Orbán versus Soros – a Jó és a Gonosz harca

Elliot Aronson „A társas lény” című munkájában megannyi történelmi példával és csoportkísérletek sorával igazolta azt, amit amúgy is sejthetünk a józan paraszti ész alapján. Az emberek többségében hatalmas megfelelési igyekezet van a többiek irányában, a vélt vagy valós csoportnyomás, a konformitásnak való engedelmeskedés a totális ésszerűtlenségig képes elvinni az egyént.

Mi másnak tudhatnánk be azt, amikor egy olyan evidens kérdésben, mint a magyar kormány és a Soros György által alapított és finanszírozott Közép-európai Egyetem (CEU) értelmes, gondolkodó és a nemzeti értékek iránt elkötelezett emberek is a rossz oldalra állnak?

Nyugodtan le merem írni ezt a szókapcsolatot, hogy rossz oldal, mert ezúttal nincs mit árnyalni.

Ha létezett gonosz hatalom a világtörténelemben, akkor a mai, önmaga létét is tagadó globális háttérhatalom a végletekig gonosz. Nyomorba dönt tömegeket, megmérgezi az élővilágot, tönkretesz államokat, meggyilkoltatja a terjeszkedésének ellenálló helyi vezetőket, háborúkat provokál ki, sok millió ember halálát okozva. Mindennek komoly irodalma van, elég elolvasni Bogár László professzor vagy Drábik János fejtegetéseit, John Perkins „Gazdasági bérgyilkos” című munkáját vagy beírni a ma élő emberiség talán legnagyobb ellenségének a Monsanto vállalatnak a nevét bármelyik világhálós keresőbe és ömlenek az adatok.

E globális háttérhatalom egyik legismertebb nyílt színi képviselője Soros György.

Ő az, aki nyíltan is kiáll Richard Coudenhove-Kalergi gróf 1925-ben, a „Praktische Idealismus” című művében megfogalmazott lázálma, a nemzetek nélküli, kevert fajú Európa mellett, és komoly összegekkel támogatja Európa elárasztását az idegen kultúrájú, asszimilálhatatlan, nyelvet tanulni, dolgozni nem hajlandó muszlim tömegekkel.

A nemzetállamok fellazítása, a nemzeti gondolkodás aláásása és általában a normális gondolkodás felcserélése ideológiai konstruktumokkal nem újkeletű célja a pénzembernek. A Közép-euróai Egyetem nyilvánvalóan ebbe a cselekvéssorba és ebbe a szándék-mátrixba illeszkedik bele.

A CEU egy kozmopolita-libertinus agymosoda, ezen nincs mit szépíteni.

Azok pedig, akik kiállnak mellette vagy a csapat tagjai vagy képtelenek átlátni ezen az egyáltalán nem sűrű szövésű szitán.

Nincs ebben semmi meglepő.

A Soros György által megszemélyesített gondolkodás-torzítási program a nemzetközi baloldal létrejöttével egyidős. A baloldali ideológiák középpontjában a család és a kisközösségek helyett az absztrakt egyén áll, a hagyomány, legyen az nemzeti vagy keresztény minimum önigazolásra kényszerítendő gyanús képződmény, de a legtöbb esetben inkább felszámolandó, avítt, meghaladott gondolkodási keret.

A magyar kormány fellépése a CEU-val szemben legfeljebb taktikai szempontból bírálható, annál is inkább, hogy úgy tűnik: az Egyesült Államok kormányzati apparátusa nem áll Orbán mellé az ügyben.

(Orbán Viktor Tusnádfürdőn 2016 júliusában. Sorosról inkább nem teszek fel fotót. 

A képet magam készítettem)

Sajátos jelenség, hogy erről a Jobbik világhálós szócsöve, az „Alfahír” cinikusan és kárörvendően tudósít, mintha legalábbis olyan kérdésről lenne szó, mely a párt szempontjából semleges és nem éppenséggel a Jobbik létértelmének, a nemzetépítő politikának jegyében megtett egyik legbátrabb – megengedem, legvakmerőbb – kormányzati lépéséről. Ez már bizony az eszmei értékeket félreseprő pártelvű politika, amiből ízelítőt kaphattunk a Jobbiktól a népszavazási kampányban, majd a migránsügyi alkotmánymódosítás elutasításakor. De azt sem feledhetjük, hogy midőn a „Népszabadság” nevű szellemi mételyközpontot vége valahára sikerült megszüntetni, a párt elismerés vagy akár hallgatás helyett krokodil-könnyeket ejtett a kommunista médiahidra legerősebb csápjának levágása felett, sőt, azt helyezte kilátásba, hogy kormányra kerülése után „visszaállítja  a sajtószabadságot”. Vélhetően az adófizetők pénzéből gondolták a kisegíteni a csődbe jutott bal-lib médiaorgánumot.

Úgy tűnik a Jobbik kommunikációjából, hogy a kormány és Soros György között előbbit tartják fő  ellenségnek, ami evidens jele annak, hogy a párt teljesen kifordult önmagából.

Azon nincs mit meglepődni, hogy a liberális értelmiség örvend a lehetőségnek, hogy ismét ürügye akadt utcára szólítani az embereket, s hogy hadrendben állíthatja minden egyes sajtóorgánumát, melyek pár napja rég látott egyetértésben, kórusban szidják a kormányt. A legelgurultabb megnyilatkozást Konrád György fogalmazta meg, akinek, ne feledjük, az volt a legfőbb gondja, pártja, az SZDSZ 1994-es kormányra kerülésekor, hogy legalizálják Magyarországon a könnyű drogokat. Konrád arcpirító gátlástalansággal húzza elő „zsidó-kártyát”, azt állítva, hogy a kormány „propagandagépezete göbbelsi lendülettel a zsidó Sorosban mutatja fel a nemzetnek és a világnak minden bajok okozóját”. Miközben sok mindennel vádolható az Orbán kormány, de antiszemitizmussal aligha. Konrád szerint a muszlim bevándorlás propagátora és szponzora, Soros György több jót tett a magyarsággal, mint a kormány.

Nem meglepő, hogy az ő prizmájából ez így látszik. Mert bár érthetetlen módon ma is töméntelen pénzt kapnak a magyar kormánytól liberális szellemi műhelyek és személyiségek, de az is tény, hogy végre a magyar értékek felmutatói is  elismeréshez és támogatáshoz jutnak, hogy végre nem a magyar nemzeti  önazonosság ellen irányul a kormány kultúrpolitikája, mint az MSZP és az SZDSZ  regnálásának idején. Más területeken pedig egyértelmű a nemzetépítés szándéka, a magyar nemzeti szuverenitás megőrzésének és tágításának igyekezete.

Érdemes felidézni, hogy Vaclav Klaus egykori cseh miniszterelnök a kilencvenes évek elején ellenállt a Közép-európai Egyetem Prágába telepítésével szemben, konfliktust vállalva az akkori államelnökkel, Vaclav Havellal szemben. Tisztességes lépés részéről, hogy most kiáll Orbán Viktor mellett.

Az, hogy a kormánynak jogi szinten is igaza van, amikor meg akarja vonni a CEU privilégiumait, melyek érdekében Soros György személyesen járt közben Magyar Bálint oktatási minisztersége idején, az abszolút evidens. De ha nem is így lenne, ha valóban hatalmi önkényről lenne szó, akkor is Orbán mellett lenne a hely minden embernek, akinek kicsit is fontos az európai szellem és a magyarság megmaradása.

Mert nem nehéz belátni, most a stockholmi merénylet árnyékéban különösen nem, hogy ha folytatódik Európa elárasztása a nem kis részben hódító szándékkal érkező, asszimilálódásra semmi hajlandóságot nem mutató idegen kultúrájú betolakodókkal, akkor itt kő kövön nem marad.

Az Unió vezetői pedig ahelyett, hogy végre valahára cselekednének e pusztító áradat megfékezésének érdekében, migráns-útvonalak megrajzolásával és a kvóta abszurd ötletének Közép-Európára kényszerítésével vannak elfoglalva. Soros György szellemi iránymutatásnak megfelelően.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg az Erdélyi Naplóban jelent meg az elmúlt hetekben.