Nem
kétséges, nem szerencsés inflálni a súlyos szavakat. A nemzet- és hazaáruló
kifejezés túl sokszor hangzik el ahhoz képest, hogy mennyire komoly vádat
takar. Viszont vannak esetek, amikor nem szabad köntörfalazni, eufemizmusokba menekülni,
amikor nevén kell nevezni a legsúlyosabb politikai bűncselekményt.
Nemzetárulást
követ el az, aki a nemzet érdeke ellen cselekszik.
A
nemzetárulásnak minősített esete, ha ezt nyereség és/vagy hatalomvágyból teszi
valaki, továbbá az is, ha idegen érdekek szolgálatában állva cselekszik saját
nemzeti közössége ellen.
Sokan
– nem véletlenül éppen a nemzetárulók közül - azzal próbálják elmaszatolni ezt
a kérdést, hogy a nemzetérdek annyira absztrakt fogalom, hogy meg sem lehet
határozni. Nos, valóban vannak kérdések, melyekben a nemzetérdek nem
egyértelmű, vannak problémák, melyek különböző megoldási javaslatai közül a
nemzet érdekét több is szolgálhatja.
Vannak
viszont egyértelmű helyzetek is.
Minden
nemzeti közösség érdeke a fennmaradás, a gazdasági, kulturális gyarapodás, az
összetartozás-tudatban való erősödés, a saját ország szuverenitása, gazdagsága
és annak védelme.
Nemzetáruló
volt a veretlen, ütőképes magyar hadsereget leszerelő és az országot a
szomszédok csillapíthatatlan étvágyának szabad prédájává tevő Károlyi Mihály és
kormánya. Nemzetáruló volt a szovjet tankok által hatalomra segített véreskezű
gyilkos Kádár János és nemzetáruló volt minden eddigi, magát baloldalinak
mondó, valójában az országot a globalista háttérhatalomnak kiszolgáltató 1990
utáni kormány.
(Gyurcsány)
Gyurcsány
Ferenc nevét a legjobb lenne le sem írni.
Kevés
hozzá hasonló kártékony figurája volt a rendszerváltás hajnala óta eltelt harminc
évnek, bár politikai ártányokban soha nem szűkölködtünk. Egész tevékenységének
vektora nemzetellenes: az ország függővé tétele, maradék önállóságának
felmorzsolása, a magyar nemzeti öntudat aláásása mind a nemzetárulás
kategóriájába tartozik.
Mint
ahogy ez elmondható általában a magukat balra soroló erőkről, melyek valósággal
sportot űztek abból, hogy a magyar büszkeséget letörjék (ld: „merjünk kicsik
lenni”), a magyar történelmi önképet eltorzítsák (ld. a „bűnös nemzet” hazug
mítoszát), a magyar folytonosságtudatot megsemmisítsék (Kádár alatt generációk
nőttek úgy fel, hogy semmit nem tudtak Trianonról és a határon kívülre szakadt
nemzettestvérekről), magyart a magyarral szembefordítsák (ld. a 2004-es
népszavazási kampányt), az ország katonai erejét gyengítsék, a gazdaságban az
improduktív rétegeket favorizálják az értékteremtő középosztály rovására.
(Bármit is mondjanak a Jobbik harsány szónokai leplezendő saját ismételt nemzetárulásaikat,
a Fidesz megannyi mulasztása és hibája mellett ennek a fordítottját teszi: érezhetően
törekszik az álbaloldal rombolásának következményeit felszámolni.)
Gyurcsány
konzekvens nemzetáruló politikájában van néhány szimbolikus állomás.
Mint
monográfusának, Debreczeni Józsefnek elmondta, 2002-ben ő volt az ötletadó a
Kovács László által vezetett, 23 millió román beözönlésével fenyegető demagóg kampányban
„A mi stábunk az, amely szembefordítja az MSZP-t és Medgyessyt az
Orbán-Nastase-paktummal. Amikor kiderül, mi van a paktumban, hogy
korlátozásmentesen próbál valamennyi román állampolgárnak munkavállalási
lehetőséget biztosítani, akkor ott egy hosszú vitában meggyőzzük önmagunkat
arról, hogy ezt meg kell támadni. Meg kell támadni, függetlenül attól, hogy
Kovács az előző este rábólintott. (...) Odahívtuk Medgyessyt, hogy forduljon
szembe az eddig képviselt állásponttal. Nagy nehezen meggyőztük erről, s a
végén - még nehezebben - Kovács is beadja a derekát.” [1].
2004-es
dicstelen szereplését ismerjük. Olyan demagóg uszító kampány soha nem folyt
ellenünk, mint akkor. Kormánypénzből ráadásul.
2010-ben
egyike volt azon három képviselőnek, aki nem szavazta meg a magyar
állampolgárság kiterjesztését.[2]
(Aláírásgyűjtés
a határon kívül rekedt magyarok szavazati joga ellen)
Gyurcsány
pártja most aláírásokat gyűjt azért, hogy a határon kívül rekedt magyarok ne gyakorolhassák
a szavazati jogukat.
A
kérdés eszmei mélyrétegei rendkívül könnyen felfejthetőek.
Trianon
nemcsak az ország területének közel három negyedét szakította el a magyar
államtól, nemcsak a magyar nemzettestet darabolta fel, de életet adott egy
dilemmának is: a nemzetérdeket elválaszthatóvá tette az államérdektől.
Elvi
síkon létrehozta az Kádári-Horni megközelítést, annak a politikának a
lehetőségét, melynek célja nem 15 millió magyar érdekét követni, hanem az
ország lakosságáét. S azoknak sem a spirituális kulturális, hanem az anyagi,
földhözragadt érdekeit. Ez a mai álbaloldal felfogása, akár vállalja azt, akár
nem.
Ezzel
élesen szemben áll a Fidesz felfogása, mely szerint „egy a nemzet”. Ezt a
gondolkodási paradigmát Szabó Dezső foglalta a legszebben szavakba, midőn
megfogalmazta mára már aforizmává érett gondolatát, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”.
Az
első paradigma szerint az erdélyi ne szóljon bele az anyaország dolgába, és
fordítva.
A
második szerint maga a beleszólás kifejezés is értelmét veszíti ebben a
kontextusban, mi több, a „beleszólás” erkölcsi kötelességgé nemesül.
Gyurcsány taktikája könnyedén követhető. Neki nincs
mit veszíteni ezzel a manőverrel. A határon kívüli magyarok rokonszenvét, ha
korábban nem, akkor a 2004-es népszavazás uszító kampányával eljátszotta.
Láthatólag az sem zavarja, hogy ezzel a kezdeményezésével egyedül marad,
vélhető, hogy még örül is neki. Gyurcsány egy akolba tereli azokat, akikben
legalább a képmutatás[3]
belső igénye megvan a nemzeti kérdésekben. Össznemzeti egységfront alakult ki
vele szemben ebben a kérdésben, s ezt az egységfrontot még az említett álszent
szervezetek az MSZP, LMP, Együtt stb is támogatják.
(TGM
Gyurcsány ellen)
Külön
pikantériája van annak, amikor a „nemzet”, „nemzeti” kifejezéseket pejoratív
jelző nélkül leírni szinte képtelen Tamás Gáspár Miklós, aki minden bokorban egy
szélsőséges etnicistát lát, megrója Gyurcsányt, rámutatva, hogy a szerzett jogok
visszavonása helytelen. TGM különös szerző. Egyik oldalról történelem- és
magyarságképe riasztó, nemzetfelfogása követhetetlen (a kulturális nemzet számára
etnicizmus, magyarán összekeveri a kulturális és a származási köteléket), az
állandó szélsőségesezés észbontó. Ebbe ugye az is belefért, hogy a Széll Kálmán
téren szónokoljon a magyar rasszizmusról, amikor az egy cigány egy másikat
karddal megbökött a buszon.
Ugyanakkor
időnként mintha megszállná a szentlélek, olyan szöveget ír, melyek alapján azt
hinnénk, hogy ő is a lényeglátók közé tartozik. Ilyen volt 2006-ban az a felszólítása,
hogy az SZDSZ vezetői oszlassák fel pártjukat, miután Demszky kitüntette a szemkilövető
Gergényit és levélben kérte a miniszterelnököt, hogy ne fogadja el a tábornok
lemondását[4], és ilyen a mostani írása is a határon túli
magyarok szavazati jogának ügyében.[5]
Hallgassuk csak! „Nincs rá semmi ok, hogy pár évenként,
egyszeri aktus során a külföldön élő polgártársaink ki ne nyilváníthassák,
milyennek szeretnék látni azt a Magyarországot, amely akkora szerepet játszik a
fejükben és a szívükben.
Pusztán azért elutasítani őket, mert
köztudomású, hogy jelenleg ezek a honfitársaink az egyik magyarországi párthoz vonzódnak,
önzés és kicsinyesség.
Arról nem szólva, hogy alkotmányos
érzékű ember lehetőleg soha nem von vissza szerzett jogokat. Avval én nem
érvelnék, hogy a külhoni magyar állampolgárok szavazatai nem döntenek el sok
mindent (egy-két mandátumról foroghat kockán), mert ez itt irreleváns, és nem
pusztán gyakorlati kérdésről (politikai haszonról és kárról) van szó.
Gyurcsány téved, hebehurgyáskodik,
és már megint a rossz oldalon áll.” (…)
“El kell utasítani, és
villámgyorsan el kell felejteni. És nemcsak azért, mert ez az ellenzéki
önsorsrontás újabb szánalmas esete, hanem azért, mert önmagában helytelen.”
(Gyurcsány és Markó)
A Demokratikus
Koalíció Markó Bélára hivatkozik, aki valóban elvi kételyeit fejezte ki a
határon kívüli magyarok szavazati jogával kapcsolatban.[6]
Szerinte „nem helyes olyasmiről szavazni, aminek
aztán nem érzi a következményét a saját bőrén valaki”.
Nos, ezt lehet csőlátásnak nevezni, már persze, ha nem tudatos félrevezetés.
A
külhoni magyarság szavazati joga a határok feletti magyar nemzetegyesítés politikájának
egyik szimbolikus, ugyanakkor megfogható kifejeződése, mely a nemzet egységét közjogi
szintre emeli.
Ehhez
képest mellékes, hogy érzi vagy nem a bőrén valaki szavazatának következményeit.
Egyébként
érzi, hogyne érezné. Nem az ellenoldal volt az, mely megalapította a Sapientia
egyetemet, mely oktatási támogatást biztosít a magyar iskolába járóknak, mely
jelentős gazdasági segítséget nyújt az elcsatolt nemzetrészeknek és mely szponzorként
mögé áll olyan projekteknek, mint a kolozsvári, brassói vagy temesvári magyar
napok. Ezek az események nemcsak egy happeningről szólnak, hanem arról, hogy száz
éves elnyomatás után e városok szórványmagyarsága ismét önfeledt boldogsággal
élhette meg nemzeti hovatartozását.
Azt
meg aligha lehet rossz néven venni az erdélyi magyarok részéről, hogy nem az
őket ismételten lerománozó Szanyi Tibor pártját tüntetik ki bizalmukkal, hanem
a nemzetépítő politikájáról ismert Fideszt.
(Fidesz vs. Jobbik)
A
Jobbik jöhetett még számításba 2014-ben az erdélyi szavazók számára, de
vélhető, hogy az állampolgárság kiterjesztése és a szavazati jog lehetőségének
biztosítása révén érzett hála eredménye volt, hogy a beérkezett szavazatok több
mint 90%-a a Fideszre esett. Jómagam több olyan nemzetben gondolkodó embert is
ismerek, aki azt mondta, hogy ő Jobbik szimpatizáns, de az első szavazata elvi
okokból a Fideszé, mert ez a párt tette lehetővé azt, hogy egyáltalán szavazhasson.
Nos, ezek az ismerőseim, továbbá azok is, akik 2014-ben a Jobbikra voksoltak,
mára a Fidesz táborát gazdagítják, szinte kivétel nélkül. Erre persze a Jobbik
alaposan rádolgozott, s hogy mire jutott, az kiolvasható a párt világhálós
szócsövének, az alfahírnek a hozzászólásaiból.
Merthogy
persze ez a portál is átvette mindenféle bírálat, elhatárolódás vagy negatív
kommentár nélkül Gyurcsányék akciójáról szóló hírt, ami alatt parázs vita
bontakozott ki. Ennek keretében pedig olyan mocskolásba kezdett néhány Jobbik szavazó,
ami a DK híveit is megszégyeníti.[7]
Egyet hadd idézzünk illusztrációként: „Moslék román, hány %-ok szavazott a
cigányra? Mondjad!!!!!!!!!! Milyen jogon mersz te ide szavazni , mi
román?Tessék el is ismered, hogy szinte mind a fideszre szavaztatok!! na ennyit
rólatok! Ki nem szarja le , hogy mennyien vagytok, NE SZAVAZZATOK IDE, TI
MOSLÉK KOMMUNISTA NYALÓK!!! A pénzért mindent!!! Olyanok vagytok , mint a
cigók!”[8]
Hát ezt sikerült elérni Vonának a jól
indult, de gellert kapott néppárti manőverrel.
Eltávolodott a párttól Bíró András
Zsolt, Tóth Gy László, Raffay Ernő, Vincze Gábor, Lovas István és még
sorolhatnám a markáns, az egész Jobbiknál a nemzet asztalára nagyságrenddel
többet letevő 10-15 kötetes szerzőket, jött helyette a gyurcsányista fröcsögő,
románozó, moslékozó aljanép.
Valami azt súgja, hogy nem ez volt a
cél…
Az áldott emlékű Pongrátz Gergely, aki
ennek a jól induló, hitelesnek tűnő csapatra hagyományozta a lyukas zászlaját,
forog a sírjában.
Markóra visszatérve, íme, miként találkozik a
Székelyek Nagy Menetelése ellen író és szóló egykori RMDSZ-elnök a
nemzetellenes politika ikonikus alakjával ismét. A különbség kettejük között
az, hogy alapvetően nemzetellenességét egyikük jobban álcázza. De mindkettő a
háttérhatalom bábja, mindkettő szélsőségesnek nevezi azokat, akik mernek
kimondani valamit a tényleges valóságból. (Lásd Markó emlékezetes esetét a
MIÉP-pel, mely pártot előbb meghívták az 1999-es kongresszusra, majd visszamondták
a meghívót, bizonyítva, hogy közelebb áll a Markó-féle vezetéshez az 1956-os felkelőkre
szovjet oldalon fegyverrel támadó Horn és a mindenkori nemzetellenességéről
elhíresült SZDSZ, mint a mindvégig következetes nemzeti politikát folytató
MIÉP). Markó még az abszurd és öngyilkos migráns-pártiságban is egy követ fúj
Gyurcsánnyal, képes volt két évvel ezelőtt verset írni az országot mindeddig
hatékonyan megvédő kerítés ellen[9].
(Migránsválság)
Ez az a kérdés, mely egyértelműen besorol. Már
2015-ben tudni lehetett mindazt, ami mára csak annak nem nyilvánvaló, aki homokba
dugja a fejét. Tételesen, hogy a betolakodók integrálhatatlanok, hogy az
iszlámon belül átjárás van a békésnek mondott hívők és a gyilkos merényletre is
képes radikálisok között, hogy aki ma békés családapa, az holnap lehet
öngyilkos merénylő, mivel e vallás nem más, mint egy harci ideológia, melynek
célja az egész föld iszlám igába hajtása, s aki komolyan veszi a próféta
tanítását annak szent kötelessége a dzsihád. De még ma is, miután egekbe
szökött a bűnözés mindenütt, ahol feldúsultak az iszlám betolakodók, miután
megannyi brutális merényletet követtek el európai nagyvárososokban, miután nap,
mint nap kapunk hírt összeférhetetlenségükről, miután tudjuk azt is, hogy
nemcsak beilleszkedni, de dolgozni sem akarnak, akad, aki félvállról veszi a
problémát, sőt akad, aki azt meri állítani, hogy „a Fidesz ellenségképet farag Sorosból”.
Nem kétséges a Fidesz – nagyon helyesen –
ellenségként mutat Sorosra, hiszen a milliárdos spekuláns nyíltan meghirdette
azt a tervet, aminek ügyében most a kormány nemzeti konzultációt folytat.
Eszköz ez a Fidesz kezében a hatalom megtartására, eszköz bizony. De ha
komolyan veszi a kormányfő a feladatát, hogy megvédi Magyarországot és Európát
az iszlám beözönléstől, akkor bizony meg tartsa a hatalmat és aligha lehet rossz
néven venni, ha ehhez minden törvényes eszközt bevet, beleérve azt a szörnyű
eretnekséget, hogy ellenségként meri beazonosítani az ellenséget.
Eredeti kérdésre visszatérve: ma van egy párt,
melyet terhelnek mulasztások, mely követett el hibákat, melynek
közpénzfelhasználása kérdéseket vet fel, de melynek politikájában világosan kitapintható
a nemzetépítő igyekezet és melynek vezetője, Orbán Viktor Európa- szinten a
legvilágosabb, legegyértelműbb és leginkább jövőbe mutató álláspontot foglalta
el a kezdet kezdetétől a ma legaktuálisabb és legnagyobb veszélyt jelentő kérdésben,
a migráció ügyében.
Vele szemben pedig felsorakoznak a nemzetárulás
pártjai és politikusai.
(A
nemzetárulás fokozatai)
A nemzetárulás szintje persze különböző, az ország
indokolatlan szankcionálását megszavazó DK-s Niedermüllertől a kerítést
helyeslő Medgyessyn[10]
keresztül a Jobbikig, melynek vannak még ma is olyan elvszerű politikusai, mint
Morvay Krisztina (hogy a brüsszeli frontnál maradjunk), aki 2009-es EP
képviselővé választása óta mindig tisztességes és következetes nemzeti álláspontot
képviselt, lett légyen szó Vona kézivezérlésű pártelnöki gesztusáról, a párt
alelnökeinek diktatorikus lecseréléséről[11]
vagy a migrációról, mely ügyében a Jobbik vezetés megrökönyödésére hosszú interjút
adott a kormány napilapjának, megdicsérve ezügyben a kormány politikáját[12].
Nem véletlen, hogy a következő, a Népszavának adott interjúban[13]
már azt pedzegeti, hogy mi lesz Európai Parlamenti képviselői pályafutása után…
A Jobbik nemzetáruló politikájáról már hosszan értekeztem
e lap hasábjain[14],
nem ismételném el az ott kibontott érveket. Elég annyi, hogy aki bérunió hazug
maszlagával manipulálja a szavazókat, azt a látszatot keltve, hogy Brüsszeltől
bármi jót várhatunk, amikor Brüsszel az, mely ránk akarja kényszeríteni
társbérlőnek az iszlám migráns-hordát, az egyértelműen besorolja magát a
nemzetárulók közé. De nincs mit csodálkozni azon a párton melynek egyik emblematikus
képviselője nyíltan kimondta, hogy Orbán nagyobb ellenség, mint Soros. Innen
már csak egy lépés Mirkóczki Ádám állásfoglalása, miszerint a Soros-terv
emlegetése „agymosás”, „baromság”, „hazug kampány”.[15]
Miközben a Soros terv bárki által elolvasható a világhálón, megvalósítása pedig
javában zajlik Brüsszel vezetésével.
Így az sem meglepő, hogy már egyre közelebb
húzódnak a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség pártjaihoz, együtt
fórumoznak velük[16],
Vona elmegy vitatkozni az ellenoldal rendezvényeire, s ott a többiekkel kórusban
és egyetértésben szidják a magyar miniszterelnököt, sőt, azt is nyilvánvalóvá teszi,
hogy bárkivel kész összefogni Orbán ellen[17]
Mindez magától értetődő attól a pillanattól fogva,
hogy Orbán nagyon ellenségnek tekintjük, mint a globális háttérhatalom látható
exponensét, a migrációt saját forrásból is finanszírozó Sorost.
(Az
alapvető törésvonal)
A törésvonal viszont egyértelmű.
Nevezhetjük annak alapját bárhogy: Sorosnak,
globális világhatalomnak, Brüsszelnek, pusztító világerőnek vagy szervezett
magánhatalomnak. Ennek a háttérben meghúzódó hatalmi gócnak a törekvése Európa
tönkretétel, iszlamizálása.
Ez világos és egyértelmű.
Van, aki ennek ellen mer állni, és van, aki
érdekből vagy számításból, de melléáll. Gyurcsánnyal sem az a fő baj, hogy
megvonná a szavazati jogot a határon kívül élő magyaroktól, ez csak egy
szimbolikus kérdés, mely villanófényben mutat a valós elkötelezettségét és gátlástalan
magyarellenességét. Az a fő baj vele, hogy miként „az Orbán vagy Európa” hazug
plakátüzenet is ábrázolja, Gyurcsány is egyike a globális háttérhatalom helyi
embereinek, aki, ha rajta múlna, a kapuk tágra nyitásával rekordgyorsasággal
megszüntetné Magyarországot, mint magyar országot.
Ennek jelölésére pedig nincs jobb szó a nemzetárulónál.
Borbély Zsolt Attila
[1] Lásd: https://mno.hu/migr/gyurcsany-vall-a-23-millio-romanrol-es-kover-kotelezeserol-497726
[2] Másik kettő Szanyi Tibor és
Molnár Csaba, akkor még mind MSZP-s képviselők. Lásd:
http://index.hu/belfold/2010/05/26/elfogadtak_a_kettos_allampolgarsagot/#
[3] Hogy mondta Francois de La Rochefoucauld? „A képmutatás a bűn tisztelgése az erény előtt.”
[4] „A
Szabad Demokraták Szövetsége, amelyben én is voltam egykor valaki, volt valaha
valami. ...Szép volt és fiatal. Kedves szabad demokraták, legalább a múltra ne
hozzatok szégyent, a jelen úgyse ér sokat. Oszlassátok föl a pártot, hagyjátok
a fenébe az egészet. Már minden hiába. Demszky levele után, higgyétek el, nem
lehet többé szabad demokratának lenni. Jobb lesz nektek is - és mindenkinek.”
http://hvg.hu/itthon/20061116_nepszabadsag
[5] A teljes írást lásd itt:
http://hvg.hu/itthon/20171102_TGM_Gyurcsany_kettos_allampolgarsag_szavazati_jog_
[6] http://www.sztarklikk.hu/kozelet/marko-bela-szerint-sem-szerencses-a-hataron-tuli-magyarok-szavazati-joga/294445
[8] A PestiSrácok honlap is
foglalkozott az esettel, a szerző, Pilhál Tamás rögzítette is ezeket a
hozzászólásokat, melyek lehet, hogy eltűnnek előbb-utóbb a honlapról. Lásd:
http://pestisracok.hu/igy-roman-patkanyozzak-kulhoni-magyarokat-es-dicserik-gyurcsanyt-jobbik-hivei/
[9] Markó Béla: Kerítés, Élet és
irodalom, 2015. június 26.
[10] Medgyessy Indexes interjúja
akkor is érdekes és tanulságos olvasmány a mai elborult korszakunkban, ha
evidens, hogy a Magyarországot igen hamar romba dönteni képes ellenzék
egységfrontjának drukkol, tehát végső soron olyan tanácsot ad, mely nem
szolgálja a magyar jövőt. Külön figyelmet érdemel viszont a következő részlet
is: „A
közmunka felfuttatása helyes volt. Nem azt mondom természetesen, hogy ez
javítja a magyar gazdaság hatékonyságát, versenyképességét, de ismerjük el,
hogy enyhít bizonyos társadalmi problémákat. Ha a szülőnek közmunkára kell
járnia, a gyerek nem úgy nő fel, hogy azt látja, egész nap otthon ül a kedves
papa vagy mama. Hanem azt veszi természetesnek, hogy a szülő dolgozni jár,
amiért valamicske pénzt is kap.” http://index.hu/belfold/2017/11/07/medgyessy_peter_interju_orban_gyozni_fog_a_baloldal_csak_jobbikkal_gyozhetne/
[11] Hadd idézzük: „Apáti István, Novák Előd és Szávay István alelnökök
újraindulásával szemben emelt elnöki vétóval kapcsolatban (Morvai
Krisztina”) meglehetősen élesen
fogalmazott: „Énnekem fogalmam se volt,
hogy létezik ilyen egy pártban. Én azt hittem, hogy az tényleg egy olyan
demokratikus szervezet…”” http://valasz.hu/itthon/kemeny-szavak-ezt-mondta-morvai-krisztina-a-jobbikos-belharcrol-118268
[12] „A kvótarendszer megbukott, és végtelenül igazságtalan,
hogy ezért rajtunk verik el a port, miközben gyakorlatilag egyik tagállam sem
teljesítette a rá szabott kötelezettséget. Teljesen életszerűtlennek tartom,
hogy sikerrel tudnák előírni, hogy Magyarországra telepedjenek olyan migránsok,
akik a gazdag nyugat-európai országokba vágynak, hiszen az ottani
életszínvonalat ígérték meg nekik azok, akik Európába csábították őket. A
vonatkozó előírások szerint ugyanis nekünk kellene gondoskodni arról, hogy
hazánk határain belül maradjanak. Büntetőjogászként beleborzongok annak
elképzelésébe, miként lehet megfékezni maradni nem szándékozó, de
visszatartandó tömeget, amely főként életerős fiatal férfiakból áll.
Teljességgel elhibázott az elképzelés, nagyon jól tettük tehát, hogy
határozottan felléptünk ellene.” (…) “Büszke vagyok arra, hogy Magyarország elsőként vállalta az unióban a
schengeni határok, így az egész kontinens megvédését. 180 fokos fordulatot
tettünk ahhoz képest, amit az unió addig vallott és tett. (…) Jó érzés volt
meghallani és megtudni, hogy Magyarország nem állt be a sorba, hanem egészen
más politikát választott. Határaink és Európa határai megvédését, a tömeges
bevándorlás teljes és következetes elutasítását. Ki kell tartanunk
ezen az úton, semmilyen fenyegetéstől nem szabad megijednünk – és immár
sokadszor történelmet fogunk írni, és írunk már most is.” http://magyaridok.hu/belfold/morvai-meg-kell-gatolni-hogy-sorosek-terve-megvalosuljon-2382337/
[13] „Azt, hogy a Fideszben folytatnám
politikai pályafutásomat, nem tudom elképzelni, már csak azért sem, mert ez
alappal lenne árulásnak tekinthető” – jelentette ki Morvai Krisztina. Sokan
szerinte abból téves feltevésből indulnak ki, hogyha valaki egyszer politikus
lett – különösen, ha európai parlamenti képviselő –, akkor két kézzel
kapaszkodik ebbe a lehetőségbe: „nekem van egy olyan hivatásom és szakmám, amit
nagyon szeretek. Boldogan megyek vissza a jogi pályára”. Fizetés nélküli
szabadsága ellenére jelenleg is tanít az ELTE jogi karán, megtartotta egyetemi
docensi állását. Tagja a Budapesti Ügyvédi Kamarának, „bármikor ügyvédi irodát
nyithatok”. Hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem ragaszkodik a képviselőséghez
2019 után, sem pedig bármiféle más politikai pályához. Azt fogja tenni, amiről
az „akkori körülmények között úgy érzem, hogy tiszta lelkiismerettel
vállalhatom”. Amikor hosszú távú tervekre gondol – tette hozzá Morvai –, akkor
általában a jogászi hivatás szokott eszébe jutni.”
http://nepszava.hu/cikk/1144825-morvai-krisztina-arulas-lenne-a-fideszben-folytatni
[14] BZSA: Egy
hitehagyott, önmagából kifordult, kiszámíthatatlanná vált párt: a Jobbik, Kapu,
2017/5, BZSA: Korlátaink nem kívül, hanem belül vannak, Kapu, 2017/10
[15] Lásd:
https://alfahir.hu/2017/10/12/mirkoczki_adam_hirtv_soros_terv_feljelentes
[16] Meg is van az eredmény, a Jobbik
szavazók jelentős része ma már elfogadhatónak, sőt kívánatosnak látja az
ellenzéki összefogást.
http://24.hu/kozelet/2017/11/08/mar-a-jobbik-szavazoi-is-ellenzeki-osszefogasra-vagynak/
[17] http://mandiner.hu/cikk/20170920_vona_nem_biztos_hogy_bortonbe_zarna_orban_viktort
No comments:
Post a Comment