Több
mint két évtizede, 1998. júniusában jelent meg a „Kapu” folyóirat hasábjain „Az
érdekelvű pártpolitizálás erdélyi térhódítása” című tanulmányom, melynek fókuszában
az a tragikomikus eset áll, midőn Markó Béla levelet írt a Magyar Országgyűlés
elnökének, azért, hogy a testület ne szavazza meg a Fidesz jelöltjét,
név szerint Szőcs Gézát egy adott pozícióba – mely pozíció betöltéséhez az
RMDSZ-nek és Markó Bélának éppenséggel semmi köze nem volt.
A
szöveg széles kontextusba ágyazza az esetet és betekintést enged az RMDSZ fokozatos
elkorcsosulásának folyamatába, ami 1995/6 táján gyorsult fel.
Szőcs
Géza idő előtti tragikus távozása szomorú aktualitást ad eme archív szövegnek.
Az érdekelvű pártpolitizálás erdélyi
térhódítása
1. Bevezető
A
magyar politikai gondolkodás fokozott konszenzusorientáltságát legutóbb Körőssényi
András igazolta meggyőzően egyik tanulmányában.
A konszenzus elvárásának intenzitása csak nő a kisebbségbe szakadt magyar
nemzetrészek politikai érdekképviseleteivel szemben, míg a par excellence
konzervatív táborban maga a kisebbségi pluralizmus létjogosultsága is megkérdőjeleződik
időnként.
A
“magasszintű” elvárások viszont egyre kevésbé teljesülnek. Vizsgálódásunkat az
erdélyi magyar nemzetrészre szorítva meg kell állapítanunk, hogy jól érzékelhető
folyamat az egységnek, mint önértéknek a devalválódása, párhuzamosan egy még
sokkal aggasztóbb tendenciával: az értékelvű politika elértéktelenedésével és
az érdekelvű pártpolitizálás térhódításával.
Az
erdélyi magyar belső pluralizmus
a Neptun-gate-től
(1993 július) kezdve egyértelműen a klikkesedés, a rossz értelemben vett
pragmatizmus és az individuál-centrikus érdekpolitizálás irányában mozdult el.
Erről szólt a Nagy Benedek nevéhez fűződő, de minden jel szerint a háttérből
irányított, Tőkés László elleni gátlástalan lejáratási hullám 1994
decemberében, erről az elnöki hatalom kiszélesítése a Markó Béla
újraválasztását (1995 május) követően, a pozíciók, az anyagi támogatás és
külföldi utak feudumként illetve lojalitás-ellenértékként osztogatása a
„politikai vazallusoknak”, erről az 1996 elején a kormányra lépést előkészítő
pszichológiai hadjárat a középgárda, a tagság és a szavazóbázis felé.
Egyértelműen e tendencia uralta a kormányra lépés mikéntjét (a válságstáb
menedzselte le az RMDSZ eddig legfontosabb politikai döntését, melyet az arra
hivatott szerv, a Szövetségi Képviselők Tanácsa csak utólag, kész helyzet elé
állítva legitimált) és ez szabja meg politikusaink kormányon belüli
viselkedését is.
E
jelenségkörnek egy kirívó példáját elemzem a továbbiakban. Szántszándékkal
választottam egy olyan epizódot a Romániai Magyar Demokrata Szövetség életéből,
melynek utórezgései már nem érződnek, az esetet lényegében lezárta a tavaly
őszi kongresszus,
így könnyebb a problémakomplexumot higgadtan, érzelemmentesen elemezni.
Másrészt azért esett választásom a múlt évi, Szőcs Géza, Markó Béla és Tőkés
László nevéhez fűződő belső konfliktusra, mert ez mintegy villanófényben
mutatja be az RMDSZ majd’ összes válságjelenségét: a Neptun-vonal fokozatos előretörését,
a kétségbevonhatatlan erkölcsi integritású hajdani ellenállók periferizálásának
tendenciáját és lejáratásának igyekezetét, a kicsinyes,
klikkreszabott-horizontú politikai érdekmegfontolások diadalmaskodását a csak
szólamszinten megjelenő egyetemes magyar értékelvek felett.
2. Politikai háttér
1993-1994-ben
az imént vázolt negatív tendenciák dacára úgy tűnt, hogy az új struktúra és az
autonomista program az RMDSZ meg fogja óvni a jövőben az RMDSZ attól, hogy
bármiféle román politikai irányzat kiszolgálója legyen.
Az
etnikai tisztogatással kapcsolatos 1993 tavaszi válságot a nagyváradi, második
SZKT ülés megoldotta a tiszteletbeli elnök vitatott kijelentésének teljes felvállalásával.
A
Neptun-gate
nagy hullámokat vert, publicisták sora nyilatkozott meg igencsak vitatható
módon, de egyetlen hivatalos irányzat, platform, frakció vagy hivatalos
testület sem vette védelmébe az erdélyi magyarság legitim szervezetének háta mögött
egyezkedő politikusokat. Az ügyet lezáró SZKT nyilatkozat elítélte a neptuni
tárgyalást, politikai hibának minősítve azt és javaslatokat tett a hasonló
helyzetek elkerülésének érdekében. Az új struktúra tehát alkalmasnak bizonyult
a belső válságok kezelésére.
A Nagy
Benedek nevéhez fűződő Tőkés-ellenes puccskísérlet
azonban végletesen polarizálta az erőteret. S noha a Nagy Benedek-ügy is az
autonomista szárny formális győzelmével végződött (az SZKT kizárta Nagy
Benedeket az RMDSZ-ből, aki fellebbezett a kongresszushoz; a kongresszus Tőkés
László enyhítési kérelmét figyelembe véve visszavette Nagy Benedeket az RMDSZ
kötelékébe, de megvonta tőle a Szövetség belső döntéshozó testülete, az SZKT
tagságát), az RMDSZ lezárt egy korszakot. Bármily nyilvánvalóan abszurd is volt
Nagy Benedek részéről “hitelt adni” a Tőkés László “szekus múltjáról” szóló
híradásoknak, a tiszteletbeli elnök elleni offenzíva azt sugallta: íme, az
RMDSZ-ben mindent lehet, nincsenek olyan személyek, akiknek nevét ne lehetne
méltatlanul sárral beverni.
Aggasztó
volt a Markó-Takács-féle hivatalos vezetés reagálása is: Markó többhetes
hallgatása az ügyben, Takácsék árulkodó szervezési bakija voltak az első
egyértelmű jelei annak, hogy a saját megfogalmazásában “egyensúlypolitikát”
képviselő szövetségi elnök és ügyvezető elnök Tőkés László
presztízsveszteségére játszik ahelyett, hogy a szervezet érdekeit tartaná szem
előtt.
A kolozsvári, 1995 májusában megtartott IV.
kongresszus kiteljesítette az autonómiaprogramot, de személyi döntéseiben
megmaradt a brassói opciónál. Ismét Markó Bélát bízta meg a Szövetség
program-végrehajtásának felügyeletével annak ellenére, hogy Markó brassói
vállalásából semmi érdemit nem teljesített: nem készült el az erdélyi magyarság
katasztere, nem zajlott le a belső választás s nem készültek el a Szövetség
autonómia-statutumai.
A
rossz személyi döntés hamar megbosszulta magát. A szövetségi elnök egyre inkább
közeledett a neptuni vonalhoz, míg az autonomistákat szisztematikusan háttérbe
igyekezett szorítani. A hajdan a Kolozsvári Nyilatkozat ellen támadó Cs.Gyímesi
Éva még a IV. kongresszus előtt (egyesek szerint közvetlen SZDSZ sugallatra)
kinevezést kapott az oktatási alelnöki pozícióba, az autonomista önépítkezést
két éven át szabotáló, szintén SZDSZ-orientált, Magyari Nándor Lászlót
átmentették egy, az általa korábban vezetett önkormányzati főosztállyal azonos
funkciójú alapítvány élére, Borbély László 1996 februárjában fontos
kampányfunkciót kap. Emellett az autonomista szárny háttérbe szorítását
illusztrálására egyetlen árulkodó példát hoznék fel: a Dél Tirolba utazó
szövetségi delegáció fizetett német-magyar tolmácsot vitt magával, csak azért,
nehogy a német nyelvet anyanyelvi szinten uraló autonomisták (Patrubány Miklós,
Bodó Barna, Borbély Imre) egyike helyet kapjon a küldöttségben. Ebben a
politikai hangulatban értesül 1996. február 27-én Markó Béla arról, hogy Szőcs
Gézát egy magyar közjogi funkcióba jelölték és jelölését a magyar parlament még
aznap minden bizonnyal megerősíti.
3. A válság
kibontakozása.
3.1. Markó Béla levele, láncreakció
Markó
kellően körültekintő informálódás és feltehetően az ügy józan átgondolása
nélkül (az idő szorításában) levelet intéz a magyar Országgyűlés elnökéhez.
Faxüzenetében az RMDSZ elnöke a FIDESZ gesztusának üdvözlése helyett egyértelmű
nemtetszésének ad hangot Szőcs Géza jelölésével kapcsolatban:
“Meglepődve
hallottam, hogy a Hungária Közalapítvány Ellenőrző Testületébe úgy javasoltak
egy erdélyi személyiséget, Szőcs Gézát a magyarországi parlamenti pártok, hogy
erről az RMDSZ elnökének, vezetőségének tudomása nem volt, velünk erről
semmiféle konzultáció nem történt.
Természetesen nem vitatom a pártok jogát
a javaslattételre, ezt a törvény így is írja elő, de szeretném, tisztelt Elnök
Úr, ha a frakcióvezetőket tájékoztatná, hogy sem a konkrét javaslattal, sem az
eljárással nem érthetünk egyet (...)
Megtisztelőnek tartanánk, ha az Ellenőrző
Testületbe egy általunk kijelölt személy bekerülhetne, és ha erre módot
adnának, nyilván meg is tennénk a megfelelő javaslatot.”
Markó
levele közjogi abszurditásánál fogva nem befolyásolja az Országgyűlés tagjait,
akik 1996. február 27-én este 233 igen 3 nem szavazattal, 27 tartózkodással
mellett jóváhagyják Szőcs Géza jelölését az ellenőrző testületbe. Az esettel
nagyjából egyidőben
ad Markó Béla a neptunos Borbély Lászlónak mandátumot a román pártokkal való
intézményes kapcsolattartásra az 1996-os helyhatósági kampány során. A két
lépést Tőkés László sem hagyja szó nélkül.
“Az RMDSZ február 20.-i Tájékoztatójából
megrökönyödéssel értesültem arról, hogy Borbély László képviselőnek megbízást
adtál a SZEH, a kampánystáb és a román pártok közötti kapcsolattartás
biztosítására.- írja Markó Bélához címzett levelében, melyet később az
SZKT-val is ismertetett.
Az
RMDSZ tiszteletbeli elnöke a továbbiakban a neptuni örökség negatív hatásait
elemzi, majd leszögezi “említett
intézkedéseddel “kecskére bíztad a káposztát”. Borbély Lászlónak éppen a román
hatalommal és a román politikai pártokkal való kapcsolattartásra szóló
megbízatását elfogadhatatlannak tartom. Az eset fonáksága még kirívóbb, ha
figyelembe vesszük, hogy ezzel szinte egyidőben hivatalos formában emeltél
kifogást a magyar Országgyűlésnél Szőcs Géza költő, volt szenátor jelölése
ellen a Duna Televízió Ellenőrző Bizottságába.
Hogy is van ez? A neptun-vonalnak szabad
utat engedünk, s a hiteles erdélyi magyar politizálást letörjük? Ez volna a Szövetségi
elnök preferenciája? Aligha hihetem.
Közvetlenül a neptuni események és azt
1993. szeptemberi SZKT után nekem személy szerint ígéretet tettél, hogy nem
fogsz komoly megbízatásokat adni a PER-akciósorozatban súlyosan
kompromittálódott személyeknek.”
Belép
a tehát képbe egy másik probléma is, melyre a bevezetőben már utaltam: a
nacionál-kommunista, Iliescu-féle hatalommal az erdélyi magyarság legitim
szervezetének mellőzésével alkudozók, a neptunisták pozíciónyerése - a Szövetségi Elnök jóvoltából. Éles különbséget
kell ugyanis tenni aközött, hogy e személyek kollektív és a Neptun-ügyben
véleményt nem nyilvánított testületek bizalmából maradnak vagy kerülnek pozícióba
(mint ahogy Frunda György, Borbély László és Tokay György megőrizték a
parlamenti frakciók többségének bizalmából élvezett funkcióikat) vagy pedig a
Neptun-gate-t személyesen is elítélő Markó Béla ad valamely reprezentánsuknak
mandátumot egy fontos kérdésben.
A
FIDESZ-Szőcs Géza szál pedig tovább bogozódik: az absztrakt - tehát vitatható
tartalmú - nemzeti értékek sérülésén túl, szűken vett külpolitikai szempontból
is egyértelmű baklövést az RMDSZ vezetése azzal súlyosbította, hogy igen
barátságtalan gesztussal lemondja a közelgő FIDESZ-RMDSZ csúcstalálkozót. Ezen
belül is a hivatalos és sok esetben kötelező protokoll világában nem túl
járatos Takács Csaba (Ügyvezető Elnök, az RMDSZ második embere) a magyar-magyar
diplomáciában és különösképpen a mindig is felhőtlen FIDESZ-RMDSZ viszonyban
példátlan hangvételű levelet intézett Orbán Viktorhoz, melyben a FIDESZ
gesztusát “megtorlandó” mondja le a kilátásba helyezett kolozsvári találkozót. A kurta-furcsa szöveg terjedelme megengedi,
hogy teljes egészében idézzem:
“ Tisztelt Elnök Úr,
Az utóbbi napokban történtek miatt,
amelynek lényegét a magyarországi pártok és az RMDSZ eddig általánosan
elfogadott és alkalmazott konzultációs gyakorlatától való eltérésben látom, és
amelyekkel kapcsolatban megítélésem szerint, kívánatos lett volna előzetes, de
legalább utólagos kapcsolatfelvétel Ön és az RMDSZ szövetségi elnöke és az
ügyvezető elnökség között, a javasolt kolozsvári találkozót az ügyvezető
elnökkel és az Önkormányzati főosztállyal egy későbbi időpontban látom célszerűnek.
Üdvözlettel, Takács Csaba, az RMDSZ
ügyvezető elnöke, Kolozsvár, 1996. február 29.”
Markó
Béla megismétli e barátságtalan gesztust, ő is lemondja a Marosvásárhelyre
tervezett találkozót, de betartja a diplomácia szabályait, többször kifejezi
sajnálkozását a legutóbbi konfliktus miatt (s főleg nem erre való hivatkozással
mondja le a találkozót, hanem azért, mert
“Bukarestben kell tartózkodnia” a kérdéses időpontban), melynek oka “az
RMDSZ helyzetének téves megítélése vagy valamiféle súlyos félretájékoztatás”
(Markó Béla levele Orbán Viktorhoz, 1996. március 1.) Markó Béla - szándékosan
vagy nem, de - igen félreérthetően fogalmaz. Az eset ugyanis leegyszerűsítve
valóban “az RMDSZ szerepének téves
megítélésről” szól, arról, hogy Markó Béla úgy ítélte, hogy a szervezet beleszólhat
egy olyan ügybe, ami evidensen kívül esik mind a formális, mind pedig a
“természetjogilag” megalapozható informális hatáskörén. Más részről pedig
közrejátszhatott a “félretájékoztatás”
is, amennyiben Markó Bélának 1996. február 27.-én reggel azt közvetítették,
hogy az RMDSZ-t megillető helyre delegálta egy magyar párt Szőcs Gézát. A
szöveg viszont az addigi hivatalos RMDSZ álláspont szemüvegén keresztül is
olvasható, miszerint a FIDESZ ítélte
meg tévesen az RMDSZ helyzetét, mikor nem konzultált a jelölést megelőzően és a
FIDESZ-t tájékoztatták félre Szőcs Géza
személye kapcsán azok, akiknél érdeklődtek az ügyében (név szerint, mint a
következőkben kiderül, Tőkés László és Tempfli József püspökök)
Orbán
Viktor válaszlevelében tisztán és világosan végigvezeti azt a gondolatmenetet,
mely később a kérdést megtárgyaló SZKT-ülésen a különböző autonomista
politikusok érvelésének lényegét képezi: felhívja a figyelmet arra, hogy a kérdéses
testületbe csak magyarországi pártok jelölhetnek tagokat, beszámoltatási joggal
azonban nem rendelkeznek, tehát a tárgyalt konkrét esetben Szőcs Géza sem a
FIDESZ-t, sem az RMDSZ-t nem képviseli (ezutóbbi variáns persze szóba sem
került, amíg Markó Béláék tiltakozása meg nem jelent) hanem saját politikai
értékelveit. A Orbán aláhúzza azt is, hogy a “FIDESZ volt az egyetlen parlamenti párt, amely az őt megillető jelölési
jogot arra használta fel, hogy a határon túli magyarság egy köztiszteletnek
örvendő képviselőjét kérte fel - saját holdudvarába tartozó szakértője helyett
- a tisztség betöltésére. Tette ezt a legbecsületesebb szándéktól vezérelve,
amiért ugyan elismerést nem vár el senkitől, de azt sem, hogy mindezért támadás
éri”. Rámutat arra is, hogy a konzultálás hiányának vádja sem áll meg,
hiszen a jelöléskor birtokukban volt Tempfli József nagyváradi katolikus
püspöknek és Tőkés Lászlónak, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének a jelölendő konkrét
személlyel kapcsolatos pozitív véleményezése. Orbán Viktor a továbbiakban kitér
az RMDSZ elnöke által Gál Zoltánnak írott levél káros hatására, az ellenőrző
testület kibővítésére vonatkozó RMDSZ-es javaslatra, (ami törvénymódosítást
igényel ugyan, de a FIDESZ ezt támogatná) s azzal fejezi be, hogy az RMDSZ
vezetőiben nem a FIDESZ jelölése, hanem az SZDSZ-MSZP kormány külpolitikája kellene
aggodalmat keltsen.
Tabajdi
Csaba, akinek az RMDSZ közvélekedése az ügy kipattintását tulajdonítja,
1996. február 29.-én, az Országgyűlés média-albizottságának ülésén - az MTI
tudósítása szerint - kijelentette: a magyar Országgyűlés alapelvet sértett
akkor, amikor egyeztetés nélkül, az RMDSZ tiltakozása ellenére megszavazta Szőcs
Géza tagságát a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának ellenőrző
testületébe.
3.2. Támadás sorozat Szőcs Géza ellen
pénzügyi vonalon, az RMDSZ frakció ülése, az elmaradt FIDESZ-RMDSZ találkozó létrejötte
Március
4.-én a marosvásárhelyi Népújság közli Sütő András és Ábrahám Dezső
“beszámolóit” a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány
ügyéről. Ebben egybehangzólag állítják, hogy Szőcs Géza nem számolt el a
kuratórium által kiutalt 13 millió forinttal. Az ügynek pikantériája, hogy egy
“felmelegített”, mesterségesen kreált problémát tálal félinformációkkal. Az
NTA-tól “felvett” pénzek kapcsán már 1993 nyarán, majd 1994-ben is indult
offenzíva Szőcs Géza ellen, aki minden alkalommal elmondta: egyrészt elszámolt
a pénzzel, csak bizonylatait Ábrahám Dezső “elsüllyesztette”, másrészt az NTA irányában elszámolásra nem is volt
kötelezett, hiszen az elszámolási kötelezettség a céladományt folyósító
intézménnyel szemben áll csak fenn.
Szőcs
Géza több ízben ismét rámutat az egész lejáratási kampány
mondvacsináltságára. Későbbi elmondása
szerint 1996. februárjában megfenyegették, hogy ha nem lép vissza a jelöléstől,
tönkreteszik.
A
ügyet természetszerűleg felkapta a román sajtó is,
ami különösképpen felveti a támadást megindítók felelősségét.
Az
RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakcióinak együttes ülésén megtárgyalják a
Markó-Fidesz konfliktust. András Imre előterjeszt egy állásfoglalást, mely
üdvözli, hogy a FIDESZ Trianon óta először egy határon túli személyiséget
javasol egy magyarországi közjogi funkcióba. Az RMDSZ honatyák nagy többséggel
leszavazzák az indítványt (4 igen és 4 tartózkodás mellett) és támogatásukról
biztosítják Markó Bélát.
1996
március 8.-án Markó Béla mégis sort kerít a FIDESZ-szel való találkozóra,
melyen részt vesz Takács Csaba is. “Tisztázódik a félreértés”. A felek
megegyeznek abban, ami kezdettől fogva nyilvánvaló lehetett volna: hogy a
FIDESZ jelölésébe nem szólhat bele az RMDSZ és fordítva: az RMDSZ-nek megvan a
maga helye a DUNA tévét működtető közalapítvány kuratóriumában és oda azt
delegálhat, akit akar. Szőcs Géza pedig, mint azt már Orbán Viktor levele is
leszögezte, nem az RMDSZ-t és nem is a FIDESZ-t képviseli az ellenőrző testületben,
hanem a saját értékelveit.
3.3. Az SZKT csíkszeredai ülése, 1996.
március 9-10.
Az
RMDSZ felső vezetésének szintjén is artikulálódó belső válságot ezúttal ismét
egy SZKT-ülés lett volna hivatott lezárni. A testület több lényeges kérdés
megtárgyalása után “politikai vitanapot tartott” (mint utólag Tőkés László
értékelte az SZKT-n történteket), de mivel a küldöttek fokozatosan
elszivárogtak, konkrét döntést nem hozott. A zárt ülésen elhangzott érvelések
nagy része az ülés után interjúk formájában a sajtóban is megjelent.
Az
egyik oldal, jelesül a FIDESZ-szel szimpatizáló és Szőcs Gézát támogató
irányzat, mely szinte értelemszerűen az autonomisták kemény magjából
verbuválódott azt vetette az RMDSZ vezetés szemére, hogy belső politikai
preferenciáinak kifejeződése, (mely “preferenciák” eleve
összeegyeztethetetlenek egy önállóságra törekvő nemzetrész érték- és
érdekrendszerével), immár külső viszonylatban is komoly károkat okoz a
Szövetségnek. Azzal, hogy Markó Béla olyan kérdésben nyilatkozott meg, ami nem
tartozott a kompetenciakörébe s ráadásul a Magyar Országgyűlés elnökének
irányában fejezte ki, sem formál-jogilag, sem szokásrendileg komolyan nem vehető
igényét (miszerint az RMDSZ-szel kell konzultáljon egy magyar párt a saját
szakértői helyének betöltésekor) az RMDSZ-t a komolytalanság színében tüntette
fel. Toró T. Tibor azt is kiemelte, hogy ezzel az RMDSZ-nek ki nem mondott, de
ultima ratioként a rá tartozó ügyekben “működőképesnek” remélt “informális
vétójogát” járatta le a szövetségi elnök. A Reform Tömörülés elnöke az egyszeri
juhász példáját hozta fel, aki farkast kiáltott, anélkül, hogy erre oka lett
volna s pórul járt, midőn a veszély bekövetkeztekor már senki sem nem vette
komolyan.
(Az RMDSZ-szel is hasonló történt: hiába nyilvánított egyértelműen véleményt az
alapszerződés ügyében, azt az anyaországi külpolitikai vezetés a legcsekélyebb
mértékig sem vette figyelembe.)
A
másik oldal úgy fogta fel az egyes kérdések felvetését, mint a Szövetség elnöke
ellen intézett koncentrált támadást. E látszatot némileg erősítette a Csík
széki RMDSZ interpellációja, melyben a kérdező felelősségre vonta Markó Bélát,
hogy milyen alapon avatkozott be egy Hargita megyei ügybe, ráadásul az
illegitim módon, az illetékes fórumot megkerülve eljáró RMDSZ-parlamenterek
(Hajdú Gábor szenátor és Nagy Benedek képviselő) oldalán. Markó egyébként
kereken letagadta azt, hogy bármiféle szerepe is lett volna a “gáz-ügyben”, ami
nem kis riadalmat keltett a csíki küldöttek körében, hiszen erre - eléggé el
nem ítélhető módon - nem lévén felkészülve, semmiféle konkrét bizonyítékkal nem
rendelkeztek. Tény, hogy a csíkszeredai ülésen elhangzott bírálatok újszerű
élményt jelenthettek Markó Bélának és a körülötte csoportosulóknak, mivel
Borbély Imre nyílt levelében foglaltakat leszámítva eladdig senki nem
fogalmazott meg nyilvánosan az elnökkel szemben éles bírálatot. Feltehetőleg ez
is közrejátszhatott abban, hogy a Markó-hívek úgy reagálták le a történteket,
mintha nem egy elvi ügyben vitatkozott volna az SZKT, hanem személyi ellentétek
és torzsalkodások mentén sorakozott volna fel ismét a két tábor az RMDSZ
politizálás legfőbb színterén, a Szövetségi Képviselők Tanácsában.
Az
ülés utólagos értékelése is ennek megfelelően oszlott meg. Tőkés László szerint
“ Csíkszeredában az utóbbi időszak egyik legsikeresebb és legtartalmasabb SZKT-ülésére került sor.” A tiszteletbeli elnök
közleménye sora veszi megemlítés szintjén az SZKT fontosabb határozatait, majd
a második, átvitatkozott, de konkrét eredményt nem szülő nappal kapcsolatban
leszögezi: “a Képviselő Tanács eddigi
története során ez alkalommal első ízben tartott politikai vitanapot” (kiemelések
az eredeti szövegben)”. Tőkés László értékelte, hogy “Markó Béla elnök nyíltan beismerte, hogy hibázott” valamint azt, hogy “hajlandó volt tisztázni a FIDESZ-MPP erdélyi körúton levő
küldöttségével és Orbán Viktor elnökkel a legfőbb félreértéseket.” Az
SZKT-n elhangzottak fényében Tőkés László vélelmezi, hogy a Képviselő Tanács,
ha nem válik szavazóképtelenné, elfogadja két frakciójának állásfoglalását, melyben
elismerésüket fejezik ki a FIDESZ gesztusa iránt. Ugyanakkor sürgeti a
parlamenti frakciót, hogy “mihamarabb
változtasson sajnálatos, mind a magyar országgyűlést, mind a FIDESZ-MPP-t sértő
nyilatkozatán.” (Mellyel támogatta Markó által immár hibaként elismert
szövetségi elnöki levelet.)
Márton
Árpád képviselő, Bucur Ildikó SZKT-tag valamint Szabó Károly szenátor ezzel
szemben úgy vélték, hogy a “radikális” szárny nem tud belenyugodni abba, hogy
nem az ő képviselőjük került az RMDSZ elnöki székébe, és pozicióorientált
támadássorozataik egyik epizódja volt csak mindaz, ami Csíkszeredába történt.
3.4. A Reform Tömörülés állásfoglalása
A
Reform Tömörülés, mint az RMDSZ nemzeti liberális platformja, a FIDESZ-nek
mintegy erdélyi megfelelője
igencsak érintett volt az ügyben, annál is inkább, hogy a vita központjában a platform
tiszteletbeli elnöke, Szőcs Géza állt. A nyilvánvaló érintettség dacára, úgy
vélem, az RT nyilatkozat helyzetértékelése több mint egy év távlatából is
megállja a helyét.
Az
állásfoglalás leszögezi, hogy a hivatalos RMDSZ vezetés reagálása Szőcs Géza
jelölőse kapcsán indokolatlan és érthetetlen, mivel a természetes reakció a
FIDESZ-MPP gesztusának egyértelmű üdvözlése lett volna, ami a magyar Országgyűlés
“többi nemzetben gondolkodó pártját”
is “hasonló lépésre ösztönözhette volna”.
Az állásfoglalás a továbbiakban kiemeli, hogy sajnálatos és tragikus “hogy a Szövetségben továbbra is folytatódik
a kommunista rendszer hajdani ellenállóinak, közösségünk hiteles
személyiségeinek a politikai közéletből való kiszorítására irányuló törekvés,
párhuzamosan a Neptun nevével fémjelzett, “helyzetben gondolkodó”,
hatalomorientált politikai képviselőinek favorizálásával.” Az RT szerint ez a gyakorlat együtt jár olyan
megnyilatkozásokkal, melyek “felmérhetetlen
külpolitikai károkat okoznak az RMDSZ-nek, erkölcsi hitelvesztést az erdélyi
magyarságnak és komoly belpolitikai hátrányt a határon túli magyarság ügyét
legkövetkezetesebben felvállaló FIDESZ-nek”. Az ügynek etikai dimenziója is
van, állítja a Reform Tömörülés, melyet az ad meg, hogy “a kialakult belső konfliktushelyzet kezelését célzó, a nyilvánosság előtt
zajló vitában a politikai érvek ütköztetése helyett platformunk tiszteletbeli
elnöke, Szőcs Géza személye ellen irányuló rágalomhadjárat újraindítását tette
lehetővé.” A nem véletlenül március 15-i keltezésű platform-állásfoglalás a
Szövetség vezetői által megteendő, további reparatív gesztusok igényének
kinyilvánításával zárul.
3.5. Az Operatív Tanács ülése
Mivel
az Operatív Tanács ülései nem nyilvánosak, a továbbiakban az elfogadott
nyilatkozat elemzésére vállalkozhatom csak. A nyilatkozatban foglaltak
egyértelműen tanúsítják azt, ami egyértelműen csak a kormánytárgyalások ügyében
megtartott ülésen vált nyilvánvalóvá és publikussá, tételesen azt, hogy Tőkés
László voltaképpen egyedül van e testületben, s a Tanács többi része Markó
Bélát támogatja,
attól függetlenül, hogy éppen szabályosan jár el vagy sem.
A
nyilatkozat leszögezi, hogy a helyzet nem válságos, visszautasítja a “szövetség fő tisztségviselőit” ért “méltatlan, botránykeltő és lejárató
támadásokat”. Arról sajnos nem szól, hogy mely támadásokra gondoltak a
megszövegezők. (Amikor pedig Markó Bélának egyenesen feltették a kérdést, hogy
mire vonatkozik ez a mondat, érdemben annyit válaszolt, hogy Tőkés László
megnyilatkozásait nem sorolja az imént minősített támadások közé - ezzel
viszont voltaképpen csak növelte a mondat talányosságát.)
Ekkor ugyanis a már ismertetett, az SZKT-n elhangzott és dokumentumokkal kellően
alá nem támasztott interpellációt leszámítva semmiféle olyan támadás nem érte a
Szövetség vezetőit, melyet az előbb idézett jelzőkkel lehetne illetni. Ebben az
időszakban Szőcs Géza lejáratása folyt a román és a magyar nyelvű sajtóban gőzerővel,
ő viszont 1993 januárja óta nem RMDSZ tisztségviselő, s egyébként sem valószínű,
hogy az O.T. védelmébe venné Szőcs Gézát, aki ellen minden jel szerint éppen az
O.T. meghatározó személyisége, Markó Béla folytat hadjáratot.
Az
O.T. helyben hagyja az SZKT által javasolt megoldást a Szőcs Gézát ért vádak
ügyében, tételesen, hogy a Szövetségi Ellenőrző Bizottság - miként maga a
megvádolt is kérte - járjon el az ügyben.
A
nyilatkozat a FIDESZ jelölésének problémáját nem érinti, a kérdést a Tanács
feltehetőleg lezártnak tekintette a Markó-Orbán találkozóval, és azzal, hogy a
szövetségi elnök elismerte, hogy hibázott az ügyben.
A
Borbély László kinevezésével kapcsolatos ügyben a Tanács pusztán annyit látott
jónak közzétenni, hogy felkérésére a “szövetségi
elnök újabb intézkedéseket foganatosít.”
4. Motivációs háttér
Az
SZKT gyűléséig kikristályosodott “hivatalos álláspontot” (miszerint Szőcs Gézát
a tisztázatlan anyagi jellegű ügyek teszik alkalmatlanná az Ellenőrző Testületi
tagságra) nem tekinthetjük autentikusnak, mivel mondvacsináltsága konkrétan
tetten érhető. A szövetségi elnöki a kudarcba és nevetségességbe fulladt
tiltakozást követően, mikor még feltehetően nem volt idő végiggondolni az akció
ideológiai megalapozását, Markó Béla még a következőképpen nyilatkozott: “Ami a személyt illeti, Szőcs Géza személyét,
el kell mondanom, hogy az utóbbi időben is a Duna Televízióban vagy közvetve
többször is élesen bírálta az RMDSZ-t, az RMDSZ magatartását, tehát ilyen
szempontból volt kifogásunk.” (Radio Sonic, 21 h 21’, 1996. február 28(!)). Sejthető volt, hogy az RMDSZ-vezetés ügyesebb
megalapozás után kell nézzen, mivel e vád azon túl, hogy nem igaz,
nem is elégséges. Az 1996. március 9.-i keltezésű, Tőkés Lászlónak címzett
levélben már felmerül egy sokkal ügyesebb motívum, az anyagi visszaélés vádja,
ami azon túl, hogy nehezebben cáfolható, mint az előbbi - fogalmazzunk finoman
- valóság-módosítás, valamennyire legalább összefüggésben van azzal
tisztséggel, melyre Szőcs Gézát javasolták. Az RMDSZ vezetés a továbbiakban
természetszerűleg kitart ballépésének ezutóbbi eszmei megalapozása mellett.
Megítélésem
szerint személyes motívumok (szakmai féltékenység, egyéni hiúság) valamint a
Szövetség belső erőterében Szőcs Géza presztízsnövekedésével esetleg bekövetkező
egyensúlyeltolódás egyaránt motiválta a szövetségi elnök lépését. Ehhez még
hozzáadódhat az, amit Szőcs Géza állít:
az RMDSZ omnikompetenciára való törekvése - ellenőrzés alá vonni minden
fórumot, amit csak lehet, s tönkretenni azt, amit nem sikerül ellenőrzés alá
vonni.
5. Következtetések
Az
1993-1995-ös periódus az RMDSZ történetében - az önálló magyar politizálás
szemszögéből - “kegyelmi állapotnak” tekinthető annak ellenére, ebbe a
korszakba “beleesett” a Neptun-gate valamint a Nagy Benedek-ügy. Kegyelmi
állapotnak nevezem ezt a periódust, mivel valamelyest működtek a belső
demokrácia intézményei, volt az SZKT-nak valamiféle tekintélye (akkor meggyőződésem
szerint nem lehetett volna megszervezni ilyen utólagos sikerrel - az illegitim
módon eljáró O.T. azzal, hogy 3 ellenszavazattal és két tartózkodás mellett
szabad kezet kapott, egyben utólagosan is felmentést nyert - a kormányra lépés
puccsát). A brassói kongresszus által szabott határidőket nem teljesítette a
Szövetség vezetése, de sorban álltak fel belső demokráciánk intézményei,
lassan, de biztosan elkészültek az erdélyi magyar belső önrendelkezés főbb
dokumentumai. Ezt a fejlődést megakasztotta Markó Béla totális kolozsvári győzelme
1995 májusában: világossá vált, hogy az RMDSZ derékhad attól függetlenül támogatja az elnököt,
hogy az teljesíti a kongresszus által megszabott feladatokat vagy nem. A
Neptun-gate és a Nagy Benedek-ügy megosztotta ugyan a Szövetséget, de mindkettő
esetében - a szavazati arányokban is kifejeződve - jelent volt a
csoport-szavazás mellett a józan, erkölcsi alapú mérlegelés is. Ennek eltűnését
jelzi Markó Béla levelének elsöprő támogatása az RMDSZ parlamentereinek körében
valamint az SZKT nagy részének reakciója a szövetségi elnök bírálatára. Mindez
akár a későbbi, Frunda elnökjelöltté választásánál és a kormányra-lépés ügyében
való döntésnél is megjelenült, a józan mérlegelést félresöprő szavazógép-mentalitás
előképének is tekinthető.
Mindemellett
nem elhanyagolható a problémakomplexum egy másik, elsősorban szimbolikus
vonatkozása. A FIDESZ gesztusa történelmi dimenziójának érzékeltetésére
Trianonig kell visszamenjünk időben. Az 1920-as békediktátumnak köszönhető
ugyanis, hogy a magyarság önsorsalakító politikai akarattal és képességgel
rendelkező részei öt országban szétszórva kell megtalálják a közös hangot,
amennyiben nem akarnak a nemzet teljes széteséséhez vezető centrifugális
pályára állni. Ilymódon a nemzetpolitika, nemzetépítés stb. közkeletű
politológiai kategóriái a magyarság esetében nem a magyar állam által integrált
tíz millió állampolgár patriotizmusának szinten tartását, közös mintaadást, az
állampolgári szolidaritás fejlesztését jelenti elsősorban, hanem olyan
cselekvési program megfogalmazását, mely megtalálja a kétségtelenül szűk
történelmi mozgástérben a magyar reintegráció módozatait legalább szellemi
síkon. Egy ilyen vízió már megfogalmazódott a Kelet Európai Népcsoport Fórum
keretében valamint kidolgozást nyert ennek szellemi örököse, a
SMIKK-Interconfessio műhelyében, majd a Magyarok Világszövetségének keretében:
a határon túli magyar nemzetrészek belső választásokon hozzák létre a maguk
legitim képviseleti szerveiket, a kisebbségi magyar “miniparlamenteket”, majd
ezek delegálhatják képviselőiket egy Összmagyar Testületbe, mely lehet akár
Felsőház, akár a Magyar Országgyűlés mellett működő és jól meghatározott
döntési kompetenciával rendelkező állandó bizottság.
Erre,
vagyis a Kárpát medencei magyarság politikai akaratának legitim és intézményes
kifejezésére 1989 adott esélyt. Trianon óta először él valamennyi magyar
nemzetrész nyugati típusú demokráciában s ha az egyes országokban uralkodó viszonyok
el is térnek sokban a demokrácia eszményképétől, semmiféle alkotmány- vagy
nemzetközi jogi akadálya nincs az imént vázolt képviseleti mega-struktúra
létrehozásának. Addig is viszont, amíg ez létrejön, óriási a jelentősége azon kezdeményezéseknek, melyek a határokon
átívelve a magyar összetartozást jelenítik meg szimbolikus síkon.
Ebből
a perspektívából volt korszakalkotó a FIDESZ gesztusa éppen a millenium évében.
Ha az RMDSZ vezetői felül tudtak volna emelkedni kicsinyes torzsalkodásaikon és
képesek lettek volna tágabb, nemzetpolitikai összefüggésekben elemezni a
helyzetet, s üdvözlik e történelmi kezdeményezést, ez hatalmas kisugárzású
bizonyítéka lett volna annak, hogy lehetséges ideológiai és klikkérdekeken
felülemelkedve áthidalni a ránk kényszerített határokat, lehetséges létrehozni
értékelvű magyar politikai konszenzust.
Felhasznált irodalom
Az
RMDSZ Ideiglenes Intézô Bizottságának kiáltványa - 1989 dec 25 In. Magyar Kisebbség
1995/1
Cs
Gyímesi Éva röplapja In.: A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I.
Kongresszusa, szerk. Varga Gábor, kiadó: RMDSZ Bihar megyei szervezete, 199o
Az
RMDSZ nagyváradi kongresszusának jegyzőkönyve Uo.
Az
RMDSZ Nagyváradon elfogadott programja Uo.
Az
RMDSZ Nagyváradon elfogadott alapszabályzata Uo.
Az
RMDSZ második kongresszusa - dokumentumgyűjtemény (Kisebbségi és
Jelenkortörténeti Dokumentációs Tár - Szeged, JATE - továbbiakban KJDT)
Borbély
Imre: Merre vigyük végzetünk, Hitel, 1991/8
A
Szabadelvű Kör Szándéknyilatkozata (kézirat, KJDT)
Vázlat
a Szabadelvű Kör programjához (kézirat, KJDT)
Az
Erdélyi Magyar Kezdeményezés programnyilatkozta (kézirat, KJDT)
Székely
István: A posztkommunista baloldal (kézirat, KJDT)
A
Szabadelvű Kör Országos Programadó Gyűlésének Záróközleménye (kézirat, KJDT)
A
Szabadelvű Kör programelvei (kézirat, KJDT)
A
Reform Tömörülés szándéknyilatkozata (kézirat, KJDT)
Cs.Gyímesi
Éva: Részérdekek-összérdek. A törpeség átkai (kézirat, KJDT)
Toró
T. Tibor: Platformok és/vagy egység (kézirat, KJDT)
Az
RMDSZ nyilatkozata a nemzeti kérdésrôl (A Kolozsvári Nyilatkozat), In.: Magyar
Kisebbség 1995/1
Eskütétel
az önrendelkezésre Uo.
Borbély
Imre- András Imre: Pszichoterror a román parlamentben, 1992. november 2.
Fey
László: Kongresszus elôtt (Szabadság, 1993. január 6.)
Szilágyi
N. Sándor: Csöndes töprengés - fogyó reménységgel (Köztársaság, 1992/25;
Szabadság, 1992. november 13., Romániai Magyar Szó, 1992. november 15.)
Kántor
Erzsébet: Hozzászólás SZ.N.S cikkéhez (Köztársaság, 1992/33)
Cs.Gyímesi
Éva: Új kollektivizmus avagy a nemzet iránti szeretet (Szabadság, 1992.
november 19.; rövidített változat: Erdélyi Napló, 1992. november 26., Magyar
Nemzet, 1992 december 18., további rövidítésekkel közölte az Új Magyarország,
1992. december 17.)
Cs.Gyímesi
Éva: Mi történt a forradalommal? (Szabadság, 1992. december 15., valamint Ma
sincs igazság Mátyás városában címmel: Magyar Hírlap 1992. december 18.)
Mester
Zsolt: Nem csak kenyérrel él az ember - Válasz Cs. Gyímesi Éva Új
kollektivizmus. c. cikkére (Erdélyi Napló, 1992. december 24)
Magyarság
és Európa, Évkönyv 1992, A
magyarság életét befolyásoló politikai, gazdasági és kulturális események a
környező országokban., szerk. Nahimi Péter, kiadó: Interetnica Alapítvány
Cs.Gyímesi
Éva: Érvek és mentségek (viszontválasz) (Erdélyi Napló, 1993. január 7.)
Csutak
István: Négyis számolva és tovább (Romániai Magyar Szó 1993. január 12.)
Felhívás
a nyílt párbeszédre (fontosabb aláírók: Cs.Gyímesi Éva, Fodor Sándor, Eckstein
Kovács Péter, Szilágy N. Sándor, Balla Zsófia, Fey László, Magyari Nándor
László, Bányai Péter)
Cs.Gyímesi
Éva: Kereszténység - nemzet -
liberalizmus (Szabadság, 1992. december 16, A Hét, 1993. január 8., Köztársaság,
1993/5, Vigília 1993/2)
Cs.Gyímesi
Éva: Félszárnyú madár. Az autonómia-program egyoldalúsága (Szabadság, 1993.
január 6.)
Az
RMDSZ III Kongresszusa vitáinak szerkesztett változata, In. RMDSZ III
Kongresszus, fel.szerk. Bodó Barna, Somai József, fel.kiadó: Takács Csaba
Az
RMDSZ III. Kongresszusának határozatai In. RMDSZ Közlöny, 1993/1.
Az
RMDSZ brassói kongresszusa által elfogadott alapszabályzata, 1993/1
A
Szövetségi Képviselők Tanácsának frakciói RMDSZ Közlöny, 1993/3
Az
RMDSZ brassói kongresszusa által elfogadott program RMDSZ Közlöny, 1993/4
Szász
János: Néhány tanulság és egy vallomás, Romániai Magyar Szó, 1993. március 24.
Sütô
András: Levél Szász Jánosnak egy vélemény tagadásának ügyében, Romániai Magyar
Szó, 1993. április 4.
Bíró
Béla: Az elfogultság szárnyasoltára, Romániai Magyar Szó, 1993. május 12.
Tánczos
Vilmos: Konszenzuskereső vagy többségi demokrácia az RMDSZ-ben, (kézirat, KJDT)
Veress
László: Egy etnikai pártszerveződés esélyei - RMDSZ, 1993 (kézirat, KJDT)
A
Szövetségi Képviselők Tanácsának Működési Szabályzata, RMDSZ Közlöny, 1993/5
Az
RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Működési Szabályzata RMDSZ Közlöny, 1993/5
Tőkés
László: A Hatalom uszályában, Romániai Magyar Szó, 1993. augusztus 7.
A
Szövetségi Elnök közleménye a Neptun ügyben, RMDSZ Közlöny 1993/5
Frunda
György - Borbély László: Lármafák égetése, Romániai Magyar Szó, 1993. augusztus
25.
Tokay
György: A harag fényűzése, Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember 8.
A
Szövetségi Képviselôk Tanácsának állásfoglalása a Neptun ügyben, Bihari Napló,
1993. szeptember 28.
Tôkés
László: Az RMDSZ pere. Az 1993. szeptember 24-25.-i SZKT ülés hivatalos anyaga.
Borbély
Imre: Neptun, Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember 29.
A
Romániai Magyar Demokrata Szövetség memoranduma Románia felvételérôl az Európa
Tanácsba In. RMDSZ dokumentumok 1., RMDSZ ÜE kiadása, 1993.
Törvény
a nemzeti kisebbségekrôl és autonóm közösségekrôl (tervezet), RMDSZ Közlöny 1993/7-8
Tánczos
Vilmos: Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete, (Kézirat, KJDT)
Varga
Attila: Kisebbségi törvénytervezetünk esélyei, In. Szövetség 1994. január
Toró
T. Tibor: Gondolatok az erdélyi magyarság közösségi kataszterének
összeállításáról, In. Szövetség, 1994. július
Méder
Zsolt: Elvi és gyakorlati szempontok a belsô választások szabályozásához,
megszervezéséhez és lebonyolításához, In. Szövetség, 1994. szeptember
Nagy
Benedek: Mind nem vagyunk bűnösök, 1994. december 2o. (az eredeti röpirat fénymásolata,
saját példány)
Tôkés
László: A Securitate markában, Romániai Magyar Szó, 1995. január 4.
Domokos
Géza: Hol tartjuk az eszünket? Romániai Magyar Szó 1995. március 4-5.
Tôkés
László: Mire használjuk az eszünket? Romániai Magyar Szó 1995. március 14.
A
kolozsvári kongresszus hivatalos anyagai, (dokumentumgyűjtemény, KJDT)
Az
Országgyűlés hiteles jegyzőkönyve, 150. szám.
Markó
Béla levele Gál Zoltánhoz, 1996. február 27., az eredeti másolata, saját
példány
Tőkés
László levele Markó Bélához, 1996. február 28., az eredeti másolata, saját
példány
Takács
Csaba levele Orbán Viktorhoz, 1996. február 29., az eredeti másolata, saját
példány
Markó
Béla levele Orbán Viktorhoz, 1996. március 1, az eredeti másolata, saját
példány
Orbán
Viktor levele Markó Bélához, 1996. március 4., az eredeti másolata, saját
példány
Markó
Béla levele Tőkés Lászlóhoz, 1996. március 9., az eredeti másolata, saját
példány (megjelent a Romániai Magyar Szó 1996. március 15.-i számában)
Szőcs
Géza: Levél Mindenkihez, eredetileg a magyar Országgyűlés képviselőihez,
Erdélyi Napló, 1996. március 6., “Boldog aki megvesztegethetetlen” címmel közli
az Új Magyarország, 1996. március 7.
Nits
Árpád, Székely Kriszta: Együttes frakcióülésen a Szőcs Géza-ügy, Szabadság,
1996. március 8.
Márványi
Péter interjúja Orbán Viktorral és Markó Bélával, Kossuth Rádió, Reggeli
Krónika, 1996. március 9., 5 h 55’
A
Polgári Centrum Frakció és a Novum Fórum Frakció állásfoglalása, 1996. március
10., Csíkszereda, az eredeti másolata, saját példány
Kurucz
Péter interjúja Orbán Viktorral, MTV1, Napkelte, Kinn Padon, 1996. március 11.,
7 h 17’
A
Reform Tömörülés Állásfoglalása, 1996. március 15., Temesvár, az eredeti
másolata, saját példány
Az
SZKT utórezgései, RMDSZ képviselők (Szilágyi
Zsolt, Borbély László, Rákóczi Lajos) véleménye a Szövetségi Képviselők
tanácsának 1996. márciusi, csíkszeredai üléséről, Bihari Napló, 1996. március
15.
Gáspár
Sándor: “Erdélyi embert kerestünk” - interjú Orbán Viktorral, Brassói Lapok,
1996 március 15.
Béres
Katalin: Zűrzavaros vasárnap - Csíkszeredai SZKT, Brassói Lapok, 1996. március
15.
Tibori
Szabó Zoltán: Éles konfliktusok az RMDSZ-ben, Magyar Szó (Vajdaság, kolozsvári
tudósítás), 1996. március 17.
Cseh
Éva interjúja Szőcs Gézával, Kossuth Rádió, Határok nélkül, 1996. március 18.,
20 h 30’
Cseh Éva és Márványi Péter interjúja Tőkés
Lászlóval és Markó Bélával, Kossuth Rádió, Reggeli Krónika, 1996. március 18.,
6 h 13’
Szűcs
László, Wágner István: “Hibáim lehetnek, de elvi szinten nem érhet kifogás”,
interjú Tőkés Lászlóval, Bihari Napló 1996. március 19.
Németh
Tünde: Együtt a magyarság? (Beszámoló az SZKT legutóbbi üléséről), Orient
Express, 1996. március 20.
Tájékoztató
a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány pénzügyeivel kapcsolatban, Erdélyi Napló,
1996. március 20.
Abafái
R. István: “Történelmi gesztus”, beszélgetés András Imre RMDSZ-képviselővel,
Orient Express, 1996. március 20.
Az
Operatív Tanács közleménye, Szabadság, 1996. március 22.
Márványi
Péter interjúja Markó Bélával, Kossuth Rádió, 1996. március 22. 5h 14’
Forró
Tamás interjúja Szőcs Gézával, Magyar Televízió, 1. csatorna, Nap Kelte, Kinn
Padon, 1996. március 22. 6 h 47’
Bögözi
Attila: Senki nem volt hajlandó megsértődni - beszámoló az RMDSZ OT üléséről,
Romániai Magyar Szó, 1996. március 23.-24.
Németh
Tünde: “Ki kell lépni az öngáncsoló bűvös körből”, interjú Borbély Imrével,
Kapu, 1996/10