.

Én tovább küzdök ez ellen az aljas rendszer ellen egészen addig, amíg csak lehetőségem lesz rá! Hiszek benne, hogy mi, jobbikosok tudunk majd ezen változtatni, hogy 2018-tól más jövőt szabhatunk a Hazánknak.

Mi jobbak akarunk lenni ezeknél.

Mi nem úgy akarunk majd jól kormányozni, hogy megfenyegetünk, elnyomunk és eltaposunk másokat. Számunkra a nemzeti ügyek nem a politikai ellenfeleink megbélyegzését és a velük való leszámolást fogják jelenteni. Tőlünk neked nem lesz félnivalód és nem fogunk téged meg a barátaidat hazaárulónak nevezni, ha nem értesz majd velünk valamiben egyet. Győzni akarunk, győzni fogunk! De ha véletlenül mégsem lesz így, küzdünk tovább. Amíg tudunk. De akkor aztán egyszer lehet, hogy engem is elvisznek majd. Meg a többieket is. Biztos lesz rá valamilyen indok. És te majd valószínűleg helyeselni fogod. És meg fogod magyarázni, hogy ez a „nemzeti érdek”.

Na, erről szól valójában az egész CEU-ügy, hogy ezt hagyjuk-e. Hogy ráléphet-e a hatalom erre az útra? A te válaszod az igen, mert „azokkal” szemben szerinted minden eszköz megengedett. Az én válaszom viszont a nem!

Pócspetriben vagyunk most, Zsolt, 1948 júniusában, és szépen haladunk tovább. Te pedig korunk Vásárhelyi Miklósává lettél. Nem ez ellen küzdöttél világ életedben? Egy hazug, elnyomó, autoriter és önérdekű politikai rendszer ellen ott, Erdélyben? És most ugyan ehhez csatlakozol itt Magyarországon. Nem csak hogy csatlakozol, hanem ki is szolgálod azt.

Őszintén sajnálom, hogy téged annyira elvakít az ellenoldal iránti gyűlölet, annyira nem tudsz (soha nem is tudtál) kimászni a szellemi lövészárkodból, hogy ezt nem vagy képes megérteni. Csak igen vagy nem, csak fekete vagy fehér. Csak mi vagy ők. De a „mieinknek” mindent lehet, minden elnézhető, minden megmagyarázható, mert az a nemzeti érdek?

Lelked rajta, remélem, legalább megéri. A Magyar idők című bolsevik mocsok is biztos jó flekkpénzt ad. Most már legalább lesz elég megjelenési felületed a hazai sajtóban, úgyis erre panaszkodtál még nemrégiben. Csak hát amíg az RMDSZ-t szidtad, azzal itthon nem lehettél népszerű, mióta a Fidesz kiegyezett velük. De persze ezen is könnyedén felülemelkedtél, pedig hányszor hazaárulóztad már le az RMDSZ-t is. Így végre most már megvan a saját témád, ami már a Fidesznek is tetszik: a nemzeti radikális – ráadásul erdélyi magyar, két legyet egy csapásra –, aki jól megmondja, milyen szemét és hazug is valójában a Jobbik. És persze nemzetáruló is. „Ezekre bízni az ország és a nemzet jövőjét? Soha!” Írod az FB-oldaladon.

Akkor már inkább maradjon a Fidesz, ugye?

Folytatódjon csak az ország totális kifosztása és nemzetközi elszigetelése, az egészségügy és az oktatás agóniája, a szabadságjogok szűkítése, a jogállam felszámolása, a másként gondolkodók megfélemlítése, a fiatalok nyugatra menekülése, valamint a megalkuvó, stratégia partnerségről papoló, de a külhoni magyarokat naponta eláruló kül- és nemzetpolitika.

Te most már világossá tetted, hogy ezt támogatod.

Aztán majd jönnek a további tévés szereplések is, Bencsikkel, ifjú Lomnicival meg a többi lakájjal mehetsz majd megbeszélni az ország és a világ dolgait és megvédeni a kiépülő diktatúra minden mocskát és aljasságát.

A nemzeti ügyeket.

Független értelmiségiként persze.

Zsolt, ismerjük egymást régóta, barátok voltunk egykor. Sajnálom, hogy ilyen utat választottál. De legyen bármennyire is elfogadhatatlan számomra valamely álláspontod, akkor sem fogom soha azt mondani rád, soha és senki kedvéért, hogy nemzetáruló vagy. Mert jól tudom, hogy ez nem igaz.

Viszontválaszom 2017. április 17.-én

Kedves István!

Húsvét vasárnapján nem volt időm érdemben, pontról pontra válaszolni terjedelmes írásodra. De most, a hétfői locsolkodás előtt szakítok erre időt, míg a gyermekek még alszanak.

Azt írod: „Hazaárulónak nevezel engem (és a képviselőtársaimat) csak azért, mert szerinted választani kell Orbán Viktor és Soros György között, szerintem/szerintünk pedig nem. Nem nagy különbség, de azért a pontosság kedvéért szögezzük le: nemzetárulásnak neveztem azt a magatartást, hogy előbb meggyengítjük a magyar miniszterelnököt (hogy miként, hány kanyarral, hány következetlenséggel arról jobb nem beszélni, de ha akarod, dokumentálom neked a Jobbik pálfordulásait) az alkotmánymódosítás meg nem szavazásával, majd kárörvendezünk azon, hogy meggyengülve megy Brüsszelbe.

És igen, továbbra is vállalom, hogy ez nemzetárulás, amihez hasonlót eddig csak a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség művelt. Érdekes filozófiai vita lenne, hogy ha egy adott helyzetben, egy adott ügyben egy párt nemzetárulást követ el, akkor onnan kezdve lehet-e nemzetárulónak bélyegezni. Én hajlok arra, hogy nem, elvégre egy pártot helyesebb tevékenységének összessége alapján megítélni.  Viszont az eset intő jel lehet az adott párt támogatói számára, hogy adott politikai kontextusban ez a politikai szervezet, jelen esetben a Jobbik akár nemzetárulásra is vetemedhet a kormány ellen folytatott, szentnek hitt háborújában.

Olvassuk tovább a szövegedet. „Csakhogy ebben a történetben nem mi kapunk júdáspénzt, nem árultuk el sem „pénzért sem számításból” a nemzeti ügyet. Téged kap fel hirtelen a fideszes média, és körbehordoz mindenütt, csak azért, hogy nekünk árthass.”

Ezt nyilvánvalóan másképpen látjuk. Ami a Júdás-pénzt illeti, én ezzel nem vádoltalak, célozgatásodra válaszul hadd szögezzem le: nem ajánlottak sem pénzt, sem más előnyt az interjúért, nem is fogadtam volna el. Világéletemben, ha magyar médiaorgánum képviselői megkérdeztek valamiről, akkor válaszoltam. (Talán észrevetted, soha nem támadtam például elnöködet azért, mert az ATV-ben lépett fel. Szerintem a nemzet ellenségeinek sajtóorgánumaival szemben kétféle magatartást létezik, mindkettő egyformán legitim. Az egyik abból indul ki, hogy ezeket az orgánumokat bojkottálni kell morális alapon, a másik pedig abból, hogy épp ezeken keresztül lehet elérni azokat, akik még nem tartoznak a táborunkba.) Magyar médiaorgánumokról beszéltem, mert román megkereséseket volt már szerencsém visszautasítani, mivel nem kívánok magyar ellentéteket a román médiában exponálni.

A Fideszes média felkap, miként írod, ez igaz, számítottam is erre. De miután átléptétek a Rubicont, ne csodálkozzál, ha nem bánom, hogy jogos bírálatom (amivel a pozitív reakciók tömegének tanúsága szerint sokak fájdalmának adtam hangot) minél több emberhez eljut. Az pedig számomra nem kérdés, hogy számításból (egyébként helytelen, önsorsrontó számításból), attól az ábrándtól vezérelve, hogy esélyetek van a baloldalról annyi szavazatot elcsábítani, hogy kormányra jussatok, ismételten a nemzeti érdek ellen cselekedtetek. Ha úgy tetszik, elárultátok a nemzeti ügyet. Nyilván kellemetlen, hogy ezt valaki kimondja, ráadásul olyan valaki, aki elég messze elment veletek, mert bízott a csapatban és annak vezetőjében.

Azt állítod, hogy CEU-ügyben tolom „azt a baromságot, amit Habonyék, hogy ez most a Jobbikon múlik.” Állításod egyszerűen hamis. Hogy tudatosan hazudsz vagy csak tévedsz, rosszul olvasol, nem tudom.  Egy szóval sem mondtam, hogy a CEU sorsa a Jobbikon múlik. Azt mondtam, hogy a Jobbik a nemzet ellenségeinek oldalára állt ebben az ügyben. Nagy különbség.

Felrovod nekem, hogy egy mondatot le nem írtam arról, hogy miért is baj, ha egy vitatott ügyben az Alkotmánybíróság dönt.” Nem írtam, mert ez mellékes számomra. Ugye nem baj, ha magam válogatom meg a témáimat? Az őszi nemzetárulás után ez volt az utolsó csepp, ez a szimbolikus odaállás a globális háttérhatalom helyi segéderői, a magyar nemzet nyílt ellenségei mellé a kormánnyal szemben Soros György janicsárképzőjének ügyében.

Azt is felhánytorgatod, hogy úgymond elfelejtem, hogy „milyen precedenst jelent ez a törvény meg a „külföldről pénzelt civilekről” szóló ott, Erdélyben”. Ha végiggondolod a Trianon óta eltelt évszázadot, akkor láthatod, hogy a románok számára mellékesek a precedensek. Már leírtam egyszer, hadd emeljem ide: a román fél a pillanatnyi vélt vagy valós érdekeinek megfelelően húzza vagy nem húzza elő a magyar kártyát. Emlékezetes, hogy micsoda hörgés volt Bukarestben Antall József 1990-es, tizenötmillió magyart emlegető kijelentése alkalmából, bezzeg, amikor Orbán Viktor lényegében ugyanazt mondta 8 évvel később, akkor hallgattak, mint a csuka és kivártak. Ugyanez áll az első, a szocialisták által szervezett magyar-magyar csúcsra, amiből a románok nemzetközi botrányt kavartak, míg az annál sokkal erőteljesebb lépés, a Magyar Állandó Értekezlet megalapításakor csend volt. Számtalan más példa is említhető lenne, mind a hallgatásra, mind pedig arra, mikor semmiből kreálnak ügyet - pl. Tőkés László ellen a védhatalmi kérdésben indított offenzíva vagy a kézdivásárhelyi mondvacsinált terrorista-ügy - mert a politika boszorkánykonyhájának méregkevergetői úgy vélik, szükség van egy kis magyarellenes hangulatkeltésre.

Problémát látsz abban, hogy Bayer Zsolt felháborodott reakciója kapcsán sehol le nem írtam, „hogy normális országban ilyet nem lehet.”

Persze, hogy nem írtam le, mert ebben az ügyben Bayer Zsolt oldalán állok. Felháborodását nemcsak megértem, de át is érzem. Legfeljebb másképpen adok neki hangot.

Mert nem Pócspetriben vagyunk kedves István, hanem 1918-ban, de szerencsére Tisza István nem családi villájában tartózkodik önkéntes politikai száműzetésben, a csőcselék őrjöngése közepette, a végzetre várva, hanem miniszterelnöki jogkörét gyakorolja. (Kísérteties egyébként, hogy mennyire hasonlít a felelőtlen, magát megtévesztő módon 1848-asnak nevező ellenzék Tisza elleni hőbörgése a ti utóbbi időben felvett stílusotokhoz.)

1918-ban is a magyarságot tönkre tenni igyekvő sötét háttérerők heccelték a tömeget a törvényes kormány és a magyar államrend ellen.  A hatás is ugyanaz lenne, ha most ez a CEU mellett tüntető csürhe, mely azzal fenyegetőzik, hogy a kormány vagy lemond vagy kirángatja őket a „pesti nép” a parlamentből, netán sikerrel járna.

Ha most a baloldal, ha úgy tetszik, a Soros-erők hatalomra kerülnek, akkora magyarságnak vége, ez ennyire egyszerű. Érdekes, hogy ezt pártod alelnöke, Toroczkai László tisztán látja, te meg nem. Mint ahogy szinte vége volt magyarságnak 1918/19-ben is, szerencsére akadt egy államférfi Horthy Miklós személyében, aki egy életképtelennek tűnő államterületből megteremtette hozzá hasonlóan elkötelezett hazafiakkal, Bethlen Istvánnal, Klebelsberg Kúnóval, Gömbös Gyulával és másokkal karöltve a magyarok hazáját.

Azt írod, hogy nem akarsz olyan országban élni „ahol üldözhetnek és megfenyegethetnek a véleményed” miatt. Hadd idézzem az általad annyira elítélt Orbán Viktort, aki legfrissebb interjújában is elmondta, hogy szerinte mennyire vicces, amikor a kormány ellen tüntető tömeg diktatúrát kiált.

A jelek szerint annyira pátoszos hangulatba kerültél saját soraid hatására, hogy egy idő után teljesen elszaladt veled a ló. Azt írod: „lehet, hogy engem is elvisznek majd. Meg a többieket is. Biztos lesz rá valamilyen indok. És te majd valószínűleg helyeselni fogod. És meg fogod magyarázni, hogy ez a „nemzeti érdek”. Íme, miként lehet egyszerre minden alap nélkül az ártatlanul meghurcolt áldozat képében tetszelegni és szintén minden alap nélkül erkölcstelenséggel megvádolni a vitapartnert.

Megnyugtatlak, István, nem fogom helyeselni, ha téged netán „elvisznek”, de ilyesmire nem fog sor kerülni. Ezt a patetikus, hangkeltő, komolytalan fordulatot pedig betudom annak, élénk fantáziáddal Pócspetrit emlegetted.

Azt írod, hogy „A Magyar idők című bolsevik mocsok is biztos jó flekkpénzt ad.” Kezdjük azzal, hogy nem a Magyar időkre illik a „bolsevik mocsok” megnevezés, hanem a Jobbik által elsiratott, a magyar közéletet évtizedekig szennyező Népszabadságra. Ugyanakkor nem tudom, kedves István, hogy milyen flekkpénzt adnak, még nem kaptam honort tőlük kézhez, bár biztos fogok. Ha érdekel, majd közlöm veled az összeget is, hogy nyugodtan kiírhasd a Fb-oldaladra. Ez már ilyen: ha az ember közíróként dolgozik, leírja a véleményét egy ügyben a megfelelő szinten és azt egy sajtóorgánum közli, akkor azt meg szokták fizetni, mint szellemi munkát. De számomra mellékes ez a dimenzió. Nem dicsekvés, tényközlés: az Erdélyi Naplónak nyolc évig, 2001 és 2009 között dolgoztam ingyen és bérmentve, mert az volt a nemzeti gondolat legfontosabb erdélyi képviselője a legnehezebb időkben és mivel nem tudtam saját zsebemből anyagilag támogatni a lapot, mint tette azt például Toró T. Tibor barátom és harczostársam, akkor még parlamenti képviselőként, mondtam, hogy azzal tudok segíteni, hogy honorárium nélkül írok nekik heti rendszerességgel.

„Most már legalább lesz elég megjelenési felületed a hazai sajtóban, úgyis erre panaszkodtál még nemrégiben.”- írod. Nem emlékszem, hogy erre panaszkodtam volna, de hálás lennék, ha felfrissítenéd az memóriámat. Nekem soha nem volt probléma, hogy hol közöljek, inkább az, hogy tudok-e annyit írni, amennyit tőlem közölnének különböző nemzeti sajtóorgánumok anélkül, hogy inflálódjon a mondanivalóm.

Van ez tovább is: „amíg az RMDSZ-t szidtad, azzal itthon nem lehettél népszerű, mióta a Fidesz kiegyezett velük.”Az RMDSZ politikájának mélyreható elemzését szidásnak is lehet éppenséggel nevezni, a nem túl elegáns stílusfordulatot betudom annak, hogy épp vitában állunk. Az RMDSZ bírálatom soha nem volt öncélú, mindig azt szolgálta, hogy ez a szervezet térjen vissza arra az útra, melyről 1996-ban letért, az autonómia, a nemzetépítés, a belső önrendelkezés útjára.

Abban igazad van, hogy a Fidesz a migránskérdés árnyékában kiegyezett velük, mert Orbán célja minden bizonnyal az, hogy lehetőleg minden frontot pacifikáljon, amit csak lehet. (Egyébként ezért is volt számomra meglepő a CEU ügyében a határozott kormányzati fellépés. A jelek szerint elszámolta magát a kormány, amikor úgy vélte, hogy Trumpban szövetségesre lel Sorossal szemben, az viszont, hogy ezen a fő világhálós fórumotok, az alfahír örvendezik, az minimum gusztustalan.)

Egyesen felteszed nekem a kérdést, aminek egyébként örülök:

„Akkor már inkább maradjon a Fidesz, ugye?”

A válaszom lényege: igen.

Ország-világ előtt vállalom, hogy most, amikor Európára és azon belül Magyarországra soha nem látott, a keresztény fehér civilizáció pusztulását ígérő veszély árnyéka vetül, akkor azt a politikust fogom támogatni jövőre a szavazatommal, aki ezzel a veszéllyel a hozzád hasonlók hátbatámadása ellenére is sikerrel vette fel a harcot, s aki ezt a harcot a legnagyobb sikereséllyel folytathatja továbbiakban. És ez nem jelenti azt, hogy ne látnám a Fidesz hibáit.

Mint ahogy azt sem, hogy Jobbikban ellenséget látnék. A Jobbik olyan politikai aktor, melynek a lépesei ebben a játszmában sajnos kiszámíthatatlanok. Meggyőződésem, hogy  Jobbikban maradók zöme nemzetben gondolkodó ember, ilymódon a pártnak önmagából való kifordulása dacára is van még nemzetpolitikai potenciálja.

Szomorú viszont az, hogy míg közel másfél évtizedig tudni lehetett, hogy a Jobbik a pártérdek és a nemzetérdek ütközésekor ez utóbbit választja, most szinte biztosak lehetünk abban, hogy a következő dilemmahelyzetben ismét a kormányra kerülés ábrándja fogja majd meghatározni, hogy miként voksol frakció.

Köztük te is, kedves István.

Visszafogott reménykedéssel üdvözöl volt barátod,

Borbély Zsolt Attila

Mindhárom szöveg a Facebookon jelent meg. A vitát szemlézte a kuruc.info és a pestisracok.hu.