Popular Posts

Sunday, February 17, 2019

Frontvonalak



Politológiai közhely, hogy a választókat nem a tények irányítják, hanem a tényeknek gondolt tudattartalmak. Ezen túlmenően nagyon sokan e médiabefolyásolt képzetek mentén sem elsősorban racionális, hanem sokkal inkább zsigeri, ösztönös döntést hoznak választáskor.
Ha nem így lenne, a Fidesz 95% feletti győzelmet aratna, hiszen a tények mellettük szólnak és minden ésszerű érv azt diktálja, hogy a botránycsináláson és önmaga kiröhögtetésén kívül semmire sem képes ellenzékre egyetlen voks se érkezzen.
A tavalyi évvégi ellenzéki offenzíva a semmire épült, a munka törvénykönyvének az általuk minden alap nélkül „rabszolgatörvényként” emlegetett módosítására. Normális körülmények között ennek a luftballonnak ki kellett volna pukkadni, az magát antifasisztának nevező, kereszténygyűlölő,  a Jobbik maradékával együtt vonuló, romboló, gyújtogató, rendőröket provokáló csőcselék randalírozásának
pedig drasztikus következményekkel kellett volna járni elektorális síkon.
Nem ez történt, a frontvonalak nagyjából befagytak, ezen nem változtatott az ellenzék botrányellenzékké alakulása és erőszakra, lázadásra buzdítása sem.
A kormánynak lényegében csak a múlt hét végén sikerült visszavenni a közélet tematizálásában a kezdeményezést a családvédelmi programmal.
Az ellenzék Orbán Viktor bejelentéseitől szinte lebénult.
Egy nap elteltével persze elindult a fanyalgás,  a demagógia, mind a politikai arénában, mind az ahhoz szorosan kötődő ellenzéki sajtóban. Ezzel párhuzamosan pedig az Európa fehér keresztény kultúráját módszeresen felszámoló, globalista, migránspárti erők is retorikai offenzívát indítottak, nem átallották szélsőjobboldalisággal, nácizmussal vádolni a magyar miniszterelnököt azért, mert támogatni kívánja a magyar családokat. A lakosságfogyást pedig - ellentétben Európa nyugati részének vezetőivel - nem integrálhatatlan tömegek bevándoroltatásával kívánja ellensúlyozni, hanem a gyermekvállalás intézményes támogatásával.
A rendszerváltás óta soha nem voltak ennyire egyértelműek a politikai frontvonalak, nem volt ennyire egyszerű a képlet.
Egyik oldalon a nemzetépítő kormány, melynek persze vannak hibái és mulasztásai, a másik oldalon a destrukció, a hatalom öncélú akarása, a „globalo-gazdihoz” való simulás, inkompetencia, felelőtlenség, a nemzet ügye iránti totális közömbösség. Mondanom sem kell, hogy ennek a tábornak immár felvállaltan része a szebb napokat látott Jobbik is.
Lehet választani.

Borbély Zsolt Attila

No comments:

Post a Comment

Rejtett globalizmus

    Nemzeti ünnepünkön a fővárosban az ellenzéki erők vezetői taktikusan nem szerveztek külön megemlékezést, ahol csak lézengtek volna az ...