A Hit Gyülekezete a kormány-erők mellett: pálfordulás vagy következetesség?

A következetesség igen fontos erény, a politikában és a magánéletben egyaránt. Okkal tiszteljük azokat a politikusokat és államférfiakat, akik egész életükben ugyanazon értékrendet hirdették. A rendszerváltás utáni magyar közéletben ezzel együtt volt szerencsénk (vagy balszerencsénk) egészen elképesztő következetlenségeket tapasztalni, aminek okai igencsak különbözőek voltak.

(SZDSZ)
Az első nagy pálfordulás az SZDSZ-é volt. E vegytisztán nemzetellenes, szektariánus, ideologikus kommandó 1989-ben és 1990-ben a legradikálisabb antikommunista jelszavakkal kampányolt, ahhoz, hogy az első, Antall József és Boross Péter nevével fémjelzett kormányzati ciklus közepére az MDF és a nemzeti keresztény magyarság gyűlölet által vezérelve segítséget nyújtson a kommunista utódpártnak a politikai karanténból való kiszabaduláshoz, majd a pártot finanszírozó gazdasági erők nyomására bekéredzkedjen a kormányba is. Emlékezetes, hogy a pártvezetők előbb azt nyilatkozták, hogy az SZDSZ nem vesz részt egy MSZP-és kormányban, majd azt, hogy nem vesznek részt a koalícióban, amennyiben az MSZP-nek meglesz az abszolút többsége, majd miután az MSZP-nek megvolt az 54%-os többsége, akkor azt, hogy nem vesznek részt a kormányban, ha Horn Gyula lesz a miniszterelnök. Végül pedig MSZP-SZDSZ kormány alakult a pufajkás Horn Gyula vezetésével. Az SZDSZ ezzel szembeköpte mindazokat, akik hittek a pártnak, komolyan vették annak antikommunizmusát. A választók meg is büntették a pártot, 1998-ban a korábban két választáson is 20% körüli eredményt elérő SZDSZ 10% alá került, egy ideig a küszöb környékén tanyázott, majd 2010-ben oda került, ahová való volt eleve, a történelem szemétdombjára.

(MDF)

A második nagy pálfordulás, mely egyébként sokkal inkább illethető ezzel a kifejezéssel, ha annak mélyebb tartalmát nézzük, a Fideszé volt. A megalakulásától 1993-ig az SZDSZ segédcsapatának tűnő akkor még generációs párt fokozatosan nemzeti irányba váltott, 1998-ban már a Kisgazdákkal közösen alkotott kormányt, mely a nemzeti érdekérvényesítés szempontjából az addigiak közül a legtöbb eredményt könyvelhette el. E pálfordulás mögött egyesek szerint az húzódott meg, hogy Orbán felmérte, hogy az szétesőfélben levő MDF térfelén politikai űr támad és oda akarta párját bevinni, mások szerint szemléleti érésről van szó, Orbán és Kövér egyszerűen rájöttek, hogy mennyit ér „liberális” szövetségesük, megorrontottak valamit abból, hogy miként is működik a világ valójában és pártjukat maguk után húzták. A két magyarázat egyébként nem zárja ki egymást.

Harmadik nagy metamorfózis az MDF-é volt, mely a nemzeti erők zászlóshajójának számított megalakulásától 1994-ig. Miután megannyi párttöredék morzsolódott le róla (MIÉP, Piacpárt, Magyar Érdek Pártja, Magyar Demokratikus Néppárt) előbb meggyengült, majd az eredeti szellemiséget képviselő Lezsák Sándort az elnöki poszton követő Dávid Ibolya egyre balabbra vitte a szervezetet, mígnem az 2010-ben az SZDSZ-szel (!) indult közösen. Az MDF metamorfózisa elég egyértelműen Dávid Ibolya politikai következetlenségéhez köthető. Hogy a politikusnőt mi vitte át a nemzeti oldalról a nemzetellenes oldalra, egyelőre talány, pletykákat hallani zsarolásról, érdekeltté tételről, tény az, hogy a jobb sorsra érdemes párt mára már csak egy politikatörténeti emlék.

(Jobbik)

A legmellbeverőbb pálfordulás a Jobbiké, erről most részletesen nem szólnék, megtettem azt már több ízben e lap hasábjain, elég annyi, hogy a kommunista utódpártok legkeményebb bírálójából azok politikai partnerévé lett, tántoríthatatlannak tűnő, jogos EU-ellenes pártból a béruniós lufit eregető és az euro-zónához való csatlakozás öngyilkos, perspektívátlan programját hirdető szervezetté, mely cserben hagyta legjobb embereit s szavazóit, Mi több, mára már azért támadja a kormányt amiért dicsérnie kellene, tételesen a globális háttérhatalom egyik látható figurája, Soros György elleni határozott fellépése kapcsán. A Jobbik pálfordulása mögött Vona szerint saját szemléleti érése áll (hogy mennyiben tekinthető érésnek az, ha valaki a nem kellően következetes, de az országot mégiscsak építő és a nemzet érdekeit a korábbi kormányoknál sokkal határozottabban képviselő kormány konstruktív ellenzékéből a Heller Ágnes-félék kedvencévé és a nemzet ellenségeinek szövetségesévé lesz, az más kérdés). Mások szerint a tempót a párt szponzora, az Orbán ellen bosszút esküdött Simicska Lajos diktálja, de olyat is volt szerencsém hallani több helyről, hogy a szabadkőművesek keze van a dologban. A végeredmény szempontjából lényegében mindegy. Az ember nem tudja, hogy sírjon vagy nevessen, amikor a Jobbikon belül éveken keresztül a nemzeti érdekek mellett pálcát törő politikusok és publicisták Szávay Istvántól Balogh Gáboron vagy Dúró Dórán keresztül Gyöngyösi Mártonig, vélhetően egzisztenciális okokból, a szerepkényszer hatására tagadják a nyilvánvalót és magyarázzák a magyarázhatatlant. Sőt, a bennragadtak rágalmazzák azokat a tisztességes és következetes politikusokat, például Gaudi Nagy Tamást és Morvay Krisztinát, akik rámutatnak a Jobbik új irányvonalának vállalhatatlanságára.


(Hit gyülekezete - de vajon pálfordulás-e, amiről szó van?)

Végül itt van tulajdonképpen témánk, a „Hit Gyülekezete” nevű egyházi rangra emelt szekta kiállása a kormány mellett.

Nemzeti körökben e szerveződés hosszú időn keresztül csak és kizárólag negatív kontextusban kerülhetett szóba. Ami nem meglepő. A konzervatívok elleni ima-kommandók, a magyar nemzet esküdt ellenségeinek, a Szent Koronát micisapkázó, a Szent István jobbját tetemcafatozó, II. János Pál pápát cápának csúfoló, a magyarság szellemi és lelki erejét Orbán Viktor szerint is tudatosan csökkenteni igyekvő SZDSZ-nek[1] a nyílt és harcos támogatása épp elég indok volt erre.

A közélet iránt érdeklődők akkor kaphatták fel fejüket első ízben, amikor az említett egyházhoz köthető Patmos kiadó gondozásában jelent meg egy rendkívül fontos mű, Udo Ulfkotte „Megvásárolt újságírók” című könyve, mely leleplezte azokat a technikákat, melyekkel a globalista, fősodratú sajtó munkatársait befolyásolják a háttérerők. E kötetet követte a „Menekültipar” című munka, szintén a Patmos Records kiadásában.[2]

Újabb kellemes meglepetés volt Németh Sándornak, a Hit gyülekezete vezető lelkészének kőkemény, logikusan felépített megnyilatkozásokban való kiállása 2016-ban a kvótanépszavazás ügyében. Hadd idézzünk számos megnyilatkozása közül egyet. „A migráció az olyan nagy országoknak is szinte megoldhatatlan terhet jelent, mint Németország. Ezért személyes véleményem szerint az évezred botránya az, ahogyan a nyugat-európai politikusok a migrációt kezelték.

Az, hogy ekkora tömeget engedtek be ellenőrizetlenül Európába úgy, hogy nem kérdezték meg a népüket – nos, ez maga a botrány. A történelemben nem nagyon volt erre példa. Ha az embereket megkérdezték volna, meggyőződésem szerint nem taszították volna ilyen válságba Európát. Most azonban a vita már arról szól, hogy a válságot szétterítik egész Európában, vagy pedig azok „viszik el a balhét”, akiket a fő felelősség terhel.

Közben pedig megfosztották polgáraikat a biztonságérzetüktől, holott minden államnak a legfontosabb feladata – hiszen ezért szedi az adót – az, hogy a polgárai számára biztosítsa a biztonságérzetet.”[3] Akár Orbán Viktor, a migránsügyben leghatározottabban, legvilágosabban és legegyértelműbben megnyilatkozó államférfi is megfogalmazhatta volna e sorokat. De ez nem véletlen. Vannak kérdések, melyekben normálisan gondolkodó, európai értékekben hívő (igazság, igazságosság, méltányosság, kölcsönösség, minden ember egyenlő méltósága – mindaz, amit az iszlám élből tagad és módszeresen megtapos) csak egyféleképpen nyilvánulhat meg.

Ebben a témában egyébként nemcsak Németh Sándor, hanem Hack Péter egykori SZDSZ-es ügyvivő, a HIT gyülekezetének diakónusa is kristálytisztán nyilatkozott meg, épp a lényegre mutatva rá, arra, hogy ha nincs is jogi relevanciája a népszavazásnak, politikai relevanciája nagyon is van, ily módon tudják a magyar állampolgárok kifejezni véleményüket az Unió jövőjéről, a schengeni határokról és a migrációról.

A globalista/szuveracionista törésvonal elemzése kapcsán arra is rámutatott, hogy egy demokratikus nemzetállam ellenőrizhetőbb, mint a szervezett magánhatalom.[4] Az egykori ügyvivő ismételten és részletesen kifejtette álláspontját, amit mind a kormánypárti[5], mind az ellenzéki sajtó[6] kihangosított. Legrészletesebb és legkoherensebb tanulmányértékű megnyilatkozását a Hit Gyülekezetének saját lapja, a Hetek közölte, máig aktuális mondanivalója miatt érdemes elolvasni.[7]

Mindezek után a meglepetéserő valamelyest csökkenhetett a Pesti Srácok nevű kormánypárti portálnak adott interjú megjelenésekor, múlt hónap végén[8], melyben a lelkész nemcsak migránsügyben állt ki a kormány mellett, hanem kerek perec leszögezte, hogy a Fideszben és Orbán Viktor kormányzásában látja egy modern, új nemzeti identitás és gondolkodás keresését, a Jobbik valamint az álbaloldal szövetségét pedig a nemzeti tollforgatókhoz hasonlóan „szörnykoalíciónak” nevezte.

De Németh idevágó gondolatait nemcsak az alákérdező kormánypárti oldal számára fejtette ki, hanem a kőkemény ellenzéki, nemzetellenes, provokatív kérdéseket feltevő 24.hu hasábjain is. E portál felidézi a közelmúlt egyik érdekes fordulatát: „Semjén Zsolt elő is adott nemrég a Szent Pál Akadémián, és azt mondta: „Nagyszerű, hogy úgy vagyunk itt együtt, hogy egyikünk sem adott fel semmit. Mindegyikünk azt mondja, amit mindig is mondott, és kiderült, hogy az értékeink, a felfogásunk sokkal közelebb van egymáshoz, mint azt gondoltuk volna, sőt minden lényeges kérdésben ugyanazt gondoljuk.””[9]

Honnan e pálfordulás?

A választ maga Németh adja meg az említett interjúban: „Számunkra teológiai-eszkatológiai okokból elsődleges fontosságú világpolitikai folyamat Izrael államának a létrejötte, a zsidóság néppé válása és visszatérése az Ábrahámnak és utódainak megígért földre.”

Magyarán épp az, ami Németh Sándorékat az SZDSZ-hez közelítette és az MDF-től eltávolította, tételesen vallási alapú kritikátlan és feltétel nélküli filoszemitizmus, az hozta most az egyházat kormánnyal egy politikai platformra. És ez volt az, ami a minden jel szerint a legparanoidabb zsidó értelmiségieket[10] is megszégyenítően érzékeny Németh Sándort az MDF-től eltávolította. Ha elolvassuk, hogy mit mond ma, 2018-ban Németh az MDF-ről[11], arról az MDF-ről, melynek épp a nemzeti kérdésekben való határozatlanság róható fel, láthatjuk, hogy a torz optika vezette az SZDSZ karjaiba, mely kezdettől liberális alapról tagadott több keresztény tézist és értéktételezést.

Ugyanakkor az is világos kell legyen számunkra, hogy Németh Sándor optikájában a magyar nemzeti jövő, a magyar nemzeti értékek és érdekek minden jel szerint teljességgel mellékesek, számára a saját teológiai elképzelések a fontosak és azok között a zsidóság kiválasztottsága. Németh Sándor nemzetben gondolkodik, zsidó nemzetben, Németh Sándor patrióta, Izrael irányában az. Viszont a zsidó nemzetben gondolkodókkal éppen úgy van mit beszélni egy magyar nemzetben gondolkodó embernek, mint ahogy román, osztrák, horvát, szerb, szlovák nemzetben gondolkodó emberek viszonylatában is vannak nyilván olyan kérdések, melyekben megtalálható a közös érték- és érdekplatform.

S vannak olyan kérdések, melyek esetében látszólag vagy ténylegesen szembefutnak az álláspontok szükségszerű módon. A trianoni utódállamok politikai elitjeinek képviselői még jó ideig veszélyt fognak látni a magyarságban és tartani fognak a revanstól, míg a magyar kulturális életben a domináns történelmi narratívát, a társadalomtudományi pozíciók nagy részét és a meghatározó irodalmi kánont birtokoló zsidóság is féltékenyen vigyáz majd a megszerzett befolyástőkére. 

De az is világos, hogy minden nemzetnek ellenfele a háttérben meghúzódó globális világhatalom és annak egyik látható figurája, Soros György. Ők ugyanis minden nemzetet el akarnak tüntetni.

Sajátos, nehezen magyarázható tény, de attól még tény, hogy a magyar zsidó értelmiség tekintélyes része még ma is a globalista háttérhatalom helyi segéderőit támogatja Magyarországon, annak dacára, hogy ezek, megbízóikkal együtt nemcsak a keresztények, hanem a zsidók számára is élhetetlenné teszik Európát.

Németh Sándor ebben kétségkívül következetes, és jól érzi, hogy Európa iszlám megszállása ellen bármi áron fel kell lépni. Arra is rámutat Németh a PS-nek adott interjújában, hogy a háttérhatalom, a „deep state” célja a nemzetek és szuverén államok felszámolása, a vallások és fajok mesterséges összekeverése, a Soros terv létezését pedig lényegileg elismeri.

Amint már megfogalmaztam magyar múltról és a kívánatos jövőről lenne mit vitatkozni a vezető lelkésszel, de hogy a jelen legfőbb problémáját, a migránsválságot jól látja, ahhoz kétség nem fér.

A kormány tehát jól teszi, hogy amíg a migránsválság képviseli a legfőbb problémát a magyarság, a középeurópai térség és az egész kontinens számára, addig szövetségesként kezeli a Hit gyülekezetét és nem ellenfélként.

Borbély Zsolt Attila

---

[1] „A mély az árok közöttünk”, Magyar Hírlap, 1996. február 3. Meg is kapta a magáét Orbán ezért az interjúért, többek között az SZDSZ-es körök által sztárolt Eszterházy Pétertől. Az esetre így emlékszik az SZDSZ talán legvehemensebb magyargyűlölője, Haraszti Miklós: https://24.hu/kozelet/2016/08/19/husz-evvel-ezelott-1996-juniusaban-beszelgettem-utoljara-orban-viktorral-es-a-szo-javareszt-esterhazy-peterrol-folyt-orban-akarta-igy/

[2] Udo Ulfkotte: A menekültipar, Patmos kiadó, 2016. Megrendelhető itt: https://bookline.ro/product/home.action?_v=_&id=286220&type=22. Érdekes, hogy a szólásszabadság mártírjának harmadik magyarul is megjelent könyvét már a Püski adta ki (Népnevelők - Akik miatt Németország utat tévesztett.)

[3] http://vigyazo.blog.hu/2016/09/30/nemeth_sandor_kenyszerbol_nincs_irgalom_csak_szivbol

[4] „Hack Péter szerint vannak, akik azt mondják, az EU-nak amerikai mintájára Európai Egyesült Államokká kell válnia. Ő, mint hangsúlyozta, nem így gondolja. Úgy látja, ma a politika arról szól, hogy a mostani kihívásokra globalista vagy nemzeti szuverenista megoldásokat adjunk. Számára utóbbi látszik helyes válasznak. A szuverenitás pártján van, mert szerinte egy nemzetállam sokkal átláthatóbb és számon kérhetőbb, mint egy senki által nem ellenőrizhető, átláthatatlanul működő, centrális globális hatalom.” lásd:  https://www.hirado.hu/2016/09/16/hack-peter-harom-dologrol-szol-a-nepszavazas/

[5] http://magyaridok.hu/belfold/hack-peter-oktober-2-an-nemmel-szavazok-a-kvotareferendumon-999214/?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802

[6][6] https://444.hu/2016/09/15/hack-peter-nem-el-szavaz-a-kvotarnepszavazason

[7] http://hetek.blog.hu/2016/09/29/hack_peter_ezert_nem?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201802 Azok számára, akik nem kattintják meg a linket, álljon itt néhány fontos idézet: „2005 környékén elindult a senki által meg nem választott uniós „kormány”, az Európai Bizottság hatalmi terjeszkedése a tagországok szabadon választott állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács rovására. Amikor Magyarország belépett az unióba, erről nem volt szó. (…)

Fontos leszögezni, hogy a bizottsági hatalomkiterjesztéshez az unió polgárai soha nem adták a hozzájárulásukat. Amikor 2005-ben az Európai Alkotmányban növelték volna a Bizottság szerepét, több országban is népszavazáson próbálták legitimálni a folyamatot, azonban a francia és a holland választók leszavazták az alkotmányt és ezzel a bizottsági hatalomkiterjesztést. Az unió vezetői ezután leszoktak arról, hogy megkérdezzék a választókat az EU berendezkedéséről. (…)

Az európai polgárokat kijátszani igyekvő furcsa konszenzussal megy szembe a vasárnapi magyarországi népszavazás, ami lehetőséget ad a magyar választóknak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak az Európai Unió jövőjéről. (…)

Miért gondolják a népszavazás ellenzői, hogy helyes megtagadni Európa népeitől a jogot, hogy erről véleményt nyilvánítsanak? A baloldal szerint hol és mikor kérdezték meg erről az emberek véleményét?

Egészen elképesztő az az elképzelés, amely szerint Európában van egy megvilágosodott, a jövőt jól látó elit, amely jobban tudja, mi kell az európai nemzeteknek, mint az itt élő emberek. Ez bolsevik magatartás. Ahogy annak idején a bolsevikok, úgy a mostani európai elit is mélységesen megveti a népet és a nép véleményét. Azt állítják, hogy azok, akik az emberek véleményére hivatkoznak az elit véleményével szemben, azok mind populisták. Azt állítják, nem az a baj, hogy az ő politikájuk eladhatatlan, hanem az a baj, hogy a nép rossz. Konkrétan az október 2-ai népszavazásról azt állítják, hogy a magyar lakosság meg van vezetve kvótaügyben.

A témában folyó közéleti vita nyelvezetén is a baloldali és liberális álláspont képviselői között az említett bolsevik csalhatatlansági és tévedhetetlenségi hit süt át. A helyzet elemzésében tőlük eltérő következtetést levonók érveivel nem foglalkozva csak a lehülyézés, megbélyegzés, becsmérlés jelenik meg. Azok, akik magukat a szabadság – és ezen belül a véleménynyilvánítás szabadsága – bajnokainak tüntetik fel, a legdurvábban el akarják taposni az álláspontjukkal ellentétes megfontolásokat.”

A politikai korrektség hirdetői és erőltetői is megkapják a magukét az egykori SZDSZ-es ügyvivőtől:

„Amit politikai korrektségnek hívnak, valójában tőrőlmetszett cenzúra. Markáns példája ennek a hazai, de a nemzetközi vitában is lépten-nyomon visszatérő „rasszista” bélyeg, amit előszeretettel ragasztanak mindenkire, aki az iszlámmal kapcsolatban más véleményt képvisel, mint ők. A bélyegragasztóktól kérdezem, milyen rassz az iszlám?

A megbélyegzés csak arra szolgál, hogy a kritikus véleményeket szalonképtelennek tüntessék fel, és mindenkit, aki nem a doktriner liberális véleményt vallja, azt rasszistának, szélsőségesnek, populistának nevezzenek, ezzel felmentve magukat a tényeken és érveken alapuló vitában.”

Hack retorikája helyenként egy az egyben fedi Orbánét. Aligha gondolhatjuk, hogy egymástól ihletődtek. Inkább az az oka a sajátos egybeesésnek, hogy mindketten józan fejjel keresik az igazságot és nem hagyják magukat elkábítani a ködképektől: „Ezen véleményformálók szerint a véleménynyilvánítás szabadsága azt jelenti, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja azt a véleményt, ami az övékkel egybeesik.”

Józan álláspontot képvisel Hack Ukrajna és Oroszország ügyében is, ami ismét csak igen közel van a hivatalos kormányállásponthoz. „az (európai) elit sodorja évek óta Európát háborúközeli helyzetbe azzal, hogy növeli a feszültséget Oroszországgal, miután az ukrán belügyekbe beavatkozott. Ezekről a kérdésekről egy szabad országban tényeken alapuló, érvekre épülő, érdemi vitát kellene folytatni, ehhez azonban vitaképes politikusokra lenne szükség. Aki érvek helyett csak trágárságra képes, kiírja magát a jövőről folyó nemzeti diskurzusból.

Meggyőződésem, hogy azokról a válságokról, amelyekben benne van Európa, és amelyek felé robog, vitát kellene folytatni. Ebben a vitában az én álláspontom az, hogy a nemzeti szintű megoldások és a nemzetek együttműködése nagyobb túlélési esélyt adnak, mint a Brüsszelben összegyűlt politikai elit emberkísérletei”

[8] http://pestisracok.hu/szorny-birodalmat-hozna-jobbik-es-baloldal-degeneralt-naszanak-beteljesulese-mondja-nemeth-sandor-hit-gyulekezete-vezeto-lelkesze-ps-interju/

[9] https://24.hu/belfold/2018/01/19/nemeth-sandor-elofordult-hogy-a-szocialistak-zsaroltak/

[10] Gondoljunk csak Soros emlékezetes kijelentésére, miszerint ha a magyarok Erdélyről kezdenek beszélni, akkor utána viszik a zsidókat. De kész kórisme a „Kirekesztők” című kötet is, melyben azok is antiszemitákként lettek megbélyegezve, akik vitatni merték a magyar felelősséget a német megszállás utáni deportálásokban.

[11][11] „Úgy láttuk, ebben az SZDSZ a legkövetkezetesebb erő. Az alternatíva az MDF volt, de akkoriban megfogalmazódó nacionalizmusa nekünk nem volt vállalható. Nem értettük, hogy a rendszerváltás után miért nem a modern konzervatív, nyugati pártokhoz igazodik az MDF. Most azt gondolom, azért, mert a magyar történelem folytonosságát megtörő eseményekhez nyúlt vissza, tehát például annak a Horthy-korszaknak a nemzeti identitásához, amelyben domináns volt a trianoni trauma, és annak minden elfogadhatatlan következménye, így az antiszemitizmus, a sovinizmus. A kilencvenes évek elején az Izrael-ellenességet is tapasztalni lehetett ebben a körben. Ez nekünk teljesen elfogadhatatlan volt. Azt gondoltuk, hogy az SZDSZ képes valódi szövetségként, sokszínű kínálatot megjeleníteni, ám később kiderült, egyfelé, az ultraliberalizmus irányába akar menni, ez az 1998-as választási vereség után nyilvánvaló is lett, így kihúzták a szövetségünk alól a talajt.” (lásd a 24.hu-nak adott interjú linkjét)