Tisztességgel, következetesen

A Reform Tömörülés nevű, 2003-ban önmagát feloszlató nemzeti liberális RMDSZ-platform jelszavait választotta az Erdélyi Magyar Néppárt legutóbbi, Székelyudvarhelyen tartott küldöttgyűlésének mottójául. Ami helyénvaló, méltó és messzemenően jogos üzenet, formájában és tartalmában egyaránt.

Az, amit egyesek vádképpen fogalmaznak meg, voltaképpen e csapat meghatározó tagjainak az erénye. Tételesen: ők voltak Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) politika-alakítói, ők alapították a Reform Tömörülést, a Polgári Szárnyat, ott voltak a Magyar Polgári Szövetség, majd a Magyar Polgári Párt megalakulásakor, s ők hívták életre az EMNP-t is. Nem ők változtak, a történelmi helyzet változott. Az RMDSZ kifordult önmagából, így a Polgári Szárny és a Reform Tömörülés felett eljárt az idő, az MPSZ-t az RMDSZ a román állammal karöltve lehetetlenítette el, az MPP saját elnökének foglya lett.

Ők viszont, az autonomista kemény mag tagjai, ugyanazok maradtak, akik voltak. Miként Szilágyi Zsolt, a kongresszuson újraválasztott elnök joggal rámutatott expozéjában: nekik nincsenek korrupciós ügyeik és egyáltalában ügyeik, ők több mint negyed évszázada ugyanazokat az értékeket, eszméket és programot képviselik, amit két szóban is meg lehet megfogalmazni: nemzet és demokrácia.

Ha pedig e két, meglehetősen elvont és lényegében mindenki által színleg felvállalt eszmét programcélkitűzésekre, stratégiára bontjuk le, akkor jelenti ez egyik oldalról mindenekelőtt az átlátható, korrupciómentes közéletet és a jogbiztonságot, a másik oldalról mindenekelőtt autonómia-gondolat következetes képviseletét. Az autonómiáét, aminél többet követelni a jelen geopolitikai helyzetben nem reális, kevesebbet viszont nem érdemes. Autonómiát pedig csak úgy lehet elérni, ha a célhoz keresünk eszközöket és nem a vélt többségi tűrőképességhez igazítjuk a célokat, mert ezutóbbi politika egyenlő a középtávú beolvadással.

Másként állnánk, ha e gondolat már akkor az egységes RMDSZ programjának középpontjába került volna, amikor cseppfolyós volt a helyzet, amikor következetes kiállással megerősített gondolatoknak valóságteremtő erejük volt. A kilencvenes évek elején, a párt védnöke, Tőkés László által is a kongresszuson joggal emlegetett Neptun ügy idején épp a fordítottját kellett volna tenni, mint amit a védnök által megnevezett politikusok, Frunda György, Borbély László és Tokay György műveltek. Ők abban segítettek a nyíltan magyarellenes román hatalomnak, hogy kisebbségbarát színben tetszelegjen ahelyett, hogy minden erőt arra összpontosítottak volna, hogy a nemzetközi rendezést igénylő problémák listájára Erdély is felkerüljön.

Több felszólaló, közük Szili Katalin autonómia-ügyi miniszterelnöki megbízott és Tőkés László is megemlítette üdvözlő beszédében a migránsválságot, amit jómagam Európa tervszerű muszlim megszállásának szoktam nevezni. 

A jelenségkör nem teremt kedvező nemzetközi konjunktúrát az autonómiaharchoz, több szempontból sem. Jogos érvelést hallhattunk Szili Katalin részéről, abban a tárgykörben, hogy különbséget kell tenni a bevándorlók jogai és az őshonos kisebbségek jogai között, ami nem jelent diszkriminációt az eltérő történelmi léthelyzetből kifolyólag. Egy bevándorlótól el lehet várni a beilleszkedésen túl akár az asszimilációt is, viszont egy olyan közösség, mely szülőföldjén él több mint ezer éve, csak a határ vándorolt át a feje felett, joggal követeli, hogy közjogi jogosítványok birtokában évezredes államalkotó tapasztalatára hagyatkozva megszervezhesse önmagát, úgy, ahogyan az Izsák Balázsnak a kongresszushoz intézett és Thamó Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke által felolvasott üzenetében fogalmazódott meg részletesen.

A másik oldalról a nemzetek megmaradását, a nemzeti kultúrák ápolását fontosnak tartó erők a nemzetállam erősítését támogatják. Amikor a legkülönbözőbb elemzők a baloldaltól a kérdést a maga teles mélységében a lehető legőszintébben felvázoló Drábik Jánosig a globalisták és lokalisták vagy unionisták és szuverenitáspártiak ellentétéről beszélnek akkor voltaképpen a szervezett magánhatalom és a nemzetállamok ellentétét tematizálják. És bármilyen abszurd is ez a helyzet, de magyarokként, bárhol is éljünk  világon, mi ennek a törésvonalnak a nemzetállami oldalán lehetünk csak, most mert az ellenerő mindent megszüntetni igyekszik, amit a nemzeti kultúrák felépítettek Európában.  

A EMNP két évvel ezelőtti kongresszusa aligha hagyott jó élményt a részvevőkben. Az akkori viták, melyek az eseményt megelőzték rányomták bélyegüket a közös munkára. A sikertelenség egymásra mutogatást eredményezett.

A minap lezajlott gyűlés ezzel ellentétben erőt, egyetértést és felkészültséget sugárzott.  Vélhetően volt ideje mindenkinek magáévá tenni azt a kézenfekvő alapelvet, hogy többre jutunk, ha nem egymásra acsarkodunk, hanem megfogjuk egymás kezét, ha szövetségest látunk a másikban és nem konkurenst.

Ez üzeni az elnökség kibővítése s a fiatalítás is, aminek fontos szimbolikus és egyben intézményi kifejeződése, hogy a párt ifjúsági szervezetének elnöke, Tőke Ervin alelnöki szinten képviseli azt a korosztályt, mely előbb-utóbb a stafétabotot átveszi az alapítóktól. Miként a párt hivatalos kongresszusi közleménye is kihangsúlyozza, az elnökség átlagéletkora 39 év, ami kifejezetten jó üzenet és reménykeltő tény. Tagja lett az elnökségnek az Erdélyi Magyar Ifjak élén már bátorságát és szervezőkészségét huzamosan bizonyító Soós Sándor is, akit, mint a kongresszus előtti régiós megmérettetés igazolja, masszívan támogatnak a középerdélyi szervezetek.

A kongresszus, annak ellenére, hogy a 2016-os választási esztendőben nem sok babér termett a pártnak (az önkormányzatokban lényegében csak pozícióőrzésre futotta, az országos választáson, mint azt Szilágyi Zsolt beszédében kiemelte, a realitásokat és a magyar kormány elvárását tudomásul véve nem indult a párt) az előrelépés ígéretének kongresszusa volt, a Németh Zsolt által hobbitoknak nevezett autonomisták rendezték soraikat. Ezt sugallta az alapszabályzat és a program lényegében konszenzuális, vita nélküli módosítása, a feszültségmentes együttmunkálkodás.

Ami azért is fontos nemzetstratégiai szempontból, mert immár ők maradtak csak talpon a nemzeti autonomista oldalon: az MPP aligha fog szabadulni az RMDSZ korrumpáló öleléséből. Tőkés László az erdélyi nemzeti oldal egyesítésére hívott fel, ami ma lényegében azt jelenti, hogy az EMNP örömmel várja azokat az MPP-seket soraiba, akik számára elfogadhatatlan a párt jelenlegi önfeladó politikája.

S ha az EMNP erejéből nem is telik annyira, hogy választáson verje meg az RMDSZ-t, de az autonómia-követelés ébren tartása és a külső nyomásgyakorlás is fontos szerepkör.

Ezt pedig, bizton állíthatjuk, megfelelően fogja betölteni ez a csapat.

Tisztességgel, következetesen – mint mindig.

Borbély Zsolt Attila  

A szöveg az Erdélyi Napló hasábjain jelent meg. 

A fotókat magam készítettem.