Politológiai közhely, hogy a választókat
nem a tények irányítják, hanem a tényeknek gondolt tudattartalmak. Ezen túlmenően
nagyon sokan e médiabefolyásolt képzetek mentén sem elsősorban racionális,
hanem sokkal inkább zsigeri, ösztönös döntést hoznak választáskor.
Ha nem így lenne, a Fidesz 95% feletti
győzelmet aratna, hiszen a tények mellettük szólnak és minden ésszerű érv azt
diktálja, hogy a botránycsináláson és önmaga kiröhögtetésén kívül semmire sem
képes ellenzékre egyetlen voks se érkezzen.
A tavalyi évvégi ellenzéki
offenzíva a semmire épült, a munka törvénykönyvének az általuk minden alap
nélkül „rabszolgatörvényként” emlegetett módosítására. Normális körülmények között
ennek a luftballonnak ki kellett volna pukkadni, az magát antifasisztának nevező,
kereszténygyűlölő, a Jobbik maradékával
együtt vonuló, romboló, gyújtogató, rendőröket provokáló csőcselék randalírozásának
pedig drasztikus következményekkel kellett volna járni elektorális síkon.
pedig drasztikus következményekkel kellett volna járni elektorális síkon.
Nem ez történt, a frontvonalak
nagyjából befagytak, ezen nem változtatott az ellenzék botrányellenzékké alakulása
és erőszakra, lázadásra buzdítása sem.
A kormánynak lényegében csak a
múlt hét végén sikerült visszavenni a közélet tematizálásában a kezdeményezést
a családvédelmi programmal.
Az ellenzék Orbán Viktor bejelentéseitől
szinte lebénult.
Egy nap elteltével persze elindult
a fanyalgás, a demagógia, mind a politikai
arénában, mind az ahhoz szorosan kötődő ellenzéki sajtóban. Ezzel párhuzamosan pedig
az Európa fehér keresztény kultúráját módszeresen felszámoló, globalista, migránspárti
erők is retorikai offenzívát indítottak, nem átallották szélsőjobboldalisággal,
nácizmussal vádolni a magyar miniszterelnököt azért, mert támogatni kívánja a
magyar családokat. A lakosságfogyást pedig - ellentétben Európa nyugati
részének vezetőivel - nem integrálhatatlan tömegek bevándoroltatásával kívánja
ellensúlyozni, hanem a gyermekvállalás intézményes támogatásával.
A rendszerváltás óta soha nem
voltak ennyire egyértelműek a politikai frontvonalak, nem volt ennyire egyszerű
a képlet.
Egyik oldalon a nemzetépítő kormány,
melynek persze vannak hibái és mulasztásai, a másik oldalon a destrukció, a
hatalom öncélú akarása, a „globalo-gazdihoz” való simulás, inkompetencia, felelőtlenség,
a nemzet ügye iránti totális közömbösség. Mondanom sem kell, hogy ennek a
tábornak immár felvállaltan része a szebb napokat látott Jobbik is.
Lehet választani.
Borbély Zsolt Attila
No comments:
Post a Comment