A kétezres évek elején, konkrétan
2001-ben bontott zászlót az azóta széles körű ismertségre szert tett Hatvannégy
Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Abban az évben szervezték meg az első Magyar Sziget
fesztivált is. A második alkalommal, 2002-ben e sorok íróját is meghívták a
rendezvényre, akárcsak a következő három esztendőben. Ezt csak azért tartottam
fontosnak megjegyezni, mert lényeges kérdés, hogy az ember egy rendezvényről a
sajtóból tájékozódik vagy megtapasztalja annak hangulatát, lüktetését. A Magyar
Sziget kompromisszum- és pártkötődés-mentes nemzeti fórum volt ebben az
időszakban, akárcsak szellemi utódja, az erdélyi EMI-tábor.
Időközben konfliktus alakul ki az
alapító elnök, Toroczkai László és az elnökségi tagok között.
(Ágoston Balázs és Toroczkai László, Magyar Sziget, 2005 )
(Sajtóklub, Magyar Sziget, 2005,
Tóth Gy. László, Ágoston Balázs, Toroczkai László, Haeffler András és Bencsik András)
Az utóbbiak végül
a békés elvonulás mellett döntöttek és megalapították az Egyesült Magyar
Ifjúság nevű szervezetet. Ismét kénytelen vagyok beiktatni egy személyes
vargabetűt: az EMI alapítói mindmáig a legjobb barátaim közé tartoznak, az akkori
konfliktusban egyáltalán nem voltam elfogulatlan, ma sem vagyok az.
Mindez meglehetősen közismert
volt HVIM-es körökben, így nem csodálkoztam, hogy 2006-ban már nem kaptam meghívót
a Magyar Szigetre, azt a műsorszámot, amelyben addig szerepeltem (Határon túli
sajtóklub), törölték a programból.
(Fábián Tiborral, Ágoston Balázzsal és György Attilával sajtóklubozunk
2004-ben a Magyar szigeten)
Az EMI alapítók és Toroczkai László közötti
konfliktusról nem írok, mert felesleges. A sebek behegedtek, a felszakításuk
nem szolgálná a nemzet ügyét. Az egészet csak azért tartottam fontosnak papírra
vetni, hogy jelezzem, meglehetős fenntartásom volt a HVIM alapító elnökével
szemben s annak sem tudtam maradéktalanul örülni, amikor Vona Gábor közel egy
éve meghívta a Jobbik elnökségébe.
Az azóta eltelt esztendő alatt
azonban sok minden megváltozott.
A Jobbik a Fideszben jelölte meg
a fő ellenséget, retorikájának egyik meghatározó eleme lett, hogy a Fidesz nemzeti
szempontból semmivel nem jobb az MSZP-nél.
E szólam három szempontból is problematikus.
Elsősorban nem igaz. Nem hinném,
hogy szükséges-e egyáltalán érvelni ebben a kérdésben, annyira eklatáns a
különbség a két tábor között. (Vona Gábor 2016-os évértékelő beszédében közelítette
meg reálisan ezt a problémát. Akkor implicit egyetértve azokkal, akik szerint mégiscsak
jobb az Orbán-kormány, mint bármelyik MSZP-s kormány, joggal tette fel a
kérdést, hogy rendben, „de ez mérce?”. Eszmei síkon nyilván nem mérce, egy
nemzetben gondolkodó párt számára nem a minősített hazaárulás a viszonyítási pont,
de a gyakorlati politikában illetve az elmúlt negyed évszázadot tekintve,
bizony ez is egyfajta kikerülhetetlen összehasonlítási alap.)
Másodsorban e hamis tézis fennen
hirdetése azt üzeni, hogy a kampányban bármit lehet, megengedett valótlan
szólamok tudatos hirdetése. A Jobbik ezzel elvesztette morális fölényét, azt a
fölényt, amit mindaddig birtokolt, amíg kommunikációja megmaradt az igazság és
igazságosság, talaján.
Harmadsorban pedig, ha
egyenlőségjelet teszünk a Fidesz és a baloldal közé nemzetpolitikai szempontból,
akkor implicit megengedhetővé válik az utóbbival akár a hallgatólagos együttműködés
is, a kormánybuktatás érdekében.
Legnagyobb meglepetésünkre ki az,
aki a Magyar Idők újságírójának megannyi csapda-kérdését (hanuka-üdvözlet, Betyársereg,
a Jobbik elvi alapjainak megingása, az értelmiségi holdudvar morgolódása)
ügyesen kikerülve rámutat a lényegre ebben a kérdésben (is)?
Toroczkai László.
Kiáll a néppártosodás mellett,
azt szavazóbázis-növelésnek nevezi, miközben hangsúlyozza a radikális mag
megtartásának fontosságát, éles különbséget tesz a magukat baloldalinak mondó
véleményformálók és az általuk megvezetett emberek között, akiknek a szavazataira
a Jobbik joggal számít, sikernek nevezi a bevándorlásügyi népszavazást, jelzi,
hogy egyetért a Jobbik által meg nem szavazott migrációügyi alkotmánymódosítással,
nem hallgatja el a kormány érdemeit a migránsválság ügyében, hangsúlyozza a
határkerítés fontosságát, amit a baloldal garantáltan elbontana, s figyelmeztet
annak veszélyére, hogy míg a Jobbik és a Fidesz egymással vannak elfogva, a magát
baloldalnak nevező politikai bűnszövetség Soros-támogatással nevető
harmadikként kerülhet ki az 2018-as megmérettetésből.
Ami, tegyük hozzá, minden
retorikai túlzás nélkül Magyarország végét jelentheti.
A Jobbik szakpolitikusait hét éve
még tűzzel-vassal irtani akaró radikális politikus polgármesterként minden jel
szerint eljutott a felelős nemzeti gondolkodásig.
Örömteli, hogy akad egy józan
hang a nemzetpolitikai szempontból olyannyira káros Fidesz-Jobbik háborúban. S
e józan, mérsékelt, a lényegre figyelmeztető hang csak hitelesebb attól, hogy
egy korábbi ultraradikális politikus mondhatja magáénak.
Borbély Zsolt Attila
A szöveget 2017. március 29.-én adtam le az itthon.ma portálnak, vélhetően aznap meg is jelent.
No comments:
Post a Comment