A rémálom vége?

  

Míg a normális gondolkodású emberek azt figyelik, hogy miként lehetséges a történelem egyik legnagyobb méretű választási csalásával eljutni korunk első számú nagyhatalmának elnöki tisztségébe, a Jobbik arról ad ki nyilatkozatot, hogy Joe Biden „higgadt és megfontolt centrista politikus, aki maga mögé tudta állítani a társadalmi békére vágyó amerikaiak többségét. Azért fog dolgozni, hogy betemesse az árkokat, amiket elődjétől örökölt, s egy felfokozott és indulatos kampány után az egész országot szolgálja, ne csak a saját híveit.”

Miközben pontosan tudni lehet, hogy Biden annak a globalista háttérhatalomnak a bábja, mely elszabadította a kulturális értékeket és emberéleteket nem kímélő BLM-kommandókat, mely faji ellentéteket szít világszerte, mely a genderkreténséggel már a gyermekek nemi identitását igyekszik bizonytalanná tenni, mely gyökértelen, kulturális és értékrendi kapaszkodók nélküli embermasszát igyekszik csinálni nemcsak az Egyesült Államok, de Európa társadalmaiból is.

2014 előtt a Jobbik volt a fősodratú semmitmondás, a politikai mellébeszélés, a XXI. századi globalista „újbeszél” fő ellenfele, a kommunikációs tabuk fő lebontója.

Most, hogy a globalista main streamhez való szolgai behódolástól reméli vezetői egy részének a zsoldját, képes a fehéret feketének a feketét fehérnek hazudni, szemrebbenés nélkül átvéve a CNN-től a BBC-ig terjedő álhírgyárak szemen szedett hazugságait s azon örömködni, hogy Biden a kampányában Magyarországot többször negatív példaként említette.

Szövetségesük, a fiatalokat tömegesen hülyítő Momentum az amerikai rémálom végét vizionálja és ígéri, hogy vége lesz a magyar rémálomnak.

Hát annyi biztos, hogy ha ezek hatalomra kerülnek mindenféle magyar álomnak vége lesz, a jövőépítésnek, a közbiztonságnak, a jogbiztonságnak és úgy általában Magyarország magyar jellegének.

Még nem tudhatjuk, hogy mekkora esélye van az Egyesült Államokban a jogtisztaságnak a csalással, az igazságosságnak a hamissággal, a tisztességnek a becstelenséggel szemben Azt viszont már tudjuk, hogy mire számíthatunk a globalisták magyarországi ötödik hadoszlopától. Ha ezeknek lehetősége lesz csalni, élni fognak vele, ahogy elődeik is tették a kékcédulás választások idejen. S ha megszerzik a hatalmat, akkor azt már csak azért is nehéz lesz visszaszerezni tőlük, mert eszközben sosem válogattak. Ezeknek nem a tisztességéhez, hanem a tisztességtelenségéhez nem férhet kétség.

 

Borbély Zsolt Attila

 

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült.

Búcsú Szőcs Gézától

  

Szőcs Gézáról 1983-ban hallottam először a Szabad Európa Rádióban (SZER), az „Ellenpontok” című szamizdat folyóirat elleni Securitates akció kapcsán.

Tizenöt éves voltam akkor, számomra elképesztő, de ugyanakkor jellemformáló is volt, hogy vannak emberek – név szerint, abc sorrendben: Ara-Kovács Attila, Szőcs Géza, Tóth Ilona és Tóth Károly Antal – akik képesek kockára tenni az életüket azért, hogy leírják az igazságot elnyomott nemzeti közösségünkről. (Akkor határoztam el, hogy közírással foglalkozom majd, mihelyt tehetem, ezt a kádári puha diktatúrában képzeltem el, nemzeti szamizdat formájában, de a rendszerváltással az idő túllépett ezen a „modellen”, 1990-ben már szabadon lehetett írni bármiről, éltem is a lehetőséggel az első perctől kezdve.)

Személyesen 1990 márciusában ismerkedtünk meg a Szabad Európa Rádió budapesti székhelyén, ahová egy erdélyi értelmiségiek által szignált memorandumot vittem el, aminek célba juttatásával a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségének (MISZSZ) kongresszusán bíztak meg. Géza kedvesen fogadott, akkor kaptam tőle „Az uniformis látogatása” című kötetet, ami egyébként a kedvencem az egész életműből, nem a személyes emlék, hanem a tartalom miatt. Sokkolt, amikor közölte, hogy a SZER cenzúrázza a Romániára vonatkozó anyagokat, s hogy messze nem biztos, hogy e memorandum átmegy a cenzúrán.

Szőcs Gézát a MISZSZ hívta vissza az emigrációból, az RMDSZ első kongresszusán reményeink szerint ő lett volna az RMDSZ első elnöke. Nem így lett, miután Domokos Géza korábbi bejelentésével ellentétben nem lépett vissza, hanem vállalta az elnökjelöltséget, végül nem alakult ki versenyhelyzet, mert az érintettek meg tudtak abban egyezni, hogy Domokos legyen az elnök és Szőcs a főtitkár. Szőcs Gézát szenátorrá is választották abban az évben, jól eső érzés volt, hogy MISZSZ-es identitását mindig is vállalta.

Az RMDSZ-en belül mindvégig a nemzeti-autonomista oldalt erősítette, sőt, kezdetben vezette. Politikai alelnökként tagja volt az 1991-ben megválasztott országos elnökségnek, melyben a magyar önrendelkezés hívei voltak többségben, s mely testületben forrt ki lényegében az 1992. október 25-i autonómia-nyilatkozat gondolatisága.

1993 januárjában az RMDSZ kongresszusán oszttatta szét „Politikai napló” című írását, melyben a kollaboráns, labanc, tájbasimuló RMDSZ-tábor egyik oszlopos tagjának, Tokay Györgynek a hét éven keresztüli csahos Ceausescu-párti újságírói múltjáról rántotta a le a leplet, jellemző a kongresszus összetételére, hogy e gesztus bumerángként üthetett vissza. Sokaknak volt takargatnivalójuk.

1993-ban visszavonult az aktív politikától és főként lapkiadással foglalkozott. Ő adta ki többek között a Reform Tömörülés szellemi holdudvarába tartozó fiatalok által újraindított Magyar Kisebbséget (alapító szerkesztők: Toró T. Tibor, Tamás Sándor, Székely István és jómagam) átvette Erdélyi Naplót, megalapította az Orient Expresst. Erdélyi Híradó néven egyfajta erdélyi magyar nagykövetséget működtetett a Bem rakparton, 1993 és 1998 között, aminek jómagam is munkatársa voltam négy évig. Olyan emberek adták itt és az iroda alatti szolgálati lakásunkban egymásnak a kilincset, mint Pokol Béla, Varga Domokos György, Lovas István, Vass Csaba, Borbély Imre, Bencsik András, Raffay Ernő, Czakó Gábor, Habsburg György vagy Csóti György, hogy csak néhány nevet említsek a sok tucat notabilitás közül.

Már ebben az időszakban is közeli kapcsolatban volt Orbán Viktorral, aki később formálisan is tanácsadónak kérte fel.

Aktív közszerepléssel járó közéleti funkciót nem vállalt, megtisztelő és örömteli volt számunkra, hogy a MISZSZ és a Reform Tömörülés közös tiszteletbeli elnöki funkcióját elfogadta 1993 decemberében, a platform megalakulásának 25., önfeloszlatásának 15. évfordulója alkalmából Nagyváradon, 2019 márciusában megtartott emlékülésre is eljött.

(Szőcs Géza, a platform egykori tiszteletbeli elnöke emléklapot vesz át az egykori elnöktől, Toró T. Tibortól. Saját fotó.)

2003-ban jelen volt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalapításakor, ő mondta ki elsőként, hogy ezzel a pillanattal megszűnt az RMDSZ érdekképviseleti monopóliuma.

(Szőcs Géza beszél az EMNT alakuló ülésén. Saját fotó.)

Nem mindenben értettünk egyet, de jól tűrte az ellenvéleményt. A szövetségeseket általában jól bemérte, az ellenségek egy részét is, de utóbbi esetben nagy mértékű permisszivitás jellemezte. Amikor Németh Zsolt azt nyilatkozta, hogy „a nemzetellenes is a nemzet része”, az jutott eszembe, hogy ezt nem véletlenül Gézától hallotta? Büszke volt arra, hogy kulturális államtitkársága alatt nem indult el a kultúrharc. Voltunk jó páran, akik épp azt vártuk volna, hogy ennek a harcnak az élére álljon és vigye azt győzelemre.

Írt verset, drámát, politikai tanulmányt és publicisztikát egyaránt. Bármilyen műfajban meg tudta csillogtatni kivételes íráskészségét, briliáns tehetségét.

Ezek egyébként nyilvános, viszonylag közismert tények.

Az már kevésbé, hogy mekkora ínyenc volt. Egyszerre volt gourmet és gourmand. A halászlét neki köszönhetően szerettem meg, elvitte a munkatársait az irodához közel eső Paksi halászcsárdába, majd ott összecsapta az étlapot és azt mondta: mindenki korhely halászlét fog enni, elvégre ezért jöttünk. Senki nem ellenkezett. S nem azért, mert ne tehettük volna meg, inkább azért, mert szívesen hallgattunk rá. Még volt néhányszor alkalmam kiemelkedően jó helyeken együtt enni Vele, a kulináris nyitottság és kíváncsiság erős közös pont volt. Aradon borkóstolóval kísért vacsorát is főztem a tiszteletére a kétezres évek elején, jó közönség volt élvezet volt Vele ételekről, főzésről, étel-bor párosításokról eszmét cserélni.

Az is kevéssé ismert, hogy a klasszikus zene mellett milyen mélységben ismerte a minőségi progresszív rockzenét. Olyan egzotikus, nagyon kevesek által számon tartott bandákat is hallgatott, mint a Nektar, Gentle Giant, Van der Graaf Generator, Eloy s még sorolhatnám.

Ismerte és tisztelte a minőségi borokat is, rendszeresen eljárt a közösen alapított Simon Pince Törzsasztalán üléseire, majd az abból kinőtt Hamvas Béla Borbarát Kör találkozóira. Egyik ilyen kóstoló alkalmával kaptam tőle egy üveg gyönyörű címkével ellátott saját főzésű szilvapálinkát, minden elfogultság nélkül mondom, hogy jobbat nem ittam a műfajban, legfeljebb hasonlóan jót.

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy reneszánsz ember volt, szinte polihisztor. Ha a rendszerváltást meg sem élte volna, akkor is tagja lenne a magyar szellemi Pantheonnak. Egyik interjúban elmondta, hogy az „Ellenpontok” kapcsán számot vetett az életével és utána  minden évet ajándékként, ráadásként fogott fel. 1983 és 2020 között 37 esztendőnyi "ráadást" kapott a Fennvalótól.

Mi, ittmaradottak ezt keveselljük.

A halál szellemi erejének teljében ragadta el.

Isten nyugtassa, emlékét őrizzük, eszmei hagyatékát ápoljuk.

 

Borbély Zsolt Attila

 

 

1956 öröksége

 

2016 őszén a Jobbik nevű, akkoron még nemzeti radikális párt úgy próbálta áttörni a „választói üvegplafont”, hogy a baloldal szavazóit célozta meg és politikájának immár nemcsak a formáját, hanem  a tartalmát is ehhez igazította. Elárulták újra és újra az evidens magyar érdekeket megannyi kérdésben a migrációtól a demográfián át a magyar szuverenitás megőrzéséig, más szóval a globális háttérhatalom ellen küzdelemig. Leegyszerűsítve: Soros oldalára álltak ismételten a magyar létérdekekkel szemben.

Ezzel vette kezdetét az a folyamat, mely napjaiban teljesedett ki.

A Jobbik immár nemcsak taktikai szövetséget köt a magyarság ellenségeivel, az idegen, elnyomó brüsszeli hatalom zsoldosaival, hanem eszmei, történelemértelmezési kérdésekben is melléjük áll.

Az ellenzék közös 1956-ra emlékező videojában Jakab Péter, Szabó Tímeával, Tóth Bertalannal, Fekete Győr Andrással s a többi eszközemberrel együtt – Gyurcsány Ferencet is beleértve (!) azt bizonygatja, hogy ők 1956 szellemi-politikai örökségének letéteményesei, ők azok, akik a magyarok szabadságáért, az igazságosságért, a sajtószabadságért, az önrendelkezésért szembeszállnak Orbán Viktor „keleti típusú elnyomásával”.

Külön pikantériája van annak az arcátlanságnak, hogy a 2006. október 23-án békés ünneplő emberek ellen lovasrohamot vezénylő, kardlapoztató, szemkilövető Gyurcsány mondja ki a leghangsúlyosabban, hogy „1956 követelései ma is érvényesek”. Ő, akinek pártja nyíltan vallja, hogy Egyesült Európai Államokat akar, ami értelemszerűen a magyar függetlenség és szabadság feladásával jár.

S ha megnézzük, mi van Németországban, Franciaországban, Svédországban stb., akkor láthatjuk, hogy mivel jár még.

Szólásszabadság helyett gondolati terrorral, biztonság és jólét helyett no go zonákkal, ahol az állam egyszerűen képtelen betartatni a törvényeket, garantálni a polgárainak fizikai biztonságát, s nem utolsó sorban keleti típusú elnyomással: aki nem hódol be az iszlám hódítóknak viselkedésben, öltözködésben, tabutiszteletben, azt megverik, megerőszakolják vagy levágják a fejét, mint történt az a nemrégiben Franciaországban a nyílt utcán.

Az ellenzéki tízezres kormányellenes tüntetés azt mutatja, hogy a féktelen demagógia sokakat megtéveszt, rengetegen vannak, akik képtelenek észrevenni, hogy 1956 célkitűzéseit, az önrendelkezést, az állami függetlenséget, a magyar szabadságot éppen a kormány képviseli a világtörténelem leggátlástalanabb, legkörmönfontabb, legaljasabb hatalmi centrumával, a globális háttérerőkkel szemben, melynek kiszolgálója a brüsszeli elit, a „közösségi média”, a fősodratú sajtó és politika a baloldaltól az áljobboldali Európai Néppárt vezetőjéig.

 

Borbély Zsolt Attila

A „közösségi irányelvekről”, tartalomról és formáról

Az internetes mémek néha frappánsabban, tömörebben írják le a valóság egy szeletét, mint fél oldalnyi érvelés.

A „Meseország mindenkié” című kártékony botránykönyvről, mely a magyarul olvasó csöppségek ártatlan lelkét és agyát hivatott liberális propaganda szerint „érzékenyíteni”, valójában megzavarni, az egészséges, ösztönös kapaszkodóktól megfosztani, már írtam e hasábokon. Az is említést nyert, hogy ezt a könyvet Dúró Dóra ledarálta demonstratívan.

A Mi Hazánk alelnöke most egy mémet közölt az oldalán, melynek felvezetőjében utal arra, hogy a Facebook „naponta darálja le” emberek millióinak szellemi termékét, mert az állítólag „ellenkezik a közösségi irányelvekkel”. Hadd tegyem hozzá, egyes együttesek, személyek vagy internetes oldalak nevét, mint például Toroczkai László, a Romantikus Erőszak (Romer) vagy a kuruc.info leírni sem lehet.

És igencsak ideillik a magam esete is. 90 napra megvonták tőlem az élő közvetítés és a hirdetés jogát mert megosztottam a Romer új, Trianon századik évfordulójára írott albumának a linkjét.

Miután kitettem ennek dacára az együttes koncertjéről két képet tesztelendő a rendszert, figyelmeztettek, hogy tiltás jön.

Ezután csend következett, majd amikor beválogattam egy hónappal később kedvenc fotóim közé azt, amiről én magam árultam el korábban, hogy milyen koncerten készült, de melyen magam voltam csak látható egyik fiammal, senki más, értesítést kaptam, hogy egy napra le vagyok tiltva. Ehelyett törölték tíz éves a profilomat, mind az 5000 ismerőssel, több általam kezelt oldallal együtt, beleértve a „Borbély Imre szellemi öröksége” oldalt is. Még az általam alapított csoportok oldalának háttérképét is, tehát mindent, amit feltettem fel valaha e közösségi felületre.

S mindezt azért, mert az ő gondolatrendőrségük által üldözött együttes koncertjén készült képet emeltem be a legfontosabbak közé magamról s a kisebbik fiamról.

S akkor hosszan sorolhatnám a botrányosabbnál botrányosabb eseteket jobboldali véleményformálók minden alap nélküli tiltásáról, bejegyzések törléséről, hirdetésük visszautasításáról.

Dúró Dóra a mémen az épp ledarálandó könyvvel látható, felül kérdés: „miért kellett ezt a könyvet ledarálni”.

Majd alatta a Facebooktól kölcsönzött válasz „mert ütközött közösségi irányelveinkkel”.

Igen, így kell ezt.

S nem belemenni sehova nem vezető vitákba a könyv szentségéről és megsemmisítésének állítólagos tabujáról.

Egyébként is mitől lenne bármiféle gondolatrögzítési forma szent?

A forma nem lehet szent, a tartalom ad neki minőséget.

 

Borbély Zsolt Attila

 

“Hagyják békén a gyerekeinket!”

 

Európa nyugati felén a gender-lobbi szabályos véleményterrort gyakorol, olyannyira, hogy a normalitás képviselőinek nagy része megnyilvánulni sem mer. A giga-vállalatok, a fősodratú média, a tudományos világ megmondóemberei egyaránt az ő szekerüket tolják. Már rég nem arról van szó, hogy egyenjogúságot biztosítsanak a homoszexuálisok számára, már nyíltan zajlik a különféle devianciák propagálása az oktatásban, az óvódáktól a középiskolán át az egyetemig, a filmekben, az irodalomban. Egyes államokban a gyermekeit is elragadhatják annak, aki nem neveli őket az „újbeszél” kulcsfogalmainak jegyében.

Eljutottunk oda, hogy brüsszeli „jogállami” elvárás lett a homoszexuális lobbi követeléseinek támogatása (házasság, örökbefogadás), mi több, még a nemi identitást célkeresztbe vevő álcivil szervezetek állami támogatása is. E nemzetközi erőcsoport Magyarországon is teret igyekszik foglalni, és bizony már a mi gyermekeinket is „érzékenyíteni” akarják.

Mit is jelent ez?

Azt, hogy megfertőzik gyermekeink agyát, összezavarják bennük a szilárd fogalmakat, a nemi szerepeket, többek között olyan mesékkel, melyekben a herceg egy másik hercegben látja meg élete szerelmét.

Immár szociológiai felmérésekkel alátámasztott tény, hogy e propaganda nagyon is hatékony: ott ahol már évtizedek óta folyik, szignifikánsan megnőtt a magukat homo- illetve biszexuálisoknak valók száma a fiatalság körében.

A „Meseország mindenkié” című „érzékenyítő” kötet nem véletlenül verte ki a biztosítékot Magyarországon. A kiadványhoz való viszonyulás politikai barométerként is működik. A radikális jobboldalt képviselő Dúró Dóra, 

a Mi Hazánk alelnöke nyilvánosan ledarálta, Csepel fideszes polgármestere, Borbély Lénárd betiltotta a csepeli óvódákban, míg Őrsi Gergely, az MSZP II. kerületi polgármestere teljes mellszélességgel felvállalta annak mondanivalóját.

Szomorú és felháborító egyszerre, hogy miután Bagdy Emőke 

tűpontosan bemutatta, mekkora kárt tud okozni egy ilyen kötet, pszichológusok sora határolódott el tőle. Lám, a gender-lobbi micsoda erőt képvisel már az anyaországban!

E kérdés előkerült a magyar miniszterelnök szokásos pénteki Kossuth rádióbeli interjújában. Orbán Viktor válasza egyértelmű volt és világos. 

Olyan, amivel normális gondolkodású ember csak egyetérthet: „nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország, de van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni és én ebben összegzem véleményemet: hagyják békén a gyerekeinket”

 

Borbély Zsolt Attila