A Jobbik-hívők új hangja: „Mocskos féreg! Jogokat mersz magadnak követelni, te román patkány?”

A kőkemény és konok nemzetellenességéről elhíresült, mára méltán a történelem szemétdombjára került SZDSZ-nek szellemi örököse a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció. Nem véletlen, hogy itt talált politikai otthonra a Székelyek Nagy Menetelése ellen fellépő Ara-Kovács Attila vagy a trianoni békeparancsot ismételten igazságosnak nevező Bauer Tamás.

Elnökük, Gyurcsány Ferenc, aki a „23 millió román” Magyarországra özönlésével riogató 2002-es MSZP-s kampányt kiötlötte, majd élére állt 2004-ben a kettős állampolgárság ügyében a magyart magyar ellen uszító kampánynak, egyike volt azon három címeres nemzetárulónak, aki nem szavazta meg a magyar állampolgárság kiterjesztését 2010-ben.

Ma, amikor aláírásgyűjtési akciót indít a határon kívül rekedt magyarok szavazati jogának megvonása érdekében, tulajdonképpen csak következetes önmagához, saját nemzetellenes, idegen érdekeket szolgáló magatartásához.

Sikerült megtalálnia azt a kérdést, mellyel maga ellen hergeli ugyan a határon túli magyarokat, mobilizálja is őket a Fidesz oldalán, viszályt szít a baloldalon, de ugyanakkor jó eséllyel beviszi a maga szervezetét a parlamentbe. Nem csoda, hogy megjelentek a világhálón az olyan montázsok, félkomoly vagy a szerzőjük által teljes mértékben komolyan vett feltételezések, hogy Gyurcsány lényegében összejátszik a Fidesz-szel.

Ami persze alaptalan hipotézis.

Tény viszont, hogy ez a manőver a Demokratikus Koalíció szűk értelemben vett pártérdekét szolgálja.  Nem jó az ellenzéknek, mert nehezíti a szétforgácsolt erők összefogását. De nem jó a nemzeti oldalnak sem, mert szembeállítja a magyart a magyarral. A Fidesz remélhet ettől némi párthasznot, de egy olyan kérdés élre állítása, melyben még a Fidesz tábora is megosztott, bizony káros.

A Jobbik nem tudja követni ebben a kérdésben Gyurcsányt, az túl nagy pofon lenne azon nemzetben gondolkodó szavazók számára, akik valamilyen rejtélyes okból még mindig azt remélik, hogy a Jobbik lesz még valaha nemzeti párt.

Ugyanakkor, aki kíváncsi a Jobbik szavazótáborának mai hangulatára, az olvasson bele a párt világhálós portálján, az alfahíren a hozzászólásokba. Az a fröcsögés, ami ott folyik ellenünk a Jobbik talpasaiból, nos, az Gyurcsány is megszégyeníti.

Hogy is mondja Vona a Fidesz-szavazó nyugdíjasokról?

Szennyvíz folyik a szájukból.

Nos, ez teljes mértékben igaz a „neo-Jobbikosokra”.

Hadd idézzünk közülük, mert tanulságos.

Lássunk előbb egy mérsékeltebb hangot:

husqarna:

„Attól, hogy a Jobbiknak van egy ezzel kapcsolatos álláspontja, az nem jelenti azt, hogy a Jobbik szavazóé is ugyanaz... Sőt! Személy szerint én anno a népszavazáskor is nemet mondtam rá és ez az álláspontom azóta sem változott... A külhonban született és élő magyaroknak megadott szavazati jog egyenlő, az anyaországi magyarok szemen köpésével...”

Van lejjebb is:

Andris:

„Viccet félretéve, utálom Fletót, mint a véresondót, de ebben a kérdésben mellé kell állnom. Még akkor is, ha megrögzött Jobbik szavazó vagyok. Nálam a józan ész magasabb szinten van, mint a párt hivatalos álláspontja.

Jelenleg Orsós Fingszagú Viktor a haza legnagyobb ellensége, és a maga által annyira rettentően védett erdélyiek 99,5%-a erre a Fingszagú Orsós Viktorra szavaztak legutoljára.

Miért is kéne nekem cigányuralom alatt élnem? Azért mert elítélem, hogy az agyilag átmosott erdélyiek, Magyarország legnagyobb maffiózójára szavazzanak, ezáltal tönkretéve a jövőnket?!”

De legszorgalmasabb Szekeres Flórián, akinek okádásai közül csak egyet idézek, a többi is hasonló hangnemű. Íme, hogy reagál a Jobbik híve a tárgyszerű, nemzetelvű érvelésre (a helyesírási hibákat meghagytam):

„Moslék román, hány %-ok szavazott a cigányra? Mondjad!!!!!!!!!! Milyen jogon mersz te ide szavazni , mi román?

Tessék el is ismered, hogy szinte mind a fideszre szavaztatok!! na ennyit rólatok! Ki nem szarja le , hogy mennyien vagytok, NE SZAVAZZATOK IDE, TI MOSLÉK KOMMUNISTA NYALÓK!!! A pénzért mindent!!! Olyanok vagytok , mint a cigók!

Idéz a vitapartnertől: "És ezek vitatják el az elszakított magyarság jogait?" majd így reagál:  

„Na mocskos féreg! Jogokat mersz magadnak követelni, te román patkány? Ezek után?”

Hát ezt sikerült elérni Vonának a jól indult, de gellert kapott néppárti manőverrel.

Eltávolodott a párttól Bíró András Zsolt, Tóth Gy László, Raffay Ernő, Vincze Gábor, Lovas István és még sorolhatnám a markáns, az egész Jobbiknál a nemzet asztalára nagyságrenddel többet letevő 10-15 kötetes szerzőket, jött helyette a gyurcsányista fröcsögő, románozó, moslékozó aljanép.

Valami azt súgja, hogy nem ez volt a cél…

Az áldott emlékű Pongrátz Gergely, aki ennek a jól induló, hitelesnek tűnő csapatra hagyományozta a lyukas zászlaját, forog a sírjában.

Borbély Zsolt Attila

A szöveg rövidített változata a Székely Hírmondó számára készült.

Az SZDSZ-ről tárgyilagosan, liberális demokrata szemszögből

A közélet iránt érdeklődők számára izgalmas műsor lehet a Hírtévének a „Mi van vele?” című sorozata, melynek keretében olyan politikusokat kapnak mikrofonvégre, akik valamikor fontos szerep(ek)et töltöttek be, de ma már nem sokat hallani róluk.

A nemrégiben Szentiványi István volt a műsor vendége, aki az SZDSZ keretében befutott pályájáról mesélt, érintve olyan témákat is, mint például a 2004-es népszavazás, melynek kapcsán elmondta, hogy ő sem akkor, sem most nem helyeselte a „nem-re” való buzdítást, magyarán helyeselte, hogy a határon kívüliek magyar állampolgársághoz juthassanak alanyi jogon.

Persze nem bírta ki, hogy ne fogjon szerecsenmosdatásba, azt állítva, hogy ebben a kampányban nem riogattak a kormánypártok azzal, hogy az erdélyiek elözönlik Magyarországot, mert szerinte az 2002-ben volt, az Orbán Nastase paktum idején. No, akkor is volt ilyen típusú riogatás, de a népszavazás kapcsán is.

Nehéz elhinni, hogy Szentiványi elfelejtette volna ama röplapot, amit egyébként kellő perverzióval Székelyudvarhelyen nyomtattak, s mely azzal fenyegette a magyar választókat, hogy amennyiben igennel szavaznak, 800.000 erdélyi özönli majd el az anyaországot s teszi tönkre a magyar ellátórendszert. Ugyanezek az emberek most számolatlanul engednék be a világ minden tájáról érkező asszimilálhatatlan illegális bevándorlókat. Mondhatnánk, hogy ez más kérdés. De nem az, ugyanannak az éremnek a másik oldala, mindkettő mögött a magát magyarnak mondó baloldal magyarellenessége húzódik meg: erdélyi magyarok nem kellenek, akkor sem, ha dolgosak, ha közös a kultúránk, a nyelvünk a múltunk, sőt éppen azért nem. Ezzel ugyanis erősödik Magyarország magyar jellege. Muzulmán betolakodók viszont kellenek, mert ezzel oldódik, sőt megszüntethető az ország magyar jellege. Ez ennyire egyszerű!

Meghallgatva Szentiványit, az emberben óhatatlanul is felmerül, hogy létezik-e olyan szempontrendszer, melyen keresztül egykori pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége pozitív színben tüntethető fel.

Úgy vélem, nincs ilyen.

Hogy a párt két évtizedes története a magyar nemzeti érdekek feladásáról, a magyar értékek tagadásáról, félreértelmezéséről, a magyar történelem meghamisításáról, a magyar állam érdekérvényesítő képességének tudatos csökkentéséről, valamint a magyar nemzeti törekvések elleni aknamunkáról szólt, arról más sokszor beszéltem.

De nézzük az ő saját szempontjukból a sztorit.

Hogy állunk a demokráciával?

Hogy állunk a liberalizmussal, ami ideológiai zászlajukra volt írva?

A helyzet az, hogy mindkettőt elárulták, többször is.

A demokráciát már az 1990-ben, a taxisblokád idején, amikor meglovagolva egy törvénytelen tiltakozáshullámot, meg akarták ragadni a kormányrudat, fittyet hányva arra, hogy egy év sem telt azóta, hogy a magyar nemzet bizalmat szavazott a kormánypártoknak. De idevágó példák még sorolhatók, ez csak a legpregnánsabb eset volt.

A liberalizmust is elárulták több ízben, álljon itt három példa.

1994-ban támogatták az MSZP javaslatát, mely eltörölte az összeférhetetlenséget a polgármesterség és a képviselői státus között. A hatalmi ágak szétválasztásának elvét súlyosan sértő lépés miatt lépett ki a pártból annak egyik emblematikus, azóta elhalálozott alakja, Petri György.

2002-ben, midőn Orbán Viktor egy sajtótájékoztatón kérdésre válaszolva meg merte említeni, hogy a Benes dekrétumok (melyek egyébként nyíltan náci ihletésűek és mélyen antiliberálisok, származás alapján részesítettek embereket – történetesen magyarokat - súlyos joghátrányban) összeegyeztethetetlenek az európai normákkal, az SZDSZ a szlovákok oldalára állt.

Végül, de nem utolsósorban kitüntették Gergényi Pétert, aki a zsenge magyar liberális demokrácia legnagyobb jogtiprásának, a 2006-os rendőrterrornak legfőbb felelőse volt. Nem véletlenül szólította fel az eset kapcsán az egykori alapító Tamás Gáspár Miklós az SZDSZ vezetését, hogy oszlassák fel a pártot.

Végül nem volt erre szükség, a választók küldték ezt a dicstelen szervezetet oda, ahová való: a történelem szemétdombjára.

Borbély Zsolt Attila 

PS
A szemétdombra kerülés utolsó, nem kis mértékben szórakoztató epizódja volt a 2009-es Európai parlamenti kampány, illetve választás, ami annyira betett a pártnak (el sem érték a küszöböt), hogy rá egy évre nem is indultak önállóan, hanem az MDF-fel karöltve. E kampányban ez volt a fő üzenet:

A Jobbik ellen-montázsokkal, a választók voksokkal fejezték ki véleményüket. Nagyon frappánsan. A Jobbik kapott 15%ot, az SZDSZ 5%nál kevesebbet. Régi szép idők...

A szöveg 2016 márciusában jelent meg az itthon.ma honlapon.