(Előszó)
A
román belpolitika legjelentősebb eseménye az utóbbi hónapokban a család
alkotmányjogi meghatározásáról szóló népszavazás volt. A „Koalíció a családért”
nevű civil kezdeményezés összegyűjtött e tárgykörben három millió kétszázezer aláírást,
a román törvényhozás mindkét háza megszavazta a kívánt módosítást, miszerint a
család egy férfi és egy nő házasságán alapul, ennek a megerősítésére lett volna
szükség. Az érvényességhez elég lett volna, ha az urnákhoz járul a választásra
jogosultak 30%-a. Mint ismeretes, ez nem sikerült, a kérdés a
választóközönségnek mindössze egy ötödét, azaz 20%-át mozgatta meg.
(Az erdélyi
magyar pártok állásfoglalásai)
Az
ügy az erdélyi magyar politikai palettán szinte konszenzust teremtett.
Elsőként
a Magyar Polgári Párt állt ki határozottan a népszavazáson való részvétel és az
igennel történő voksolás mellett. Hadd idézzük a Bíró Zsolt pártelnök által
szignált nyilatkozat fontosabb passzusait: „A
Magyar Polgári Párt álláspontja tiszta és világos, mi a keresztény
családmodellt támogatjuk. (…) Az október 6-án és 7-én esedékes népszavazás
ezért számunkra egy lehetőség!
Nem irányul senki ellen, de alkotmányos
megerősítést kap a házasság meghatározása, amely egy férfi és egy nő között jön
létre és a keresztény család alapját képezi. Továbbá, fontos néhány tévhitet is
eloszlatni, mint például azt, hogy nekünk kisebbségben élőknek nem szabadna
intoleránsaknak lennünk egy kisebbséggel szemben. (…)
Ha mi őshonos kisebbségként elvárjuk, hogy
Európában, Brüsszelben megértsék a különbséget az őshonos kisebbségek és a
betelepülő kisebbségek között, akkor ez is egy olyan kérdés, amiben tiszta és
világos a különbség. Ugyanakkor, a népszavazás körüli közvita világosan rámutat
a hiányosságokra is. Magunk részéről nagyon fontosnak tartjuk a bejegyzett
élettársi kapcsolat törvény általi szabályozását is! Világosan ki lehet
mondani, vannak heteroszexuális párok, vannak homoszexuális párok, és
házasságról akkor beszélünk, ha az egy férfi és egy nő között jön létre. (…)
A Magyar Polgári Párt keretprogramjában
rögzített gondolat szerint a keresztény felelősségtudat, a keresztény etika
képezi cselekvésünk alapját. A kereszténységet mindemellett az Európai Unió
politikai kohézióját biztosító nélkülözhetetlen erkölcsi és kulturális alapnak
is tekintjük. Ma azt látjuk, hogy ezek az elvek veszélyben vannak. Mi tudjuk
milyen jövőt szeretnénk a Kárpát-medencében és Európában, ezért bíztatunk
mindenkit, egyházainkkal karöltve, mondjunk igent a keresztény házasságra és a
keresztény családra!”[1]
Hasonló
szellemű nyilatkozatot adott ki az Erdélyi Magyar Néppárt is.
„IGEN a családra, IGEN a házasságra!
Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos
Elnöksége azt javasolja az erdélyi magyar választópolgároknak, hogy vegyenek részt az október 6-7-i népszavazáson
és szavazzunk igennel!
Erdélyi évszázados hagyományaink, az
erdélyi társadalmi valóság és történelmi egyházaink mértékadó véleményének
tudatában, az október 6-7-i népszavazást egy esélyként látjuk a család és a
házasság intézményének megerősítésére. A család és a házasság gyakorlatának
európai válsága idején, a népszavazás egy lehetőség arra, hogy a létező társadalmi
egyetértés mentén, a házasság, mint férfi és nő szabad akaratából létrejött
közösség, alkotmányos védelmet kapjon.
Bár a polgári törvénykönyv eddig is
világosan körülírta a házasság intézményét, Románia tartós politikai
instabilitásának fényében fontosnak tartjuk, hogy a család alapját képező
házasság intézménye kapjon alkotmányos megerősítést.
A közelmúltban kialakított magyar
mintát tartjuk mérvadónak. Ennek alapján fontos hangsúlyozni, hogy a nő és
férfi közötti házasság megerősítése mellett, a regisztrált élettársi viszony is
kapjon törvényes státust. A törvényhozás teremtsen tiszta, átlátható és világos
jogi viszonyokat azok számára, akik a bejelentett élettársi viszony intézményét
választják!
Keresztény és nemzeti értékeink
alapján állva, közösségünk drámai fogyásának és az európai általános
értékválság tudatában, arra kérünk minden szavazópolgárt, vegyen részt a
népszavazáson és szavazzon igennel!
Az Erdélyi
Magyar Néppárt Országos Elnöksége”[2]
Magyarán
az autonomista pártok tökéletes konszenzusa alakult ki a kérdésben, még az
élettársi kapcsolat kodifikációjának szükségességét illetően is.
(A két autonomista párt vezetőjével 2014-ben az EMI táborban.)
Porcsalmi
Bálint ügyvezető elnök a militánsabban állt ki a bojkott mellett se nem
átallotta a népszavazást jogkorlátozónak és kirekesztőnek nevezni: „Az
én személyes opcióm világos: ez az alkotmánymódosítás korlátozó és kirekesztő,
ezért én határozottan ellenzem a módosítást, nem értek egyet a módosítással, és
nem fogok részt venni a népszavazáson.”[3]
Kelemen
Hunor szövetségi elnök viszont jelezte, hogy ő maga igennel szavaz.
Egyes
megyei szervezetek határozottan kiálltak az igen mellett, közülük a sok esetben
balliberális elhajlásokat mutató[4]
Bihar megyei volt a legnagyobb meglepetés. Szabó Ödön nagyon karakánul s aligha
cáfolható módon mutatott rá, hogy[5] „ma
bárki, aki ellentételesen is érvel, egy férfi és egy nő áldásaként született
meg. Ez az áldás hitem szerint isteni döntésnek köszönhetően, csak a férfi és a
nő testéből fakadóan jöhet létre”[6]
Maga
a Szövetség hivatalosan arra hívott fel, hogy menjenek el az emberek szavazni
és ki-ki szavazzon lelkiismerete szerint. Ez egyébként a népszavazás sikerének és
az igenek győzelmének esélytöbbletét jelentette, hiszen az erdélyi magyarok bő 90%-ának
egészséges a gondolkodása ebben a kérdésben. Más kérdés, hogy az RMDSZ-nek
viszont elég gyenge ma már a mobilizáló ereje.
(Markó Béla
bojkottra szólít)
S
ki volt az, aki a leghatározottabban lépett fel a népszavazáson való részvétel
ellen?
Markó
Béla, 2011-ben leköszönt egykori RMDSZ elnök, aki Gyurcsány mellett az egyetlen
politikai vezető volt, aki a Székelyek Nagy Menetelése ellen beszélt, s aki menetrendszerűen
hátba támadja Orbán Viktort nemzetstratégiai szempontból előremutató, paradigmatikus
kijelentései kapcsán, legyen szó az illiberális demokráciák versenykepésségéről,
a liberális demokrácia jogos bírálatáról[7], a
nemzetállamról, mint a globalista törekvések elleni primér védelemről vagy a
Magyarországot mindeddig hatékonyan megvédő kerítésről.
hallgassuk csak: „Gondoltam,
megírom, hogy miért nem fogok szavazni, 1990 óta az első alkalommal. Mert nem
akarom, hogy érvényes legyen ez a népszavazás. Mert amennyiben sikerül
módosítani az alkotmányt, másnap nem változik semmi. Mert mégis megváltozik
minden. Mert jön majd egy újabb kezdeményezés. Előbb talán az abortuszról.
Aztán az államvallásról. Majd a halálbüntetésről. A cigányokról. A
zászlóhasználatról. A himnuszéneklésről. A magyar iskolákról. Sikeres lesz
mindegyik népszavazás. Örülhetnek, akik megszavazzák.”
Demagóg, logikátlan eszmefuttatását egy abszolút oda
nem illő, Martin Niemöller által jegyzett közismert „verssel” koronázta, mely
egyébként inkább az ellenkező irányba mutat, ha megfelelően olvassuk
„Mikor
a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben
maradtam,
hisz
nem voltam kommunista.
Amikor
a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben
maradtam,
hisz
nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor
a szocialistákat bezárták,
csendben
maradtam,
hisz
nem voltam szocialista.
Amikor
a zsidókat bezárták,
csendben
maradtam,
hisz
nem voltam zsidó.
Amikorra
engem vittek el,
nem maradt senki,
aki
tiltakozhatott volna.[8]
Markó eszmefuttatásának demagógiájára többen
is rámutattak, közöttük az erdélyi magyar politikai térképen nagyjából középen
álló, de legalábbis el nem kötelezett, egykoron az erdélyi médiában meghatározó
szerepet betöltő Stanik István. „Eldöntöttem, hogy nem foglalkozom a
népszavazás témájával, de Markó Béla elementáris érvelési hibára épített
gondolatmenetét nem állhattam meg szó nélkül. Az általa
elkövetett érvelési hibát a vitatechnikák szakírói hamis alternatívaként vagy
hamis analógiaként emlegetik
Levezetve, aki azt állítja, hogy, ha EZ
megtörténik, abból következik, hogy AZ is megtörténhet, miközben semmi sem
bizonyítja, hogy az EZ és az AZ között bármilyen ok-okozati összefüggés lenne,
tulajdonképpen eltereli a figyelmet arról, mit jelent az EZ, és el akarja érni,
hogy a borzasztónak feltüntetett AZ bekövetkezésének lehetőségétől rettegve, ne
is foglalkozzunk vele. Ez az érvelési mód azért hamis és manipulatív, mert nem
a vitatott helyzet ellenőrizhető következményeit bizonyítja, hanem egy ahhoz
hasonló módon bekövetkezhető probléma súlyos hatásaival riogat.
Magyarul, azzal érvelni, hogy a romániai
családmodell alkotmányos meghatározására kiírt népszavazás azért káros, mert
esetleg egy hasonló népszavazás által korlátozni lehetne a kisebbségi jogokat,
enyhén szólva erőltetett csúsztatás.
A szexuális és a nemzeti kisebbségi
státusz összemosásával felvázolt párhuzam nem állja meg a helyét, ugyanis a
szóban forgó népszavazás, bármilyen eredménye is legyen annak, a szexuális
kisebbségeknek nem ad ugyan jogokat, de nem is vesz el tőlük semmit, miközben,
több példa is van arra, hogy a román többség referendum nélkül is elvesz, vagy
próbál elvenni megszerzett nemzetiségi jogainkból. Ki ne tudná ezt jobban, mint
maga, Markó Béla?”[9]
(Az erdélyi érdektelenségről)
Visszatérve
az erdélyi magyar pártok mobilizáló igyekezetéhez, tény az, hogy semmit nem
értek el. Még pontosabban: az erdélyi magyar választók körében még nagyobb volt
az érdektelenség, mint az országban általában.
Részint
azért, mert az egyszerű embereket e kérdés nem különösebben érdekli. „Nem
különösebben”, mondom, mert ha mozgóurnás népszavazás lett volna, mint
Székelyföld autonómiájának ügyében, akkor kellően meggyőző urnabiztosok
vélhetően elértek volna jóval nagyobb részvételt, mint amennyi az érvényességi
küszöbhöz kell s az sem kétséges, hogy az igenek aránya 90% felett lett volna.
De hogy elballagjon Mózsi bácsi Farkaslakán vagy Csíkszentdomokoson hétvégén
szavazni arról, hogy számára nem húsba vágó kérdésben módosuljon-e a román
alkotmány? Ugyan!
A politika
iránt érdeklődő s így általában a szavazásokon nagyobb aktivitást mutató
társadalmi kisebbség jelentős része úgy fogta fel ezt az egészet, mint a
kormánypártok figyelemelterelő akcióját.
Az
Erdélyi Magyar Néppárt nevében Szilágyi Zsolt elnök a népszavazás
érvénytelenségének kihirdetése után hivatalos nyilatkozatban köszönte a népszavazáson
való részvételt azoknak erdélyi magyar polgároknak, éltek szavazati jogukkal.
A
dokumentum rámutatott arra, hogy a politikum a hivatalos nyilatkozatokon túl
nem mobilizált. „A forradalom óta eltelt szűk három évtized alatt Románia
választópolgárai most először nyilváníthattak véleményt valamilyen társadalmi
alapértékről. Mivel az országos, a parlamentben képviselettel rendelkező pártok
direkt zsákmányszerzési lehetőséget nem azonosítottak a népszavazás kapcsán, ehhez
mérten cselekedtek és maradtak inaktívak, s így a választóik sem érezték
magukénak a népszavazást.”
Az
is kétségtelen, hogy az érvénytelenséghez hozzájárulhatott, mint Szilágyi is
megerősíti, hogy a szavazólapot kézbe véve a választópolgár azt sem tudhatta,
miről szavaz, azon ugyanis csak annyi szerepelt, hogy egyetért-e az alkotmány
módosításával a parlament által elfogadott formában. De hogy miben áll ez a
módosítás, az nem szerepelt rajta. „A
részvételi kedvet ugyanakkor aláásta az is, hogy az egyébként rosszul feltett
kérdés kampányára eleinte rátelepedtek a kormánypártok, majd a brüsszeli
fenyegetések, és a közvélemény-kutatások előzetes mérései nyomán az utolsó
hetekben már nem mozgósítottak.”
Az
sem tagadható, hogy „Az erdélyi magyar
választók alacsony részvétele annak is betudható, hogy bár a történelmi
egyházak, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt a részvétel és az
igen szavazat mellett kampányoltak, az RMDSZ vezetői azonban ellentmondásos
üzeneteket fogalmaztak meg, ez pedig a választói kedv csökkenéséhez vezetett.”
Személyes
ismerőseim hozzáállása is tanulságos volt. Akadt közöttük olyan, a szó legklasszikusabb
értelmében vett jó ember, aki minden erejével a közösségi oldalakon a részvétel
ellen mozgósított, mivel ő a homoszexuálisok szemszögéből nézi a kérdéskomplexumot
a tőle megszokott empátiával és úgy véli, az örökbefogadott gyermeknek jobb két
azonos neművel élni, mint az árvaházban. Ő értelemszerűen híve a homoszexuális
házasodási jogának. Olyan emberről van szó, aki a klasszikus konzervatív értékek
jó részének híve, fontos neki a nemzeti önazonosság, elítéli a parazitizmust,
tisztán látja a vallások, szubkultúrák és az élősködés közötti összefüggéseket,
ennélfogva migránsokat sem akar Európában.
Nagyon
sokan a legkeményebb nemzeti oldal képviselői közül tét nélkülinek, sőt, a
kormányon lévő utódkommunista párt figyelemelterelési manőverének tekintették a
népszavast. Akár igazuk is lehet az utóbbi kérdésben, de ez egyszerűen mellékes.
(Mi is van a
háttérben?)
Egyik
csoport sem volt képes a kérdést a történelmi folyamatok szemszögéből szemlélni,
nem jut el a tudatukig, hogy az gender-lobbi mögött alighanem a világtörténelem
leggonoszabb, legembertelenebb, legtermészetellenesebb, leggátlástalanabb,
legerkölcstelenebb hatalmi góca húzódik meg, a politikai korrektség szépen hangzó
jelszava mögé bújt globális háttérhatalom, mely Európa nyugati felét kognitív
síkon rabul ejtette már. Olyan abszurd történeteket hallunk nap, mint nap
melyek térségünkben, mely a normalitás szigete ezidőtájt, egyszerűen elképzelhetetlenek
egyelőre. Egyelőre, mondom, mert gőzerővel dolgoznak a helyzet
megváltoztatásán.
Idézzük
csak fel Schmidt Mária örökbecsű tanulmányát arról, hogy miképpen kreálnak a Soros-félék[10]
maguknak közvéleményt: „Bontsd le a
határokat, hogy azok ne akadályozzák a mozgásodat. Bontsd le a nemzeti
szuverenitást, hogy az ott lakók, vagyis a helyiek érdekei ne hátráltassanak.
Vedd meg a szakértőket, pénzzel, ösztöndíjjal, díjjal, hírnévvel, elismeréssel,
hájpolással, kit, mivel kell és lehet. Nevezd őket szakértőknek,
függetleneknek, demokratának, nyitottaknak. Akadályozd meg, hogy
beszédhelyzetük kiderüljön, hogy szakmai alkalmatlanságuk napfényre kerüljön,
ahogy ez az általános felmelegedésre vonatkozó adatok másodszori, nyilvánvaló
és szervezett meghamísításának kipattanásakor történt. Vedd meg tehát a helyi
médiát, tv-t, rádiót, napi és hetilapokat, valamint az interneteseket, nevezd
őket is függetleneknek, és fizesd meg őket azért, hogy az általad meghatározott
célokért dolgozzanak. Díjazd és sztárold őket is. A Soros pénzzel kitömött
médiumok arról ismerszenek meg, határon innen és túl, hogy a régi lenini
taktikát követve mindig személyre támadnak. Sohasem az üggyel, az állításokkal,
a felvetésekkel vitatkoznak, azok cáfolatával nem fárasztják sem magukat, sem a
nagyérdeműt. Ők a személyeket félemlítik, és ha ez nem elég, semmisítik meg,
ezért újságírói, aktivistái a karaktergyilkosságok specialistái.
A Soros-féle civilnek nevezett szervezetek,
amiket szintén úri módon eltart, ugyancsak mind „függetlenek” és persze a
„szakértelem” letéteményesei. Előszeretettel hivatkoznak magukra illetve
egymásra „objektívként”is. Lelkesen és zokszó nélkül csatasorba állíthatóak
minden olyan alkalommal, minden olyan célért, amit a Soros birodalom számukra
kijelöl. Soros hatalma és példátlan befolyása ezekből a mindent behálózó
segédcsapatokból, ezekből a határokon átívelő hálózatokból áll. Őket mozgatja
szervezetten és koordináltan. Esetenként az USA külpolitikai érdekeivel
összhangban, esetenként azokkal ellentétesen, sokszor azokat kiszolgálva,
máskor a helyi vezetőkkel kötött időleges megállapodások mentén, de mindig
pontosan körülhatárolható busás anyagi haszon reményében. Végül is üzletember,
pontosabban olyan spekuláns, aki mások tönkretételével keres pénzt, halmoz fel
busás nyereséget. (…) Abban is sok, összehangolt
munka van, hogy Soros nevének említésekor a mai, fiatal generáció a nemes
célokért küzdő önzetlen emberbarátot látja, nem pedig azt a kíméletlen valutaspekulánst,
aki 1988-ban Franciaország legnagyobb bankját akarta
tönkretenni, majd megszerezni, 1992-ben pedig bedöntötte a brit fontot.”[11]
Az
offenzíva kőkeményen zajlik ebben a térségben is, és Orbán Viktort leszámítva
senki nem vette fel vele a küzdelmet nyílt sisakkal és határozottan. Márpedig
lassú víz partot mos. Az értelmiség körében iszonyú befolyása van a Soros-paradigma
szerint gondolkodóknak, legyen szó képzőművészetről, irodalomról, a színházi
világról, a médiáról vagy a társadalomtudományokról. Bedőlni a Soros-propagandának, részévé válni a
ballib elitnek egyszerre biztosítja az értelmiségi palánták számára kiválasztottság-tudatot,
a vélt szellemi felsőbbrendűség simogató érzését és azt a meggyőződést, hogy
mindemellett a jóságot, méltányosságot, emberiességet képviselik.
(Az EMI értékrendjének megfelelően az IGEN mellett kampányolt)
(Az azonos
neműek házasságától egy Orwellt megszégyenítő rémtörténetig)
Az
első lépés az azonos neműek házasodásának joga, ami jellemzően együtt jár a
gyermekek örökbefogadásának a jogával is.
Második
lépcső a társadalom mesterséges „érzékenyítése”, a homoszexuálisok
felülreprezentált szerepeltetése talk showk-ban, filmekben, színdarabokban. S
ha megállnának itt, még nem is lenne annyira vérlázító a manőver. De nem, már a
legkisebbeket is megfertőzik az abnormalitással, óvódákba járnak transzvesztiták,
kisgyermekeknek írnak olyan meséket, ahol azonos neműek, királyfiúk és
királylányok találnak egymásra, a legkeményebb eszközökkel lépnek fel ezzel
párhuzamosan azon törekvésekkel szemben, melyek annak a gondolatnak igyekeznek
érvényt szerezni, hogy a homoszexualitás lehet gyógyítható, mert e deviancia
nem feltétlenül született (mi több, nem is bizonyított, hogy született) lehet
tanult is és olyan emberek, aki valójában biszexuálisok, saját döntés
eredményeképpen lehetnek normálisak is.
S
akkor itt is van a harmadik lépcső, ami ellen már minden normális ember
ösztönszerűen tiltakozik. Nyugat-Európa meghatározó
országaiban, ha valaki ki meri mondani azt, ami evidens, hogy a homoszexualitás
egy természetellenes deviancia, ha úgy tetszik betegség, akkor az elvesztheti
munkahelyét, vagy akár társadalmi státuszát, rosszabb helyeken pedig, mint Kanadában,
Svédországban vagy Norvégiában az állam elveheti a gyermekét (!!!). Ami viszont
már a Ceausescu nevével fémjelzett rémkorszak emberellenes intézkedéseit is messze
meghaladó orwelli borzalom. Akinek van gyermeke, az aligha tud elképzelni,
embertelenebb, vérlázítóbb és szörnyűbb állami lépést, mint azt, hogy elvegyék
gyermekét azért, mert meri normálisnak nevelni.
Az
egész jelenségkörnek a legperverzebb és legembertelenebb megnyilvánulása a
gyermekek nemváltó műtéteinek engedélyezése, sőt, támogatása. Nagyobb nyilvánosságot
az az eset kapott, amikor egy leszbikus házaspár vetette alá nemváltó műtetnek
örökbefogadott fiúgyermekét. Nem tudom hány ember képes hitelt adni annak, hogy
ez a gyermek döntésének eredményeképpen történt. És egyébként is, ilyen súlyú
döntés lehet-e egy gyermekre bízni? Hogy ellenőrzi az állam, hogy a gyermek nem
a szülők rábeszéléseknek enged és teszi tönkre saját sorsát? A legalapvetőbb
emberi megfontolások alapján ki kellene mondani, hogy gyermekkorban senkin ne
lehessen nemváltó műtétet végrehajtani, éppen úgy, ahogy egy 12 év alatti
gyermekkel való szexuális aktus erőszaknak számít akkor is, ha a gyermek
beleegyezett, vagy horribile dictu ő kezdeményezte. S akkor nem szóltunk
azokról az elméleti síkú abberációkról, melyek tagadják a férfi és nő közötti
különbségeket s olyan esetekről, amikor eljárás indul tisztességben megőszült
professzorok ellen, azért, mert ezt az objektív igazságot le merik szögezni
hallgatóik előtt.
Teljesen
egyértelmű, hogy a globális háttérhatalom arra törekszik teljes nyíltsággal,
hogy az embereket fossza meg önazonosságuktól, beleértve nemcsak a vallási és
nemzeti dimenziót, de még a nemi önazonosságot is. Legyen minden megkérdőjelezhető,
legyen minden relativizálható, a fő, hogy az egyes egyén minél kiszolgáltatottabb
legyen.
Niemöller
egy totalitás hatalomra törő embertelen politikai erő terjeszkedését írja le
versében. Az a hatalom, mely épp most teszi élhetetlenné válogatott eszközökkel
sokszínű, soknemzetű, sokvallású Európánkat, mely az igazság, igazságossá,
méltányosság és kölcsönösség alapértékeire épül, a római jogból, a görög
filozófiából és keresztény morálból táplálkozva épp ily gátlástalanul terjeszkedik,
ezért írtam fennebb, hogy megfelelően olvasva e vers inkább arra intett, el
kell menni a népszavazásra és megállj parancsolni egyelőre legalább ebben a
kérdésben az abnormalitásnak, az önazonosságrombolásnak, az ember
elembertelenítésének.
Ebben
a történelmi folyamatban egy nagy lehetőség kínálkozott Románia számára, hogy
bebetonozza alkotmányos szinten, hogy ebben az országban a házasság egy férfi
és egy nő között köttetik. A választóközönség – sem a román, sem az erdélyi
magyar – nem fogta fel a tétet. Ettől még nem dőlt el a kérdés, Románában
egyhamar nem valószínű, hogy engedélyeznék az azonos neműek házasságát, s
egyhamar nem lehet olyan kreténségeket terjeszteni illetve egyeduralkodóvá
tenni, hogy nincs biológiai különbség férfi és nő között. De azért intő jel,
hogy már e térségben is akad ország – konkrétan Csehország - mely feladni
látszik e kérdésben az eddigi egészséges álláspontját ami a házasságot illeti.
Akárhogy
is legyen, e térség nem lesz a globalizmus könnyű prédája.
Borbély Zsolt Attila
A szöveg a Kapu számára készült, a hónap végén jelenik meg az októberi számban.
[1] A nyilatkozat olvasható a MPP hivatalos
honlapján (http://www.polgaripart.ro/hu/), lásd még ehhez:
https://magyaridok.hu/kulfold/romaniai-nepszavazas-a-magyar-polgari-part-az-igen-szavazatra-buzdit-3486797/
[2] Az EMNP sajtóosztályának
e-mailes körlevele.
[3] Lásd itt: http://www.maszol.ro/index.php/belfold/101688-porcsalmi-balint-nem-veszek-reszt-egy-ertelmetlen-kirekeszt-es-karos-nepszavazason
[4] A Bihar megyei RMDSZ a
legmegátalkodottabb, legnemzetellenesebb balliberális figurákat hívta meg az
elmúlt másfél évtizedben Nagyváradra, mételyezni az ott élő magyarok agyát. A
sor igen hosszú Medgyessy Pétertől, Gyurcsány Ferencen, Demszky Gáboron,
Újhelyi Istvánon át Kuncze Gáborig, hogy a csak legismertebbek közül említsünk
néhányat.
[5]
http://www.erdon.ro/szabo-odon-en-az-eletert-kampanyolok/4007839
[6]
http://www.maszol.ro/index.php/belfold/101890-szabo-odon-a-halalbuntetes-ellen-epp-ugy-ervelnek-mint-most-a-ferfi-es-n-hazassaga-mellett?fb_comment_id=2232155440131284_2232746790072149
[7] Már amennyiben elfogadjuk, hogy
a mai, magukat liberálisnak mondó demokráciák valóban liberálisak. Egyes
liberális szabadságjogokat, például a szólásszabadságot ugyanis nap, mint nap
lábbal tiporják, az eszközök változatosak a Facebook-cenzúrától a migránsokról
igazat írók bebörtönzéséig. De annak a liberális alapelvnek az érvényesülését
is brutálisan gátolják a muszlim hordák beengedésével, miszerint a „szabadságom
addig tart, amíg nem sérti a másik ember szabadságát”. Mesélhetnének a
betolakodók által állítólagos kihívó öltözködésük miatt brutálisan megvert európai
őshonos nők. S akkor nem szóltam arról a szintén liberális alapelvről, hogy az
állam gondoskodik polgárainak biztonságáról. Ma a liberalizmus nagyobb
dicsőségére még a gyilkosok nagy részét is visszaengedik a társdalomba, hadd
gyilkoljanak újra.
[8] A szöveg a balliberális
Transindexen jelent meg lásd http://plakatmagany.transindex.ro/marko-bela-ezuttal-nem-talalkozunk/
[9] Facebook bejegyzés 2018. október
6-án 21 óra 11 perckor
[10] „Soros félék” mondom, hiszen Soros
György „csak” az ideáltípusa a háttérhatalom akaratát kiszolgáló gátlástalan,
amorális pénzügyi spekulánsnak. Az európai kultúrához tartozó világot behálózó
szervezetei révén akkora hatalmat birtokol, amit köznapi ember elképzelni sem
tud. Képes rendszereket felforgatni, valutákat bedönteni, népek tudatát
jelentősen befolyásolni, tömegeket mozgatni. De szó sincs arról, hogy ő lenne
„az” irányító, ő nyilván szövetségben működik másokkal, akik kevésbé láthatóak.
[11] Lásd: http://latoszogblog.hu/blog/a_baloldal_sirasoja
No comments:
Post a Comment