Rejtett globalizmus

  

Nemzeti ünnepünkön a fővárosban az ellenzéki erők vezetői taktikusan nem szerveztek külön megemlékezést, ahol csak lézengtek volna az emberek, sem közöset, azzal már jól leszerepeltek tavaly, ugyanekkor, hanem mindannyian - leszámítva értelemszerűen a Mi Hazánk mozgalmat – a tanárok tiltakozó akciósorozatának épp aktuális megmozdulását támogatták.

Ezen a rendezvényen olvasták fel azt a 9 pontot, amit aláírtak a tüntetésszervezők, a tanárszakszervezetek, s egyes diák-, szülői- illetve „civil” szervezet.

A pontok zöme teljesíthető, sőt, okunk van feltételezni, hogy részét képezik a kormány oktatással kapcsolatos elképzeléseinek is. Akad köztük olyan, konkrétan az önálló oktatásügyi minisztérium felállítása, melynek semmiféle kára nem lenne nemzetpolitikai szempontból, haszna inkább, de a kormány aligha fog rábólintani, nehogy gyengének mutatkozzon.

De van egy követelés, szám szerint kilencedik, a végén csattan az ostor, ugyebár, akárcsak a 12 pont esetében, mely nemzeti szempontból katasztrófa lenne. Idézem: „Szakmai szabadságot és támogatást az oktásban! Korszerű nemzeti alaptantervet! Szabad tankönyválasztást!”

Amint az ellenzék legújabb sztárja, Pankotai Lili trágár „slam poetry”-je is jelzi, az ifjúság szocializációjával komoly problémák vannak. Nem kétséges, hogy ebbe masszívan belejátszik a lefele nivelláló közösségi média, beleértve a nagy népszerűségre szert tevő, botrányosan színvonaltalan és gondolatnélküli youtube tartalmakat, belejátszik a kereskedelmi média, és a minden csatornán ömlő woke-őrület, a hagyományos értékrend tudatos roncsolása a korszellemet meghatározó globalista főhatalom részéről, de messze nincs minden rendben az oktatásban sem.

Nem gondolom, hogy a kormány mindent megtett ezen a területen, amit megtehetett volna, de a „szakmai szabadsággal”, egy balliberális kódolású, „korszerű” nemzeti alaptantervvel és a szabad tankönyvválasztással azt az eszközt is kiengedné a kezéből, amivel még bepótolhatná a mulasztásait.

A küzdelem a felnövekvő nemzedékek értékvilágának meghatározásáért folyik. Ebben a harcban a LMBTQXYZ-lobbi, a BLM-es propagandisták, a nemzeti identitás és keresztény kultúra felszámolására törekvő globalisták hatalmas előnyben vannak. Az állam az oktatás és kultúrpolitika útján tud hatni elsősorban, nem véletlen, hogy a globális főhatalom egykori helyi segédcsapata, az SZDSZ, melynek ma minden ellenzéki párt a szellemi utódja (leszámítva a Mi Hazánkat), harsány harcosa volt az eszmeileg semleges államnak.

Az állam mondjon le a keresztény-nemzeti értékrend terjesztésének igyekezetéről, majd a globalista erők az ideológiai semlegesség jegyében kozmopolitizmussal és woke őrülettel könnyebben fogják mételyezni a legifjabbak tudatát. 

Nyilván ez áll szakmai és tankönyvválasztási szabadság követelése mögött is. 

A tanszabadság (alig) rejtett globalista indoktrináció.

 

Borbély Zsolt Attila

 

A szöveg a  Székely Hírmondó számára készült.

  

Szívhang

 

“Megérett a világ a pusztulásra” – fakad ki sokszor kétségbeesésében az abnormális korban élő normálisan gondolkodó ember, amikor a sokadik olyan társadalmi jelenséggel találkozik, amit egyszerűen nem tud feldolgozni morálisan és/vagy intellektuálisan.

Mint amikor börtönbe zárnak egy tanárt Írországban, azért, mert nem olyan személyes névmást használt, mint amit tőle egy aberált törvény és egy divatmániában szenvedő, önmagát „transzneműként azonosító” diákja megkövetel. Igen, kicsit komplikáltabb az eset, de végül is erre redukálható a lényege.

Vagy amikor gyermekek tömegeinek bizonytalanítják el ezer eszközzel a nemi identitását, s midőn egy kisfiú ennek hatására kijelenti, hogy ő kislány akar lenni, akkor akár a szülők akarata ellenére is tönkreteszik egy életre, csonkoló „nemváltó” műtétet végezve rajta.

Vagy amikor állami segédlettel gyilkolnak meg egyes államokban életképes, de meg nem született csecsemőket a nők önrendelkezési jogára hivatkozva.

A nyugati világ viszonylag normálisan gondolkodó szöglete Közép-Európa. Itt még nem fertőzték meg a többséget a woke kreténségek, a BLM, a LMBTQXYZ,  s hasonlók.

De itt is meg van támadva a társadalom morális alapzata, amit az mutat legfőképpen, hogy e térség államainak nagyobb részében – a Kárpát medencében mindenütt - annyira megengedő az abortusz-szabályozás, hogy a polgárok nagy része, majdhogynem a közfelfogás a fogamzásgátlás utolsó, legvégső állomásának tekinti egy védekezésképtelen, ártatlan emberi lény különös kegyetlenséggel való meggyilkolását.

Tizenkét év alatt még az Orbán kormány sem mert ehhez a kérdéshez hozzányúlni, félve attól, hogy a társadalmi támogatottságának épp elegendő részét fogja elveszteni ahhoz, hogy a következő választást már ne tudja megnyerni.

Most végre elfogadta a parlament azt a törvénymódosítást, amiért Dúró Dóra, a Mi Hazánk alelnöke küzdött éveken át, tételesen, hogy kötelező legyen a magzatgyilkosságra készülő anyának meghallgatnia gyermeke szívhangját.

Ez egy apró lépés a jó irányba.

Ami még mindig nem arról szól, hogy a többszörös gyilkosokat a társadalomba visszaengedő, jobb esetben életük végéig közpénzen etető állam ne legitimálja „abortusz” néven ártatlan életek sokaságának kioltását.

Csak egy apró esélyt kap egy csöppnyi testbe zárt lélek arra, hogy saját anyja megkegyelmezzen neki.

És ez az apró esély kiakaszt embertömegeket. Megy a woke-libsi sivalkodás és hisztéria.

Ilyenkor áll meg a józan ész, ilyenkor képtelen feldolgozni a jelenséget a valódi humánum, ilyenkor érzi azt az ember, hogy minden hiába.

De persze nincs minden hiába.

Amikor Vörösmarty megfogalmazta aforizmaértékű, örök érvényű gondolatát arról, hogy az a dolgunk a világon, hogy küzdjünk erőnk szerint a legnemesbekért, nem mérlegelte, hogy mekkora a túlerő. Mi se mérlegeljük!

 

Borbély Zsolt Attila   

 

A szöveg a Székely Hírmondó számára készült. 

Szívhez szorított kereszttel

  

Múlt héten választotta meg a parlament Magyarország első női köztársasági elnökét. Azért került sor épp most az elnökválasztásra, mivel Schmitt Pál nem töltötte ki annak idején a mandátumát, őt Áder János követte, aki tíz évig látta el e magas tisztséggel járó teendőket.

Novák Katalin jelölése megzavarta az ellenzéket. Lassan reagáltak és balszerencsésen. Először Iványi Gábor neve került szóba részükről, közös ellenzéki jelöltként, őt a szivárványkoalíció miniszterelnökjelöltje be is jelentette, majd egy hirtelen váltással Róna Péter mellett tették le a voksot, ami csapaton belül is ellentéteket szült. Király Júlia, Márki-Zay Péter pénzügyi szakértője kijelentette, hogy tiltakozásul nem vállal a választásig nyilvános fellépést.

Róna Péter egy katasztrofálisan előadott, méltatlan hangnemű, demagóg beszédet mondott a parlamentben a választás előtt, amiután nem okozott meglepetést, hogy az ellenzéki képviselőket sem sikerült hiánytalanul maga mellé állítsa, többen is Novák Katalinra szavaztak, aki a 199 honatyából 137-nek a bizalmát sikerült elnyerje.

Az ellenzék a választást követően kivonult a gyűlésteremből, a vesztes nem gratulált a győztesnek. Az eljárásmódot még a hajdani SZDSZ-es politikus, Bokros Lajos programját még ma is felvállaló, kormánypártinak aligha nevezhető Fodor Gábor is elítélte.

Novák Katalin rövid, tartalmas, az érzelmeket minden mesterkéltség nélkül megmozgató bemutatkozó beszédének talán legmegnyerőbb programadó mondata az volt, hogy „Nem akkor tudom azokat is képviselni, akiknek más a hite, ha leveszem a nyakamból keresztet, hanem ha a szívemhez szorítom, és hitemből merítek erőt mások megértéséhez.” A Fidesz-KDNP jelöltje kiállt Magyarország közjogi fundamentuma mellett, jelezte, hogy azt befogja tartani és be is tartatja másokkal, hogy nem a hatályos jogrend lebontásán, hanem annak fenntartásán fog munkálkodni. Ellentétben ugyebár az Alaptörvényt megtagadó és közjogi káoszt ígérő vetélytársával.

Méltó ember került Magyarország élére, egy nemzeti keresztény elkötelezettségű több gyermekes anya, akinek program-beszéde a Szabó Dezső által megfogalmazott örök érvényű üzenetet írta körbe, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”. 

 

Borbély Zsolt Attila

 

A szöveg a Székely Hírmondóban jelent meg 2022. március 16.-án 

Lásd itt:

https://www.hirmondo.ro/velemeny/szivhez-szoritott-kereszttel/

Csúcskávék a Csonka torony tövében - The Museum Speciality Coffee Shop

 

 

Erdély legrégebbi irodalmi múzeuma Nagyszalontán működik, a Csonka toronyban. Ez az építmény maradt csak meg Nagyszalonta egykori várából. A múzeum létrehozását Széll Kálmán kezdeményezte Arany János halálát követően, 1882-ben. A tárgyi gyűjteményt a költő fia, Arany László író és népmesegyűjtő alapozta meg, midőn 1885-ben felajánlotta e célra édesapjának bútorait, ruháinak és könyvtárának nagy részét. A múzeumot 1899-ben nyitották meg. Az Arany János emlékév keretében 2017-ben felújították, majd 2018-ban legjelesebb nemzeti ünnepünkön adták át ismét a nagyközönségnek. A kiállított anyag gazdagsága lélegzetelállító, e múzeum egyike azon helyeknek, melyeket minden magyarnak látni kellene legalább egyszer.

Az említett felújítást követően nyitotta meg kapuit a „The Museum Speciality Coffee Shop”, egy sokoldalú vendéglátó egység, melynek fő profilja, mint neve is sejteti a csúcsminőségű kávé. 

A beltér rendkívül hangulatos, meghitt és otthonos, kitűnő, helyhez illő a háttérzene, mely a jazz nyugodtabb világából merít. A La Marzocco kávéfőzőt és az előkészítőpultot is integráló, szépen berendezett első helységből jobbra nyílik a borhűtőt és társasjátékokat rejtő másik, melynek egyik falára Arany János portréját festette egy tehetséges művész, a másik falon legnagyobb költőnk családjának fényképéből készült összeállítás látható jól eltalált fényekkel.

Talán a leghátsó szoba a leghangulatosabb, itt a régi kávédarálók, rézkancsó, zöld növények mellett a magyar kötetekkel megrakott könyvespolcok is hozzájárulnak az otthonosság-érzéshez. Ha kellően elmélyedünk a dekoráció részleteinek tanulmányozásában, egy szívmelengető fekete-fehér fotóra is ráakadhatunk, mely minden bizonnyal a második bécsi döntés után készült, a magyar csapatok bevonulása előtt közvetlenül, rajta virágokkal és három színű lobogókkal ékített kapu, háttérben a Csonka torony, a Toldiból vett parafrázis felirat pedig így szól: „Isten hozott, szép magyar leventék, aranyos vitézek”.

E kávézó egész Erdélyben egyedülálló vállalkozás. Csúcsminőségű kávét ma már szinte minden nagyvárosban lehet kapni Aradtól Nagybányáig és Nagyváradtól Székelyudvarhelyig. De az, hogy az érdeklődő vendég a tulajdonostól valóságos továbbképzésben részesül a kávé témájában ingyen és bérmentve, hogy a profilba beleférjenek a kézműves sörök, kiváló borok, hogy borvacsorákat szervezzenek a legjobb erdélyi séfek egyikének bevonásával, hogy a pazar italok mellé színvonalas harapnivalót is kínáljanak naponta, nos, ez így együtt páratlan mifelénk.

Az árak kifejezetten kedvezőek, a napi csúcskávéból készült presszókávét önköltségi ár alatt kínálják azoknak, akiket a kávé iránti érdeklődés visz oda, konkrétan 380 forintért (5 lej). A Klausenburger kézműves sörök 750 vagy 900 forintba kerülnek, a szendvicsek, bagelek ára 750 és 1000 forint között mozog, a desszertek 900 forintba kerülnek.

Kóstoltunk tizedgrammra kimért csúcskávéból csúcsminőségű géppel és nagy szakértelemmel készített kávékat. Az alapanyagot, mint megtudtuk, naponta cserélik. Úgy hozta a sors, hogy látogatásunkat követő napon ismét átutaztunk a városon, s benéztünk újra a múzeumhoz címzett kávézóba egy reggeli ital erejéig, a kolumbiai csúcskávé helyét egy 88 pontos etióp vette át. Borlapjuk nincs, a borkínálat épp úgy cserélődik, egyszeri és meg nem ismétlődő, mint a kávé. Legutóbbi látogatásunk alkalmával Balla Géza borai mellett minőségorientált anyaországi kispincészetek borai sorakoztak a borhűtőben. E remek kávézó útbaesik, ha Aradról Nagyváradra utazunk, így több ízben is megálltam itt az elmúlt években, a kávén kívül kóstoltam ízletes, almakompóttal és vaníliafagylattal kínált mandulás almatortát, s jól elkészített lazacos bagelt is.

A kiszolgálás kifogástalan, udvarias, szívélyes. A pincérek magyarok. Ha van olyan szerencsénk, hogy a tulajdonosok is az üzletben tartózkodnak, és bármi módon kifejezzük a kávé iránti érdeklődésünket, akkor páratlan kalandban lehet részünk a kávék terén Liczkai Attilának, az egyik tulajdonosnak köszönhetően, aki hihetetlen átéléssel, szenvedéllyel és szakértelemmel avat be bárkit a kávék színes világába és legjobb kávék elkészítésének rejtelmeibe.

Nagyszalontán járva érdemes leparkolni a központban és a múzeum meglátogatása után körbejárni a magyar kötődésű vendéglátó egységeket, a szóban forgó kávézó mellett útba ejthetjük a közelben szintén magyarok által a nemrégiben nyitott Street food bistro-t, mely átlag feletti kézműves hamburgereket és korrekt pizzákat kínál, valamint Magyarország egyik legnevesebb cukrászdájának, a gyulai Kézműves cukrászdának a közelben működő szalontai egységét, ahol kiváló csokibonbonokból is bevásárolhatunk.

 

Borbély Zsolt Attila

 

The Museum Speciality Coffee Shop

Nagyszalonta, Szabadság (románul Libertatii) tér 4.

Telefonszám: + 40799 970 855

Honlap: https://www.facebook.com/themuseumcoffee/

E-mail-cím: themuseumcoffee@gmail.com

 

Nyitva tartás: hétfőtől vasárnapig 9.00 – 21.00

 

A szöveg a Magyar Nemzet Online számára készült, ott jelent meg első ízben egy évvel ezelőtt, 2021. április 12-én.

 

Összefogósdi

 
 

Az április 3-i választás nem meglepő módon még mindig lázban tartja az elemzőket. Időközben megérkezett a végeredmény is, melyből megtudhattuk, hogy a Fidesz több, mint hárommillió voksot kapott, amivel minden idők legnagyobb demokratikus győzelmét aratta Magyarországon. Az ellenzék viszont nem kevesebb, mint 800.000 szavazatot vesztett a legutóbbi választáshoz képest.

A politikát követő választópolgárok emlékezhetnek arra a kormányinfo-ra, melyen Orbán Viktor nagyon finoman jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek a teljes ellenzéki egységet és a közös listát, de minden politikai erőközpont úgy teszi tönkre a maga sorsát, ahogy akarja. Nem kellett nagy ész ahhoz, hogy az ellenzéki stratégák annyit előre lássanak, hogy a politikában kettő meg kettő nem mindig négy. Ahogy azt a talán legjózanabb és legtárgyszerűbb elemző, Schiffer András ismételten nyilatkozta, az eredmény lehet három vagy akár egy.

Magyarán az ellenzéknek nem sikerült integrálni még a négy évvel ezelőtt elnyert szavazatokat sem, arról nem szólva, hogy a vérmes reményeik arról szóltak, hogy az összefogás több szavazót szólít majd meg, mint ahányat a pártok külön-külön, elvégre, ha ugyanannyit kaptak volna, mint négy éve, az is csak egy kiadós zakóra lett volna elég.

Schiffer András mutatott rá arra is több interjúban, hogy a hat párt valójában nem hat, hanem egy, a DK, mely bedarálta, a maga képére formálta a teljes ellenzéket, Jakab Péternek pedig azt javasolta az LMP alapítója és volt elnöke, hogy lépjen be a DK-ba, a Jobbikot pedig oszlassa fel.

Joggal.

A hajdani nemzeti pártnak ebben a kampányban semmiféle nemzeti mondanivalója nem volt, Jakab Péter kizárólag a szociális demagógia tőle megszokott unalmas frázisait mantrázta.

Az ellenzéki összefogás csúfosan megbukott, ezzel együtt minden párt az együttműködés folytatása mellett nyilatkozott, élükön a Jobbikkal, mely sikerült közel harmadára levigye mandátumainak számát a négy évvel ezelőtt önállóan elértekhez képest.

2018-ban is látható volt, hogy a párt lecsatlakozott a globalista erőkhöz, hogy a nemzeti tartalom teljesen kilúgozódott belőle, de a szavazók többsége mégiscsak elhitte, amit akkor hirdettek, tételesen, hogy nem fognak össze a baloldallal.

Miután 2018 őszén megtörtént a gyászos együttvonulás a magát antifasisztának tituláló anarchista csürhével, a párt pedig nyílt szövetséget között a Gyurcsány-vezette baloldali ellenzékkel, az Európai Parlamenti választáson mindössze 6,34 százaléknyi voksot szereztek. Ezzel együtt folytatták az önsorsrontó politikát, aminek az eredménye az lett, hogy ma önállóan indulva nagy valószínűséggel kimaradnának a parlamentből.

Úgyhogy hajrá, csak folytassa az ellenzéki moslékkoalíció Gyurcsány zászlaja alatt az összefogósdit, hadd legyen a nemzeti erőknek négy éve múlva négyötödös többsége.

 

Borbély Zsolt Attila

 

 

 

 

 

A liberalizmus színeváltozása

  

A rendszerváltás idején, leírni is megremegtető, de már több mint harminc esztendeje, a „liberális” a legpozitívabb kicsengésű politikai jelzők egyike volt. Mára a lényeglátás minimumával bíró polgár számára sokkal inkább szitokszó.

Mi is történt?

Kezdjük ott, hogy a Ceausescu-i keményvonalas diktatúra idején a tekintetét az anyagi önfenntartásnál magasabbra emelő embernek a szabadság hiánya volt az egyik legfőbb létélmény-meghatározó tényező. A szólásszabadság, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, a mozgásszabadság hiánya, a gyülekezési és egyesülési jog drasztikus korlátozása. Ennélfogva a szabadságigénynél erősebb belső impulzus alig volt.  Természetszerű, hogy egy olyan ideológia, mely nevében is szabadságot ígér, rokonszenvesnek tűnt. Ki foglalkozott akkor azzal, hogy a liberalizmus szekularizált, világi politika-felfogása egyházellenességgé torzult, hogy az eleve ellenszenves hagyományellenesség az ideológia több irányzatában nemzetellenességgé vált, hogy eme eszmerendszer képviselői éppen olyan ellenszenvvel néztek a társadalomfenntartó, hagyomány- és kultúra-őrző vidékre, mint a baloldal másik nagy ideológiája, a szociáldemokrácia/szocializmus/ kommunizmus.

Következő mozzanat, mely szükségképpen a liberalizmus tekintély- és értékvesztéséhez vezetett, az épp saját győzelme volt. A II. világháború után a liberalizmus legfőbb célkitűzéseit, az „ember és polgár jogait” nemcsak a lehető legmagasabb, azaz alaptörvényi szinten kodifikálták (köznapi kifejezéssel rögzítették), a legtöbb európai államban még egy külön intézményt is létrehoztak érvényesülésük ellenőrzésére: a alkotmánybíróságot. Az érdemi mondanivaló nélkül maradt liberális pártok a devianciák felkarolásával, a homoszexuálisok, a kábítószerezők, a bűnözők jogaival kezdtek egyre többet foglalkozni.

Végül az ezredfordulót követően, főként az utóbbi tíz évben a liberalizmus lényegében önmaga ellen fordult, alapértékei közül tagadott meg egyre többet. A sajtó és szólásszabadságot Európa nyugati felén lábbal tiporják, embereket zárnak börtönbe különféle ürügyekkel, pusztán a szabad véleménynyilvánításuk okán, a közösségi médiát rendőri szervek pásztázzák, az öncenzúra a tömegsajtóban nagyobb, mint valaha, egyetemi karrierek törnek ketté csak azért, mert valaki ellene mer szólni az eszement gender-ideológiának, gyermekeket szakítanak el családjuktól, mert szüleik a hagyományos értékek jegyében nevelik őket s nem a „haladó” ideológiák szerint.

A magukat liberálisnak mondók nap, mint nap lepik meg az emberiséget újabb és újabb kreténségekkel, a helyesírás, a matematika, vagy a komoly zene rasszistának bélyegzésétől az incesztus vagy a zoofília dekriminalizálásának igényéig. Akad szalonképesnek tekintett liberális filozófus, aki nyíltan hirdetheti az állatokkal létesített szexuális viszony legalizálásának igényét vagy azt, hogy életképes, már megszületett csecsemőket büntetlenül meg lehessen gyilkolni, ha az anya így akarja.  A korábban alapértékként tételezett egyént immár nemcsak közösségi és vallási identitásától igyekeznek megfosztani, de intenzív támadás alatt áll a nemi identitás is.

Az őrület tombolásában a normalitás szigete lenne Közép- és Kelet-Európa, ha nem fenyegetné ezt a régiót is megannyi csatornán keresztül (ál-civil hálózatok, cenzúrázott youtube, Facebook, Twitter, hollywoodi filmipar s még sorolhatnám) a Nyugaton szinte egyeduralkodó orwelli „újbeszél” és „újgondol”.

E kis eszmefuttatásnak a liberalizmus színeváltozása címet adtam némi eufemizmussal, hiszen ez az eszmerendszer nem egyszerűen színében változott, hanem kifordult önmagából, elvesztette koherenciáját, követői saját lábukban botlanak meg, tartalmilag pedig József Attila szavaival, „azt tagadta meg, amit ér”.

 

Borbély Zsolt Attila

 

Húsz-huszonöt éve viccként meséltük , hogy az SZDSZes apuka tolja a babakocsit s amikor megkérdezi egy ismerős, hogy "kisfiú vagy kislány?" felháborodottan közli, hogy "majd eldönti ha felnő".

Ma már arcunkra fagy a mosoly ettől a vicctől, mely tőlünk Nyugatra már valóság, hála a liberalizmus új változatának.

 

Csak így tovább!

 

Még itt van előttünk az ellenzéki egységfront képe, amint a vezér a szokásos magabiztossággal lő bakot abban a témában, amiben épp sajtótájékoztatót hirdettek, tételesen az álláskeresők állami juttatásának időtartamával kapcsolatos népszavazás kérdésében, amikoris nagy garral kijelenti, hogy Európában itt a legkisebb ez az idő, mindössze 30 nap. Még jó, hogy egyik kollegája kijavítja, de ő sem tudja, hogy mennyire is szeretnék növelni a jelenlegi 90 napot, Kunhalmi Ágnes kell közbeszóljon, hogy minden adat stimmeljen.

A Nyugati pályaudvar előtt tartott újabb össz-ellenzéki sajtótájékoztatón kiderül, hogy Karácsony Gergely szerint Fidesz a hibás, ha nekik nem sikerül időben összegyűjteni a kellő számú aláírást. Ugyanitt a sajtófőnök a világ csúfjára belefojtja a szót a miniszterelnökjelöltbe, akit nem enged válaszolni a neki feltett kérdésre.

Márky-Zay azért lett a Gyurcsánytól a Jobbikig terjedő szivárványellenzék kormányfőjelöltje, mert azt remélték tőle, hogy megszólítja a „csalódott fideszeseket” és hogy őt nem lehet „összegyurcsányozni”, összemosni Magyarország egyik legnépszerűtlenebb politikusával.

Ehhez képest Bohár Dániel mikrofonja előtt maga ismerte el, hogy Gyurcsánynak van ereje ahhoz, hogy leváltsa őt. S hogy Gyurcsány mondja meg, hogy ki a kapitány az ellenzéki táborban.

Az ellenzék retorikai zsenije terjengős, rosszul előadott, élő bejelentkezéseiben kommunikációs hibák sorát véti, legutóbb arról beszélt, hogy a Fideszben van néhány zsidó. Schiffer András, akit kormánypártisággal nehéz vádolni, jogos szarkazmussal írta ki a Fb- oldalára, hogy: „Mint egy jó sorozat: mindig a legjobb résznél lesz vége. Úgy várom már a vasárnapot, mint kisgyerek a Mikulást, jövő héten talán azt is megtudjuk, hogy zsidóból, vagy melegből van több a Fideszben.”

De megkapja MZP a magáét Nagy Attila Tibortól is, aki azt javasolta az ellenzéknek a COVID járvány tetőzésekor, 2021 tavaszán, hogy célzott kampányt folytassanak azok irányában, akik elvesztették hozzátartozóikat. Magyarán a tragikus halálozásokból kovácsoljanak politikai tőkét. Ő aztán nehezen vádolható kormánypártisággal. Nézzük, mit gondol MZP élő bejelentkezéseiről: "Ezek a vasárnap esti szereplések azért is károsak, mert Márki-Zay Péter az erő felmutatása helyett maga mutatja meg az ellenzék belső problémáit és saját politikai erőtlenségét."

Mi mást mondhat egy nemzetben gondolkodó magyar: csak így tovább MZP!

 

Borbély Zsolt Attila

 

A szöveg a Székely Hírmondó számára  készült.

P.S. Nem csoda, hogy ilyen mémek készülnek Péterről: