Pártpolitika-mentes EMI-tábor

Az alábbi szöveget a Székely Hírmondó számára írtam arról, hogy miért is nem lépett fel Vona Gábor az EMI táborban.
Az írás a holnapi lapszámban jelenik majd meg.

A keretbe nem fért bele, de most a szöveg felvezetőjébe mindenképpen beillesztem, hogy kiváló döntés volt az összefogás a megkérdőjelezhetetlen hitelességű közösségépítővel, Bíró András Zsolttal, a Kurultáj és az "Ősök napja" nevű nemzeti mega-rendezvény főszervezőjével.

 Pártpolitika-mentes EMI-tábor

Több anyaországi sajtóorgánum, köztük jelentős látogatottságú világhálós hírportálok, így a 888, a Pesti Srácok, az Origo és a Magyar Idők is foglalkozott azzal az érdekes fejleménnyel, hogy idén nem lépett fel Vona Gábor a „maga Tusványosán”, az EMI táborban. A kormánypárti orgánumok lényegében Vonának róják fel a gyergyói szereplés elmaradását és azt, hogy a Jobbik Ifjúsági Tagozata idén nem az EMI-tábort választotta saját nyári táborának.

Nem kétséges, hogy Vona gyergyószentmiklósi, minden alkalommal nagy sajtóérdeklődés által kísért fellépésének elmaradása szorosan összefügg a Jobbik politikai irányváltásával, de a legkevesebb, ami állítható, hogy az elválás nem elsősorban Vona akaratából, hanem kölcsönös megegyezéssel történt. Még valószínűbb, hogy a gyergyói szervezők voltak azok, akik az elmúlt egy évben történtek után nem kívánták már látni Vonát a táborban.

És jól tették.

A Jobbik vezetőinek világlátását a pártszempontok uralják. A leginkább jóindulatú értelmezés szerint is az új stratégia, az Orbán-fóbiás baloldali szavazók megnyerése keretében az eme manőverrel együtt járó báziscserét és hitelvesztést a párt vezetése kalkulált kárnak tartja a magasabb cél, a kormányzás érdekében. Megeshet, úgy vélik, hogy a kormányrudat megszerezve jóvá lehet majd tenni a nemzetellenes bűnöket. (E gondolatmenet több ponton is sántít, első, hogy a Jobbik 2018 garantáltan nem kap abszolút többséget, a második, hogy kormányról aligha lesz képes a legfőbb problémát, a migráns-válságot jobban kezelni, mint az Orbán-kabinet, a harmadik pedig, hogy a hitelességet sokkal nehezebb visszaépíteni, mint elveszteni. Ráadásul, ha a hipotetikus kormányzati pozíció óhatatlan további nemzetpolitikai kompromisszum-kényszereit is bekalkuláljuk, akkor végképp illúziónak tűnik, hogy a magyar értékekben gondolkodó bázis visszatér a Jobbik zászlaja alá.)

Az EMI-tábor szervezői viszont aligha kompromittálhatják magukat azzal a pártvezetővel, aki ismételten Soros György és a nemzetellenes magyar álbaloldal mellé állt az utóbbi időben (CEU-ügy, civil törvény) a globális háttérhatalom vonatkozásában egyre keményebb hangot megütő Orbán Viktorral szemben. Jó döntés volt Vona mellőzése. Kár lett volna feláldozni közel másfél évtized tudatos, elvszerű, nemzetpolitikai építkezését a Jobbik elrontott pártpolitikai taktikázásának oltárán.

Borbély Zsolt Attila