Az érdekelvű pártpolitizálás erdélyi térhódítása

Kereken húsz éve, a Kapu 1998 június-júliusi dupla számában jelent meg az alábbi írás. 

Félelmetes, hogy két évtized elteltével is mennyi aktualitás van benne. Legfőképpen az, hogy az RMDSZ-t akkor is egy önérdek-vezérelt komprádor társaság vezette és ma is egy ilyen klikk van az élen. 

Itt a fő téma az, hogy Markó Béla problémát látott abban, hogy a Fidesz egy történelmi gesztussal egy erdélyi személyiséget javasolt egy maga által betöltendő közjogi pozícióba. És fogta magát, levelet írt a magyar parlament elnökének, hogy a Fidesz jelöltjét ne fogadja el a parlament, mert vele, Markó Bélával nem konzultáltak. 

Mintha legalábbis planetáris szintű konzultatív joga lenne az RMDSZ elnökének, ha bárhol bárki erdélyi származású embert bármilyen pozícióba megválasztanak.

Az alábbi írás ezt a konfliktust járja körbe.

(Szőcs Géza az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alakuló ülésén 2003 decemberében. Saját fotók.)





Az érdekelvű pártpolitizálás erdélyi térhódítása


1. Bevezető
A magyar politikai gondolkodás fokozott konszenzusorientáltságát legutóbb Körőssényi András igazolta meggyőzően egyik tanulmányában.[1] A konszenzus elvárásának intenzitása csak nő a kisebbségbe szakadt magyar nemzetrészek politikai érdekképviseleteivel szemben, míg a par excellence konzervatív táborban maga a kisebbségi pluralizmus létjogosultsága is megkérdőjeleződik időnként.
A “magasszintű” elvárások viszont egyre kevésbé teljesülnek. Vizsgálódásunkat az erdélyi magyar nemzetrészre szorítva meg kell állapítanunk, hogy jól érzékelhető folyamat az egységnek, mint önértéknek a devalválódása, párhuzamosan egy még sokkal aggasztóbb tendenciával: az értékelvű politika elértéktelenedésével és az érdekelvű pártpolitizálás térhódításával.
Az erdélyi magyar belső pluralizmus[2] a Neptun-gate-től[3] (1993 július) kezdve egyértelműen a klikkesedés, a rossz értelemben vett pragmatizmus és az individuál-centrikus érdekpolitizálás irányában mozdult el. Erről szólt a Nagy Benedek nevéhez fűződő, de minden jel szerint a háttérből irányított, Tőkés László elleni gátlástalan lejáratási hullám 1994 decemberében, erről az elnöki hatalom kiszélesítése a Markó Béla újraválasztását (1995 május) követően, a pozíciók, az anyagi támogatás és külföldi utak feudumként illetve lojalitás-ellenértékként osztogatása a „politikai vazallusoknak”, erről az 1996 elején a kormányra lépést előkészítő pszichológiai hadjárat a középgárda, a tagság és a szavazóbázis felé. Egyértelműen e tendencia uralta a kormányra lépés mikéntjét (a válságstáb menedzselte le az RMDSZ eddig legfontosabb politikai döntését, melyet az arra hivatott szerv, a Szövetségi Képviselők Tanácsa csak utólag, kész helyzet elé állítva legitimált) és ez szabja meg politikusaink kormányon belüli viselkedését is.
E jelenségkörnek egy kirívó példáját elemzem a továbbiakban. Szántszándékkal választottam egy olyan epizódot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség életéből, melynek utórezgései már nem érződnek, az esetet lényegében lezárta a tavaly őszi kongresszus[4], így könnyebb a problémakomplexumot higgadtan, érzelemmentesen elemezni. Másrészt azért esett választásom a múlt évi, Szőcs Géza, Markó Béla és Tőkés László nevéhez fűződő belső konfliktusra, mert ez mintegy villanófényben mutatja be az RMDSZ majd’ összes válságjelenségét: a Neptun-vonal fokozatos előretörését, a kétségbevonhatatlan erkölcsi integritású hajdani ellenállók periferizálásának tendenciáját és lejáratásának igyekezetét, a kicsinyes, klikkreszabott-horizontú politikai érdekmegfontolások diadalmaskodását a csak szólamszinten megjelenő egyetemes magyar értékelvek felett.

2. Politikai háttér
1993-1994-ben az imént vázolt negatív tendenciák dacára úgy tűnt, hogy az új struktúra és az autonomista program az RMDSZ meg fogja óvni a jövőben az RMDSZ attól, hogy bármiféle román politikai irányzat kiszolgálója legyen.
Az etnikai tisztogatással kapcsolatos 1993 tavaszi válságot a nagyváradi, második SZKT ülés megoldotta a tiszteletbeli elnök vitatott kijelentésének teljes felvállalásával.
A Neptun-gate[5] nagy hullámokat vert, publicisták sora nyilatkozott meg igencsak vitatható módon, de egyetlen hivatalos irányzat, platform, frakció vagy hivatalos testület sem vette védelmébe az erdélyi magyarság legitim szervezetének háta mögött egyezkedő politikusokat. Az ügyet lezáró SZKT nyilatkozat elítélte a neptuni tárgyalást, politikai hibának minősítve azt és javaslatokat tett a hasonló helyzetek elkerülésének érdekében. Az új struktúra tehát alkalmasnak bizonyult a belső válságok kezelésére.
A Nagy Benedek nevéhez fűződő Tőkés-ellenes puccskísérlet[6] azonban végletesen polarizálta az erőteret. S noha a Nagy Benedek-ügy is az autonomista szárny formális győzelmével végződött (az SZKT kizárta Nagy Benedeket az RMDSZ-ből, aki fellebbezett a kongresszushoz; a kongresszus Tőkés László enyhítési kérelmét figyelembe véve visszavette Nagy Benedeket az RMDSZ kötelékébe, de megvonta tőle a Szövetség belső döntéshozó testülete, az SZKT tagságát), az RMDSZ lezárt egy korszakot. Bármily nyilvánvalóan abszurd is volt Nagy Benedek részéről “hitelt adni” a Tőkés László “szekus múltjáról” szóló híradásoknak, a tiszteletbeli elnök elleni offenzíva azt sugallta: íme, az RMDSZ-ben mindent lehet, nincsenek olyan személyek, akiknek nevét ne lehetne méltatlanul sárral beverni.
Aggasztó volt a Markó-Takács-féle hivatalos vezetés reagálása is: Markó többhetes hallgatása az ügyben, Takácsék árulkodó szervezési bakija voltak az első egyértelmű jelei annak, hogy a saját megfogalmazásában “egyensúlypolitikát” képviselő szövetségi elnök és ügyvezető elnök Tőkés László presztízsveszteségére játszik ahelyett, hogy a szervezet érdekeit tartaná szem előtt.
 A kolozsvári, 1995 májusában megtartott IV. kongresszus kiteljesítette az autonómiaprogramot, de személyi döntéseiben megmaradt a brassói opciónál. Ismét Markó Bélát bízta meg a Szövetség program-végrehajtásának felügyeletével annak ellenére, hogy Markó brassói vállalásából semmi érdemit nem teljesített: nem készült el az erdélyi magyarság katasztere, nem zajlott le a belső választás s nem készültek el a Szövetség autonómia-statutumai. 
A rossz személyi döntés hamar megbosszulta magát. A szövetségi elnök egyre inkább közeledett a neptuni vonalhoz, míg az autonomistákat szisztematikusan háttérbe igyekezett szorítani. A hajdan a Kolozsvári Nyilatkozat ellen támadó Cs.Gyímesi Éva még a IV. kongresszus előtt (egyesek szerint közvetlen SZDSZ sugallatra)[7] kinevezést kapott az oktatási alelnöki pozícióba, az autonomista önépítkezést két éven át szabotáló, szintén SZDSZ-orientált, Magyari Nándor Lászlót átmentették egy, az általa korábban vezetett önkormányzati főosztállyal azonos funkciójú alapítvány élére, Borbély László 1996 februárjában fontos kampányfunkciót kap. Emellett az autonomista szárny háttérbe szorítását illusztrálására egyetlen árulkodó példát hoznék fel: a Dél Tirolba utazó szövetségi delegáció fizetett német-magyar tolmácsot vitt magával, csak azért, nehogy a német nyelvet anyanyelvi szinten uraló autonomisták (Patrubány Miklós, Bodó Barna, Borbély Imre) egyike helyet kapjon a küldöttségben. Ebben a politikai hangulatban értesül 1996. február 27-én Markó Béla arról, hogy Szőcs Gézát egy magyar közjogi funkcióba jelölték és jelölését a magyar parlament még aznap minden bizonnyal megerősíti.

3. A válság kibontakozása.

3.1. Markó Béla levele, láncreakció
Markó kellően körültekintő informálódás és feltehetően az ügy józan átgondolása nélkül (az idő szorításában) levelet intéz a magyar Országgyűlés elnökéhez. Faxüzenetében az RMDSZ elnöke a FIDESZ gesztusának üdvözlése helyett egyértelmű nemtetszésének ad hangot Szőcs Géza jelölésével kapcsolatban:
 Meglepődve hallottam, hogy a Hungária Közalapítvány Ellenőrző Testületébe úgy javasoltak egy erdélyi személyiséget, Szőcs Gézát a magyarországi parlamenti pártok, hogy erről az RMDSZ elnökének, vezetőségének tudomása nem volt, velünk erről semmiféle konzultáció nem történt.
Természetesen nem vitatom a pártok jogát a javaslattételre, ezt a törvény így is írja elő, de szeretném, tisztelt Elnök Úr, ha a frakcióvezetőket tájékoztatná, hogy sem a konkrét javaslattal, sem az eljárással nem érthetünk egyet (...)
Megtisztelőnek tartanánk, ha az Ellenőrző Testületbe egy általunk kijelölt személy bekerülhetne, és ha erre módot adnának, nyilván meg is tennénk a megfelelő javaslatot.
Markó levele közjogi abszurditásánál fogva nem befolyásolja az Országgyűlés tagjait, akik 1996. február 27-én este 233 igen 3 nem szavazattal, 27 tartózkodással mellett jóváhagyják Szőcs Géza jelölését az ellenőrző testületbe. Az esettel nagyjából egyidőben[8] ad Markó Béla a neptunos Borbély Lászlónak mandátumot a román pártokkal való intézményes kapcsolattartásra az 1996-os helyhatósági kampány során. A két lépést Tőkés László sem hagyja szó nélkül.
Az RMDSZ február 20.-i Tájékoztatójából megrökönyödéssel értesültem arról, hogy Borbély László képviselőnek megbízást adtál a SZEH, a kampánystáb és a román pártok közötti kapcsolattartás biztosítására.- írja Markó Bélához címzett levelében, melyet később az SZKT-val is ismertetett.
Az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a továbbiakban a neptuni örökség negatív hatásait elemzi, majd leszögezi “említett intézkedéseddel “kecskére bíztad a káposztát”. Borbély Lászlónak éppen a román hatalommal és a román politikai pártokkal való kapcsolattartásra szóló megbízatását elfogadhatatlannak tartom. Az eset fonáksága még kirívóbb, ha figyelembe vesszük, hogy ezzel szinte egyidőben hivatalos formában emeltél kifogást a magyar Országgyűlésnél Szőcs Géza költő, volt szenátor jelölése ellen a Duna Televízió Ellenőrző Bizottságába.
Hogy is van ez? A neptun-vonalnak szabad utat engedünk, s a hiteles erdélyi magyar politizálást letörjük? Ez volna a Szövetségi elnök preferenciája?  Aligha hihetem.
Közvetlenül a neptuni események és azt 1993. szeptemberi SZKT után nekem személy szerint ígéretet tettél, hogy nem fogsz komoly megbízatásokat adni a PER-akciósorozatban súlyosan kompromittálódott személyeknek.”
Belép a tehát képbe egy másik probléma is, melyre a bevezetőben már utaltam: a nacionál-kommunista, Iliescu-féle hatalommal az erdélyi magyarság legitim szervezetének mellőzésével alkudozók, a neptunisták pozíciónyerése - a Szövetségi Elnök jóvoltából. Éles különbséget kell ugyanis tenni aközött, hogy e személyek kollektív és a Neptun-ügyben véleményt nem nyilvánított testületek bizalmából maradnak vagy kerülnek pozícióba (mint ahogy Frunda György, Borbély László és Tokay György megőrizték a parlamenti frakciók többségének bizalmából élvezett funkcióikat) vagy pedig a Neptun-gate-t személyesen is elítélő Markó Béla ad valamely reprezentánsuknak mandátumot egy fontos kérdésben.
A FIDESZ-Szőcs Géza szál pedig tovább bogozódik: az absztrakt - tehát vitatható tartalmú - nemzeti értékek sérülésén túl, szűken vett külpolitikai szempontból is egyértelmű baklövést az RMDSZ vezetése azzal súlyosbította, hogy igen barátságtalan gesztussal lemondja a közelgő FIDESZ-RMDSZ csúcstalálkozót. Ezen belül is a hivatalos és sok esetben kötelező protokoll világában nem túl járatos Takács Csaba (Ügyvezető Elnök, az RMDSZ második embere) a magyar-magyar diplomáciában és különösképpen a mindig is felhőtlen FIDESZ-RMDSZ viszonyban példátlan hangvételű levelet intézett Orbán Viktorhoz, melyben a FIDESZ gesztusát “megtorlandó” mondja le a kilátásba helyezett kolozsvári találkozót. A kurta-furcsa szöveg terjedelme megengedi, hogy teljes egészében idézzem:
Tisztelt Elnök Úr,
Az utóbbi napokban történtek miatt, amelynek lényegét a magyarországi pártok és az RMDSZ eddig általánosan elfogadott és alkalmazott konzultációs gyakorlatától való eltérésben látom, és amelyekkel kapcsolatban megítélésem szerint, kívánatos lett volna előzetes, de legalább utólagos kapcsolatfelvétel Ön és az RMDSZ szövetségi elnöke és az ügyvezető elnökség között, a javasolt kolozsvári találkozót az ügyvezető elnökkel és az Önkormányzati főosztállyal egy későbbi időpontban látom célszerűnek.
Üdvözlettel, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, Kolozsvár, 1996. február 29.”
Markó Béla megismétli e barátságtalan gesztust, ő is lemondja a Marosvásárhelyre tervezett találkozót, de betartja a diplomácia szabályait, többször kifejezi sajnálkozását a legutóbbi konfliktus miatt (s főleg nem erre való hivatkozással mondja le a találkozót, hanem azért, mert  “Bukarestben kell tartózkodnia” a kérdéses időpontban), melynek oka  az RMDSZ helyzetének téves megítélése vagy valamiféle súlyos félretájékoztatás” (Markó Béla levele Orbán Viktorhoz, 1996. március 1.) Markó Béla - szándékosan vagy nem, de - igen félreérthetően fogalmaz. Az eset ugyanis leegyszerűsítve valóban “az RMDSZ szerepének téves megítélésről” szól, arról, hogy Markó Béla úgy ítélte, hogy a szervezet beleszólhat egy olyan ügybe, ami evidensen kívül esik mind a formális, mind pedig a “természetjogilag” megalapozható informális hatáskörén. Más részről pedig közrejátszhatott a “félretájékoztatás” is, amennyiben Markó Bélának 1996. február 27.-én reggel azt közvetítették, hogy az RMDSZ-t megillető helyre delegálta egy magyar párt Szőcs Gézát. A szöveg viszont az addigi hivatalos RMDSZ álláspont szemüvegén keresztül is olvasható, miszerint a FIDESZ ítélte meg tévesen az RMDSZ helyzetét, mikor nem konzultált a jelölést megelőzően és a FIDESZ-t tájékoztatták félre Szőcs Géza személye kapcsán azok, akiknél érdeklődtek az ügyében (név szerint, mint a következőkben kiderül, Tőkés László és Tempfli József püspökök)
Orbán Viktor válaszlevelében tisztán és világosan végigvezeti azt a gondolatmenetet, mely később a kérdést megtárgyaló SZKT-ülésen a különböző autonomista politikusok érvelésének lényegét képezi[9]:  felhívja a figyelmet arra, hogy a kérdéses testületbe csak magyarországi pártok jelölhetnek tagokat, beszámoltatási joggal azonban nem rendelkeznek, tehát a tárgyalt konkrét esetben Szőcs Géza sem a FIDESZ-t, sem az RMDSZ-t nem képviseli (ezutóbbi variáns persze szóba sem került, amíg Markó Béláék tiltakozása meg nem jelent) hanem saját politikai értékelveit. A Orbán aláhúzza azt is, hogy a “FIDESZ volt az egyetlen parlamenti párt, amely az őt megillető jelölési jogot arra használta fel, hogy a határon túli magyarság egy köztiszteletnek örvendő képviselőjét kérte fel - saját holdudvarába tartozó szakértője helyett - a tisztség betöltésére. Tette ezt a legbecsületesebb szándéktól vezérelve, amiért ugyan elismerést nem vár el senkitől, de azt sem, hogy mindezért támadás éri”. Rámutat arra is, hogy a konzultálás hiányának vádja sem áll meg, hiszen a jelöléskor birtokukban volt Tempfli József nagyváradi katolikus püspöknek és Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének a jelölendő konkrét személlyel kapcsolatos pozitív véleményezése. Orbán Viktor a továbbiakban kitér az RMDSZ elnöke által Gál Zoltánnak írott levél káros hatására, az ellenőrző testület kibővítésére vonatkozó RMDSZ-es javaslatra, (ami törvénymódosítást igényel ugyan, de a FIDESZ ezt támogatná) s azzal fejezi be, hogy az RMDSZ vezetőiben nem a FIDESZ jelölése, hanem az SZDSZ-MSZP kormány külpolitikája kellene aggodalmat keltsen.[10]
Tabajdi Csaba, akinek az RMDSZ közvélekedése az ügy kipattintását tulajdonítja,[11] 1996. február 29.-én, az Országgyűlés média-albizottságának ülésén - az MTI tudósítása szerint - kijelentette: a magyar Országgyűlés alapelvet sértett akkor, amikor egyeztetés nélkül, az RMDSZ tiltakozása ellenére megszavazta Szőcs Géza tagságát a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának ellenőrző testületébe.


3.2. Támadás sorozat Szőcs Géza ellen pénzügyi vonalon, az RMDSZ frakció ülése, az elmaradt FIDESZ-RMDSZ találkozó létrejötte
Március 4.-én a marosvásárhelyi Népújság közli Sütő András és Ábrahám Dezső “beszámolóit” a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány[12] ügyéről. Ebben egybehangzólag állítják, hogy Szőcs Géza nem számolt el a kuratórium által kiutalt 13 millió forinttal. Az ügynek pikantériája, hogy egy “felmelegített”, mesterségesen kreált problémát tálal félinformációkkal. Az NTA-tól “felvett” pénzek kapcsán már 1993 nyarán, majd 1994-ben is indult offenzíva Szőcs Géza ellen, aki minden alkalommal elmondta: egyrészt elszámolt a pénzzel, csak bizonylatait Ábrahám Dezső “elsüllyesztette”, másrészt az NTA irányában elszámolásra nem is volt kötelezett, hiszen az elszámolási kötelezettség a céladományt folyósító intézménnyel szemben áll csak fenn.
Szőcs Géza több ízben ismét rámutat az egész lejáratási kampány mondvacsináltságára.  Későbbi elmondása szerint 1996. februárjában megfenyegették, hogy ha nem lép vissza a jelöléstől, tönkreteszik[13].
A ügyet természetszerűleg felkapta a román sajtó is[14], ami különösképpen felveti a támadást megindítók felelősségét. 
Az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakcióinak együttes ülésén megtárgyalják a Markó-Fidesz konfliktust. András Imre előterjeszt egy állásfoglalást, mely üdvözli, hogy a FIDESZ Trianon óta először egy határon túli személyiséget javasol egy magyarországi közjogi funkcióba. Az RMDSZ honatyák nagy többséggel leszavazzák az indítványt (4 igen és 4 tartózkodás mellett) és támogatásukról biztosítják Markó Bélát.

1996 március 8.-án Markó Béla mégis sort kerít a FIDESZ-szel való találkozóra, melyen részt vesz Takács Csaba is. “Tisztázódik a félreértés”. A felek megegyeznek abban, ami kezdettől fogva nyilvánvaló lehetett volna: hogy a FIDESZ jelölésébe nem szólhat bele az RMDSZ és fordítva: az RMDSZ-nek megvan a maga helye a DUNA tévét működtető közalapítvány kuratóriumában és oda azt delegálhat, akit akar. Szőcs Géza pedig, mint azt már Orbán Viktor levele is leszögezte, nem az RMDSZ-t és nem is a FIDESZ-t képviseli az ellenőrző testületben, hanem a saját értékelveit.[15]

3.3. Az SZKT csíkszeredai ülése, 1996. március 9-10.
Az RMDSZ felső vezetésének szintjén is artikulálódó belső válságot ezúttal ismét egy SZKT-ülés lett volna hivatott lezárni. A testület több lényeges kérdés megtárgyalása után “politikai vitanapot tartott” (mint utólag Tőkés László értékelte az SZKT-n történteket), de mivel a küldöttek fokozatosan elszivárogtak, konkrét döntést nem hozott. A zárt ülésen elhangzott érvelések nagy része az ülés után interjúk formájában a sajtóban is megjelent.
Az egyik oldal, jelesül a FIDESZ-szel szimpatizáló és Szőcs Gézát támogató irányzat, mely szinte értelemszerűen az autonomisták kemény magjából verbuválódott azt vetette az RMDSZ vezetés szemére, hogy belső politikai preferenciáinak kifejeződése, (mely “preferenciák” eleve összeegyeztethetetlenek egy önállóságra törekvő nemzetrész érték- és érdekrendszerével), immár külső viszonylatban is komoly károkat okoz a Szövetségnek. Azzal, hogy Markó Béla olyan kérdésben nyilatkozott meg, ami nem tartozott a kompetenciakörébe s ráadásul a Magyar Országgyűlés elnökének irányában fejezte ki, sem formál-jogilag, sem szokásrendileg komolyan nem vehető igényét (miszerint az RMDSZ-szel kell konzultáljon egy magyar párt a saját szakértői helyének betöltésekor) az RMDSZ-t a komolytalanság színében tüntette fel. Toró T. Tibor azt is kiemelte, hogy ezzel az RMDSZ-nek ki nem mondott, de ultima ratioként a rá tartozó ügyekben “működőképesnek” remélt “informális vétójogát” járatta le a szövetségi elnök. A Reform Tömörülés elnöke az egyszeri juhász példáját hozta fel, aki farkast kiáltott, anélkül, hogy erre oka lett volna s pórul járt, midőn a veszély bekövetkeztekor már senki sem nem vette komolyan.[16] (Az RMDSZ-szel is hasonló történt: hiába nyilvánított egyértelműen véleményt az alapszerződés ügyében, azt az anyaországi külpolitikai vezetés a legcsekélyebb mértékig sem vette figyelembe.) [17]
A másik oldal úgy fogta fel az egyes kérdések felvetését, mint a Szövetség elnöke ellen intézett koncentrált támadást. E látszatot némileg erősítette a Csík széki RMDSZ interpellációja, melyben a kérdező felelősségre vonta Markó Bélát, hogy milyen alapon avatkozott be egy Hargita megyei ügybe, ráadásul az illegitim módon, az illetékes fórumot megkerülve eljáró RMDSZ-parlamenterek (Hajdú Gábor szenátor és Nagy Benedek képviselő) oldalán. Markó egyébként kereken letagadta azt, hogy bármiféle szerepe is lett volna a “gáz-ügyben”, ami nem kis riadalmat keltett a csíki küldöttek körében, hiszen erre - eléggé el nem ítélhető módon - nem lévén felkészülve, semmiféle konkrét bizonyítékkal nem rendelkeztek. Tény, hogy a csíkszeredai ülésen elhangzott bírálatok újszerű élményt jelenthettek Markó Bélának és a körülötte csoportosulóknak, mivel Borbély Imre nyílt levelében foglaltakat leszámítva eladdig senki nem fogalmazott meg nyilvánosan az elnökkel szemben éles bírálatot. Feltehetőleg ez is közrejátszhatott abban, hogy a Markó-hívek úgy reagálták le a történteket, mintha nem egy elvi ügyben vitatkozott volna az SZKT, hanem személyi ellentétek és torzsalkodások mentén sorakozott volna fel ismét a két tábor az RMDSZ politizálás legfőbb színterén, a Szövetségi Képviselők Tanácsában.
Az ülés utólagos értékelése is ennek megfelelően oszlott meg. Tőkés László szerint “ Csíkszeredában az utóbbi időszak egyik legsikeresebb és legtartalmasabb SZKT-ülésére került sor.” A tiszteletbeli elnök közleménye sora veszi megemlítés szintjén az SZKT fontosabb határozatait, majd a második, átvitatkozott, de konkrét eredményt nem szülő nappal kapcsolatban leszögezi: “a Képviselő Tanács eddigi története során ez alkalommal első ízben tartott politikai vitanapot(kiemelések az eredeti szövegben)”. Tőkés László értékelte, hogy “Markó Béla elnök nyíltan beismerte, hogy hibázott” valamint azt, hogy “hajlandó volt tisztázni a FIDESZ-MPP erdélyi körúton levő küldöttségével és Orbán Viktor elnökkel a legfőbb félreértéseket.” Az SZKT-n elhangzottak fényében Tőkés László vélelmezi, hogy a Képviselő Tanács, ha nem válik szavazóképtelenné, elfogadja két frakciójának állásfoglalását, melyben elismerésüket fejezik ki a FIDESZ gesztusa iránt. Ugyanakkor sürgeti a parlamenti frakciót, hogy “mihamarabb változtasson sajnálatos, mind a magyar országgyűlést, mind a FIDESZ-MPP-t sértő nyilatkozatán.” (Mellyel támogatta Markó által immár hibaként elismert szövetségi elnöki levelet.)
Márton Árpád képviselő, Bucur Ildikó SZKT-tag valamint Szabó Károly szenátor ezzel szemben úgy vélték, hogy a “radikális” szárny nem tud belenyugodni abba, hogy nem az ő képviselőjük került az RMDSZ elnöki székébe, és pozicióorientált támadássorozataik egyik epizódja volt csak mindaz, ami Csíkszeredába történt.

3.4. A Reform Tömörülés állásfoglalása[18]
A Reform Tömörülés, mint az RMDSZ nemzeti liberális platformja, a FIDESZ-nek mintegy erdélyi megfelelője[19] igencsak érintett volt az ügyben, annál is inkább, hogy a vita központjában a platform tiszteletbeli elnöke, Szőcs Géza állt. A nyilvánvaló érintettség dacára, úgy vélem, az RT nyilatkozat helyzetértékelése több mint egy év távlatából is megállja a helyét.
Az állásfoglalás leszögezi, hogy a hivatalos RMDSZ vezetés reagálása Szőcs Géza jelölőse kapcsán indokolatlan és érthetetlen, mivel a természetes reakció a FIDESZ-MPP gesztusának egyértelmű üdvözlése lett volna, ami a magyar Országgyűlés “többi nemzetben gondolkodó pártját” is “hasonló lépésre ösztönözhette volna”. Az állásfoglalás a továbbiakban kiemeli, hogy sajnálatos és tragikus “hogy a Szövetségben továbbra is folytatódik a kommunista rendszer hajdani ellenállóinak, közösségünk hiteles személyiségeinek a politikai közéletből való kiszorítására irányuló törekvés, párhuzamosan a Neptun nevével fémjelzett, “helyzetben gondolkodó”, hatalomorientált politikai képviselőinek favorizálásával.” Az RT  szerint ez a gyakorlat együtt jár olyan megnyilatkozásokkal, melyek “felmérhetetlen külpolitikai károkat okoznak az RMDSZ-nek, erkölcsi hitelvesztést az erdélyi magyarságnak és komoly belpolitikai hátrányt a határon túli magyarság ügyét legkövetkezetesebben felvállaló FIDESZ-nek”. Az ügynek etikai dimenziója is van, állítja a Reform Tömörülés, melyet az ad meg, hogy “a kialakult belső konfliktushelyzet kezelését célzó, a nyilvánosság előtt zajló vitában a politikai érvek ütköztetése helyett platformunk tiszteletbeli elnöke, Szőcs Géza személye ellen irányuló rágalomhadjárat újraindítását tette lehetővé.” A nem véletlenül március 15-i keltezésű platform-állásfoglalás a Szövetség vezetői által megteendő, további reparatív gesztusok igényének kinyilvánításával zárul.

3.5. Az Operatív Tanács ülése
Mivel az Operatív Tanács ülései nem nyilvánosak, a továbbiakban az elfogadott nyilatkozat elemzésére vállalkozhatom csak. A nyilatkozatban foglaltak egyértelműen tanúsítják azt, ami egyértelműen csak a kormánytárgyalások ügyében megtartott ülésen vált nyilvánvalóvá és publikussá, tételesen azt, hogy Tőkés László voltaképpen egyedül van e testületben, s a Tanács többi része Markó Bélát támogatja[20], attól függetlenül, hogy éppen szabályosan jár el vagy sem.[21]
A nyilatkozat leszögezi, hogy a helyzet nem válságos, visszautasítja a “szövetség fő tisztségviselőit” ért “méltatlan, botránykeltő és lejárató támadásokat”. Arról sajnos nem szól, hogy mely támadásokra gondoltak a megszövegezők. (Amikor pedig Markó Bélának egyenesen feltették a kérdést, hogy mire vonatkozik ez a mondat, érdemben annyit válaszolt, hogy Tőkés László megnyilatkozásait nem sorolja az imént minősített támadások közé - ezzel viszont voltaképpen csak növelte a mondat talányosságát.)[22] Ekkor ugyanis a már ismertetett, az SZKT-n elhangzott és dokumentumokkal kellően alá nem támasztott interpellációt leszámítva semmiféle olyan támadás nem érte a Szövetség vezetőit, melyet az előbb idézett jelzőkkel lehetne illetni. Ebben az időszakban Szőcs Géza lejáratása folyt a román és a magyar nyelvű sajtóban gőzerővel, ő viszont 1993 januárja óta nem RMDSZ tisztségviselő, s egyébként sem valószínű, hogy az O.T. védelmébe venné Szőcs Gézát, aki ellen minden jel szerint éppen az O.T. meghatározó személyisége, Markó Béla folytat hadjáratot.
Az O.T. helyben hagyja az SZKT által javasolt megoldást a Szőcs Gézát ért vádak ügyében, tételesen, hogy a Szövetségi Ellenőrző Bizottság - miként maga a megvádolt is kérte - járjon el az ügyben.
A nyilatkozat a FIDESZ jelölésének problémáját nem érinti, a kérdést a Tanács feltehetőleg lezártnak tekintette a Markó-Orbán találkozóval, és azzal, hogy a szövetségi elnök elismerte, hogy hibázott az ügyben.
A Borbély László kinevezésével kapcsolatos ügyben a Tanács pusztán annyit látott jónak közzétenni, hogy felkérésére a “szövetségi elnök újabb intézkedéseket foganatosít.

4. Motivációs háttér
Az SZKT gyűléséig kikristályosodott “hivatalos álláspontot” (miszerint Szőcs Gézát a tisztázatlan anyagi jellegű ügyek teszik alkalmatlanná az Ellenőrző Testületi tagságra) nem tekinthetjük autentikusnak, mivel mondvacsináltsága konkrétan tetten érhető. A szövetségi elnöki a kudarcba és nevetségességbe fulladt tiltakozást követően, mikor még feltehetően nem volt idő végiggondolni az akció ideológiai megalapozását, Markó Béla még a következőképpen nyilatkozott: “Ami a személyt illeti, Szőcs Géza személyét, el kell mondanom, hogy az utóbbi időben is a Duna Televízióban vagy közvetve többször is élesen bírálta az RMDSZ-t, az RMDSZ magatartását, tehát ilyen szempontból volt kifogásunk.” (Radio Sonic, 21 h 21’, 1996. február 28(!)). Sejthető volt, hogy az RMDSZ-vezetés ügyesebb megalapozás után kell nézzen, mivel e vád azon túl, hogy nem igaz[23], nem is elégséges. Az 1996. március 9.-i keltezésű, Tőkés Lászlónak címzett levélben már felmerül egy sokkal ügyesebb motívum, az anyagi visszaélés vádja, ami azon túl, hogy nehezebben cáfolható, mint az előbbi - fogalmazzunk finoman - valóság-módosítás, valamennyire legalább összefüggésben van azzal tisztséggel, melyre Szőcs Gézát javasolták. Az RMDSZ vezetés a továbbiakban természetszerűleg kitart ballépésének ezutóbbi eszmei megalapozása  mellett.
Megítélésem szerint személyes motívumok (szakmai féltékenység, egyéni hiúság) valamint a Szövetség belső erőterében Szőcs Géza presztízsnövekedésével esetleg bekövetkező egyensúlyeltolódás egyaránt motiválta a szövetségi elnök lépését. Ehhez még hozzáadódhat az, amit Szőcs Géza állít:[24] az RMDSZ omnikompetenciára való törekvése - ellenőrzés alá vonni minden fórumot, amit csak lehet, s tönkretenni azt, amit nem sikerül ellenőrzés alá vonni.

5. Következtetések
Az 1993-1995-ös periódus az RMDSZ történetében - az önálló magyar politizálás szemszögéből - “kegyelmi állapotnak” tekinthető annak ellenére, ebbe a korszakba “beleesett” a Neptun-gate valamint a Nagy Benedek-ügy. Kegyelmi állapotnak nevezem ezt a periódust, mivel valamelyest működtek a belső demokrácia intézményei, volt az SZKT-nak valamiféle tekintélye (akkor meggyőződésem szerint nem lehetett volna megszervezni ilyen utólagos sikerrel - az illegitim módon eljáró O.T. azzal, hogy 3 ellenszavazattal és két tartózkodás mellett szabad kezet kapott, egyben utólagosan is felmentést nyert - a kormányra lépés puccsát). A brassói kongresszus által szabott határidőket nem teljesítette a Szövetség vezetése, de sorban álltak fel belső demokráciánk intézményei, lassan, de biztosan elkészültek az erdélyi magyar belső önrendelkezés főbb dokumentumai. Ezt a fejlődést megakasztotta Markó Béla totális kolozsvári győzelme 1995 májusában: világossá vált, hogy az RMDSZ derékhad attól függetlenül támogatja az elnököt[25], hogy az teljesíti a kongresszus által megszabott feladatokat vagy nem. A Neptun-gate és a Nagy Benedek-ügy megosztotta ugyan a Szövetséget, de mindkettő esetében - a szavazati arányokban is kifejeződve - jelent volt a csoport-szavazás mellett a józan, erkölcsi alapú mérlegelés is. Ennek eltűnését jelzi Markó Béla levelének elsöprő támogatása az RMDSZ parlamentereinek körében valamint az SZKT nagy részének reakciója a szövetségi elnök bírálatára. Mindez akár a későbbi, Frunda elnökjelöltté választásánál és a kormányra-lépés ügyében való döntésnél is megjelenült, a józan mérlegelést félresöprő szavazógép-mentalitás előképének is tekinthető.
Mindemellett nem elhanyagolható a problémakomplexum egy másik, elsősorban szimbolikus vonatkozása. A FIDESZ gesztusa történelmi dimenziójának érzékeltetésére Trianonig kell visszamenjünk időben. Az 1920-as békediktátumnak köszönhető ugyanis, hogy a magyarság önsorsalakító politikai akarattal és képességgel rendelkező részei öt országban szétszórva kell megtalálják a közös hangot, amennyiben nem akarnak a nemzet teljes széteséséhez vezető centrifugális pályára állni. Ilymódon a nemzetpolitika, nemzetépítés stb. közkeletű politológiai kategóriái a magyarság esetében nem a magyar állam által integrált tíz millió állampolgár patriotizmusának szinten tartását, közös mintaadást, az állampolgári szolidaritás fejlesztését jelenti elsősorban, hanem olyan cselekvési program megfogalmazását, mely megtalálja a kétségtelenül szűk történelmi mozgástérben a magyar reintegráció módozatait legalább szellemi síkon. Egy ilyen vízió már megfogalmazódott a Kelet Európai Népcsoport Fórum keretében valamint kidolgozást nyert ennek szellemi örököse, a SMIKK-Interconfessio műhelyében, majd a Magyarok Világszövetségének keretében: a határon túli magyar nemzetrészek belső választásokon hozzák létre a maguk legitim képviseleti szerveiket, a kisebbségi magyar “miniparlamenteket”, majd ezek delegálhatják képviselőiket egy Összmagyar Testületbe, mely lehet akár Felsőház, akár a Magyar Országgyűlés mellett működő és jól meghatározott döntési kompetenciával rendelkező állandó bizottság.
Erre, vagyis a Kárpát medencei magyarság politikai akaratának legitim és intézményes kifejezésére 1989 adott esélyt. Trianon óta először él valamennyi magyar nemzetrész nyugati típusú demokráciában s ha az egyes országokban uralkodó viszonyok el is térnek sokban a demokrácia eszményképétől, semmiféle alkotmány- vagy nemzetközi jogi akadálya nincs az imént vázolt képviseleti mega-struktúra létrehozásának. Addig is viszont, amíg ez létrejön, óriási a jelentősége azon kezdeményezéseknek, melyek a határokon átívelve a magyar összetartozást jelenítik meg szimbolikus síkon.
Ebből a perspektívából volt korszakalkotó a FIDESZ gesztusa éppen a millenium évében. Ha az RMDSZ vezetői felül tudtak volna emelkedni kicsinyes torzsalkodásaikon és képesek lettek volna tágabb, nemzetpolitikai összefüggésekben elemezni a helyzetet, s üdvözlik e történelmi kezdeményezést, ez hatalmas kisugárzású bizonyítéka lett volna annak, hogy lehetséges ideológiai és klikkérdekeken felülemelkedve áthidalni a ránk kényszerített határokat, lehetséges létrehozni értékelvű magyar politikai konszenzust.

Felhasznált irodalom

Az RMDSZ Ideiglenes Intézô Bizottságának kiáltványa - 1989 dec 25 In. Magyar Kisebbség 1995/1
Cs Gyímesi Éva röplapja In.: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. Kongresszusa, szerk. Varga Gábor, kiadó: RMDSZ Bihar megyei szervezete, 199o
Az RMDSZ nagyváradi kongresszusának jegyzőkönyve Uo.
Az RMDSZ Nagyváradon elfogadott programja Uo.
Az RMDSZ Nagyváradon elfogadott alapszabályzata Uo.
Az RMDSZ második kongresszusa - dokumentumgyűjtemény (Kisebbségi és Jelenkortörténeti Dokumentációs Tár - Szeged, JATE - továbbiakban KJDT)
Borbély Imre: Merre vigyük végzetünk, Hitel, 1991/8
A Szabadelvű Kör Szándéknyilatkozata (kézirat, KJDT)
Vázlat a Szabadelvű Kör programjához (kézirat, KJDT)
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés programnyilatkozta (kézirat, KJDT)
Székely István: A posztkommunista baloldal (kézirat, KJDT)
A Szabadelvű Kör Országos Programadó Gyűlésének Záróközleménye (kézirat, KJDT)
A Szabadelvű Kör programelvei (kézirat, KJDT)
A Reform Tömörülés szándéknyilatkozata (kézirat, KJDT)
Cs.Gyímesi Éva: Részérdekek-összérdek. A törpeség átkai (kézirat, KJDT)
Toró T. Tibor: Platformok és/vagy egység (kézirat, KJDT)
Az RMDSZ nyilatkozata a nemzeti kérdésrôl (A Kolozsvári Nyilatkozat), In.: Magyar Kisebbség 1995/1
Eskütétel az önrendelkezésre Uo.
Borbély Imre- András Imre: Pszichoterror a román parlamentben, 1992. november 2.
Fey László: Kongresszus elôtt (Szabadság, 1993. január 6.)
Szilágyi N. Sándor: Csöndes töprengés - fogyó reménységgel (Köztársaság, 1992/25; Szabadság, 1992. november 13., Romániai Magyar Szó, 1992. november 15.)
Kántor Erzsébet: Hozzászólás SZ.N.S cikkéhez (Köztársaság, 1992/33)
Cs.Gyímesi Éva: Új kollektivizmus avagy a nemzet iránti szeretet (Szabadság, 1992. november 19.; rövidített változat: Erdélyi Napló, 1992. november 26., Magyar Nemzet, 1992 december 18., további rövidítésekkel közölte az Új Magyarország, 1992. december 17.)
Cs.Gyímesi Éva: Mi történt a forradalommal? (Szabadság, 1992. december 15., valamint Ma sincs igazság Mátyás városában címmel: Magyar Hírlap 1992. december 18.)
Mester Zsolt: Nem csak kenyérrel él az ember - Válasz Cs. Gyímesi Éva Új kollektivizmus. c. cikkére (Erdélyi Napló, 1992. december 24)
Magyarság és Európa, Évkönyv 1992, A magyarság életét befolyásoló politikai, gazdasági és kulturális események a környező országokban., szerk. Nahimi Péter, kiadó: Interetnica Alapítvány 
Cs.Gyímesi Éva: Érvek és mentségek (viszontválasz) (Erdélyi Napló, 1993. január 7.)
Csutak István: Négyis számolva és tovább (Romániai Magyar Szó 1993. január 12.)
Felhívás a nyílt párbeszédre (fontosabb aláírók: Cs.Gyímesi Éva, Fodor Sándor, Eckstein Kovács Péter, Szilágy N. Sándor, Balla Zsófia, Fey László, Magyari Nándor László, Bányai Péter)
Cs.Gyímesi Éva: Kereszténység  - nemzet - liberalizmus (Szabadság, 1992. december 16, A Hét, 1993. január 8., Köztársaság, 1993/5, Vigília 1993/2)
Cs.Gyímesi Éva: Félszárnyú madár. Az autonómia-program egyoldalúsága (Szabadság, 1993. január 6.)
Az RMDSZ III Kongresszusa vitáinak szerkesztett változata, In. RMDSZ III Kongresszus, fel.szerk. Bodó Barna, Somai József, fel.kiadó: Takács Csaba
Az RMDSZ III. Kongresszusának határozatai In. RMDSZ Közlöny, 1993/1.
Az RMDSZ brassói kongresszusa által elfogadott alapszabályzata, 1993/1
A Szövetségi Képviselők Tanácsának frakciói RMDSZ Közlöny, 1993/3
Az RMDSZ brassói kongresszusa által elfogadott program RMDSZ Közlöny, 1993/4
Szász János: Néhány tanulság és egy vallomás, Romániai Magyar Szó, 1993. március 24.
Sütô András: Levél Szász Jánosnak egy vélemény tagadásának ügyében, Romániai Magyar Szó, 1993. április 4.
Bíró Béla: Az elfogultság szárnyasoltára, Romániai Magyar Szó, 1993. május 12.
Tánczos Vilmos: Konszenzuskereső vagy többségi demokrácia az RMDSZ-ben, (kézirat, KJDT)
Veress László: Egy etnikai pártszerveződés esélyei - RMDSZ, 1993 (kézirat, KJDT)
A Szövetségi Képviselők Tanácsának Működési Szabályzata, RMDSZ Közlöny, 1993/5
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Működési Szabályzata RMDSZ Közlöny, 1993/5
Tőkés László: A Hatalom uszályában, Romániai Magyar Szó, 1993. augusztus 7.
A Szövetségi Elnök közleménye a Neptun ügyben, RMDSZ Közlöny 1993/5
Frunda György - Borbély László: Lármafák égetése, Romániai Magyar Szó, 1993. augusztus 25.
Tokay György: A harag fényűzése, Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember 8.
A Szövetségi Képviselôk Tanácsának állásfoglalása a Neptun ügyben, Bihari Napló, 1993. szeptember 28.
Tôkés László: Az RMDSZ pere. Az 1993. szeptember 24-25.-i SZKT ülés hivatalos anyaga.
Borbély Imre: Neptun, Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember 29.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség memoranduma Románia felvételérôl az Európa Tanácsba In. RMDSZ dokumentumok 1., RMDSZ ÜE kiadása, 1993.
Törvény a nemzeti kisebbségekrôl és autonóm közösségekrôl (tervezet),  RMDSZ Közlöny 1993/7-8
Tánczos Vilmos: Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete, (Kézirat, KJDT)
Varga Attila: Kisebbségi törvénytervezetünk esélyei, In. Szövetség 1994. január
Toró T. Tibor: Gondolatok az erdélyi magyarság közösségi kataszterének összeállításáról, In. Szövetség, 1994. július
Méder Zsolt: Elvi és gyakorlati szempontok a belsô választások szabályozásához, megszervezéséhez és lebonyolításához, In. Szövetség, 1994. szeptember
Nagy Benedek: Mind nem vagyunk bűnösök, 1994. december 2o. (az eredeti röpirat fénymásolata, saját példány)
Tôkés László: A Securitate markában, Romániai Magyar Szó, 1995. január 4.
Domokos Géza: Hol tartjuk az eszünket? Romániai Magyar Szó 1995. március 4-5.
Tôkés László: Mire használjuk az eszünket? Romániai Magyar Szó 1995. március 14.
A kolozsvári kongresszus hivatalos anyagai, (dokumentumgyűjtemény, KJDT)
Az Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 150. szám.
Markó Béla levele Gál Zoltánhoz, 1996. február 27., az eredeti másolata, saját példány
Tőkés László levele Markó Bélához, 1996. február 28., az eredeti másolata, saját példány
Takács Csaba levele Orbán Viktorhoz, 1996. február 29., az eredeti másolata, saját példány
Markó Béla levele Orbán Viktorhoz, 1996. március 1, az eredeti másolata, saját példány
Orbán Viktor levele Markó Bélához, 1996. március 4., az eredeti másolata, saját példány
Markó Béla levele Tőkés Lászlóhoz, 1996. március 9., az eredeti másolata, saját példány (megjelent a Romániai Magyar Szó 1996. március 15.-i számában)
Szőcs Géza: Levél Mindenkihez, eredetileg a magyar Országgyűlés képviselőihez, Erdélyi Napló, 1996. március 6., “Boldog aki megvesztegethetetlen” címmel közli az Új Magyarország, 1996. március 7.
Nits Árpád, Székely Kriszta: Együttes frakcióülésen a Szőcs Géza-ügy, Szabadság, 1996. március 8.
Márványi Péter interjúja Orbán Viktorral és Markó Bélával, Kossuth Rádió, Reggeli Krónika, 1996. március 9., 5 h 55’
A Polgári Centrum Frakció és a Novum Fórum Frakció állásfoglalása, 1996. március 10., Csíkszereda, az eredeti másolata, saját példány
Kurucz Péter interjúja Orbán Viktorral, MTV1, Napkelte, Kinn Padon, 1996. március 11., 7 h 17’
A Reform Tömörülés Állásfoglalása, 1996. március 15., Temesvár, az eredeti másolata, saját példány
Az SZKT utórezgései, RMDSZ képviselők (Szilágyi  Zsolt, Borbély László, Rákóczi Lajos) véleménye a Szövetségi Képviselők tanácsának 1996. márciusi, csíkszeredai üléséről, Bihari Napló, 1996. március 15.
Gáspár Sándor: “Erdélyi embert kerestünk” - interjú Orbán Viktorral, Brassói Lapok, 1996 március 15.
Béres Katalin: Zűrzavaros vasárnap - Csíkszeredai SZKT, Brassói Lapok, 1996. március 15.
Tibori Szabó Zoltán: Éles konfliktusok az RMDSZ-ben, Magyar Szó (Vajdaság, kolozsvári tudósítás), 1996. március 17.
Cseh Éva interjúja Szőcs Gézával, Kossuth Rádió, Határok nélkül, 1996. március 18., 20 h 30’
Cseh  Éva és Márványi Péter interjúja Tőkés Lászlóval és Markó Bélával, Kossuth Rádió, Reggeli Krónika, 1996. március 18., 6 h 13’
Szűcs László, Wágner István: “Hibáim lehetnek, de elvi szinten nem érhet kifogás”, interjú Tőkés Lászlóval, Bihari Napló 1996. március 19.
Németh Tünde: Együtt a magyarság? (Beszámoló az SZKT legutóbbi üléséről), Orient Express, 1996. március 20.
Tájékoztató a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány pénzügyeivel kapcsolatban, Erdélyi Napló, 1996. március 20.
Abafái R. István: “Történelmi gesztus”, beszélgetés András Imre RMDSZ-képviselővel, Orient Express, 1996. március 20.
Az Operatív Tanács közleménye, Szabadság, 1996. március 22.
Márványi Péter interjúja Markó Bélával, Kossuth Rádió, 1996. március 22. 5h 14’
Forró Tamás interjúja Szőcs Gézával, Magyar Televízió, 1. csatorna, Nap Kelte, Kinn Padon, 1996. március 22. 6 h 47’
Bögözi Attila: Senki nem volt hajlandó megsértődni - beszámoló az RMDSZ OT üléséről, Romániai Magyar Szó, 1996. március 23.-24.
Németh Tünde: “Ki kell lépni az öngáncsoló bűvös körből”, interjú Borbély Imrével, Kapu, 1996/10



[1] Körössényi András: A magyar politikai gondolkodás főárama (1989-1995), Századvég, 1996/Tél
[2] “Belső” pluralizmusnak nevezem a román alkotmányjogi szabályozás szempontjából meg nem jelenő, szervezeten belüli, kizárólag az RMDSZ belső normái által szabályozott platform- és pártpluralizmust. Szemben a témánk szempontjából irreleváns “külső” pluralizmussal, melyet a román pártokkal konkuráló, hivatalosan bejegyzett magyar szervezetek jelenítenek meg. A külső pluralizmus irrelevanciáját az adja, hogy Erdélyben az RMDSZ-en kívül nincsen komoly tömegerőt mozgósítani képes magyar politikai szervezet.
[3] Neptunban az RMDSZ „kompromisszumkereső” értsd: kollaborációra hajló) politikusai tárgyaltak a legitim vezetés háta mögött az Iliescu-féle nyíltan magyarellenes hatalommal az ország külföldi imázsát az Európa Tanácsba veló felvétel előtt feljavítandó. „Neptun” azóta a magyar érdekeket értelmetlenül feladó, különutas politizálás egyszavas megjelölése.
[4] Utalás az RMDSZ IV, Marosvásárhelyen tartott kongresszusára. (1997. október 3.-4.)
[5] Az RMDSZ három, Domokos-párti képviselője a Szövetség felhatalmazása nélkül vett részt a román hatalommal folytatott tárgyalássorozaton, melynek célja a román kisebbségpolitika nyugati népszerűsítése és legitimálása volt. A Szövetség tiszteletbeli elnöke, miután az RMDSZ megfelelő fórumán, az SZKT-n ismételten hiába kérte a kérdés napirendre tűzését és megtárgyalását, A hatalom uszályában c. esszéjében a nyilvánossághoz fordult. A cikket hosszas sajtópolémia, majd egy, az ügyet lezáró, s az illegitim módon tárgylókat elítélő SZKT határozat követte.
[6] Nagy Benedek képviselő 1994. december 20.-án szétosztja "Mind nem vagyunk bűnösök" című "röpiratát" a képviselőtársai között, melyben Tőkés László szekus múltjának (!) állítólagos beismerésére hivatkozva egy 40-50 soros szövegben többek között gátlástalan puhánynak, hűtlen kezelőnek, igazságot elhallgatónak, az Ördög szolgájának és a Gonosz rabjának nevezi. Tokay György frakcióvezető letiltja az ügy azonnali megtárgyalását, megakadályozva ilymódon a politikai bomba azonnali hatástalanítását. A szöveg eljut a román sajtóhoz. Tőkés László kénytelen a nyilvánossághoz fordulni, sajtótájékoztatót tart, melyen elmondja a tényeket és kiosztja Nagy Benedek röpiratát a sajtó képviselőinek. Az RMDSZ elnökét 29 RMDSZ képviselő keresi meg levélben, felszólítva őt az azonnali állásfoglalásra. Markó Béla hezitál, hagyja, hogy az ügy hullámai tovább fodrozódjanak, hogy a röpirat amennyire csak lehet, fejtse ki romboló hatását. Időközben megrendezik az RMDSZ ötéves évfordulójának ünnepségét, melyre, sajátos módon Tőkés László csak a legutolsó pillanatban kap meghívót. Minden jel arra mutat, hogy legalábbis az RMDSZ-en belül, egy masszív csoport arra számított, hogy a Tőkés-ellenes Nagy Benedek-féle puccs-kísérlet sikerrel jár majd.
[7] Ld.: Szentimrei Krisztina: Törésvonalak az erdélyi magyar politikai mezőben, Kapu, 1995/9
[8] Az RMDSZ belső, napi tájékoztatója 1996. február 20.-án, egy héttel a tárgyalt válság kirobbanása előtt ad hírt a szövetségi elnök döntéséről.
[9] O.V. levele ekkor még nem volt nyilvános, és nincs is okunk feltételezni, hogy a “radikális” szónokok ebből ihletődtek. Megítélésem szerint azonos premisszákból logikus gondolatmenet útján a FIDESZ elnökével azonos következtetésre jutottak.
[10] Hogy mennyire igaza volt a FIDESZ elnökének, azt fél évvel később az alapszerződés vitájában az RMDSZ vezetői igencsak megtapasztalhatták, amikor a magyar kormány egy olyan ügyben döntött az RMDSZ feje felett s annak tiltakozása ellenére, melynek súlya nagyságrenddel nagyobb, mondhatni történelmi dimenziójú volt, s mely evidens módon az RMDSZ-re is tartozott volna.
[11] Erre enged következtetni Markó Béla egyik akkori nyilatkozata is. 1996. február 29.-én megjelent interjújában az RMDSZ elnöke arra a kérdésre, hogy miért tartja sérelmes a FIDESZ eljárását, a többek között a következőket válaszolta:  “(...) minden bennünket érintő kérdésben igényt tartunk a velünk való konzultációra (...) Úgy véltem, hogy ebben az esetben ezt az elvet szegték meg azáltal, hogy velünk nemcsak, hogy nem konzultáltak, hanem tudomásunk sem volt a jelölésről egészen kedd (1996. február 27., a Gál Zoltánhoz intézett levél keltének és egyben a szavazásnak a napja - megjegyzés tőlem, BZSA) délelőttig. Egyébként mi állandó kapcsolatban vagyunk a Határon Túli Magyarok Hivatalával, de a HTMH is csak kedden szerzett tudomást erről.” (“A képviselőket nem befolyásolta” címmel megjelent, N.Á. szignóval ellátott híradás és rövid interjú Markó Bélával, Szabadság, 1996. február 29.). Ezt állítja ugyanakkor Szőcs Géza is egyik későbbi interjújában: “Tabajdi Csaba felhívta telefonon Markó Bélát és utasította, hogy tiltakozzon a magyar országgyűlésnél. Szép példája ez az imént említett köldökzsinór-mechanizmusnak, hogy Markó fogta magát, és anélkül, hogy a legelemibb tájékozódási követelményeknek eleget tett volna, megírta ominózus levelét, amely nemcsak, hogy eredménytelen maradt, de nevetséges színben tüntette fel Markót és az RMDSZ-t is"” Németh Tünde: Ultimátum és puccskísérlet (körinterjú), Erdélyi Napló 1996/51
[12] Sütő András kurátora, Ábrahám Dezső ügyvezetője volt az alapítványnak.
[13]A politikai mellé totális tájékoztatási monopóliumra áhítozó csoport sérelmezte, hogy a Duna Televíziót működtető Hungária Közalapítvány berkeibe bekerülhetett valaki - ez esetben én - aki e hatalmi csoport érdekeire nézve esetleg veszedelmessé válhatott. Azonnal megkaptam az első fenyegetéseket. Figyelmeztettek, hogy tönkretesznek, megsemmisítenek” Németh Tünde: Ultimátum és puccskísérlet.
[14] Ld. Ziua, 1996. 03.07. Barabás Balázs: Liderii UDMR sunt suparati pe partidele maghiare...(Az RMDSZ vezetői haragszanak a magyar pártokra, melyek Szőcs Gézát javasolták a Hungária közalapítványba)
Cronica Romana, 1997.03.07., (Mediafax): Liderii UDMR nu pot justifica unde’s forintii (Az RMDSZ vezetői nem tudnak elszámolni a forintokkal)
Evenimentul Zilei, 1996.0307., Vali Berceanu: Fostul Senator UDMR, Géza Szőcs nu stie pe ce a cheltuit 13.770.000 forint (Szőcs Géza volt RMDSZ szenátor nem tudja, mire költött 13.770.000 forintot)
Adevarul, 1996. 03.07, Paul Florescu: Fostul secretar General al UDMR, Géza Szőcs acuzat ca si-a insusit ilegal 13.770.000. (Az RMDSZ volt főtitkárát, Szőcs Gézát 13.770.000 forint elsikkasztásával vádolják)
Adevarul, 1996.03-09., Paul Florescu: Scandalul Géza Szőcs-UDMR are arbitraj din Ungaria (A Szőcs Géza- RMDSZ perpatvarban Magyarországról bíráskodnak)
[15] Orbán Viktor megfogalmazásában: “az RMDSZ elnökének fejében élt a gyanú, hogy ezt (ti. SZ.G. jelölését) az erdélyi magyar közösségnek a képviseletében vagy képviseletére tette a FIDESZ, mi pedig úgy gondoltuk, hogy nem erről van szó, hanem egy erdélyi személyiséget jelöltünk mindössze. Ez volt a beszélgetésünknek az egyik fontos pontja, ahol az RMDSZ elnöke elfogadta a FIDESZT álláspontját.
[16] Ld. Németh Tünde: Együtt a magyarság?, Orient Express, 1996/10.
[17] Nem állítom, hogy közvetlen összefüggés lenne az alapszerződés aláírása, és Markó Béla februári fellépése között. Tény viszont az, hogy kisebb egy olyan szervezet szavának súlya, mely hajlamos beavatkozni rá nem tartozó ügyekbe.
[18] Az RT-n kívül más platform nem adott ki az ügyben állásfoglalást. A Szociáldemokrata Platform nevében Dáné Tibor elnök nyilatkozott ugyan az ügyről, de ezt meglehetős távolságtartással tette, érdemi mondanivaló nélkül.
[19] Annál is inkább, hogy az RT-t 1993. december 10.-én a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) IV. kongresszusán , Félix-fürdőn a MISZSZ politikai szárnya alakította meg, azaz nemcsak az ideológia közös a FIDESZ-szel, hanem a megalakuláskori generációs jelleg is.
[20] Így látta a magyar rádió tudósítója is, aki szerint “egyértelműen kiderült, (...) hogy a testület kiáll Markó Béla mellett. (Kossuth Rádió, Reggeli krónika, 1996. március 22. 5h 14’, műsorvezető Kerekes András, riporter Márványi Péter). Egyes román sajtókiadványok tovább mentek: a nyilatkozatból azt a következtetést vonták le, hogy Tőkés László legyőzetett, és hogy elismerte a Szőcs Géza elleni vádak jogosságát (Cora Muntean: Episcopul László Tőkés a recunoscut ca acuzatiile aduse lui Szőcs Géza sunt fondate, Evenimetul Zilei, 1996. március 22.). Tény ugyanakkor, hogy több román kiadvány viszonylag tárgyilagosan ismertette a helyzetet illetve a O.T. határozatát (Constantin Mendea: Armistitiu in conflictul Laszlo Tokes - Markó Bela, Cronica Romana, 1996. március 23., In fine liniste in UDMR, Azi, 1996. március 23. “A.M.” : Markó Béla a baut vodca cu Laszlo Tokes, Ziua, 1996. március 22.)
[21] Az a mód, ahogy a RMDSZ felső vezetése, jelesül az OT levezényelte a Szövetség kormányra lépését, nem volt más, mint az RMDSZ belső demokráciájából való gúnyűzés. Mert miképpen lehet azt minősíteni, hogy egy döntéshozó testület úgy ül össze, hogy a meghozandó döntés már megszületett, a kompetens fórum megkérdezése nélkül? Az SZKT tagjai ugyanis a kormányralépés ügyében dönteni hivatott SZKT-ülés előtt két nappal a sajtóból értesülhettek arról, hogy a Szövetség kormányra lépett, sőt, a miniszterek is kijelölést nyertek.
[22] Reggeli Krónika, idézett interjú.
[23] Részint Szőcs Géza állítja, hogy az ellene indított támadássorozatig visszavonulása óta nem bírálta az RMDSZ vezetőit, részint pedig e sorok írójának sem jutott tudomására egyetlen olyan Szőcs-nyilatkozat, mely az RMDSZ vezetőségét támadná. Markó Béla és csoportja, mindmáig nem támasztotta alá e vádat semmiféle konkrét adattal.
[24] Ld. Határok nélkül, 1996. március 18., Kossuth Rádió, Cseh Éva interjúja Szőcs Gézával. Továbbá: nap-kelte, 1996. március 22. Kinn Padon, Forró Tamás interjúja Szőcs Gézával
[25] Ebben elsősorban az RMDSZ központi vezetésének pénzelosztó funkciója játszik szerepet: a központ a helyi RMDSZ és a helyi sajtó számára elsősorban, mint pénzforrás jelenik meg a horizonton, mint a magyarországi tetemes, a tagdíjnál nagyságrenddel nagyobb mértékű támogatás disztribútora. Az igazodási kényszer spontán, az elnök politikai vonala nem kényszerül domokos-i, diktatorikus eszközök vagy csalások igénybevételére politikai akaratának véghezvitelére. (Ld. erről részletesebben: Németh Tünde: Ki kell lépni az öngáncsoló bűvös körből, Interjú Borbély Imrével, Kapu, 1996/10)

Comments

Popular posts from this blog

A Jobbik-hívők új hangja: „Mocskos féreg! Jogokat mersz magadnak követelni, te román patkány?”

A Jobbik önfelszámolása